A Művészetek Völgyében a református udvar számos programmal várja az érdeklődőket vasárnapig. A reformátusok vendégelőadói között volt a héten Pap Erika pszichológus és Komáromi Erzsébet Katalin iparművész, művészetterapeuta, akik nemcsak szóban osztották meg tudásukat és tapasztalatukat az érdeklődőkkel, hanem művészetterápiás foglalkozást is tartottak. A résztvevők arra a kérdésre keresték a választ, hogyan lehetnének még boldogabbak. A játékban mindenkinek le kellett rajzolnia önmagát, majd ecsetet ragadtunk és a vágyainkat festettük le. A foglalkozás után elsőként Komáromi Erzsébet művészetterapeutának tettük fel kérdéseinke

Hogyan zajlik egy foglalkozás?

A művészetterápiás foglalkozáson mélyebb ismeretet szerezhetünk önmagunkról. Játékos eszközöket használunk, így senki nem érezhet olyasmit, hogy valaki turkál a fejében, a szívében vagy a lelkében. A résztvevők válaszolhatnak saját kérdéseikre, vagyis azokra a fontos dolgokra, amelyek sokszor ismétlődnek az életükben. A festmények által, vagyis a festés, alkotás közben felfedezhetnek eddig számukra is ismeretlen dolgokat önmagukban.

Miért központi kérdés, hogy ismerjük önmagunkat?

A kompetens döntésekhez, az élet fontos kérdéseihez szükséges az önismeret. Azért kell ismernünk magunkat, hogy ne csupán valamiféle áradat sodrában feküdjünk, hanem tudjuk, hogy mit és miért választunk, miről és hogyan gondolkodunk.

Miben más a művészetterápia, mintha például egy lelkigondozói beszélgetésen veszünk részt?

A képzőművészeti terápia erőssége a zsigeri jellegében van. A szavak ugyanis kognitívan jól kontrollálhatók. A rajzoknál más a helyzet: az alkotásokban számos tudatalatti tartalom megjelenhet, emiatt jól használható a diagnosztikus munkában is.

Jól értem, hogy a szavainkra tudunk vigyázni, míg egy festményben, vagy rajzban nem tudjuk ilyen módon kontroll alatt tartani magunkat?

Pontosan erről van szó! A szavainkat könnyen formálhatjuk, finomíthatjuk a mondandónkat. A papíron azonban kontrollálatlan képek, üzenetek, vizuális kódok jelennek meg. Természetesen a csoportfoglalkozáson ezekre is lehet szóban reflektálni, így a tudattalan tartalmak tudatosodhatnak.

Milyen következtetéseket von le a művészetterapeuta abból, hogy milyen színeket, formákat használ valaki?

Ezek sohasem direkt dolgok. Magam is művész vagyok, így jól tudom olvasni és használni a vizuális kommunikáció nyelvét. A terápiában azonban az a fontos, hogy a papíron megjelenő rajzos elemekre tudatosan reflektálunk. A csoport visszajelzéseit befogadhatja, integrálhatja személyiségébe a festmény alkotója, vagy akár elutasíthatja, amit mondanak neki, hanem nem ért egyet vele. Tapasztalaton szerint a vizuális kommunikációban mindenki profi. Nagyon érdekes dolgok hangzottak el egy-egy rajzról, izgalmas olvasni a nonverbális jelekben.

A Művészetek Völgyében a református udvar témája a boldogságfüggőség. Mit látott a foglalkozáson, mennyire vagyunk boldogok, elégedettek?

Talán nem a boldogság szó jut eszembe először, hanem inkább az, hogy mindenki szívében béke van, ez pedig az első lépés a boldogság felé – zárja gondolatait Komáromi Erzsébet Katalin.

A művészetterápiás foglalkozással összefüggésben Pap Erika klinikai szakpszichológussal folytatjuk a beszélgetést.

A foglalkozással az a célom, hogy segítsek valakit egy úton, amire már rálépett. Az elkészült festményeket nem elemzem, hiszen a terápiás megközelítés sokszor a diagnosztikát kívül is hagyja. Nem az a lényeg, hogy én érezzek valamit a képpel kapcsolatban, hanem az, hogy aki készítette, megmerítkezzen benne.

A református udvar témája a boldogság. Mivel függ össze a boldogság?

 Azt könnyebben megfogalmazza a pszichológia, hogy mivel nem. A boldogság semmiképpen nem függ össze az anyagiakkal. A közelmúltban rövid interjúkat készítettem a boldogságról különböző korosztályokkal, és azt vettem észre, hogy mindenkit foglalkoztat a boldogság kérdése. Hatvanöt év felett egyértelműen a család, a szeretetben élés és az egészség meglétével kötik össze a boldogságot. Fiatalabb korban ez nem rajzolódik ki ilyen élesen, a gyerekek pedig nem igazán fogalmazzák meg, hogy mi a boldogság. Lehet rajtuk látni, hogy boldogok-e.  Az biztos, hogy a boldogság összefügg a testi, a lelki és a pszichés jóléttel. A terápiás munkámban azt tapasztalom, hogyha valaki tevőlegesen, ténylegesen tesz magáért, akkor hosszú távon boldog életet élhet, kiteljesedhet a családjában, munkájában. Sokféle boldogságdefiníció létezik. Mindig a gazdagabbakhoz mérjük magunkat, azonban aki a materiális javakban próbálja megtalálni a boldogság forrását, általában nem lesz boldog, így tartja a tudomány.

A tudomány arra jutott, mint a józan paraszti ész?

Igen. A cselekvésekben, napi szinten találhatjuk meg a boldogságot, de tenni kell érte, gyakorolni a hálaadást, a szeretettejes gondolatokat és cselekedeteket.

Hangsúlyozza a cselekvést. Mindenképpen szorgalmasan kell dolgozni az elégedettség érzéséért?

Ha otthon ülve várom, hogy rám törjön a boldogság, akkor sokáig kell a fotelban ülnöm. A boldogságot általában valamilyen történés vagy cselekvés előzi meg.

Azt mutatják a felmérések, hogy a hívő emberek elégedettebbek boldogabbak. Miért?

A hívők mélységében átélik az Istennel való kapcsolatot, ami megnyugvást, boldogságot és biztonságérzetet ad. A valódi csúcsélményhez hozzátartozik, hogy az Istennel való egységet át tudjuk élni. A mélyebb élményeket azonban nem feltétlenül a templomban kell keresni. Az egyik terápián előfordult,  hogy egy nem hívő kliens egy kép által érezte meg, hogy van Isten, és azt, hogy őt tartja ez a nála nagyobb erő. Így került közel Istenhez.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Szabó Erika, Bölcsföldi András