AZ ÚR ANGYALA PEDIG ÍGY SZÓLT FÜLÖPNEK: KELJ FEL ÉS MENJ DÉL FELÉ, ARRA AZ ÚTRA, AMELY JERUZSÁLEMBŐL GÁZÁBA MEGY ALÁ. EZ A SIVATAG ÚTJA. FELKELT ÉS ELMENT. ÉS ÍME LÁT EGY SZERECSEN FÉRFIT, A SZERECSENEK KIRÁLYASSZONYÁNAK, A KANDAKÉNAK UDVARI FŐEMBERÉT ÉS EGÉSZ KINCSTÁRÁNAK FELÜGYELŐJÉT, AKI FELMENT IMÁDKOZNI JERUZSÁLEMBE. VISSZATÉRŐBEN, KOCSIJÁN ÜLVE ÉSAIÁS PRÓFÉTÁT OLVASTA. SZÓLT A LÉLEK FÜLÖPNEK: MENJ ODA, ÉS CSATLAKOZZÁL EHHEZ A KOCSIHOZ. FÜLÖP AKKOR ODAFUTOTT ÉS HALLOTTA, AMINT ÉSAIÁS PRÓFÉTÁT OLVASSA ÉS MEGKÉRDEZTE, VAJON ÉRTED-E AMIT OLVASOL? Ő EZT VÁLASZOLTA: HOGYAN ÉRTENÉM, HA VALAKI MEG NEM MAGYARÁZZA? ÉS KÉRTE FÜLÖPÖT, HOGY SZÁLLJON FEL, ÉS ÜLJÖN MELLÉJE. AZ ÍRÁSNAK
AZ A SZAKASZA PEDIG, AMELYET OLVASOTT, EZ VOLT: AHOGY A JUHOT A MÉSZÁRSZÉKRE VISZIK ÉS AHOGY A BÁRÁNY NYÍRÓJE ELŐTT NÉMA, ÚGY NEM NYITOTTA MEG Ő SEM A SZÁJÁT. MEGALÁZTATÁSÁBAN ÍTÉLETE ELVÉTETETT RÓLA. AZ Ő NEMZETSÉGÉT KI SOROLJA FEL? MERT ELVÉTETIK A FÖLDRŐL AZ Ő ÉLETE. AKKOR AZ UDVARI FŐEMBER ÍGY SZÓLT FÜLÖPNEK: KÉRLEK, KIRŐL MONDJA EZT A PRÓFÉTA? MAGÁRÓL-E, VAGY MÁS VALAKIRŐL? SZÓRA NYITOTTA SZÁJÁT FÜLÖP, ÉS ELKEZDVE EZEN AZ ÍRÁSON, HIRDETTE NEKI JÉZUST. AMINT ÍGY AZ ÚTON TOVÁBB HALADTAK, VÍZHEZ ÉRTEK, ÉS SZÓLT AZ UDVARI FŐEMBER: IMHOL A VÍZ! MI GÁTOL ENGEM, HOGY MEGKERESZTELKEDJEM? FÜLÖP AZT FELELTE: HA TELJES SZÍVBŐL HISZEL, AKKOR LEHET. AZ PEDIG ÍGY VÁLASZOLT: HISZEM, HOGY JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA. ÉS MEGÁLLÍTTATTA A KOCSIT ÉS MIND A KETTEN LESZÁLLTAK A VÍZBE ÉS FÜLÖP MEGKERESZTELTE AZ UDVARI FŐEMBERT. MIKOR A VÍZBŐL KILÉPTEK, AZ ÚR LELKE ELRAGADTA FÜLÖPÖT. AZ UDVARI FŐEMBER NEM LÁTTA TÖBBÉ, DE FOLYTATTA ÚTJÁT ÖRÖMMEL. FÜLÖP PEDIG EGYSZERCSAK AZÓTUSBA KERÜLT ÉS SZERTEJÁRVA HIRDETTE AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN VÁROSNAK, MÍG CÉZÁREÁBA NEM ÉRT.
_________________________________________________________________________

Pár hete történt. Egy ruhabutikba mentünk a lányommal. Míg a próbafülke előtt várakoztunk, tanúi lettünk annak, miképpen próbálja egy anyuka rábeszélni szép arcú, de alacsony és csípőben meglehetősen erős leányát egy alkalmi ruhára. Nyilván tetszett neki ez a kétoldalt ráncolt-húzott ruha, azért választotta, de maga is látta, előnytelenül áll. Édesanyja rögtön eloszlatta volna kérdőjeleit: ne gondolja magáról, hogy kövér, jól áll a ruha! Sajnáltam a kislányt, aki a bálban csinos szeretne lenni, de ha ezt veszi fel nevetséges lesz. A mellette levő fülkében próbált az osztálytársnője, egy előnyösebb vonalú ruhát. Ő kérte, hadd próbálja fel azt is. Amikor felvette, annyit biztatón mondtam, hogy sokkal előnyösebben áll rajta, mint a másik. Az anyuka ekkor kiakadt, veszekedni kezdett velem, milyen alapon cikizem én az ő lányát, s ideges-dühösen kivonult a boltból!

Mi okozott bajt? Az, hogy szóltam? Vagy az, hogy mertem észrevenni, amiről ő nem akar tudni? Nem látja, vagy nem tudja, mi áll jól a lányának? Mit okoz azzel, hogy nem akarja látni és tudni, amit láthatna, tudhatna? Szeretet ez? Mi köze a nem-akarásnak a nem-tudáshoz?

„Krisztusi követelmény: a nem-akarást visszavezetni a nem-tudásra. Ezt csak akkor tehetem, hogyha a nem-akarástól nem érzem magam támadva… „Nem tudjátok mit cselekesztek…” Nem tud, nem lát, nem tud akarni.... Az akaratot kell tudni akarni…” (Szabó Lajos)
AZ ÚR ANGYALA PEDIG ÍGY SZÓLT FÜLÖPNEK: KELJ FEL ÉS MENJ DÉL FELÉ, ARRA AZ ÚTRA, AMELY JERUZSÁLEMBŐL GÁZÁBA MEGY ALÁ. EZ A SIVATAG ÚTJA. FELKELT ÉS ELMENT. ÉS ÍME LÁT EGY SZERECSEN FÉRFIT, A SZERECSENEK KIRÁLYASSZONYÁNAK, A KANDAKÉNAK UDVARI FŐEMBERÉT ÉS EGÉSZ KINCSTÁRÁNAK FELÜGYELŐJÉT, AKI FELMENT IMÁDKOZNI JERUZSÁLEMBE. VISSZATÉRŐBEN, KOCSIJÁN ÜLVE ÉSAIÁS PRÓFÉTÁT OLVASTA. SZÓLT A LÉLEK FÜLÖPNEK: MENJ ODA, ÉS CSATLAKOZZÁL EHHEZ A KOCSIHOZ. FÜLÖP AKKOR ODAFUTOTT.

Kit lehet küldeni? Aki szolgája lett annak, aki küldeni akar. Kit szólíthat és küldhet Isten követe? Akinek szíve érinthető, aki lát és hall, aki nem saját elképzeléseinek, nem mások elvárásainak, hanem Isten akaratának elkötelezettje. Aki megy, ahova nem akart, teszi, amit eszébe se jutna tenni, mondja, amit nem mondana, mert valaki másnak szüksége van rá.

Az ETIÓP KIRÁLYASSZONY KANDAKÉ kincstárnoka, főembere elmegy Jeruzsálembe, hogy imádkozzon a templomban. De lelke nyugtalan marad. Többet szeretne kapni Istentől. Azért veszi kezébe a Szent Írásokat, hogy tudja, értse, amit nem tud, nem ért. De olvasva, még több kérdés ébred szívében. Kihez forduljon kérdéseivel? Kit küldhet érte Isten? Úton van, hazafelé tart, megválaszolatlan kérdéseivel…

Megszólítható vagyok? Mit ébreszthet bennem Isten Lelke? Hallom Őt? Küldhető vagyok?
KELJ FEL…MENJ ODA… Lehet engem oda küldeni, ahova nem akarok menni? Mit kell ehhez félretenni? Azt ami magától értetődő, amit tennék, amit elképzeltem, amire készültem…
Kit kell félretenni? Magamat, és mindazokat, akik azt várják tőlem, amit eddig tettem.

Tavaly már nem volt olvasótábor. 25 esztendő után éreztem, nem kell több ilyen tábort szerveznem. Pedig kedvemet leltem benne, azok is, akiket odahívtam, fontos volt, mindig lelkesen szerveztem… Ezernyi apró „jel” éreztette, abba kell hagyni… és abbahagytam.

ÉS HALLOTTA, AMINT ÉSAIÁS PRÓFÉTÁT OLVASSA ÉS MEGKÉRDEZTE, VAJON ÉRTED-E AMIT OLVASOL? Ő EZT VÁLASZOLTA: HOGYAN ÉRTENÉM, HA VALAKI MEG NEM MAGYARÁZZA? ÉS KÉRTE FÜLÖPÖT, HOGY SZÁLLJON FEL, ÉS ÜLJÖN MELLÉJE. AZ ÍRÁSNAK AZ A SZAKASZA PEDIG, AMELYET OLVASOTT, EZ VOLT: AHOGY A JUHOT A MÉSZÁRSZÉKRE VISZIK ÉS AHOGY A BÁRÁNY NYÍRÓJE ELŐTT NÉMA, ÚGY NEM NYITOTTA MEG Ő SEM A SZÁJÁT. MEGALÁZTATÁSÁBAN ÍTÉLETE ELVÉTETETT RÓLA. AZ Ő NEMZETSÉGÉT KI SOROLJA FEL? MERT ELVÉTETIK A FÖLDRŐL AZ Ő ÉLETE. AKKOR AZ UDVARI FŐEMBER ÍGY SZÓLT FÜLÖPNEK: KÉRLEK, KIRŐL MONDJA EZT A PRÓFÉTA? MAGÁRÓL-E, VAGY MÁS VALAKIRŐL?

És lehet értem küldeni valakit? Tudok rászorulni másra, másokra? Mit kell ehhez félretenni? Amit eddig én láttam, értettem, tudni véltem, tenni akartam, élni, lépni. A főkomornyik bajban van, mert nem érti, amit érteni szeretne. Ő, az etióp kincstárnok, rászorul egy ismeretlen, más országbeli, egyszerű emberre. Mi nyitja a szívét? A Mindenható közelsége iránti vágy győzi le az idegenséget, a valakiséget, a szokásokat, az elvárásokat. Egyet akar: érteni, azt, amit olvasott, érzi, hogy egész további élete ettől függ.

Azt írták nekem, akik tavaly is felkértek, szeretnék, ha az általuk szerkesztett bibliai kalauz (Fénysugár) következő félévéből is részt vállalnék, személyes naponkénti mondandót írni. Tudakoljam meg Istentől, dolgom-e, s ha igen, akkor küldenek egy hétre való igét, napokra bontva. Azt feleltem, küldjék el mielőbb melyik igei részekről kéne írnom, s ha a szó hozzám ér, leírom, és küldöm. Vajon mi lenne, ha elvállalnám, és mégsem szólítana meg az, amit olvasok? Elképzelhető, hogy megírnám nekik? És vajon mit szólnának hozzá, ha azt írnám, hogy sajnos nem szólított meg? Mit várnak ők tőlem, és vajon fontosabb ennél, mit akar, s akar-e általam szólni a Gazdánk? Mit közvetítünk? Valóban Szentlélek által kapott üzenetet?
Kiről szól, miről szól, miféle üzenetet rejt ez az ószövetségi rész, amit az etióp kincstáros olvasott Ézsaiás könyvében? Ő nem értette? Mi értjük? És mit ér nekünk, ha értjük?
„Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből… Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját se nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki… bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul… De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait... Az ÚR akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket… hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért...”. Ézsaiás 53:2-11.

Mit nem ért az istenkereső, istentisztelő etióp főkomornyik? Mit kell elmondani Fülöpnek?
KÉRLEK, KIRŐL MONDJA EZT A PRÓFÉTA? MAGÁRÓL-E, VAGY MÁS VALAKIRŐL?
Mi érdekli? Ki mondja ezt, és kiről mondja? Kicsoda az, aki vétkeinket, aki fájdalmainkat hordozta? Kire nézve érvényes az ítélet és vállalásának következménye? Kinek a bűneiért bűnhődött, kiért sújtották? Ki tartozhat e körbe? Akik az Ő sebei árán gyógyulhatnak meg?

SZÓRA NYITOTTA SZÁJÁT FÜLÖP, ÉS ELKEZDVE EZEN AZ ÍRÁSON, HIRDETTE NEKI JÉZUST. AMINT ÍGY AZ ÚTON TOVÁBBHALADTAK, VÍZHEZ ÉRTEK, ÉS SZÓLT AZ UDVARI FŐEMBER: IMHOL A VÍZ! MI GÁTOL ENGEM, HOGY MEGKERESZTELKEDJEM? FÜLÖP AZT FELELTE: HA TELJES SZÍVBŐL HISZEL, AKKOR LEHET. AZ PEDIG ÍGY VÁLASZOLT: HISZEM, HOGY JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA. ÉS MEGÁLLÍTTATTA A KOCSIT ÉS MIND A KETTEN LESZÁLLTAK A VÍZBE ÉS FÜLÖP MEGKERESZTELTE AZ UDVARI FŐEMBERT.

Nincs feljegyezve, mi mindent mondott el Fülöp, csak ennyi: HIRDETTE NEKI JÉZUST…
Közvetítette számára azt, ami az ő szívét is megragadta, legyőzte. A Krisztus szeretetéről szóló Örömhírt. Úgy közvetítette, hogy semmivé lett minden, ami akadályozhatta, gátolhatta volna ennek megragadásában ezt a messziről jött embert. MI GÁTOL ENGEM? - kérdezi Fülöptől, HOGY MEGKERESZTELKEDJEM? Megállítja kocsiját, és megkeresztelkedik, mert valóban TELJES SZÍVBŐL HISZI…Nem csupán tudja, lépni kényszeríti az, amit megértett. Halált kóstol, hogy Krisztus által élhessen. HISZEM, HOGY JÉZUS KRISZTUS ISTEN FIA…

Miért nem történik velem, ami történhetne? MI GÁTOL ENGEM? Mitől akarom azt, amit tudok? Kell nekem az, amiről tudom, hogy kincs, és az enyém lehet? Tudom, hiszem, akarom? Mennyire kell? Lépek érte? Úgy, ahogy ez a távoli országból érkezett szerecsen ember? Aki e vágya miatt minden egyebet félretett, kilépett mindennapjaiból, elindult érte, és elnyerte.

Érsekcsanádon, a vasárnapi gyermekistentiszteleten annyi apró ajándékot tettem ki az asztalra, ahányan ott ültek. Egy értékesebb volt közte, amin mindegyiknek megakadt a szeme, egy egész tekercs színes-képes matrica. Mikor elébem álltak, azt mondtam nekik, hogy ezek közül egy az övék, nem én osztom ki, mindenki azt választhatja, amit akar. Fél percig csak álltak mozdulatlan, aztán egy fiú, kiemelte magának a matricatekercset, utána már gyorsan, szinte egyszerre nyúltak egy-egy apró ajándékért. Megkérdeztem: mindenki azt kapta, amit akart? Kiderült, hogy nem. Miért nem? Rajtatok múlott? Lehet mást hibáztatni ezért? Azt aki megszerezte? Miért vehette el? Lehetett volna a tiéd? Mi gátolt? Rólad szól, az ami gátol?

Sosem felejtem el, mikor sok évvel ezelőtt egy gyermekistentisztelet után, tőlünk kérdezte a ránk vigyázó néni, ki szeretne Krisztus gyermeke lenni? Aki igen, az jöjjön ki az asztalhoz!
Vágytam rá, de nem akaródzott kimenni. Akkor felállt egy velem egyidős fiú, és előre ment.
Akkor már én sem bírtam a helyemen maradni… Mi gátolt? Mi győzött le? Mi vitt ki előre?
Versengésvágy, féltékenység, bizonyítani akarás? Milyen különös, hogy neki, aki először kiment, akit legyőzött a vágyakozás, korán távozott, az élete rövidre volt szabva…

És pár évvel később mitől lettem rá egészen szabad? Olyan erő vitt akkor, melynek nem tudtam ellene állni. Merjük látni mindazt, ami gátolhat minket a Krisztus követésében?

MIKOR A VÍZBŐL KILÉPTEK, AZ ÚR LELKE ELRAGADTA FÜLÖPÖT. AZ UDVARI FŐEMBER NEM LÁTTA TÖBBÉ, DE FOLYTATTA ÚTJÁT ÖRÖMMEL. FÜLÖP PEDIG EGYSZERCSAK AZÓTUSBA KERÜLT ÉS SZERTE JÁRVA HIRDETTE AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN VÁROSNAK, MÍG CÉZÁREÁBA NEM ÉRT.

A szerecsen főember istenkeresésének lépéseire maga a Mindenható felelt. Angyalt küldött, szólította, küldte elkötelezett tanítványát, nem csupán azért, hogy a kincstárnok szorongató kérdéseire válaszoljon, hanem lelke üdvéért. Hogy amit nem csak hinni vágyott, amiért az úton megállt, amit akart, azt a keresztség által valóságosan elnyerhesse... FÜLÖPÖT…NEM LÁTTA TÖBBÉ … AZ ÚR LELKE ELRAGADTA szeme elől. Nem embert talált, magának, hanem Isten Fiát, a Megváltót. FOLYTATTA ÚTJÁT ÖRÖMMEL… Úgy olvastam, ma Etiópia döntően keresztény ország. Milyen módon, miféle úton került közéjük az evangélium? Olyan ember által, akinek mindennél fontosabb lett Krisztust követni, Isten országát megtalálni.

És Fülöp? Aki őt odavitte, vitte tovább másokért. EGYSZERCSAK AZÓTUSBA KERÜLT…
E hely nevét úgy is írják: Asdód. Város Gáza fölött, egyike a filiszteusok öt városának. Nem ő akarta, nem ő tervezte, továbbvitte őt, aki megszólította, aki általa szólítani akart másokat is. SZERTE JÁRVA HIRDETTE AZ EVANGÉLIUMOT MINDEN VÁROSNAK, MÍG CÉZÁREÁBA NEM ÉRT… Kész volt tenni, lépni Isten akaratát, kész volt az Örömhír terjesztésére...

REMÉNYIK SÁNDOR AKAROM


Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.