A Károli HTK zsúfolásig megtelt dísztermében fiatalokat, középkorúakat és idősebbeket egyaránt látni lehetett. Valóban nagy érdeklődés előzte meg a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésében megvalósuló vitaestet, melynek az Újra néven nevezzük – erények a közéletben című vitairat adta a gerincét. A dokumentum négy alapvető emberi erényt emel ki, amelyek minden korban nélkülözhetetlenek egy élhető társadalom szempontjából. Különösen fontosak, ha a politikusokra gondolunk, akikért mi, választók felelősséggel tartozunk. De mit jelent 2018-ban az alázat, az önmérséklet, a szerénység és a tisztelet? És hogy viszonyul mindehhez a politika, az értelmiség és a hétköznapi ember? Érvényesek ma ezek az erények egyáltalán?

Imádkozni a vezetőkért
Nem könnyű imára buzdítani több száz, nagyon vegyes korosztályú embert, akik sokféleképpen viszonyulnak a közélethez, egyházhoz, kereszténységhez. A vitaest mégis igeolvasással és közös imádsággal kezdődött, amelyet Farkas Anikó teológus mondott el. Pál apostol szavai már az alkalom elején egyértelművé tették, hogy közülünk, hétköznapi emberekből kerülnek ki azok a vezetők, akik nem gyakorolhatnak hatalmat, ha Isten ezt előzetesen nem engedi meg nekik: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére.” (Róma 13, 1; 3–4.) Kérdés ugyanakkor, hogy az engedelmesség feltételezi-e a kritikát, keresztényként bírálhatjuk-e a felettes hatalmat. Megállja-e a helyét az a hozzáállás, hogy a politikusról teljesen lemond Isten, ők már nem változhatnak meg?

„A dokumentum egyértelműen bírálja a kormányt, ehhez nekünk, keresztényeknek megvan a jogunk” – kezdte a beszélgetést Szabó István. „A szóban forgó kötet alapvetően kritika, amellyel mérlegre tesszük, megmérjük a hatalom milyenségét. Ez ugyanakkor nem sárdobálás vagy tömjénezés, hanem értékelés. Úgy látom, hogy a jelenlegi kormány tematizálja a közéletet és a közbeszédet, valamint nem fektet elég hangsúlyt a szimbolikus ügyekre, pragmatikus irányba fordult. Kényelmi pozícióban találja magát, ezért elbizakodhat, ez veszélyforrás a mindenkori hatalom számára.

Keresztyénként pedig tarthatunk tükröt, és ez különösen fontos a választások idején. Ugyanakkor nagy hiányossága az elmúlt 28 évnek, hogy hívőként nem imádkozunk eleget a vezetőinkért, nem kérjük Istent, hogy adjon nekik bölcsességet és változtassa meg őket. Az üldözött korakeresztények nem gondolkodtak azon, hogy vajon érdemes-e imádkozni Néróért – számukra ugyanis ez élet-halál kérdést jelentett. Nem tudok érdekes és új dolgot mondani azoknak, akik az elmúlt évtizedekben sohasem imádkoztak a mindenkori kormányért.”

„Magyarország nem csak kormányból és pártokból áll” – reagált az elhangzottakra Balog Zoltán. „A keresztény értelmiségnek nemcsak lehetősége, hanem kötelessége jelen lenni a közéletben. Gyakran elhangzik, hogy az egyház ne politizáljon, ez azonban nem egyértelmű. Az egyház a hívők közössége, a politika pedig nem csak törvényekről, politikusokról és azok ügyeiről szól. Ez alapján kijelenthetjük, hogy a keresztényeknek joguk és feladatuk hozzászólni a közéleti kérdésekhez. Kereszténység nélkül, ahogy ezt már hallottam azelőtt, csak a dicsőséges 133 nap (értsd: a Tanácsköztársaság időszaka – a szerk.) maradt volna nekünk, ma pedig különösen fontos megvédenünk azt a kultúrát, amelyben élünk.

A nagyon veszélyes nemzetközi háttérben a gazdasági szempontok nem kisebb jelentőségűek az eszmei ügyeknél. Egy eredményes gazdasági tárgyalás jobban szolgálja a nemzetet, mint egy szimbolikus szavazás arról, hogy a Délvidék melyik országhoz tartozzon. Ezzel együtt ma súlya van annak, ha valaki magyar állampolgár, ezt nem szabad alábecsülnünk.”

Felszámolható a korrupció?
A beszélgetés során kényes témák is górcső alá kerültek. „Definíciója szerint a korrupció az, amikor egy ügylet során kevesebbet vagy többet kapsz a pénzedért, mint amennyit valójában kaphatnál. A vitairat nagy értéke, hogy ajánlásokat és figyelmeztetéseket fogalmaz meg a hatalmat gyakorlók számára, ugyanakkor nem mutatja be az emberi természetet” – vitte tovább a diskurzust Bogárdi Szabó István. „A Példabeszédek könyvétől Simon máguson át Pál apostolig a Biblia tükröt tart elénk. Aki bemegy a malomba, lisztes lesz, még akkor is, ha nem ő a molnár.

Azzal, ha leváltunk egy kormányt, a korrupció még nem oldódik meg, mert az ember gyarló és esendő. Ugyanakkor, elvárható egy keresztény, templomba járó politikustól, hogy más legyen, mint nem hívő társai. Különbözzön tőlük, legyen következetes. Egy alkalommal úgy köszöntem el egy parlamenti képviselőtől, hogy majd imádkozni fogok érte. Azt felelte, én csak ne imádkozzak, mert ezzel erkölcsi fölénybe kerülök. Nem értette, ezt azért teszem, hogy Isten munkálkodjon az életében – nem öncélú tehát a vezetőkért való imádkozás.”

„Nem gondolom, hogy egy politikus könnyebb erkölcsi konfliktusokat vállal élete során, mint egy átlagember. Ugyanakkor, vállalnia kell azt is, hogy néha el kell térnie az erények alkalmazásától” – válaszolt Balog Zoltán. „Az amerikai elnöktől egy alkalommal megkérdezték, mit gondolt arról az állításról, hogy az embereknek két rossz jelölt közül kellett választania az elnökválasztáskor. Donald Trump azt válaszolta, hogy amíg nem a Názáreti Jézus lesz az elnökjelölt, addig mindig két rossz jelölt lesz. Hogy ezt őszintén, vagy valamelyik tanácsadó javaslatára válaszolta, nem tudjuk. Azonban tény, hogy a politikusok messze nem tökéletesek – sértődékenyek és gyakran gondolják, hogy mindent jobban tudnak másoknál.

A vitairatból hiányolom a protestáns értelmiségi jelenlétet, pedig be kell látnunk, hogy a megváltás elhallgatásával nem lesznek változások. Ha közösen, az egyházzal kezdjük el ezeket, akkor más lesz az eredmény, mint ha ugyanezt a politikusoktól várnánk el. A fiataloknak kérdezniük kell, jelen kell lenniük, ha kell, radikálisan is, hiszen ők magukban hordozzák a változás lehetőségét. Ez az országhatárokon kívül is igaz, ezért is létesültek iskolák a Közel-Keleten, amelyek a magyar kormány támogatásból épültek fel.”

Mindkét fél egyetértett abban, hogy nem szabad megmaradnunk a tétlenség, a párbeszéd hiánya, hazánk és Európa jövőjének közös megvitatásának elmaradásában. Nem mondhatjuk, hogy a konkrét, gyakorlati ügyek kizárják az emberi erényeket, ezt akkor sem szabad állítanunk, ha a politika érdekérvényesítés. Mert keresztényként, emberként, politikusként egymásért vállalunk felelősséget, vagyis az erényeket, ideológiákat, az eszmei és konkrét ügyek megoldását egyaránt látnunk kell magunk előtt. Nemcsak lehetőségünk, hanem feladatunk imádkozni a vezetőinkért, azok megváltozásáért, a politika és a közélet megjobbításáért, akár értelmiségiek vagyunk, akár nem. A mindenkori Néró ugyanis értünk van, a maga hibáival és gyengeségével együtt.

Képek: Füle Tamás