Jótékonysági ruhavásárt hirdettek meg Budapesten, a VIII. kerület Szigony utca 16/A szám alatti gyülekezeti házban, hogy az így befolyt összeget adományként a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének missziói szolgálatra fordíthassák. A kínálat szinte kizárólag új, prémium minőségű női ruhákból és cipőkből áll, amelyet Schaffner Antónia ajánlott fel jótékony célra. A ruhaneműknek nincs meghatározott ára, az adományokat a kitűnő minőségre és különleges szépségükre tekintettel várják.

A ruhákat és cipőket felajánló Schaffner Antónia körülbelül tíz éve a pasaréti református gyülekezet tagja. Valamikor maratoni futó volt, aki hosszú utat tett meg Istenig. Miután rátalált a neki szánt szolgálatra, a gyülekezet többi tagjával együtt cigányok lakta településeket kezdett el látogatni Nógrád megyében, hogy adományokat vigyen az ottaniaknak, és hirdesse az örömhírt. Portálunk hét évvel ezelőtt készített vele egy interjút, most azonban a jótékonysági ruhavásár kapcsán kerestük meg ismét.

A mi küldetésünk is
Idén ünnepelte húszéves fennállását a magyar Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete, amelynek küldetése, hogy bibliafordítások készítésével vagy elősegítésével járuljon hozzá az Ige elterjesztéséhez mindenütt a világon. Schaffner Antónia is részt vett ennek a jubileumnak az ünnepi alkalmán, és ott kapott elhívást arra, hogy ruháiból jótékonysági vásárt rendezzen. A rendezvényen az egyik külföldi díszvendég, Mundara Muturi, a Wycliffe Világszövetség Afrika területi igazgatója is beszédet mondott, és ez nyitotta meg Antónia szívét.

„Az afrikai igazgató arról beszélt, hogy Isten mindenkinek adott valamilyen eszközt, amivel bevonhat másokat a misszióba, vagy amivel hozzájárulhat ahhoz, hogy anyanyelvű Bibliákhoz juttassák az embereket” – mesélte Antónia. „Európában ez sokszor felfoghatatlan probléma. Én elszégyelltem magam amiatt, hogy rengeteg Bibliám van otthon, miközben milliárdoknak sohasem volt még a kezében. Sokuknak még ábécéje sincsen, nemhogy igefordításuk. Nekünk is missziói küldetésünk, hogy az Ige eljusson mindenkihez a saját nyelvén, a Föld végső határain belül bárhová.”

„Jézust kérdeztem, hogy én hogyan tudnék ehhez hozzájárulni, és Ő ráébresztett arra, hogy a sok feleslegesen összevásárolt ruhámból és cipőmből tudnék vásárt szervezni” – folytatta Antónia. „Egy időben sok ruhát vásároltam, amelyekre valójában nem volt szükségem, csak az életemnek volt egy nehéz időszaka, amit a vásárlással próbáltam megkönnyíteni. Hála Istennek, hogy nem az alkohol vagy egyéb függőségek rabságába kerültem akkor! A feleslegesen megvásárolt holmijaimat így most fel tudom ajánlani jótékonykodásra.”

Beleállni a szolgálatba
„Bár én kezdeményeztem ezt a jótékonykodást, kerestem embereket, akik segítenek nekem benne, például a hír elterjesztésében. Így jött be a képbe Mónus Eszter, aki szintén a pasaréti gyülekezet tagja, és a Wycliffe-nél dolgozik. Ő vette kezébe a vásár kommunikációját, de mellette más pasaréti testvérek is továbbküldik a tudnivalókat” – magyarázta Antónia. Helyszínnek megkapott egy hétre egy szigony utcai gyülekezeti termet a nyolcadik kerületben.

Voltak mások is, akik felajánlottak volna még ruhákat, de végül erre nem kaptak engedélyt, mert nem akarták, hogy a vásár hatalmas turkálóvá nője ki magát. „A helyi lelkész azt mondta, ő arra kapott indítást az Úrtól, hogy az én konkrét megkeresésemre adja oda a termet. Így csak egyedül az én ruháim és cipőim vannak itt” – mondta Antónia. Reggel tíztől délután ötig van nyitva a vásár, de telefonon lehet egyéb időpontot is egyeztetni. „Beleálltam ebbe a szolgálatba, amely nem is annyira egyszerű, főleg, ha éppen Nógrád megyéből kell visszajönnöm. De igyekszem rugalmas maradni, és rendelkezésre állni.”

Bár az esemény ruhavásárként van meghirdetve, valódi adás-vétel helyett tetszőleges adományokkal lehet hozzájutni a ruhákhoz és a cipőkhöz. „Nem láttam értelmét fix árakat kiírni, helyette teljesen igei alapon működik az egész. A jószívű adakozót szereti Isten. Akinek két fillérje van, nyilván ahhoz képest tud csak adni. És az sem mindegy, kit mennyire indít az Úr” – véli Antónia, aki szeretettel várja a testvéreket, hogy jöjjenek, vegyenek ruhákat annyiért, amennyiért érzik, és ezzel adakozzanak a bibliafordításokra.

Ami túlmutat a számokon
Antónia nem akar folyamatosan azon töprengeni, pontosan mennyi ruhát és mennyiért sikerül „eladnia”, mert ha csak erre figyelne, akkor ez alapján a felszínes megközelítés alapján könnyen kétségbeeshetne. „Megkérdeztem egy fiatal testvéremet, hogy szerinte érdemes lenne-e belenéznem az adományos dobozba, mielőtt átadnám a Wycliffe-nek. Ő válasz helyett annyit mondott, hogy bízzam az Úrra. Ha sokat tettek bele, az is az ő dicsősége, ha meg keveset, akkor is alázatosnak kell maradni. Mindig a sokra akarunk nézni, de milyen hatalmas dolog akár már egyetlen lelket megmenteni! Jézus elment egyetlenegy után is. Ezért vagyok békességgel” – vallotta meg.

„Amit látunk, az csupán annyi, hogy mi az, ami elkelt” – folytatta Antónia. „De közben kaptam egy csodálatos telefonhívást, ami a szívemig hatolt. A vizsolyi református közösséghez is eljutott a hír, és ők arra kaptak indítást, hogy a vasárnapi perselypénzt a Wycliffe-nek ajánlják fel, hogy hozzájáruljanak az evangélium terjesztéséhez. Arról a településről van szó, amelynek egyébként is az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás kiadását köszönhetjük. Ennek a kicsinyke falunak a gyülekezetét erre a nagy dologra indította most Isten. Azt érzem, hogy egykori futóként tíz olimpiai aranyérem sem tudna annyi boldogságot adni, mint amennyit ennek a vizsolyi kezdeményezésnek a hatására éltem át. Csodálatos volt!”

Apró cseppek ha összeállnak
„Nem tudhatjuk, milyen jellegű segítséget jelent ez a jótékonysági akció a bibliafordítások ügyének. De ha egy kicsit is sikerül hozzátenni, az már jó. Teréz anya is azt mondta, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben, anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger. Én is így látom: apró cseppek vagyunk, akik összeállunk. Isten néha mozgat, használ minket, és utána megtörténik, aminek meg kell történnie. Az ember csak hálát tud adni, hogy ennek részese lehet” – fogalmazott Antónia.

A jótékonysági ruhavásár péntek délutánig tart a Szigony utcában, ezért aki szeretné megnézni a kínálatot, tíz és tizenhét óra között teheti ezt meg, vagy egyeztethet más időpontot Antóniával a +36 20 5152086 telefonszámon. A pénteki zárás után a pasaréti gyülekezetbe kerülnek át a ruhák, és ott is ki lesznek téve. Hogy utána mi lesz, még nem tudni, de Antónia nem is akar előre gondolkodni ezen. „Elég minden napnak a maga baja” – idézi ennek kapcsán a Szentírást. „Az Úr tudja, és ez nekem elég.”


Barna Bálint

Fotók: Füle Tamás; Barna Bálint; a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének Facebook-oldala; Wikipedia