SENKI SEM SZOLGÁLHAT KÉT ÚRNAK. MERT VAGY EGYIKET GYŰLÖLI, ÉS A MÁSIKAT SZERETI; VAGY AZ EGYIKHEZ RAGASZKODIK, ÉS A MÁSIKAT MEGVETI. NEM SZOLGÁLHATTOK ISTENNEK ÉS A MAMMONNAK. AZÉRT AZT MONDOM NÉKTEK:

NE AGGODALMASKODJATOK A TI ÉLETETEK FELŐL, MIT EGYETEK ÉS MIT IGYATOK; SE A TI TESTETEK FELŐL, MIBE ÖLTÖZKÖDJETEK. BIZONY TÖBB AZ ÉLET, MINT AZ ELEDEL ÉS A TEST, MINT AZ ÖLTÖZET. TEKINTSETEK AZ ÉGI MADARAKRA, NEM VETNEK, NEM IS ARATNAK, CSŰRBE SEM TAKARNAK; ÉS A TI MENNYEI ATYÁTOK ELTARTJA ŐKET. NEM SOKKAL DRÁGÁBBAK VAGYTOK-E TI AZOKNÁL? HÁT KI AZ KÖZÜLETEK, AKI AGGODALMASKODÁSÁVAL MEGHOSSZABBÍTJA AZ Ő ÉLETÉT EGY ARASZNYI IDŐVEL? AZ ÖLTÖZET FELŐL SE AGGODALMASKODJATOK. FIGYELJÉTEK MEG A MEZEI LILIOMOKAT, HOGYAN NÖVEKEDNEK: NEM MUNKÁLKODNAK, ÉS NEM FONNAK, DE MONDOM NEKTEK, HOGY SALAMON AZ Ő KIRÁLYI DICSŐSÉGÉBEN SEM ÖLTÖZÖTT ÚGY, MINT EZEK KÖZÜL AKÁRMELYIK. HA PEDIG A MEZŐ FÜVÉT, AMELY MA VAN ÉS HOLNAP KEMENÉBE VETIK, ÍGY RUHÁZZA ISTEN, NEM SOKKAL INKÁBB TITEKET, TI KICSINYHITŰEK? NE AGGODALMASKODJATOK, ÉS NE KÉRDEZZÉTEK: MIT EGYÜNK? VAGY MIT IGYUNK? VAGY MIVEL RUHÁZKODJUNK? MERT MINDEZEKÉRT A POGÁNYOK TÖRIK MAGUKAT. JÓL TUDJA A TI MENNYEI ATYÁTOK, HOGY MINDEZEKRE SZÜKSÉGETEK VAN. HANEM KERESSÉTEK ELŐSZÖR AZ ISTEN ORSZÁGÁT ÉS ANNAK IGAZSÁGÁT ÉS EZEK MIND RÁADÁSUL MEGADATNAK NEKTEK. NE AGGODALMASKODJATOK TEHÁT A HOLNAP FELŐL, MERT A HOLNAP MAJD AGGODALMASKODIK A MAGA DOLGAI FELŐL. ELÉG MINDEN NAPNAK A MAGA BAJA.

__________________________________________________________________________

Ijesztő híreket hallunk napok óta a közeledő árvízről, az áradó folyó, minden eddigi vízszintet meghaladva, több helyen kilépett medréből, egyre több területeket önt el. Megállítani nem lehet, legfeljebb védőfalat építeni a part mentén. Úgy hallottam, két olyan hely van itt a mi környékünkön, amit biztos, hogy nem lehet a vízáradattól megmenteni, El fogja önteni. Nem tudni mi vész el, mi marad, a lakosságot, még mielőtt tetőzik a víz, ki kell telepíteni…

A családkutatások során találkoztam olyan helységek nevével itt Baja környékén, melyek azóta eltűntek. Ilyen volt Kákony is, melyet elhagytak lakosai az 1780-as évek végén, az újra medréből kilépő Duna mellett, védtelenek voltak. Végül otthagyták, s a környező falvakban kerestek lakóhelyet. Ósükösd, is így elnéptelenedett, mert veszélyes terület volt az áradások idején. Sükösd helységet már jóval beljebb építették fel. Dönthettek, ott maradnak, ott élnek, ahol eddig, lehet teret, helyet minden ingóságot kockáztatni és elveszíteni, mikor újra túlnő medrén a víz, de lehet távolabb, töltéstől innen élni, a gát mögött, amit nem sodor el víz.

Talán nem tűnik magától értetődőnek a hasonlat, de ami e világon körülvesz minket, akár testileg, akár szellemileg, ha nem védekezünk ellene, beleveszhetünk, magával sodorhat minket. Látjuk, tudjuk, halljuk, tulajdonképpen minden válságban van köröttünk, társadalom, gazdaság, kultúra, tudomány, művészet, oktatás, erkölcs, kereszténység, közösség, család, házasság… És régtől úgy tűnik, minden hiába, nem áll módunkban-hatalmunkban megváltoztatni. Mintha nem lenne lépésünk, legfeljebb kézzel-lábbal tiltakozni ellene…

A Világválság című kötet előszavában írja Szigethy Gábor a szerzőről:

„Hamvas Béla 1936 derekán, a világ válságos állapotáról gondolkodik… okait, eredetét, és távlatait kutatja, tárgyilagos pontossággal lajstromozza a tudományt, a politika, a társadalmi mozgalmak eredménytelenségeit, félmegoldásait, kudarcait; tudományos pontossággal értekezik az emberiség megmenthetetlenségéről… emberiség ma elveszítette képességét a katartikus megtisztulásra, önnön sorsának bölcsebb irányítására, elvesztette hitét, Istenét… tönkresilányította kultúráját, értéktelenné színtelenítette történelmét, múltját. Ma a nyájhajlamú tömegember uralkodik, az arcnélküli sokaság, valamennyiünket az anyagiasság bilincse tart fogva. Politikai pártok ideológiájukat kínálják megváltásul… a gazdasági fellendülést, az egyház a szemfényvesztő szertartásokat, tudósok tudományos hiedelmeiket…”

SENKI SEM SZOLGÁLHAT KÉT ÚRNAK. MERT VAGY EGYIKET GYŰLÖLI, ÉS A MÁSIKAT SZERETI; VAGY AZ EGYIKHEZ RAGASZKODIK, ÉS A MÁSIKAT MEGVETI. NEM SZOLGÁLHATTOK ISTENNEK ÉS A MAMMONNAK.

A MAMMON szó, arámi nyelven pénzt, nyereséget jelent, a megszerezhető, birtokolható anyagi javak gyűjtőfogalma, mely görögül mamonasz - amiben az ember bízik… Hogyan viszonyulunk mindahhoz, ami földi életünkben megszerezhető, gyűjthető, birtokolható?

„…Mi a mammon uralkodó tanítása? A semlegesség. Mi van a semlegesség mögött? A hazugság, a kizsákmányolás és erőszak…Futás Isten elől: a semmiből, semmin keresztül a semmibe...Kik tanítanak? A hit hitetlen számkivetettjei, s a tudás tudatlan megfélemlítettjei…. A tudatlan tanítani s a beteg gyógyítani akar, akkor nincsen meg a gyógyuláshoz való akarat. A gyógyulás megrázkódtatásaitól való félelem erősebbnek bizonyul a betegség szenvedéseinél. Bizonyos betegségekhez hozzátartozik a betegséghez való ragaszkodás a gyógyulással szemben a betegséghez, a betegség profitjához való akarat. Tehát a betegséghez való akaratot kell mindenekelőtt gyógyítani! Ehhez tudnunk kell, hol vannak az akarat betegségének a gyökerei.”

                                                                        (Szabó Lajos – Tény és titok)

Ha valaki KÉT ÚRNAK SZOLGÁL, törvényszerű, hogy elárulja egyiket a másikért. Mert vagy ura, és neki engedelmeskedik, vagy ha nem neki engedelmeskedik, akkor nem ura. Névleg lehet az, de valóságban nem. Ha nem érzem, hogy lelkemet megöli, kifosztja a többért való futás, a nyereségért, birtoklásért való hajsza, nem gyűlölöm. Ha viszont érzem, módom van rá, mást választani, Istent szolgálni. De ha csak elméletileg tudom, s nem lépem, gyakorlom a választást, akkor tudom, nem tudom, vállalom, vagy nem vállalom, valamiképp sodródom, s nem értem, miért olyan az életem, amilyen.

Meg kéne vizsgálnunk magunkat, életünket, szívünket, mielőtt automatikusan igazolnánk hovatartozásunkat, elkötelezettségünket. Sodródunk? Netán az áradattal szembeni védőgát építésén fáradozunk? Vagy tudunk kilépni abból, amiben élünk? Hogyan? Ha mi is szüntelen bírálunk, elégedetlenkedünk, felháborodunk, kritizálunk, mérgezünk, keserítünk (okkal), mint a köröttünk többség, szabad ráébrednünk, hogy ők sodornak minket. Észrevesszük, ijeszt-e, hogy túlnőhet rajtunk, rabjaivá lehetünk a rajtunk kívülállókban okot kereső, mindig másokra mutogató kritikának, a vádakba veszítő, önsajnáló keserűségnek? VAGY AZ EGYIKHEZ RAGASZKODIK, ÉS A MÁSIKAT MEGVETI… Ha nem fordulok szembe e köröttem áradó elégedetlenségnek, észrevétlen engedelmeskedem annak, ami előbb-utóbb istenlátásomat oltja ki, bizalmamat veszi el, lelkemet oltja ki…

„Ha az ember áttekinti az Apokalipszis gondolatmenetét, azt kérdezheti: miről van itt szó tulajdonképpen…honnan e méreg, e düh… Az emberek többsége ma nem úgy áll szemben életproblémájával, hogy: íme a feladat, amit meg kell oldanom, lássunk hozzá. Éppen ellenkezőleg „vádakat kohol, és ürügyeket talál, hogy nehéz helyzetéért valamit okolhasson. Nem segít magán elégedetlenségével… Amit akar, az: szétszedni és lebontani. Kultúrát, társadalmat, kapcsolatokat, államot… a negatívumokban van otthon – ez a szenvedélye.” (Hamvas)

Valaki írt nekem. Mert kérdeztem édesapja felől, aki egykor Istennek szolgált, aztán két úrnak, s immár rabja lett, annak, amit élt. Emberileg nincs segítség. Olyan beteg, hogy az emberszeretet immár kevés, több kell a szabadításhoz:

„…Nem tudom, fogalmam sincs hogyan tudnék segíteni neki, amíg fiatalabb voltam nem vette komolyan, ha beszélni akartam vele ezekről a dolgokról, most pedig egyre jobban, egyre mélyebben zárja be magát a saját világába, kirekesztve onnan minket…”

Mit akarunk? Mennyire? Beteg az akaratunk? Miből derül ki? Sodródunk, vagy ellene állunk annak, ami körülvesz minket. Világító jellé leszünk Krisztus által? Csak ha Ő urunkká lesz. Ha nem Ő lesz az Úr, csak a nevünk lesz krisztuskövetővé (kereszténnyé), az életünk nem.

SENKI SEM SZOLGÁLHAT KÉT ÚRNAK… Mire törekszünk? kinek parancsa szerint élünk? Kit szolgálunk? E földi érvényesülésünket, a többért való hajszában sodródunk, evilági boldogulásunkért, se látva, se hallva? Hány vesztes ember van a felvett hitelek miatt? Mert azt, amire hitelt szerzett-kapott, azt magáénak tekintette, s mikor jött a pénzügyi válság, kiderült, nem marad övé, nem tud megmaradni. Kit szolgálunk? Kit követünk? A Megváltó Krisztust?

Hogyan folytatja a Hamvas Béla tanulmány elé írt előszavában a szerző? „És miközben szorgos alapossággal egybegyűjti a reménytelenség szellemtermékeit, rendszerező tudományossággal feltérképezi a világválság minden jelenségét, kórokozóját, megnyilvánulási formáját…mindeközben lelkében új bizonyosság érlelődik, - mintha felejtené olvasmányait, a keserű szavakat, melyeket álmatlan éjszakák során magába szívott…” Miért? Mert olvasás-kutatás-elmélkedés-rendszerezés… közben, Valéry mindezeknek ellentmondó mondata által ráébred: „A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.”                   Szigethy Gábor

AZÉRT AZT MONDOM NÉKTEK: NE AGGODALMASKODJATOK A TI ÉLETETEK FELŐL, MIT EGYETEK ÉS MIT IGYATOK; SE A TI TESTETEK FELŐL, MIBE ÖLTÖZKÖDJETEK. BIZONY TÖBB AZ ÉLET, MINT AZ ELEDEL ÉS A TEST, MINT AZ ÖLTÖZET. TEKINTSETEK AZ ÉGI MADARAKRA, NEM VETNEK, NEM IS ARATNAK, CSŰRBE SEM TAKARNAK; ÉS A TI MENNYEI ATYÁTOK ELTARTJA ŐKET. NEM SOKKAL DRÁGÁBBAK VAGYTOK-E TI AZOKNÁL? HÁT KI AZ KÖZÜLETEK, AKI AGGODALMASKODÁSÁVAL MEGHOSSZABBÍTJA AZ Ő ÉLETÉT EGY ARASZNYI IDŐVEL? AZ ÖLTÖZET FELŐL SE AGGODALMASKODJATOK. FIGYELJÉTEK MEG A MEZEI LILIOMOKAT, HOGYAN NÖVEKEDNEK: NEM MUNKÁLKODNAK, ÉS NEM FONNAK, DE MONDOM NEKTEK, HOGY SALAMON AZ Ő KIRÁLYI DICSŐSÉGÉBEN SEM ÖLTÖZÖTT ÚGY, MINT EZEK KÖZÜL AKÁRMELYIK. HA PEDIG A MEZŐ FÜVÉT, AMELY MA VAN ÉS HOLNAP KEMENÉBE VETIK, ÍGY RUHÁZZA ISTEN, NEM SOKKAL INKÁBB TITEKET, TI KICSINYHITŰEK?

A Szentírásban szereplő görög szó jelentése: megosztani, részekre tépni, szétdarabolni, szétforgácsolni… NE AGGODALMASKODJATOK! Az aggódó-aggodalmaskodó ember a saját gondolatai közt hányódik, és mert megosztott, nem tud Istenre figyelni, nem képes bizalmát belévetni, egészen ráhagyatkozni. A aggodalmaskodás, a Sátántól való, kinek - talán tudjuk -, egyik neve éppen ez Diabolosz – szétdobáló…

Hatszor szerepel az igerészen belül maga a kifejezés, és háromszor a figyelmeztető tiltás. Tudomásul kell vennünk, hogy az aggodalmaskodás, ami oly magától értetődőnek látszik, Isten ellenes, hitetlenség, bűn. Beteggé tehet, úrrá lehet rajtunk, (depresszió) És visszatérve a bevezető igevershez, arról szól, hogy két úr van, és épp nem Krisztus az Úr. De meg tud szabadítani, meg tud gyógyítani. Hisszük? Lépjük? Akarjuk? Vagy betegei, rabjai vagyunk az aggodalmaskodásnak, hisz annyiszor beleestünk e kísértésbe-bűnbe?

Különös, fontos dolgot kéne meggondolnunk, megértenünk, s nem csupán elfogadnunk, hanem eszerint élnünk. TÖBB AZ ÉLET, MINT AZ ELEDEL, ÉS A TEST, MINT AZ ÖLTÖZET Ami olyan nyilvánvaló a minket körülvevő teremtett világban, úgy kellene nekünk is élnünk.

A virág napért nyújtózik, esőt szív magába, s közben nyer öltözetet, azt amit Isten számára rendelt. Él az által, ami neki adatik. Mi által élünk mi? Mi adatik nekünk? Kiderülhetett már? Testünk nem ruhát, hanem ételt követel, ha éhes, (ha nem beteg), lelkünk pedig Isten jelenlétét éhezi, ha nem beteg. Mi hiába öltöztetjük ebbe, abba… ADATIK, ha adatik. Milyen az Isten Lelke által töltött ember? Akinek épp adatott? Mi teheti beteggé? A kétfelé sántikálás, a hamisság, a hitetlenség, a hűtlenség, a másfelé fordulás, a birtokvágy, a sikervágy…

NE AGGODALMASKODJATOK, NE KÉRDEZZÉTEK: MIT EGYÜNK? VAGY MIT IGYUNK? VAGY MIVEL RUHÁZKODJUNK? MERT MINDEZEKÉRT A POGÁNYOK TÖRIK MAGUKAT. JÓL TUDJA A TI MENNYEI ATYÁTOK, HOGY MINDEZEKRE SZÜKSÉGETEK VAN. HANEM KERESSÉTEK ELŐSZÖR AZ ISTEN ORSZÁGÁT ÉS ANNAK IGAZSÁGÁT ÉS EZEK MIND RÁADÁSUL MEGADATNAK NEKTEK. NE AGGODALMASKODJATOK TEHÁT A HOLNAP FELŐL, MERT A HOLNAP MAJD AGGODALMASKODIK A MAGA DOLGAI FELŐL. ELÉG MINDEN NAPNAK A MAGA BAJA.

Nem magától értetődő, hogy küzdünk a megélhetésért, hogy éjt nappallá téve dolgozunk a ránk bízottakért? Az aggodalmaskodás nem felelős magatartás, tönkreteszi a lelkünket… amazok TÖRIK MAGUKAT… mondja Jézus a tanítványoknak, de ti bízzatok, higgyetek, mert JÓL TUDJA A TI MENNYEI ATYÁTOK, HOGY MINDEZEKRE SZÜKSÉGETEK VAN… Mi van jelen az életünkben? Mit nyertünk abból a bizalomból, ami lelkünk bizonyosságait élteti?

Urunk lett Krisztus, vagy csak áltatjuk magunkat? Engedünk szavának? Vagy a földi több reményében másokhoz igazodunk? Mi tölti lelkünket? KERESSÉTEK ELŐSZÖR AZ ISTEN ORSZÁGÁT ÉS ANNAK IGAZSÁGÁT… Keressük? Vagy azt hisszük mi már egyszer s mindenkorra megtaláltuk? Ne áltassuk magunkat! Mikor AGGODALMASKODUNK, akkor épp nincs, ami volt. És ezzel nem csupán semmibe vesszük Krisztus ígéretét, hanem veszni engedjük a bizalom által élhetőt és megnyerhetőt, a MEGADATIK teljesülésének lehetőségét. ELŐSZÖR keressük AZ ISTEN ORSZÁGÁT. Ne a HOLNAP gondjait vegyük a nyakunkba, előbb keressük Őt, hogy szabaddá tegyen a ma léphetőre, élhetőre, általa nyerhetőre..

TÚRMEZEI ERZSÉBET

              A BIRODALMAM

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból fonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.