„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Tükörbe körte
Tükörrel hajított fény, Forró folyosó, Tengerre nyíló ablak – hirtelen nem is tudom, könyvcímekkel vagy kávékölteményekkel van-e dolgom. Az árnyas körtefa alatt berendezett irodalmi kávéházban lassan ráébredek, a frissítő csak ráadás, az igazi felüdülést az irodalmi műrészletek nyújtják. És, persze, a találkozások.
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal
Kosztolányi Dezső játékos hosszúját kortyolgatom, s mellette tükörlapon tálalva kapom a verset. Röviddel ezután asztaltársaságom többi tagjához lép oda a verspincér: előbb kortárs verset szaval, majd Dosztojevszkij feketetea-mélységű szövegét olvassa fel.
„Kávéház nélkül nincs irodalom” – hirdeti Márai elhíresült mondását az irodalmi kávéház megálmodója. Bölcsföldi András református lelkész hosszú évek óta gondoskodik a zamatos, frissítő szövegekről és a hozzájuk dukáló kávé- és teakülönlegességekről a taliándörögdi református udvarban.
A szomszédos asztalnál valaki filctollat ragad – ezúttal ő kanyarít verssorokat a kávéház később érkező vendégeinek. Ezektől az apró gesztusoktól az ismeretlen arcok keretei újabb, finom vonásokkal és színárnyalatokkal telítődnek. Úgy tűnik, a Képtelen kertben lassan mégis képet kapok a mellettem ülőkről.
Tükörrel fényt hajítok – írja Kosztolányi a ma nekem szóló versben. De A játék komoly. A tükörtálcákba pillantva saját vonásaimmal is találkozom. Ekkor már tudom, az udvarban nemcsak Isten és az ember találkozása válik lehetővé, nemcsak a számvetésre nyílik alkalom, de a kert közepén egymással is kapcsolódhatunk.
A leginkább megelevenedő történetekkel mégsem a pincérek szolgálnak, hanem az élő könyvtár szereplői. Ők a hab a kávé tetején. A kikölcsönzött könyvekhez ugyanis tekintet is társul. Aki szeretne bekukkantani a borító mögé, talán előítéleteivel is leszámol majd. Kávéház nélkül nincs találkozás – ferdítem az idézetet.
De most úgy érzem, körtefa nélkül sincs. A kert közepén álló, roskadozó fa a gyümölcstermés szimbóluma lett – mondja a főpincér. Néha belehullik a tükörbe, ami nem rejti el sem a hibát, sem a szépséget. És ez a közvetlenség mindig hívogató.
Akárcsak a Tükörbe körte irodalmi kávéház, amelynek asztalai felől kávéillat, csevej, és zeneszó hangfoszlányai szállnak az érkezőkhöz. Te jártál már itt? Ha nem, vasárnapig megteheted. A taliándörögdi Képtelen kert református udvar e hét végéig minden nap délelőtt 10 és este 6 között várja a látogatókat ajándék frissítővel. Hiszen számukra is minden találkozás ajándék.
Képek: Füle Tamás