Kék műanyag dobozok érkeznek a leégett kollégium udvarára. Üresen húzzák fel őket a magasföldszintig, hogy onnan később iratokkal tele eresszék le és pakolják fel őket a várakozó járműbe. Zajlik a Ráday Levéltár átköltöztetése Budapest Főváros Levéltárába – legalábbis ami az állományt illeti. Hogy a bútorokkal, irodaszerekkel és egyebekkel mi lesz, még nem tudni. A levéltár előtti folyosón elázás miatt leselejtezett folyóiratok állnak felhalmozva. Az oltás miatt keletkezett vízkárokat a folyóirattár sínylette meg a leginkább. Füstből és koromból viszont szinte mindenhová jutott több-kevesebb.

A régi épületszárnyban található Bibliamúzeum érintetlen maradt, így rövid szünet után újra megnyílhatott, noha megváltozott munkarenddel. Hiszen a munkatársai – a Ráday Gyűjtemény minden dolgozójával együtt – most elsősorban azon fáradoznak, hogy a levéltár alatt található könyvtári raktárban átválogassák a köteteket. A teljes épületszárnyat le kell ugyanis bontani, így a raktárállománynak is költöznie kell. Hogy hová, azt még nem tudni. „Az egyházkerület múltjáról van szó, és arról a szellemi kincsről is, amit a könyvtár kötetei őriznek” – nyilatkozta Berecz Ágnes gyűjteményigazgató. A Bibliamúzeumból, a Ráday Levéltárból és a Ráday Könyvtárból álló Ráday Gyűjtemény intézményvezetőjével a jelenlegi helyzetről és a lehetőségekről is beszélgettünk.



Megközelítően 150 ezer kötet
„A Ráday Könyvtár fő profilja ugyan a teológia, de már a 19. század óta magyar nyelv és irodalom, történelem, filozófia, néprajz, művészettörténet, művelődéstörténet témájú állománnyal is gyarapodott. Az utóbbi időkben szigorúan is vettük, hogy csak kutatók és egyetemi oktatók számára használható anyagokat fogadunk be” – magyarázta Berecz Ágnes. Teljességre nem törekednek: bár hihetetlen ritkaságok akadnak náluk, néha meglepő hiányosságaik is vannak a szakirodalmak terén. Ennek az a magyarázata, hogy a vásárlás mindig is eltörpült az ajándékok és a hagyatékok befogadása mellett.

Míg a Ráday Gyűjtemény egy része a régi, épségben maradt épületben van, addig a levéltár, valamint a folyóirattári és könyvtári raktár a tűzkárok miatt lebontandó szárnyban található. „Ezt a raktárt nagyon kevesen ismerik, mert csak a könyvtárosok járnak oda, amikor olvasói kikérések vannak” – mesélte a gyűjteményigazgató. A szuterénszinten van a raktár, a magasföldszinten a levéltár, felettük pedig a kollégiumi szobák. „Amikor teológushallgatókkal lementünk megnézni, mi is van alattuk, ugyancsak csodálkoztak. Sokan el sem tudják képzelni, hogy a megközelítően 150 ezer kötet mekkora irdatlan tömeget képvisel.” Most ezt a hatalmas állományt kell elköltöztetni az épületből.



Kárfelmérés
„A könyvtárosok és a levéltárosok nagyon szelíd, jámbor emberek; egészen addig, amíg nem érzik veszélyben az állományt. Mert akkor megvadulnak, és hihetetlen teljesítményre képesek. Akár a falon is átmennek, ha kell. Ez történt nálunk is, amikor először felmértük a tűzoltás okozta vízkárokat. Minden kollégánk elfelejtette gondját-baját, felöltözött, lámpát ragadott és rohant segíteni. Először szivattyúval, azután vizes porszívóval dolgoztunk három napon át” – idézte fel az intézményvezető. „Rossz körülmények között a penészedés robbanásszerűen be tud indulni, ezért féltünk attól, hogy minden megsemmisül.”

Ahogy telik az idő a katasztrófa óta, úgy látják egyre jobban, hogy mi minden szenvedett kárt. Az elázott könyvtári anyag egy része most az olvasóterem asztalain szárad, restaurátorok felügyelik folyamatosan az állapotukat. Sokáig azt gondolták, hogy a régebbi épületszárnyban a Ráday-műemlékkönyvtárnak nem esett kára. Később kiderült, hogy tele volt füsttel a levegő, és emiatt korom ülepedett le mindenhol, ami mostanra már kimutatható a régi könyveken. Az egészet majd szakszerűen végig kell tisztítani.




Önkéntesek
Rengeteg külsős segítséget kaptak már az első napokban is. „Éreztük a bajban, hogy mekkora ereje van az emberi kapcsolatoknak, hogy milyen az, amikor úgy fognak össze emberek, ahogyan azt nem is gondolnánk. Jöttek volt kollégáink. Jöttek nyugdíjas kollégáink. Jöttek máshol dolgozó könyvtáros kollégák. Olyanok is, akikkel korábban semmilyen kapcsolat nem volt. A piaristák a katasztrófa első napjaiban megjelentek az összes párátlanítókészülékükkel, ventilátoraikkal; és a debreceni egyházkerületi levéltár igazgatója, Szabadi István is azonnal elküldte nagyteljesítményű párátlanítóit. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója kölcsönadta a Budapest Gyűjtemény munkatársait, hogy ameddig kell, addig segítsenek nekünk” – sorolta Berecz Ágnes.

Az apostagi lelkipásztor, Szanyi Ferenc szerdánként összeszed egy kisebb csapatot, és nehéz bútorokat cipelnek. Jöttek református gimnazisták is, az ő segítségüket egy helyszínen tartott rendkívüli történelemórával köszönték meg. „Nagyon hálásak vagyunk mindannyiuknak. A jelenlegi helyzetünkben azonban az is nagyon fontos, hogy már csak olyanok jöjjenek, akik láttak már könyvtári raktárt és műemlékkönyveket, mert a mostani szelektálás nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik” – hívta fel a figyelmet a gyűjteményigazgató.

Szelektálás
„Két évvel ezelőtt elkezdtük az állományselejtezést, amely során szépen, lassan, átgondoltan haladtunk” – folytatta Berecz Ágnes. „Most már kényszerből gyorsabb tempóra van szükség, amely során gondolkodás nélkül kiszelektáljuk azokat a könyveket, amelyek ránézésre feleslegesek. Hiszen minél kisebb helyet foglal a teljes állomány, annál könnyebb lesz elhelyezni. Ezért próbáljuk lecsökkenteni a korábbi mennyiséget. Kikerül minden, ami tudományos szempontból már nem fontos számunkra.”

Aki csak bírja, most odalent van a raktárban, és egyesével válogatja a polcokról azokat a muzeális értékű – tehát 1850 előtt kiadott – könyveket, amelyeket eddig együtt tároltak a modernebb kötetekkel. Nem csak lekapni kell őket a polcról, hanem rögtön jegyzékelni is, hogy a raktári jelzeteket nyomon tudják követni. „Már van a raktárban villany, de más nemigen. Csak hideg és füstszag” – mesélte az intézményvezető. „Ahogy haladunk előre szép sorban, úgy lesz folyamatosan könnyebb a dolgunk, mert egyre csak csökkennek a muzeális példányok, és egyre több a modern. Az ember szeme egy idő után rááll, hogy mire kell figyelni.”



A kötetek sorsa
A kiválogatott muzeális könyvek kapcsán abban reménykednek, hogy talán lesz számukra még hely a Ráday Levéltár mellett a fővárosi levéltárban. Mivel ezek amúgy sem kölcsönözhetők, lehet ugyanúgy kezelni őket, mint a levéltári állományt, és az ottani kutatószolgálattal kikérhetők lennének. „Amivel még foglalkoznunk kell, mert nem teljesek a leírások, azok a Bibliamúzeum raktáraiba kerülnek. Az átmenet éveiben majd fel kell dolgoznunk őket. A digitális katalógust is folyamatosan bővítenünk kellene. A múzeumi kollégáknak más tervei voltak ugyan ezekkel a helyiségekkel, de vészhelyzet van” – mondta Berecz Ágnes.

A Bibliamúzeum két helyiségébe kezdtek pakolni, egy harmadikat meghagytak a hallgatóknak és rendezvényhelyszínnek. A használható polcokat kimentették a kollégiumi szobákból, mert szükség volt rájuk. „Itt kötés szerint rendezzük a könyveket: pergamen, papír, bőr. Ezek ugyanis eltérő módon száradnak. Az a baj, hogy amit a feldolgozás miatt itt akarunk tartani, már az is túl sok. Kicsit aggódunk, hogy elég lesz-e a hely, de elégnek kell lennie” – bizakodik az igazgató. A pakolásnál ideiglenesen felhasználják a levéltárban és a raktárban menet közben felszabaduló tárolókapacitást is, hogy minél gyorsabb és hatékonyabb legyen a munka.



Átmeneti könyvraktár kerestetik
Az átmeneti időre nem könnyű helyet találni a könyvanyagnak. Akkor is, ha a szelektálás után kisebb lesz, mint eredetileg volt. A fővárostól, a minisztériumtól és a zsinattól is kértek segítséget a helykeresésben. „Monok István, az akadémiai könyvtár főigazgatója felajánlott tárolókapacitást a törökbálinti depóban, ahol az anyag biztonságban lenne. A hátránya viszont, hogy messze van, ezért nagyon drága és nehézkes lenne onnan a folyamatos működés biztosítása. Túl azon, hogy az olvasóknak is több nap várakozást jelentene, valakinek állandóan ingáznia kellene a depó és a Ráday utca között a könyvekkel” – mondta az intézményvezető.

Ráadásul lesz olyan korszak is, amikor a Ráday utcában bontanak és építkeznek, és emiatt a por és zaj mellett nem is biztos, hogy a nyitvatartás folyamatos lenne. De ezalatt is tudnák selejtezni az állományt, hogy vissza már csak az kerüljön, ami igazán fontos. Ehhez az kell, hogy az átmeneti raktárban dolgozni is lehessen napi nyolc órában. „Budapesten belül keresnénk helyet, ami tömegközlekedéssel elérhető, száraz és biztonságos, és adott a minimális infrastruktúra” – magyarázta Berecz Ágnes. „A fővárostól is érkezett már ingatlanajánlat, csak sajnos az ottani födém nem bírna el ekkora terhelést, így tovább kell keresgélnünk.”



Az egyetem szolgálatában
A tűz- és koromkárok miatt ideiglenesen csökkent az oktatási helyiségek száma, és kiesett a teológusok számára fontos szakirodalmakat tároló Török Pál Kari Könyvtár is. Ezért a Ráday Gyűjtemény munkatársai szeretnének a hallgatók és oktatók igényeire is odafigyelni. A Bibliamúzeum tud adni egy-két olyan helyiséget vagy helyiségrészt, ahol órákat lehet tartani, a nyári vizsgaidőszakra pedig felajánlottak irodákat a vizsgáztatások lefolytatására. A kutatószolgálat a muzeális állomány kapcsán működni fog. Az építkezések megkezdéséig megmaradnak a csoportos programok is a műemlékkönyvtárban.

„Egyeztetünk oktatókkal, végzős hallgatókkal. Megkértük őket, hogy adják meg a legfontosabb irodalmat, amire biztosan szükségük lesz. Ezeket ki fogjuk venni a raktári állományból, és elhelyezzük őket az olvasóteremben. Ez a helyiség a közeljövőben egyfajta helyi könyvtárként is működhet. Közösségi teret is szeretnénk adni ott a hallgatók számára. Megmaradt a Benda-gyűjtemény, amely a gyűjteményigazgatói szobában van. Megmaradt a kézirattárunk, megvan az RMK-különgyűjtemény, a Hungarika-gyűjtemény, tehát a bölcsészeknek is tudunk segíteni” – sorolta az intézményvezető.



„Nagyon szép munka ez különben”
A raktárállomány mentése a legelső napokban szinte reménytelennek tűnt, ahhoz képest ma már látható a haladás. Vásároltak kesztyűket, és van néhány maszk is. Korom és pernye még akkor is száll a levegőben, ha nem látszik. „Ha valaki belép hozzánk, akkor érzi a füstszagot. Mi már észre sem vesszük. A kis tábori konyhában szoktunk pihenőket tartani, mert a rendes konyhánk sokáig nem kapott áramot. Ki kellett hozni a hűtőt, a mikrót, a kávéfőzőt. Melegvíz még most sincsen, majd egy kis átfolyós bojlerre kell átállni” – mesélte Berecz Ágnes. „Nagyon szép munka ez különben” – jegyezte meg nekünk az egyik munkatársa a raktárban.

Az intézményvezető próbálja kímélni a kollégákat, de nehezen megy, mert mindenki megtáltosodott. „Igyekeztünk odafigyelni arra, hogy ki hogyan öltözik, meg ne fázzon, menjen néha a melegedőbe. Érdekes módon senki sem náthás vagy influenzás. Egymást etetjük, mindig valaki más hoz finomságot közülünk” – sorolta. „Hullámzó a lelkiállapotunk. Néha bizakodóak és lelkesek vagyunk, máskor nagyon magunk alá kerülünk. Ilyenkor azt mondogatjuk magunknak, hogy ez sajnos ilyen. Nem két hét alatt oldódik meg, hanem hónapokon át egyik ideiglenes helyzetből a másikba kerülünk. Amikor elfáradunk, akkor ránézünk a már kimentett kötetekre, és ez erőt ad.”



A Ráday Gyűjtemény jövője
A Ráday Gyűjtemény vezetésének alaposan végig kell gondolnia a fenntartókkal és az egyházi vezetőkkel együtt, hogyan tovább. Álmok mindig is voltak, most azonban konkrét tervek kellenek. A könyvtári raktárnak muszáj az újonnan építendő szárnyban helyet találni, mivel a Bibliamúzeum és a Ráday Könyvtár is ehhez az épületegyütteshez kötődik. „Ma már nagyon helytakarékos megoldások léteznek erre, ezért kevesebb tárolókapacitásra lesz szükségünk. Tömör raktározással kisebb alapterületű, ablaktalan, minden oldalról zárt helyiség is megfelelne. Csak a gépészet és a biztonságtechnika az, ami kihívás. Szükséges egy megbízható, modern tűzjelző és tűzvédelmi rendszer is” – szögezte le a gyűjteményigazgató.

A Ráday Levéltárnak hosszú távon végleges helyet kell találni. A tűzeset előtt is alig-alig volt raktárkapacitása, csak gyűlik és gyűlik az újabb archiválandó iratanyag. „Nem lenne jó, ha a levéltár túl messze költözne, mert ezer szállal kötődik a Püspöki Hivatalhoz és a Ráday Gyűjtemény egészéhez. Az ideális az lenne, ha létesülne a közelben egy új, modern hely. Esetleg egy komoly református kutatóközpontot is ki lehetne alakítani, egyesítve a kutatószolgálati részt a zsinati levéltáréval. De hogy ennek mennyi realitása van, azt majd a jövő fogja eldönteni” – vélte Berecz Ágnes.



Tanulságok
Országos szinten sem ártana, ha a közgyűjtemények felkészülnének az ehhez hasonló katasztrófahelyzetekre. „A restaurátorok egyszerre csak néhány polcnyi könyvvel vagy meghatározott mennyiségű irattal tudnak elboldogulni. De ha egy levéltár egészét vagy egy teljes könyvtári raktárt érne károsodás, arra nincs elegendő kapacitás az országban. Az az állomány megsemmisülését jelentené. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója szorgalmazza, hogy erre a problémára találjunk megoldást. Kell egy országos közgyűjteményi katasztrófaterv, mert ennek híján mindenki csak a józan eszére, tapasztalatára, kapcsolataira támaszkodhat” – magyarázta a gyűjteményigazgató.

„Senki sem gondolja előre, hogy ilyen helyzetbe kerül. Mi sem. Számunkra most az a fura, hogy létezhet normális kerékvágás valahol máshol. Egyszer talán nálunk is lesz, de nem fogunk egykönnyen átállni rá. Addig is tenni kell a dolgunkat, és úgy érzem, megkapjuk hozzá a kellő bölcsességet” – mondta Berecz Ágnes. „Egy katasztrófa szembesít minket saját magunkkal is. Ezt végig kell csinálni, és ha arra gondolok, hogy miért, vagy hogyan, akkor csak azt tudom mondani, hogy sok minden tűnt reménytelen és megoldhatatlan problémának korábban. Most aztán egy hosszú és keserves úton járva biztosan olyan megoldás felé vezet minket az Úr, amely jobb lesz számunkra, mint a régi, megszokott életmódunk.”


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás