Volt, aki fűkaszát vagy éppen lapátot ragadott, hogy az udvari szemetet elszállítsa, mások a korhadt padlót kezdték felszedni a lakatlan öcsi parókia imatermében. Szanyi Ferenc apostagi lelkipásztor csaknem másfél évtizede jár a Művészetek Völgye előkészítő hétvégéire, ezúttal – már nem először – gyülekezete ifjúsági csoportjának néhány tagját is magával hozta. A középiskolások ötvenórás kötelező közösségi szolgálatukat gyülekezeti projektekben is elvégezhetik. Ám korántsem kényszerből jöttek: szívesen megfogják a munka végét, a lelkész el is büszkélkedik szorgalmukkal. „Épp tegnap építettünk fel a gyülekezetben egy szerszámtároló faházat, a fiúk ásták ki az alapot, betonoztak, térköveztek, felépítették a falakat, tető alá hozták az épületet. Füvet és fát vágnak a gyülekezetben, ha kell. Szeretném, ha ezek a fiatalok beépülnének a gyülekezetbe, és úgy tudtuk őket összeszedni, hogy munkát adtunk nekik, hasznosnak érzik magukat. De fontosnak tartottam, hogy ne csak a saját környezetünket tartsuk rendben, nyáron viszem őket Erdélybe is, ahova rendszeresen küldünk adományokat. Öcs és az itteni református közösség pedig a szívem csücske, ezért vagyunk itt.”

Segítségük az öcsi gyülekezet számára is kézzelfogható. „Télen azt sem tudtam, mivel deszkázzam ki alul a parókia egyetlen fűtött szobáját, hogy ha jönnek az egyháztagok istentiszteletre, be ne süllyedjen a padló. Akik aktívak voltak ebben a közösségben, azok most már hetven-nyolcvan évesek. Vannak ugyan fiataljaink, de ők távol tanulnak. Bölcsföldiék amiben tudnak, segítenek” – számolt be érdeklődésünkre Turi Mihályné Elvira öcsi gondnok.

A 19 tagot számláló öcsi szórványgyülekezet szállásolja el évek óta a Művészetek Völgye református udvarát üzemeltető önkéntes csapatot. Bölcsföldi András, a budapesti teológia spirituálisa több mint tizenöt éve szervez interaktív kiállítást a művészeti fesztiválon teológushallgatók bevonásával. Az előkészítő munkálatok során alkalmuk volt megismerkedni a környékbeli református gyülekezetekkel. A kölcsönös együttműködés jegyében az első közösen végzett projekt a részben leomlott öcsi pajta helyreállítása volt évekkel ezelőtt. Bölcsföldi András kérdésünkre azt mondta: „Örülünk, hogy kicsit előmozdíthatunk valamit. Amit teszünk, olyan, mint a tóba dobott kő: a hatása továbbgyűrűzik. Az öcsi pajta például a település egyik értékes közösségi épülete lett. De a legtöbbet mi tanulunk ezektől a közösségektől bölcsességük és látásuk által, hiszen jó példát mutatnak arról, hogyan lehet a kevesen hű lenni, megőrizve azt, ami érték.”

A budapesti teológiával kapcsolatban álló önkéntesekhez ezúttal csatlakoztak pápai teológusok is. Csepreginé Ármai Kinga negyedéves hallgató elmondta: missziós gyakorlata apropóján szívesen vesz részt a Művészetek Völgye református programjainak előkészítésében és lebonyolításában. „Évek óta el akartam jutni a völgybe mint résztvevő, ám ez most jó alkalom, hogy mint szolgáló is itt legyek. Az utóbbi időben különösen is aktuálisnak érzem a világba elvinni az örömhírt. Ez gyakran nehéznek és megfoghatatlannak tűnik, hiszen honnan is fogjunk neki? A református udvar azonban strukturált keretet ad ennek, és várom, hogy belelássak abba, miként lehet megragadni és Isten felé fordítani az emberek figyelmét egy-egy kiállításelemmel.”

A református udvar idén is az Öccsel szomszédos településen, Taliándörögdön nyitja meg kapuit Képtelen kert néven. Bár Isten kiábrázolhatatlan, a dunamelléki és dunántúli reformátusok valamit mégis szeretnének kifejezni belőle a látogatók számára a művészet eszközeivel Isten kijelentése alapján. „Képek nélküli keretekkel fogunk dolgozni, ezzel is érzékeltetve a vállalkozásunk képtelenségét” – mondta Szabóné László Lilla református lelkész, projektkoordinátor. „Isten házában, a templomban Isten kategorizálhatatlanságával szembesülhet a látogató, majd az ember által felállított hamis istenképeken keresztül az azokra válaszul érkező kijelentések fonalát követve eljuthat a nem látható, de jelen lévő Isten közelségébe.”

Az interaktív tárlaton rendhagyó módon helyet kapnak a Krisztus-ábrázolások is. „A környékbeli szórványgyülekezetek hűséges tagjainak portréit is bemutatjuk, vagyis az emberen kifejeződő Isten-arcot, Krisztus-vonásokat.” A régi kántortanító háza, mint az ember háza és a kert közepén található kávé háza ugyancsak érdekes és akár meglepő találkozások színtere lehet, a református udvar fókuszában ugyanis az emberré lett Isten és az istenképű ember áll. Csakúgy, mint a kölcsönös gazdagodás lehetősége egymás megismerése révén városiak és falusiak, művészek és művészetkedvelők, idősek és fiatalok, hívők és nem hívők között. A valódi szeretethidat talán éppen a református udvar jelenti majd a völgy forgatagában.

Látogasson el Ön is a Művészetek Völgyébe július 20., péntek és 29., vasárnap között! Térjen be a taliándörögdi Képtelen kert református udvarba is, ahol az interaktív kiállítás mellett gyermekprogramok, koncertek és művészetterápiás foglalkozások várják az érdeklődőket.

Képek: Füle Tamás