„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
A színvak iskola
Az iskola, ahonnan nem akarnak lógni a gyerekek. Halmozottan hátrányos helyzetű a többségük, mégsem múlik el tanév anélkül, hogy valamilyen országos versenyeredményt ne zsebelnének be. Pedig nem versenyistállóról van szó, hanem egy olyan református intézményről, amely nem a szegregációt erősíti.
Kémcsövek, fogó, kálium-permanganát, jód, kristálycukor és borszeszégő minden asztalon. A hetedikesek három fős csoportokban végzik a kísérleteket a kémiaórán. Miután megfigyelték, milyen változást okoz a hő az egyes anyagokban, észrevételeiket fel is jegyzik. Szépen összedolgoznak, van, aki az anyagot kezeli bátrabban, más a képleteket ismeri jól. Az együttműködő tanulás mellett az érzelmi nevelés is nagy hangsúlyt kap a Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskolájában. Ebbe is bepillantást nyerünk a hatodikosok hittanóráján, ahol a gyerekek színeket társítanak a Szentháromsághoz. Valaki az Atyához a fehér színt társítja, mert az mindent magában foglal. Egy kislány pedig nemcsak azért rajzol a Fiú neve alá bőrszínű ceruzával, mert Jézus emberré lett, hanem azért is, mert az alig látható szín áll a legközelebb az Atyáéhoz.
„Nincs ciki dolog”
Az imaszobában vagyunk, a gyerekek egy szőnyegen ülnek körben, mezítláb mennek ki a táblához, ha éppen ott akad tennivalójuk. Elkülönített tér ez, ahova szívesen bejönnek máskor is beszélgetni – mondja Plicher Dorottya hittanoktató. „Kezdettől fogva igyekeztem biztonságos légkört teremteni a gyerekeknek. Van, hogy úgy jönnek be órára, hogy éppen valami bántja őket, vagy látszik, hogy a közösségben történt valami. Ilyenkor akár egy egész órát végigbeszélgetünk, mert fontos, hogy ki tudják adni az érzelmeiket, és ezekre tudjunk választ találni. Ha jókor és jó helyen beszélek Istenről nekik, az nagyon megérinti őket.”
A gyerekek megnyílnak egymás és a tanár előtt is. Másfél évig tartott elérni, hogy végighallgassák egymást, de ebben a közösen meghozott csoportszabályok is segítségükre voltak – tette hozzá a hitoktató. „Mindenki vállalhatja a véleményét, és egymás véleményét nem kommentáljuk. A gyerekek nagy részének a hétköznapokban nincs lehetőségük kiadni, ami bennük van. Sok nevelésbe vett gyermek van, előfordul, hogy régi sérelmeiket itt nyitják fel. Egyikünknek sincs joga megítélni a másik érzéseit. Nincs ciki dolog. Ami itt elhangzik, a négy fal között marad, és ezt becsülettel tartják.”
Érzékenyíteni szeretnének, és az érzelmi nevelésbe nem fér bele a kötelező szó – állítja a pedagógus, amikor arról kérdezem, miért nem teszik kötelezővé a konfirmációt.
„A hetedikesek a tanév kezdetén maguktól jelezték, hogy szeretnének konfirmálni. Erre idén májusában kerül sor, vannak köztük néhányan, akiket ekkor fognak megkeresztelni is.” A hittanoktató szerint a szülőknek is legalább akkora szüksége lenne hittan- vagy bibliaórákra, mint a gyerekeknek, hogy megismerjék a keresztyénséget. „A falu lakossága identitászavarban van. Sok reformátusnak keresztelt család inkább a katolikus templomba megy karácsonyi misére, sok katolikusnak keresztelt gyerek pedig református hittanra jár. Nincsenek határvonalak, erős gyülekezeti közösségek, amelyek annyira vonzóak lehetnének a családok számára, hogy még az is újra érezze a szükségét annak, hogy jó tartozni valahová, aki csalódott az egyházban.”
Kijátsszák magukból a fájdalmat
Amikor az egyház átvette az önkormányzati iskolát, a tantestület vezetésének nem volt könnyű dolga, hiszen református iskolaként kellett kidolgozniuk pedagógiai programjukat a horvát határhoz közeli településen, ahová négy nemzetiséghez tartozó, nagy számban halmozottan hátrányos helyzetű és nevelésbe vett, többségében katolikus vagy kereszteletlen gyerekek járnak.
„Új utakat kerestünk. Mint elkötelezett, templomba járó reformátusok azt mondtuk, valamit tenni kell – nemcsak az iskolával, a gyerekekkel, a családjaikkal, hanem magával Nagyharsánnyal is. Bár a hátránykompenzáció a legfőbb feladatuk, az iskolaátvételtől kezdve a svájci HEKS protestáns segélyszervezettel és a református egyházzal együttműködve inkluzív nevelést végzünk” – számolt be érdeklődésünkre Gál Zsolt igazgatóhelyettes. „Az inklúzió méltányos el- és befogadást jelent. A méltányos szó a hangsúlyos ebben. Az esélyegyenlőség és az egyenlő esélyek biztosítása ugyanis nem ugyanazt jelenti. Esélyegyenlőség az, ha mindenki járhat egyetemre, az egyenlő esélyek biztosításával viszont egyénre szabva segítünk is abban, hogy ez valóban megtörténhessen. Az integráció és az inklúzió között is ez a különbség. Az integrációval az esélyegyenlőséget biztosítjuk, az inklúzióval viszont az egyenlő esélyeket. Méltányosan megpróbáljuk tehát azokat a hátrányokat kiküszöbölni, amelyek megakadályozzák, hogy a diákjaink hozzáférjenek ugyanazoknak a céloknak az eléréséhez, mint a jobb helyzetben lévő társaik.”
A leküzdendő hátrány azonban sokféle lehet. A pedagógus szerint méltányos egyéni bánásmódra van szükség akkor is, ha egy kiegyensúlyozott családi közegből egy nagy veszekedés után érkezik a gyerek az iskolába, vagy ha kiemelkedően tehetséges, és ezért nehezen kapcsolódik a kortársaihoz. „Arra törekszünk, hogy mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy saját habitusának, lehetőségeinek és értékrendjének megfelelő módon lehessen a közösség tagja úgy, hogy közben a közösség se veszítse el a saját arcát. Az inklúzió tehát kölcsönösségen alapul. Annak a rendszernek, ahová valaki belép akár tanárként, akár diákként, van értékrendje és normája, amiről a közösség sem szeretne lemondani. Nem is áldozhatjuk ezt fel egy újonnan belépő miatt.”
Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy az iskolai közösségben bárki elveszítené egyéni karakterét, épp ellenkezőleg. Csupán erőszakmentes kommunikációra és hatékony konfliktuskezelésre – emellett pedig együttérzésre – tanítják a diákokat. Az osztályfőnöki órákon például drámapedagógiai eszközöket is felhasználnak ehhez, de saját színjátszóházuk is van. „A playback színház módszerével a gyerekek biztonságos környezetben, külső szemlélőként tekinthetnek vissza egy-egy olyan élethelyzetre, ami velük megtörtént. Ezzel már komoly eredményeket értek el a kollégáim, a közösség már nem egy diáknak segített a gyógyulásban, akinek öngyilkossági gondolatai voltak, drog- vagy kapcsolati függőségben szenvedett” – mondta Gál Zsolt.
„Színvak iskola vagyunk”
Ami nehéz ebben a modellben, az az, hogy nagyon megterhelő érzelmileg – ismeri el az igazgatóhelyettes. „Szeptemberben még reziliensek vagyunk, májusban már sokkal kevésbé. Minden kollégánk, aki részt vesz ebben a munkában, nagyon értékes, ezért ha kiesne, komoly hiányt hagyna maga után. Ezért az iskolapszichológusunk nemcsak a gyerekekkel foglalkozik, hanem igyekszik a tanári karra is gondot fordítani. Folyamatosan monitorozzuk a saját tevékenységünket, és ahogy a gyerekeknél odafigyelünk, hogy erőszakmentes kommunikációra neveljük őket, úgy mi is ezt tanuljuk, hiszen néha azon kapjuk magunkat, hogy odadörrenünk. Sok konfliktushelyzet adódik, de ez pont abból fakad, hogy nem nyesünk le azonnal egy diákot sem, ha bajba kerül, hanem feltárjuk a problémát, és próbáljuk a legjobbat kihozni belőle. Ami pedig az előítéleteket illeti, kimondhatom: színvak iskola vagyunk. És ez cigányok, nem cigányok részéről egyaránt így van.”
Pénzt keressenek vagy továbbtanuljanak?
Van eredmény – ezért sem égnek ki a tanárok, de Gál Zsolt szerint a kiégés megelőzésének része a munka- és a felelősségmegosztás is. A munkaközösség-vezetők heti rendszerességgel részt vesznek a vezetői értekezleteken, van, aki közülük a belső ellenőrzésért, más az inklúziós programért vagy a tehetséggondozásért felel. A tantestület igyekszik bevonni a szülőket is az iskola életébe – ott jártunkkor épp kulturális és tehetségnapra készültek. Hasonló találkozásokra legalább havonta egyszer adódik lehetőség. Gál Zsolt szerint ez azért is fontos, mert a szociokulturális háttérrel és a családban rögzült mintákkal nagyon nehéz felvenni a versenyt, ezért inkább arra törekszenek, hogy a család és az iskolai tér minél inkább átfedésbe kerüljenek egymással. A szülők szemléletét is tudják így formálni a gyerekeket érintő kérdésekben. „A hetedik-nyolcadikosok között végzett pályaorientációs munka tapasztalata, hogy a gyerekek egy része rövid modellben gondolkodik a szülők felfogása miatt. Azt mondják, nem terveznek az egyetemmel, mert mielőbb szeretnének pénzt keresni. De nem minden esetben jó ez, és ilyenkor nem is a gyereket kell orientálni elsősorban, hanem a szülőt. Jövőre szeretnénk egy egyéves programot elindítani ezzel a céllal. Rendeztünk már pályaorientációs börzét is, amelyen kilenc baranyai középiskola mutatkozott be a környék általános iskolásainak és szüleiknek, ami azért is volt hiánypótló, mert sokan nem jutnak hozzá hasonló lehetőséghez elérhető közelségben.”
Átlagon felüli teljesítmény
A nagyharsányi gyerekek már bizonyították, ha odafigyelnek rájuk, és teret engednek tehetségük kibontakozásának, hatalmas eredmények elérésére képesek.
„A gyerekek 4,0 átlagukkal városi iskolai átlagot hoznak, a kompetenciamérés pedig három év alatt 70 pontos javulást mutatott, ezzel megugrottuk az országos átlagot. A lemorzsolódással fenyegetett tanulók aránya Nagyharsányban csupán 11 százalék, ami a dél-baranyai régióban különösen nagy eredmény. Az elmúlt két évben az igazolt hiányzások száma 30, az igazolatlanoké 60 százalékkal csökkent. A gyerekek szeretnek iskolába jönni, sőt, maradnak, amíg csak tehetik. Minden évben van országos versenyeredményünk, a közlekedési versenytől, az atlétikai éremesőn át az énekversenyen szerzett arany minősítésig. Pedig az iskolába járó gyerekek több mint fele halmozottan hátrányos helyzetű. Van tehát mivel megküzdeniük, mégis ők hozzák ezeket az eredményeket!” – büszkélkedett az igazgatóhelyettes.
A gyerekek a sport mellett különösen tehetségesek az előadóművészetekben, a zenében, a színjátszásban, ezért az iskolában nagy hangsúlyt fektetnek a művészeti nevelésre, jövőre pedig alapfokú művészeti iskolát indítanak. Az iskolát akkreditált tehetségpontként jegyzik, énekkara és történelem szakköre minősített műhelyként működik. Utóbbit maguk a gyerekek vezetik: az ókori Róma világát felidéző stratégiai szerepjátékot játszanak, amelyet ők alakítottak ki maguknak. De innovatív számítógépes játékot fejlesztett az egyik tanár is, aki azt szerette volna elérni, hogy a vegyes képességű gyerekekből alkotott csoportmunkában más-más feladattípusokat kelljen a gyerekeknek megoldania, így mindenki átélhesse az örömöt, hogy pontot szerzett a csapatának. „Attól, hogy egy gyerek cigány származású, hátrányos helyzetű, nevelésbe vett vagy tanulási nehézségei vannak, nem zárja ki, hogy bizonyos területeken kiemelkedően tehetséges legyen. Hogy ez kibontakozik-e, már szakmai kérdés. Ha itt egy pedagógus el akar érni valamilyen célt, ahhoz minden segítséget megadunk neki. Az őrült ötlet itt nem őrült ötlet” – összegzi Gál Zsolt. Eredményességük legfőbb oka azonban az, amit így fogalmaz meg: „Ennek az iskolának van gazdája, és az nem mi vagyunk.”
Újra várja református általános iskolák pályázatát a HEKS-MRE Inkluzív iskolaprogram. További részletekről és a pályázat feltételeiről itt olvashat.
Képek: Füle Tamás
Videó: Református Tananyagfejlesztő Csoport