SAUL PEDIG MÉG MINDIG FENYEGETÉSTŐL ÉS GYILKOS INDULATTÓL LIHEGVE AZ ÚR TANÍTVÁNYAI ELLEN, FELMENT A FŐPAPHOZ. ÉS LEVELEKET KÉRT TŐLE DAMASKUSBA, A ZSINAGÓGÁKHOZ, HOGYHA OLYANOKAT TALÁL, AKIK ENNEK AZ ÚTNAK KÖVETŐI, AKÁR FÉRFIAKAT, AKÁR NŐKET, MEGKÖTÖZVE VIGYE JERUZSÁLEMBE.  ÉS AMINT MENT, TÖRTÉNT HOGY DAMASKUS FELÉ KÖZELEDVE, MENNYEI VILÁGOSSÁG SUGÁROZTA KÖRÜL. ÉS FÖLDREESVE SZÓT HALLOTT: SAUL, SAUL, MIÉRT ÜLDÖZÖL ENGEM? ÉS ÍGY FELELT: KICSODA VAGY URAM? ÉS AZ ÍGY FELELT: ÉN VAGYOK JÉZUS, AKIT TE ÜLDÖZÖL. DE KELJ FEL, MENJ BE A VÁROSBA, ÉS MAJD MEGMONDJÁK NEKED, MIT KELL CSELEKEDNED. A VELE UTAZÓ FÉRFIAK PEDIG NÉMÁN ÁLLTAK, MIVEL HALLOTTÁK UGYAN A HANGOT, DE SENKIT SEM LÁTTAK. SAUL PEDIG FELKELT A FÖLDRŐL, DE MIKOR SZEMÉT KINYITOTTA, SEMMIT SEM LÁTOTT; EZÉRT KÉZENFOGVA VEZETTÉK BE DAMASKUSBA. ÉS HÁROM NAPIG NEM LÁTOTT, NEM EVETT ÉS NEM IVOTT. VOLT EGY TANÍTVÁNY DAMASKUSBAN, NÉVSZERINT ANÁNIÁS, KIHEZ AZ ÚR ÍGY SZÓLT LÁTOMÁSBAN: ANÁNIÁS! Ő PEDIG AZT MONDTA: ÍME, ITT VAGYOK URAM.  AZ ÚR PEDIG ÍGY SZÓLT NEKI: KELJ FEL, MENJ EL AZ EGYENES UTCÁBA ÉS JÚDÁS HÁZÁBAN KÉRDEZŐSKÖDJÉK EGY SAUL NEVŰ, TARZUSI EMBER FELŐL; MERT ÍME Ő IMÁDKOZIK, ÉS LÁTOMÁSBAN LÁTJA, HOGY EGY ANÁNIÁS NEVŰ FÉRFI JÖN BE ÉS TESZI REÁ A KEZÉT, HOGY ÚJBÓL LÁSSON. ANÁNIÁS AZONBAN EZT FELELTE: URAM, SOK EMBERTŐL HALLOTTAM E FÉRFI FELŐL, MENNYI GONOSZSÁGOT MŰVELT JERUZSÁLEMBEN A TE SZENTJEID ELLEN. ÉS ITT IS MEGHATALMAZÁSA VAN A PAPI FEJEDELMEKTŐL, HOGY MINDAZOKAT MEGKÖTÖZZE, AKIK A TE NEVEDET SEGÍTSÉGÜL HÍVJÁK. DE AZ ÚR AZT MONDTA: MENJ EL, MERT Ő VÁLASZTOTT EDÉNYEM, HOGY HORDOZZA AZ ÉN NEVEMET A POGÁNYOK ÉS A KIRÁLYOK ÉS IZRÁEL FIAI ELŐTT. ÉN MEGMUTATOM MAJD NEKI, MENNYIT KELL SZENVEDNIE AZ ÉN NEVEMÉRT. EKKOR ANÁNIÁS ELMENT ÉS BELÉPVE A HÁZBA. RÁTETTE A KEZÉT, ÉS AZT MONDTA: ATYÁMFIA SAUL! JÉZUS , AZ ÚR, AKI IDEJÖTTÖDKOR MEGJELENT NEKED AZ ÚTON, MAGA KÜLDÖTT ENGEM, HOGY ÚJBÓL LÁSS, ÉS MEGTELJESEDJÉL SZENTLÉLEKKEL ÉS EGYSZERRE, MINTHA PIKKELYEK ESTEK VOLNA LE A SZEMÉRŐL, ÚJBÓL LÁTOTT. EKKOR FELKELT, ÉS MEGKERESZTELKEDETT.

                                                                                                                   

Miért volt ott Saul István megkövezésénél? Mert egyetértett a követ hajigálókkal, gyűlölte, istenkáromlóknak gondolta a krisztuskövetőket. Minden porcikája ellenük mozdult. Mi gátolja őt abban, hogy felismerje Isten Fiát? Hovatartozása, neveltetése, elkötelezettsége. Törvénytisztelő izraelita, képzett írástudó, a farizeusok közé tartozik. Ebből adódóan népe vezetőinek véleményét átveszi, magáévá teszi. Azokét, akik Krisztust utálták, elfogták, megölették…

 

Pár napja egy családfakutatás nyomán lelt rokonunknál voltunk beszélgetni. Elmondta nekünk az életét. Kétszer vettek el tőle mindent. Először a háború után, mikor családjukat kitelepítették, mindenüket elvették, nem juthatott megfelelő végzettséghez s munkához se. Másodszor pedig amikor valakinek szemet szúrt, hogy egykor ő is Horthy-s katonatiszt volt,

s őt nem ítéltek el a többivel együtt, mert később került haza a hadifogságból. Így 1974-ben ítélték el három évre, csempézés vádjának ürügyén, s újra mindenüktől megfosztották ezt a családot. Miért? Mert azok, akikkel a hatalomra kerülők elhitették, azt gondolták joguk van hozzá, és ahhoz is, hogy megalázzák, mindenét lefoglalják, büntessék, börtönbe csukják…  

Egykor az uralkodók, egy-egy csata után kitüntető címeket, címert, birtokot, nemességet… osztottak. Miért? Mert érte vitézkedtek, az ő ügyéért csatáztak... De később is, szent üggyé tették a gyilkolást, papi áldással küldték háborúzni az egyszerű embereket, akik hitték, hogy Istenért és a hazáért… miközben másokat kaszabolva áldozatul estek a telhetetlen királyok, uralkodók közti, területszerző háborúknak.

Valaki küldött nekem egy képet a „cselekvő” keresztről. Krisztus mozdulatlan, szeme lezárva, ám a kereszt, melyre feszítették, megelevenedik. Baloldali ágából egy kéz az egyház képviselőjének zászlajára mutat, miközben a jobboldali kéz gyilkol, tört használ valaki ellen, fenn

a boltívek felől jogart markol a kéz, lent pedig az őt elnyelni kész vadállat szája felé sújt…

Mivé lett a kereszt és a kereszténység? Mit látunk? Mit hiszünk? Mit érzünk? Mit értünk?

Miért kivetendő azóta is a hivatalos egyház vezetői szemében minden újítani akaró? Miért utálták egykor a prófétákat? Miért fontosabb a szentség igazolása, mint a krisztuskövetés?

 

SAUL PEDIG MÉG MINDIG FENYEGETÉSTŐL ÉS GYILKOS INDULATTÓL LIHEGVE AZ ÚR TANÍTVÁNYAI ELLEN, FELMENT A FŐPAPHOZ S LEVELEKET KÉRT TŐLE DAMASKUSBA, A ZSINAGÓGÁKHOZ, HOGYHA OLYANOKAT TALÁL, AKIK ENNEK AZ ÚTNAK KÖVETŐI, AKÁR FÉRFIAKAT, AKÁR NŐKET, MEGKÖTÖZVE VIGYE JERUZSÁLEMBE. 

 

Miért nem érintette meg Sault István tanúságtétele, megrázó bizonysága? Mi gátolta ebben?

Az, amit addig tanult, látott, gondolt, tudott, érzett, megélt. Észrevétlen elköteleződött kicsi gyermekkora óta, épp neveltetése során. Jónak, igaznak tudta, felelőssé lett érte, harcban állt érte, semmi se kényszerítette arra, hogy mást lásson, túllásson mindezen. Azok ügyét szolgálta, kik megölették Krisztust, gyűlölték követőit. Tőlük, népe vezetőitől kért Saul felhatalmazást, hogy üldözhesse, elfogja a krisztuskövetőket. Épphogy Istenért, az Ő nevében volt kész hitehagyottnak gondolt honfitársait rajtakapni, elfogni, megöletni.

AMINT MENT, TÖRTÉNT HOGY DAMASKUS FELÉ KÖZELEDVE, MENNYEI VILÁGOSSÁG SUGÁROZTA KÖRÜL. ÉS FÖLDREESVE SZÓT HALLOTT: SAUL, SAUL, MIÉRT ÜLDÖZÖL ENGEM? ÉS ÍGY FELELT: KICSODA VAGY URAM? ÉS AZ ÍGY FELELT: ÉN VAGYOK JÉZUS, AKIT TE ÜLDÖZÖL. DE KELJ FEL, MENJ BE A VÁROSBA, ÉS MAJD MEGMONDJÁK NEKED, MIT KELL CSELEKEDNED. A VELE UTAZÓ FÉRFIAK PEDIG NÉMÁN ÁLLTAK, MIVEL HALLOTTÁK UGYAN A HANGOT, DE SENKIT SEM LÁTTAK. SAUL PEDIG FELKELT A FÖLDRŐL, DE MIKOR SZEMÉT KINYITOTTA, SEMMIT SEM LÁTOTT; EZÉRT KÉZENFOGVA VEZETTÉK BE DAMASKUSBA, ÉS HÁROM NAPIG

NEM LÁTOTT, NEM EVETT ÉS NEM IVOTT.

 

Mit veszít el, mi változik, mikor Krisztus megszólítja őt? Mennyei világosság öleli körül, mely földre roskasztja. És akkor, ott, nevén nevezve megszólítja őt Krisztus, jelenlétét félelmetes erővel tapasztalja meg. Lelkét dermeszti a vád, amivel találkozik: Isten ellen, Fia ellen harcol, ha az őt követők ellen harcol… MIÉRT ÜLDÖZÖL ENGEM? Szembesül, mindazzal, amit eddig nem látott. ÉN VAGYOK JÉZUS, AKIT TE ÜLDÖZÖL … Semmivé kellett lennie attól, amit megértett. Mint villám hasít lelkébe a felismerés, egész eddigi életének hiábavalósága. Tervei, álmai, céljai, tettei, áldozatai, hűsége, mind-mind szemétté lesznek, élete romokban hever. Útja értelmét vesztette, megméretett és elitéltetett. Immár önmaga által is…

 

Földre roskadt attól, amivel szembesült. Immár krisztuskövető? Még nem. Meg kell szabaditani az őt terhelő vádtól és önvádtól. KELJ FEL, MENJ BE A VÁROSBA, ÉS MAJD MEGMONDJÁK NEKED, MIT KELL CSELEKEDNED… Neki, aki mindig tudta mit akar, aki első volt az elsők között, aki tudta, kik ellen, miért megy Damaszkuszba. Bizonytalan, tehetetlen, céltalan Vezetik és arra kell várnia, hogy megmondják, mit tegyen! HÁROM NAPIG NEM LÁTOTT, NEM EVETT ÉS NEM IVOTT. Miféle három nap?

 

Bódás János 

          Új harcra vágyom

 

 Fáklya voltam. Lobogva

világítottam, égtem.

Most meredek hidegen,

üszkösen és sötéten.

 

Kürt voltam, mely biztosan

szólt… Most rekedten hörgök,

Hangom ércét, erejét

megrontotta az ördög.

 

Kard voltam, s vívtak velem

angyalok, szent hatalmak.

S e kard a bűn tüzében

megolvadt és lelankadt.

 

Jó vitézként a hitet

öltöttem fel, mint vértet,

s most vért nélkül, erőtlen

bolygok, mint kísértet.

 

Vad éj van. Most fény után

kapkod, sír a vak világ,

bűnök vad erdejében

várja: a kürt hol kiált?

 

Az ágyú, a bomba, tank

győz, de útja rom, halál.

Kard kell, mely nem vért fakaszt,

de a lélekbe talál…

 

Te vagy élet, győzelem,

gyújts ki, zengess, győzz velem,

tégy vitézeddé Uram!

 

VOLT EGY TANÍTVÁNY DAMASKUSBAN, NÉVSZERINT ANÁNIÁS, KIHEZ AZ ÚR ÍGY SZÓLT LÁTOMÁSBAN: ANÁNIÁS! Ő PEDIG AZT MONDTA: ÍME, ITT VAGYOK URAM. 

AZ ÚR PEDIG ÍGY SZÓLT NEKI: KELJ FEL, MENJ EL AZ EGYENES UTCÁBA ÉS JÚDÁS HÁZÁBAN KÉRDEZŐSKÖDJÉK EGY SAUL NEVŰ, TARZUSI EMBER FELŐL; MERT ÍME Ő IMÁDKOZIK, ÉS LÁTOMÁSBAN LÁTJA, HOGY EGY ANÁNIÁS NEVŰ FÉRFI JÖN BE ÉS TESZI REÁ A KEZÉT, HOGY ÚJBÓL LÁSSON.

 

Az a csodálatos a Krisztushoz tartozásban, hogy tudhatjuk, már akkor lép értünk, amikor mi még elveszetten vergődünk. Saul tud arról, hogy vannak Damaszkuszban krisztuskövetők, emiatt jött. Sejti, számol vele, hogy őket küldik érte, akiket ő akart elfogni, bebörtönözni?

Megszólítják Anániást, úgy mint Sault, de ő tudja, ki szól hozzá. Saul azt kérdezte: KICSODA VAGY URAM? Anániásról rögtön kiderül, hogy ura szavát értő szolga: ITT VAGYOK URAM!

Küldik: KELJ FEL, MENJ EL… Kész lépni az Úrért? Mindenre kész? Van, amire nem kész? Van aminek nem látja értelmét? Van, amitől fél? Baj, ha kimondja? Mi mire vagyunk készek? Kiderülhet? Lehet azt kérni tőlünk, azt bízni ránk, ami veszélyesnek, értelmetlennek, reménytelennek látunk? Anániást ahhoz küldi, aki azért jött ide, hogy végezzen a krisztuskövetőkkel.

Mi győzheti le jogos tiltakozását? Mérlegel, mi szól ellene, mi szól mellette? Engedelmeskednie kell, mert küldik, ez az ember rá van bízva, mert immár imádkozik, mert rá vár, és látja is oda megérkezni… Őt, aki itt vívódik, késlekedik? Lehet így elindulni?

 

ANÁNIÁS AZONBAN EZT FELELTE: URAM, SOK EMBERTŐL HALLOTTAM E FÉRFI FELŐL, MENNYI GONOSZSÁGOT MŰVELT JERUZSÁLEMBEN A TE SZENTJEID ELLEN. ÉS ITT IS MEGHATALMAZÁSA VAN A PAPI FEJEDELMEKTŐL, HOGY MINDAZOKAT MEGKÖTÖZZE, AKIK A TE NEVEDET SEGÍTSÉGÜL HÍVJÁK. DE AZ ÚR AZT MONDTA: MENJ EL, MERT Ő VÁLASZTOTT EDÉNYEM, HOGY HORDOZZA AZ ÉN NEVEMET A POGÁNYOK ÉS A KIRÁLYOK ÉS IZRÁEL FIAI ELŐTT. ÉN MEGMUTATOM MAJD NEKI, MENNYIT KELL SZENVEDNIE AZ ÉN NEVEMÉRT.

 

Anániás kész Krisztust szolgálni, de az esze tiltakozik, hisz minden ellene mond annak, amiért menne, amiért vállalná. Szóvá is teszi, amit hallott, amit tud, ami mindeddig igaz is volt.

AKIK A TE NEVEDET SEGÍTSÉGÜL HÍVJÁK – azokat bántja üldözi. Gonosz indulat hozta ide, és felhatalmazása van rá! Mennyire megdöbbentheti a kijelentés, hogy ez a Saul, aki eddig őket, Krisztus tanítványait, üldözte, lehet Isten választottja? VÁLASZTOTT EDÉNYEM

Miért választotta? Mikor választotta? Már amikor erre a világra jött. Azt kell másképpen használnia, amit hozott.  Ha Krisztus lesz a gazdája, Lelke által teljesülhet az élete.

 

Van nekem egy fazekam, amiben a tésztát szoktam főzni. Kopott, öreg, egyik füle régóta hiányzik, van szebb, újabb edényem, mely méret szerint alkalmas…Miért ezt használom? Mert gyorsabb, mint bármelyik másik, ebben forr fel a víz leghamarabb, ez segít gyorsan elkészülni. Mi az edény dolga? Hogy megtartsa, őrizze azt, ami belekerül…

 

Minden ember lehet hordozója, edénye Krisztusnak. Nem az számít mivel volt tele, hanem hogy üressé lett-e, tölthető-e általa? Reménytelennek látszott Saul Krisztus ügyére nézve? Teljesen reménytelennek. Melyik pohárba lehet többet tölteni abból, amit tölteni akarok? Az üresbe, vagy a félig teltbe? Együgyű kérdésnek tűnik, de ennyire egyértelmű az is, hogy meg kell szabadítani minket attól, amivel tele vagyunk, ahhoz, hogy Isten Lelke tölthessen minket. 

 

EKKOR ANÁNIÁS ELMENT ÉS BELÉPVE A HÁZBA. RÁTETTE A KEZÉT, ÉS AZT MONDTA: ATYÁMFIA SAUL! JÉZUS , AZ ÚR, AKI IDEJÖTTÖDKOR MEGJELENT NEKED AZ ÚTON, MAGA KÜLDÖTT ENGEM, HOGY ÚJBÓL LÁSS, ÉS MEGTELJESEDJÉL SZENTLÉLEKKEL ÉS EGYSZERRE, MINTHA PIKKELYEK ESTEK VOLNA LE A SZEMÉRŐL, ÚJBÓL LÁTOTT. EKKOR FELKELT, ÉS MEGKERESZTELKEDETT..

 

Anániásnak szabaddá kell lenni arra, hogy tegye, lépje, amit Ura parancsol, Saulért. Anániás nem kérdez többet, szabad, engedelmeskedik, elindul, sőt, odaérkezve így köszön Saulnak:

ATYÁMFIA SAUL. Elhitte, lépte, amit hallott : Ő NEKEM VÁLASZTOTT EDÉNYEM… és közli is vele, mikor megérkezik s kezét áldón fejére teszi: KÜLDÖTT ENGEM, HOGY ÚJRA LÁSS ÉS MEGTELJESEDJÉL SZENTLÉLEKKEL…

 

Még nincs jele, nem látszik, de már megtörtént az, amitől Saul, Pál lett. Szabaddá lett arra, ami kezdettől rá volt bízva, megszabadult attól, ami ebben akadályozta. Az edény ugyanaz ami volt, de mással van tele. MINTHA PIKKELYEK ESTEK VOLNA LE A SZEMÉRŐL, ÚJBÓL LÁTOTT. Mit látott, mit tudott, mitől szabadult, ha rögtön MEGKERESZTELKEDETT? Azt látta, amit eddig nem látott, értette, amit eddig nem értett, hitte, amit eddig nem hitt;.épp azt, amit eddig megvetett, gyűlölt, eltiporni akart. Életének, lelkének gazdája immár Krisztus.