MIKOR PEDIG BÖJTÖLTÖK, NE LEGYETEK OLYAN KOMOR ÁBRÁZATÚAK, MINT A KÉPMUTATÓK, AKIK ELTORZÍTJÁK ARCUKAT, HADD LÁSSÁK AZ EMBEREK, HOGY ŐK BÖJTÖLNEK. BIZONY MONDOM NEKTEK, ELVETTÉK JUTALMUKAT. TE PEDIG, MIKOR BÖJTÖLSZ, KEND MEG A FEJEDET, MOSD MEG AZ ARCODAT, ÉS NE AZ EMBEREK LÁSSÁK BÖJTÖLÉSEDET, HANEM A TE TITKON VELED LÉVŐ ATYÁD, AKI LÁTJA, AMIT REJTVE TETTÉL ÉS MEGFIZET NEKED NYILVÁN. NE GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A FÖLDÖN, AHOL A ROZSDA ÉS A MOLY MEGEMÉSZTI, A TOLVAJOK KIÁSSÁK, ÉS ELLOPJÁK, HANEM GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A MENNYBEN, AHOL SEM A ROZSDA, SEM A MOLY MEG NEM EMÉSZTI, ÉS A TOLVAJOK NEM ÁSSÁK KI, ÉS NEM LOPJÁK EL. MERT AHOL A TE KINCSED, OTT VAN A SZÍVED IS. A TEST LÁMPÁSA A SZEM. HA AZÉRT A TE SZEMED TISZTA, EGÉSZ TESTED VILÁGOS LESZ. HA PEDIG A TE SZEMED GONOSZ, EGÉSZ TESTED SÖTÉT LESZ. HA TEHÁT A BENNED VALÓ VILÁGOSSÁG SÖTÉTSÉG, MEKKORA AKKOR A SÖTÉTSÉG? __________________________________________________________________________

 

Ahhoz, hogy megértsük, miért, s mitől óvja itt tanítványait Jézus, előbb magáról a böjtről kell beszélnünk, arról, mit gondolunk, mit tudunk, mit élünk, avagy mit nem élünk amit élhetnénk? Nagyon leegyszerűsítve a BÖJT fogalma, meghatározása: tartózkodás, evéstől, ivástól, vagy valamilyen tevékenységtől. Egy időre, vagy tartósan, netán rendszeresen lemondani arról, ami a testünket szolgálja: működteti, táplálja, erősíti.

 

Az emberek többsége egyáltalán nem tart böjtöt, nem foglalkozik vele, nem tarja fontosnak. Vannak, akik neveltetés, vallási hovatartozás szerint beépült, magától értetődő szokásként élik és gyakorolják. Vannak, akik a test méregtelenítéséért tartják fontosnak, És akadnak olyanok is akik tiltakozásul, lépésre kényszerítő fegyverként használják Isten és ember ellen céljaik elérésére (éhségsztrájk).

 

Mi a BÖJT, Krisztus követői számára? Miféle lehetőséget rejt? Amikor Jézus szemére vetik a farizeusok, hogy tanítványai nem böjtölnek, mivel védi őket? „Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak? Ő pedig monda nekik: avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van?...”                                                     Lukács 5:33.

 

És ezzel oda érünk, ahhoz az üzenethez, ami a Hegyi beszéd mondandójának lényege, mi tanítványok, mennyire vágyunk Isten jelenlétére? Immánuel, velünk van az? Jézus érezteti, hogy az Atyával való találkozás lehetősége, ott van e háromban: imádság, megbocsátás, és böjt, és szorosan összetartozik. Szabad tudnunk, látnunk, miért kellett Mózesnek negyven napig böjtölni, mielőtt megkapta volna Istentől a köbe vésett parancsolatokat? Mi erősítette, éltette Dánielt és a vele együtt babiloni fogságba kerül ifjakat, kik koplaltak (lemondtak arról, amit ehettek volna), de nem ettek a népük törvénye szerint tiltott ételekből?

 

Tudjuk, értjük, miért kellett negyven napig böjtölni Isten Fiának a pusztában, a megkísértés előtt? Emlékszünk arra, mit mondott tanítványainak, mikor csodát tennének, de képtelenek kiűzni a gonosz lelket a meggyötört gyermekből? „Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel…”        Márk 9:29.

Sok híve akad a méregtelenítő böjtnek, mikor az ember lemond arról, amit ehetne, amit szívesen enne, hogy megtisztuljon azoktól az anyagoktól, melyek megterhelik, tönkre tehetik szervezetét, megrövidíthetik az életét. Lehet a lelkünket méregteleníteni? Vajon mi módon?

 

MIKOR PEDIG BÖJTÖLTÖK, NE LEGYETEK OLYAN KOMOR ÁBRÁZATÚAK, MINT A KÉPMUTATÓK, AKIK ELTORZÍTJÁK ARCUKAT, HADD LÁSSÁK AZ EMBEREK, HOGY ŐK BÖJTÖLNEK. BIZONY MONDOM NEKTEK, ELVETTÉK JUTALMUKAT.

 

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”   Jóel 2:12-13.

 

A böjt célját, értelmét (avagy értelmetlenségét), Isten szerinti gyakorlásának célját, módját, fontosságát, a választott nép által jól ismert Ézsaiás könyvének 58. részének versei (Károli Gáspár fordítása) éreztetik velünk teljes súlyával… Isten Ézsaiásra, a tűzzel érintett szájú, szíve szerint választott prófétára bízza üzenetét:

 

„Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, amely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kívánják.”

 

Hogyan, mivel felel erre a nép, ki gyakorolja a böjtöt, ahogy a törvényben elő van írva? Úgy felelnek, mintha minden rendben menne, csak épp Isten nem tudna róluk, s nem lépne értük. Miért lett céltalanná, oktalanná, értelmetlenné az a böjt, amit tartanak, miért nincs ráfelelés, miért nincs világosság, miért nem érzik Isten közelségét…

 

„Mért böjtölünk, Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?”

 

Nem magukkal néznek szembe, hanem azzal, hogy előírás szerint megtartott szokásaik, imádságuk, böjtjük és mind-mind hiábavaló. Hogyan felel erre Isten Ézsaiás próféta által? Tükröt mutat. Belenézhetnek. Velük együtt mi is szembenézhetünk azzal, ami Istennek fáj:

 

„ Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.

Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a bőjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?”             Ézsaiás 58:1-7.

 

Miféle bilincsekkel kötözött a szívem, az életem, s mivel bilincselek, kötözök meg másokat? Tudom, látom, érzem? Tudok máson könyörülni, elengedni, szabadon bocsátani, befogadni? Különös kifejezéssel találkozunk itt: …tested előtt el ne rejtsd magadat… Bár ne maradnánk igazolások közé bújva, képmutatón rejtőzködve, ha látni mernénk, amit láthatnánk, bárcsak szabaddá tehetne minket az isteni kegyelem. Hogy megáldassék a bűnbánat, a könyörgés, a böjt, hogy örömünneppel végződjön az Istennel való találkozás, jelenlétének csodájával, és azzal az ujjongással, mely késszé tesz méltatlanságot elengedni, mások béklyóit oldozni…

 

TE PEDIG, MIKOR BÖJTÖLSZ, KEND MEG A FEJEDET, MOSD MEG AZ ARCODAT, ÉS NE AZ EMBEREK LÁSSÁK BÖJTÖLÉSEDET, HANEM A TE TITKON VELED LÉVŐ ATYÁD, AKI LÁTJA, AMIT REJTVE TETTÉL ÉS MEGFIZET NEKED NYILVÁN.

Miért lett feleslegessé a látványos porhintés és ruhaszaggatás? Mert Isten jól lát, mindent tud, minden lehetséges módon kifejezte szeretetét, tudhatjuk, hogy könyörülni akar rajtunk.

Az övéi tudhatják, érezhetik, amit Jézus így mond: A TE TITKON VELED LÉVŐ ATYÁD, AKI LÁTJA, AMIT REJTVE TETTÉL ÉS MEGFIZET NEKED NYILVÁN… Lehet ennél többünk? Kaphatunk ennél nagyobb kincset? MOSD MEG AZ ARCODAT! Ne láttatni akard az isteni világosságot, hanem élj bűnbánat és kegyelem által.

 

„ Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain…”                                   Ézsaiás 58:8-14.

 

Emlékszünk arra a parázna asszonyra, aki, míg nem találkozott Jézus Krisztussal, pénzért vesztegette az életét. De mikor találkozott vele, mikor szabaddá tette őt, új célt nyert, megváltozott az egész élete… (János 12:1-8) Szíve nyílt, nyílt, kitárult a krisztusi titokra.

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET

      AZ ÉN NÁRDUS ÉLETEM

 

Szűkösen éltem és nagyon szegényen.
Féltve őriztem
fehér alabástromedényem.
Töretlen volt,
színültig drága nárdussal tele.
Mekkora kincs!
Sok színes álmot álmodtam vele.
Terveket szőttem.
Világolt egyre előttem,
vígan villanva a fényen
fehér alabástromedényem.

 

Akkor a hajlékomba egyszer
betért megfáradva a Mester.
Tudta, hogy hová készül.
Tudtam, hogy hová készül.
Jeruzsálem távoli ormán
valami titkos vész ül.
Bűnnel, nyomorral, bajjal
indul a döntő harcra…
Árnyak lopództak tiszta homlokára.
Fájt a tanítványok közömbös arca.
Nem értik? Nem érzik?
Egyedül
én érzem? Én értem?
Megy megváltani engem…
Talán… meghalni értem.

 

Ott ült fáradtan a Mester.
Sietve kamrámba osontam
s visszatértem a drága kenettel.
Fehér alabástrom edényem,
melyet őriztem rejtve, szegényen,
összetörtem – s a drága kenet
illatosan ragyogva
szelíd fejére permetezett.
„Te meghalsz értem!” – árasztotta szét
a lágy illatbeszéd.
„Én neked adom az életemet
És a szívem minden szeretetét.”

 

„Tékozlás! – zúgtak fel a körben.
Megbíztatott
Krisztus szeméből egy meleg sugár.
Tudtam, hogy semmiér’ se kár:
A kenetér’ se kár,
Érte kiontott életér’ se kár…
S áldom a percet, melyben
alabástromedényem összetörtem.

 

Én abban élek,
abban a boldog csodamozdulatban,
a Golgotára készülő királynak
mellyel a nárdusomat odaadtam.

  

NE GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A FÖLDÖN, AHOL A ROZSDA ÉS A MOLY MEGEMÉSZTI, A TOLVAJOK KIÁSSÁK, ÉS ELLOPJÁK, HANEM GYŰJTSETEK MAGATOKNAK KINCSEKET A MENNYBEN, AHOL SEM A ROZSDA, SEM A MOLY MEG NEM EMÉSZTI, ÉS A TOLVAJOK NEM ÁSSÁK KI, ÉS NEM LOPJÁK EL. MERT AHOL A TE KINCSED, OTT VAN A SZÍVED IS.

 

És igen, ezzel folytatódik Jézus mondandója ott a hegyen. Hogy ez a legértékesebb KINCS, mikor az odaát Ura jelen lehet a szívünkben, életünkben, dolgainkban, és ez többet ér minden egyébnél. Éltethet minket, és éltethetünk általa másokat. És senki sem veheti el tőlünk. Mivel van tele a szívünk? Mi foglal teret, helyet lelkünkben? Éreztük már, milyen, amikor miénk ez az elveszthetetlen kincs? „Isten közelsége oly igen jó nekünk…” (Zsoltárok 73:28.)

AHOL A TE KINCSED, OTT VAN A SZÍVED IS… amit gyűjtünk, amit féltünk, amit őrzünk, amit nem engedünk – az a kincsünk. Mi mindent látunk, őrzünk kincsként, ami elvész?

 

A TEST LÁMPÁSA A SZEM. HA AZÉRT A TE SZEMED TISZTA, EGÉSZ TESTED VILÁGOS LESZ. HA PEDIG A TE SZEMED GONOSZ, EGÉSZ TESTED SÖTÉT LESZ. HA TEHÁT A BENNED VALÓ VILÁGOSSÁG SÖTÉTSÉG, MEKKORA AKKOR A SÖTÉTSÉG?

 

Különös megfogalmazás testről és lélekről, világosságról és sötétségről. Miért veszélyes a képmutatás? Miért azt akarjuk láttatni, ami nincs? Amikor a sötétségben azt akarjuk elhitetni magunkkal és másokkal, hogy világosság van bennünk? Amikor nem akarjuk észrevenni, látni, hogy gonosz a szemünk, amitől egész valónk ijesztően és taszítóan sötét lesz, vajon MEKKORA AKKOR A SÖTÉTSÉG?

 

Látjuk? Nagy baj? Mekkora? Bele lehet veszni saját öncsalásunkba, hamisságunkba? Így van írva: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a gonoszt jónak; akik a sötétséget világossággá, s a világosságot sötétséggé teszik…”   Ézsaiás 4:20. Miért jaj? Mert aki azt igazolja, hogy nincs sötétség a szívében, az nem akar szabadulni, és a szívében születő, sötétséget, keserűséget termő gondolatok meggyökereznek, és teremnek, teremnek…

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET

         KINCSESLÁDA

 

Kegyelem, hogy szabad felejteni,
nem őrízni bántást, töviseket,
nem hordozni régi fájdalmakat!

Jaj, ha a behegedt seb felszakad,
ha kísérnek a múlt sérelmei,
s régi terheket roskadva viszünk!
Jaj, ha szemetesláda a szívünk!

Hiszen boldog kincsesláda lehet,
hogyha Megváltónk keresztje alatt
letehetünk kínzó bűnterheket,
s kicserélt szívünkben nincs helye másnak,
mint szüntelen hálás csodálkozásnak,
és az emlékezés lesz kegyelem:
“Így segített meg! Ezt tette velem!”
Számlálgatjuk a drága kincseket.

Megváltóm, az öröklét is kevés
imádni téged, hálát adni érted,
Ki kereszted alatt koldus szívem
kincsesláda-szívre cserélted!”

 

MOSD MEG AZ ARCODAT! Minden Isten felé fordulásban, találkozz Vele, akit keresel, hogy bűnbánatod és szabadulásod valóságos legyen, és szülessen benned ujjongó öröm, legyen igazi ünneped. Ha az isteni kincs hordozója és osztója vagy akaratlan is csillog a szemed…