HALLOTTÁTOK, HOGY MEGMONDATOTT A RÉGIEKNEK: NE ÖLJ! AKI ÖL, MÉLTÓ AZ ÍTÉLETRE. ÉN PEDIG AZT MONDOM, HOGYHA VALAKI HARAGSZIK AZ ATYJAFIÁRA, MÉLTÓ AZ ÍTÉLETRE; AKI PEDIG AKI PEDIG AZT MONDJA AZ ATYJAFIÁNAK: RÁKA (OSTOBA), MEGÉRDEMLI, HOGY A NAGY TANÁCS ELÉ KERÜLJÖN; AKI PEDIG EZT MONDJA (MÓRA) ESZEVESZETT – MÉLTÓ A GYEHENNA TÜZÉRE. AZÉRT, HA ÁLDOZATI AJÁNDÉKODAT AZ OLTÁRRA VISZED, ÉS OTT ESZEDBE JUT, HOGY ATYÁDFIÁNAK VALAMI PANASZA VAN ELLENED , HAGYD OTT AZ OLTÁR ELŐTT AJÁNDÉKODAT, EREDJ EL, ELŐBB BÉKÜLJ MEG AZ ATYÁDFIÁVAL ÉS CSAK AZUTÁN JÖJJ ÉS VIDD FEL A TE AJÁNDÉKODAT. LÉGY ELLENSÉGEDDEL MEGINT JÓ BARÁT, AMÍG A BÍRÓHOZ VISZ UTATOK, HOGY ÁT NE ADJON A BÍRÓNAK ÉS TÖMLÖCBE NE VESSENEK. BIZONY MONDOM NEKED: NEM JÖSSZ KI ONNAN, MÍG MEG NEM FIZETSZ

AZ UTOLSÓ FILLÉRIG.

Legutóbb egy életvallomáson keresztül (Marilynne Robonson - Gileád) mértük a boldogság mibenlétét, Jézus által tanított lehetőségét. A mai igerész azt érezteti velünk, mennyire nem tudjuk teljesíteni a törvényt, hisz sokféle gondolat, érzés, szokás, önféltés, érdek… kötöz és akadályoz minket. A törvényt tiszteletben tartjuk, de csak az emberek által elvárt előírások látszat szerinti teljesítésének szintjén. Rá kell ébrednünk, képtelenek vagyunk teljesíteni azt, ami MEGMONDATOTT. Ám Jézus Krisztus szava: ÉN PEDIG AZT MONDOM – azt ébreszti bennünk, nincs más lehetőségünk, mint szabaddá lenni arra, hogy Ő tölthesse be a törvényt.

Nincs köztünk olyan, aki ne tartaná elítélendőnek a gyilkosságot, a másik ember Istentől kapott életének kioltását. De vajon a másik lelkének megnyomorítása, vagy kioltása szólhat ellenünk? Megindul szívünk a másik reménytelenségén, megátalkodottságán, megkötözöttségén? És amit mi okoztunk az ellenük kimondott, lehetőségeiket lezáró szavainkkal?

Sok évvel ezelőtt írtam azt a találós mesét, melyben előjött ennek súlya: „Jaj, miért késve érzem jelenlétét annak, ami megfoszthatja fényéről arcomat, arcodat… Beledermedek…

Ha valaki egybegyűjtené, elém tárná másokat könnyen mérő szavaimat, megsemmisülnék…

Mi ébreszti a haragunkat? Mi a harag? Mit csinál velünk, hogyan hat ránk mások haragja? Mit kezdünk vele? Hogyan felelünk mások indulatára? Mi oltja ki haragunkat? Félünk tőle?

Krisztus az elveszettekért jött, a remény nélkül valókért, a tehetetlenekért, az egyhelyben toporgókért, megrekedtekért, a szabadulni nem tudókért… s minket is értük küld. Merjük-e remélni, hogy az általunk reménytelennek látszó, reménységet nyerhet? Múlhat-e azon az ő életük, üdvösségük, hogy mi képtelenek vagyunk rájuk nézve hinni és remélni? Mi akik úgy érezzük, készek vagyunk életünket Krisztusnak áldozni, küldhet-e minket azokért akik hátat fordítottak neki és nekünk? HAGYD OTT AZ OLTÁR ELŐTT AJÁNDÉKODAT, EREDJ EL, ELŐBB BÉKÜLJ MEG AZ ATYÁDFIÁVAL ÉS CSAK AZUTÁN JÖJJ… Nem akarjuk tudni, látni, de ami két ember között feszül, útban marad, az Isten felé, nekünk is útban van!

Így ír erről Dietrich Bonhoeffer Követés c. kötetében: „Minden harag a másik élete ellen irányul, nem az életet kívánja neki…A tanítványoknak egyáltalán nem szabad haragudnia, mert akkor vétkezik Isten és a felebarát ellen. A szánkon hirtelen kiszaladt szó, amelyet olyan könnyelműen veszünk, azt fedi fel, hogy a másikat nem tiszteljük, magunkat fölé emeljük, tehát a saját életünket magasabbra értékeljük, mint az övét…Aki testvérére haragszik, aki gonosz szóval illeti, nyilvánosan szidalmazza és rágalmazza őt, annak, mint gyilkosnak nincs helye Isten előtt. Az ilyen nemcsak testvérétől, hanem Istentől is elvált. Nincs többé helye Istennél. Áldozata, istentisztelete, imája nem tetszhet Istennek… Aki kiengeszteletlen szívvel jön az igéhez és az úrvacsorához, ítéletét kapja ezzel…A testvérnek tett szolgálat, amely jóakaratú iránta, jogot és életet hagy neki, az önmegtagadás útja, a kereszthez vezető út. Senkiben sincs nagyobb szeretet, mint abban, aki életét adja barátaiért. Ez a Megfeszített szeretete. Így ez a törvény egyedül Jézus keresztjében teljesül.”                                                                    

Jézus Krisztus fizetett értem. Adósa vagyok. Mivel fizethetek, mit adhatok oda az életemért cserébe? Leszek eszköze, beteljesítheti életemmel mindazt, amit mások életéért tenni akar? A minket körülvevő világban szüntelen terem a harag, a rosszindulat, a gyűlölet, a bosszú, az emberek indulatok által mérgezettek és mert azok, akaratlanul mérgeznek másokat is. Lehet-e másképp élni, sóvá lenni, világítani azzal, amit Jézus Krisztustól nyerhetünk?

Pár napja felhívott tőlünk távol élő lányom. Levelet készül írni. Kinek? A kántoruknak. Annak, aki jogosnak igazolta saját ellenséges indulatát, és addig beszélt saját lelkésze ellen, míg el nem küldték. Miközben ez zajlott, a lányom próbált békíteni, segíteni, hátha mégis maradhat. De csak azt érte el, hogy utána nem hívta őt énekelni a kórusba. Szándékos, vagy véletlen? Erre akart a lányom rákérdezni. Hogyan tegye? Egyértelműen – mondtam – hogy muszáj legyen felelni rá, legalább önmagának. Ez valamiképp érte lehetne. Pár nap múlva érkezett rá a válasz. Véletlennek igazolta. Az? Vagy képtelen elvállalni? Fogva tartja saját hamissága?

Albert Bartsch  

          HADD KEZDJEM EL

Ford.: Túrmezei Erzsébet

Hadd kezdjem el imádsággal
minden reggel napomat.
Hadd készüljek imádsággal
arra, amit tartogat.

Imádságban kérjek erőt,
ha szolgálatba vezetsz,
imádkozva induljak a
testvérhez, akit szeretsz.

Imádkozva leljek jó szót,
más sebére balzsamot.
Hadd győzzek le imádkozva
kételyt, hajszát, haragot!

És ha este imádkozva,
munkámat bevégezem,
imádkozva érintse meg
ruhád szegélyét a kezem!

HALLOTTÁTOK, HOGY MEGMONDATOTT: NE PARÁZNÁLKODJÁL. ÉN PEDIG AZT MONDOM: MINDENKI, AKI KÍVÁNSÁGGAL TEKINT EGY ASSZONYRA, MÁR PARÁZNÁLKODOTT VELE AZ Ő SZÍVÉBEN. HA PEDIG A TE JOBB SZEMED BŰNRE CSÁBÍT TÉGED, VÁJD KI ÉS VESD EL MAGADTÓL? MERT JOBB NEKED, HOGY EGY TAGOD VESSZEN EL, MINTSEM EGÉSZ TESTED A GYEHENNÁRA KERÜLJÖN. MEGMONDATOTT TOVÁBBÁ, HOGY HA VALAKI ELBOCSÁTJA FELESÉGÉT, ADJON NEKI VÁLÓ-LEVELET. ÉN PEDIG AZT MONDOM NEKTEK: MINDENKI, AKI ELBOCSÁTJA FELESÉGÉT, PARÁZNASÁG OKÁN KÍVÜL, PARÁZNÁVÁ TESZI AZT; ÉS HA VALAKI ELBOCSÁTOTT ASSZONYT VESZ FELESÉGÜL, PARÁZNÁLKODIK.

Mit tartunk paráznaságnak? Mit mond ki a törvény? Ne paráználkodj! És a tizedik parancs? Ne kívánd azt, ami a te felebarátodé… Hogyan, miből indul, miért születik bennünk kívánság arra nézve, ami nem a miénk? Mert azt hisszük, hogy amit megszerezhetünk, az boldogít? A birtoklásvágy ébreszthető bennünk, és maga a Kísértő kísért azzal, ami nem a miénk. Jézust is megkísértette… Nagycsütörtök éjjel mondta Jézus a tanítványainak, mikor újra, meg újra aludtak az imádkozás helyett: „Vigyázzatok, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Ő imádkozott, vért izzadt azon az éjszakán, készült arra, amit nem vágyott, de megtörtént vele. A tanítványok elbuktak, mert készületlenül érte őket a próba. Kísértésbe estek. Hogyan lehet készülni arra a történésre, melyről nem tudunk, mely akaratlanul, váratlanul támad ellenünk?

„A Jézus Krisztushoz kötés semmilyen szeretet nélküli vágyat nem enged meg, hanem megtagadja azt a követőtől. Mivel követés önmegtagadás és Jézushoz való teljes kötés, ezért semmiben sem engedhet szabad folyást a tanítvány vágytól uralt akaratának. Az ilyen vágy – álljon csak egyetlen pillantásból – elválaszt a követéstől… Nem hisz abban, aki százszoros örömöt tud adni a megtagadott vágy helyett. Nem a láthatatlanban bízik, hanem a vágy látható gyümölcsét ragadja meg. A vágy tisztátalansága a hitetlenség. Egyedül ezért elvetendő. Semmilyen áldozat nem túl nagy, amelyet a követő hozhat azért, hogy ettől a Jézustól elválasztó vágytól megszabaduljon. Ha a szem és a kéz a vágynak szolgál, és az egész testet gátolja a tiszta követésben, úgy inkább azokat kell feláldozni, mint Jézus Krisztust. Tisztátalan vágynak szolgáló szemed nem láthatja meg Istent… Jézus nem kényszeríti tanítványait embertelen működésre nem tiltja meg nekik a pillantást, de tanítványai tekintetét magára irányítja… Jézus nem szólítja fel házasságra a tanítványokat. Viszont a törvény szerint szenteli meg a házasságot azáltal, hogy felbonthatatlannak jelenti ki… Jézus nem kárhoztatja a testet és természetes vágyát, de elveti a benne elrejtett hitetlenséget…” Dietrich Bonhoeffer

ISMÉT HALLOTTÁTOK, HOGY MEGMONDATOTT A RÉGIEKNEK: HAMISAN NE ESKÜDJÉL, AZ ÚRNAK TETT ESKÜVÉST PEDIG TELJESÍTSD. DE ÉN AZT MONDOM NEKTEK: EGYÁLTALÁN NE ESKÜDJETEK; SE AZ ÉGRE, MERT AZ, AZ ISTEN KIRÁLYI SZÉKE; SE A FÖLDRE, MERT AZ, AZ Ő LÁBAINAK ZSÁMOLYA; SE JERUZSÁLEMRE, MERT AZ A NAGY KIRÁLY VÁROSA; SE A FEJEDRE NE ESKÜDJÉL, MERT NEM TUDSZ EGY HAJSZÁLAT FEHÉRRÉ, VAGY FEKETÉVÉ TENNI, HANEM LEGYEN A TI BESZÉDETEK: IGEN, IGEN: NEM, NEM;MINDEN AMI ENNÉL TÖBB, A GONOSZTÓL VAN.

„Mi az eskü? Egy kijelentés érdekében Istenre, mint tanura történő nyilvános hivatkozás, amelyet én valamely múltbéli, jelenbeli, vagy jövőbeli dologról teszek. Istennek, aki mindentudó, meg kell bosszulnia a valótlanságot. Hogyan nevezheti Jézus az esküt bűnnek, sőt, a gonosztól valónak, sátáninak? Azért, mert Jézusnál a teljes igazmondásról van szó. Az eskü azt bizonyítja, hogy létezik hazugság a világban. Nem lenne szükség esküre, ha az ember nem hazudna. Így hát az eskü gát a hazugsággal szemben… Az ószövetségi törvény az eskü igénybevételével veti el a hazugságot, Jézus viszont az eskü megtiltásával. Maga a hazugság kerítette hatalmába és állította szolgálatába az esküt… Teljes igazmondás csak feltárt bűnökből fakad, amelyeket Jézus is megbocsátott. Aki valóban megvallja bűneit Jézus előtt, az nem szégyelli az igazságot, bárhol is kell kimondania. A Jézus által tanítványaitól megkövetelt őszinteség olyan önmegtagadást jelent, amely nem takargatja a bűnt… Aki ismeri a keresztet, már nem fél más igazságtól…az eskü – mint igazmondás helyreállításához adott szabály – elintézett ügy, mert Isten tökéletes igazságában él…”   Dietrich Bonhoeffer                                              

A keskeny út önmegtagadást kíván. Magunk feje szerint járhatatlan. Elakadunk. El kell tenni magunkat az útból. Lehetetlen. Tán próbáltuk. Nem ment. Ehhez kell Krisztus, a Szabadító.

HALLOTTÁTOK, HOGY MEGMONDATOTT: SZEMET SZEMÉRT, FOGAT FOGÉRT. ÉN PEDIG AZT MONDOM NEKTEK, NE ÁLLJATOK ELLENE A GONOSZNAK, HANEM AKI TÉGED ARCULÜT JOBBFELŐL, FORDÍTSD FELÉJE A MÁSIK ARCODAT IS. ÉS AKI EL AKARJA PERELNI TŐLED A TE ALSÓRUHÁDAT, ENGEDD ODA A FELSŐT IS. ÉS AKI TÉGED EGY MÉRFÖLDRE KÉNYSZERÍT, MENJ EL VELE KETTŐRE. AKI KÉR TŐLED, ADJ NEKI; ÉS HA KÖLCSÖN KÉR VALAKI TŐLED, NE FORDULJ EL TŐLE.

„Az ószövetségi törvény a jogot a viszonzás isteni védelme alá helyezi: A gonoszság nem marad viszonzás nélkül… Jézus követői Jézus kedvéért a saját jogaikról lemondva élnek. Jézus mint szelídeket mondja őket boldognak. Ha a tanítványok - miután a vele való közösség kedvéért mindenről lemondtak – ragaszkodni akarnának ehhez… úgy abbahagynák a követést. Ezért itt már semmi más nem történik, mint a boldogmondások kifejtése. A viszonzás az ütés türelmes elszenvedését jelenti azért, hogy ne tegyenek gonoszat, a gonoszhoz.

Így válik érthetővé, hogy Jézusnak az a követője, akivel jogtalanság történik, többé nem csüng saját jogán – mint tulajdonon, amelyet minden körülmények között meg kell védenie hanem minden tulajdontól teljesen szabadon, egyedül Jézus Krisztushoz kötött… A másik legyőzése azáltal történik, hogy ki kell fulladnia a gonoszságnak, mert nem találja amit keres,

éspedig az ellenállást…A gonoszság épp azáltal válik tehetetlenné, hogy nem talál tárgyat,

hanem készségesen elhordozzák és elszenvedik. Itt a gonoszság olyan ellenfélbe ütközik, amellyel szemben nem állja meg a helyét... A gonoszság itt nem tudja azt a célját elérni, hogy gonoszságot teremtsen; egyedül marad… Az erőszak úgy kapja meg ítéletét, hogy semmilyen erő nem száll szembe vele… Az alsó ruhámra szóló jogtalan igény azáltal szé

gyenül meg, hogy odaadom hozzá a felsőruhámat is. Az ellenállásról való önkéntes lemondásban a követőknek Jézushoz való feltétlen kötöttsége, a saját éntől való megszabadulás

igazolódik és mutatkozik meg…Miért lehet jogos Jézus mondata, amikor azt tapasztaljuk, hogy a gonoszság éppen a gyengén lobban lángra, és éppen a védtelene tombolja ki magát teljesen akadálytalanul? Nem marad-e egyszerűen elvont okoskodás ez a mondat, amely nem számol a valósággal, a világ bűnével?... Jézus a gonoszságot gonosznak nevezi, és éppen ezért beszél így követőihez… Ha a védtelenséget a világi élet elveként fogjuk fel, ez az Isten által kegyelmesen fenntartott világ rendjének istentelen szétrombolását jelenti. Itt azonban nem egy politikai programot adó személy beszél, hanem az a valaki beszél a gonoszság eltűrés által történő legyőzéséről, akit maga a gonoszság győzött le a kereszten, és aki ebből a vereségből legyőzőként és győztesként került ki. Jézus parancsának nincs más igazolása, mint saját keresztje. Aki Jézus keresztjében találja meg a gonoszság feletti győzelembe vetett hitét, egyedül az engedelmeskedik parancsának …Keresztjében Jézus maga tölti be a törvényt, amelyet ad, és követőit egyúttal parancsával tartja kegyelmesen keresztje közösségében. Egyedül a keresztben igaz és valóságos az, hogy a gonoszság viszonzása és legyőzése a szenvedő szeretet…”                                                 Dietrich Bonhoeffer                                                                                    

HALLOTTÁTOK, MEGMONDATOTT: SZERESD FELEBARÁTODAT ÉS GYŰLÖLD ELLENSÉGEDET. ÉN PEDIG AZT MONDOM NEKTEK: SZERESSÉTEK ELLENSÉGEITEKET, ÁLDJÁTOK AZOKAT, AKIK TITEKET ÁTKOZNAK, JÓT TEGYETEK AZOKKAL, AKIK TITEKET GYŰLÖLNEK, ÉS IMÁDKOZZATOK AZOKÉRT, AKIK ÜLDÖZNEK TITEKET, HOGY LEGYETEK A TI MENNYEI ATYÁTOK FIAI, AKI FELHOZZA NAPJÁT MIND A GONOSZOKRA, MINT A JÓKRA ÉS ESŐT AD MIND AZ IGAZAKNAK, MIND A HAMISAKNAK. HA CSAK AZOKAT SZERETITEK, AKIK TITEKET SZERETNEK, MI JUTALMAT ÉRDEMELTEK? NEM UGYANEZT CSELEKSZIK-E A VÁMSZEDŐK IS? ÉS HA CSAK A TI ATYÁTOKFIAIT KÖSZÖNTITEK, MIT CSELEKESZTEK MÁDOKNÁL TÖBBET? NEM UGYANEZT TETTÉK A POGÁNYOK IS? LEGYETEK AZÉRT TÖKÉLETESEK, MINT A TI MENNYEI ATYÁTOK TÖKÉLETES.

„Ellenségről van itt szó, tehát olyan személyről, aki ellenség is marad, szeretetem nem érintette; aki semmit sem bocsát meg nekem, amikor én mindent megbocsátok neki; aki gyűlöl engem, amikor én szeretem őt; aki annál jobban becsmérel engem, minél komolyabban szolgálok neki… De ki szorul jobban a szeretetre, ha nem az, aki maga is minden szeretet nélkül, gyűlöletben él… Amíg az első parancsban… a gonosz védtelen eltűréséről volt szó, Jézus itt messze túlmegy azon. A tanítvány cselekedetét nem emberek cselekedetének kell meghatároznia, hanem Jézus rajta végzett cselekedetének. Ezért annak csak egy forrása van, Jézus akarata…” ÁLDJÁTOK AZOKAT, AKIK TITEKET ÁTKOZNAK, JÓT TEGYETEK AZOKKAL, AKIK TITEKET GYŰLÖLNEK, ÉS IMÁDKOZZATOK AZOKÉRT, AKIK ÜLDÖZNEK TITEKET „A boldognak mondottak, a követők léte a világító fény, a hegyen épült város, az önmegtagadás, a teljesebb szeretet igazság, erőszakmentesség útja.”     D. Bonhoeffer

A fenti sorok írójának Isten megengedte, hogy élete által legyen hiteles, amit korábban leírt. Úgy volt tanítványa Krisztusnak, mint kevesen. Nem sokkal kivégzése előtt írta a börtönben azt a verset, mely ott van az evangélikus énekeskönyvben, Túrmezei Erzsébet fordításában:

               Áldó hatalmak oltalmába rejtve, csak várjuk békén mindazt ami jő,

               Mert Isten őriz híven reggel este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő…