A Kárpát-medence egyháztestei minden évben találkoznak a magyar református egység napján. Idén Gyulafehérváron, Nagyenyeden és a környékbeli falvakban tartják a találkozót május 20-21-én. Ez alkalomból az egységnap résztvevőit kérdeztük arról, mit jelent számukra és gyülekezeteik számára az összetartozás. Elsőként egy magyarországi lelkész mesélt erről, ezúttal pedig egy felvidéki lelkipásztort kérdeztünk.

Jó kapcsolatunk van a Kárpát-medence minden egyháztestében azokkal, akikkel hasonló szolgálatokban veszünk részt, de van deklarált testvérgyülekezeti kapcsolatunk is a kisvárdai gyülekezettel – osztotta meg érdeklődésünkre Molnár István királyhelmeci református lelkész. „A gyülekezeteink életében fontos mérföldköveknél együtt örvendezünk a kisvárdai testvérekkel, de az ünnepi alkalmakon túl volt már közös ifjúsági együttlétünk, sőt, presbiteri hétvégét is tartottunk közösen úgy Magyarországon, mint itt, Szlovákiában.”

Kárpát-medence-szerte erős kapcsot jelent az egyháztestek között a KOEN Vakációs Bibliahét is, amelynek a felvidéki gyülekezet is az egyik motorja. „Feleségem ennek a programnak a felvidéki koordinátora. Idén közel harmincezer gyermek táborozik közel ezer gyülekezetben Kárpát-medence-szerte. Most éppen mi láttuk vendégül a szolgálattevőket Erdélyből, a Partiumból, Magyarországról és Délvidékről is, akik viszik haza az elkészült programot. A közös munkálkodásnak ez rendkívül szép gyümölcse, jövőre már harmincadik alkalommal indulnak táborok.”

A leginkább magától értetődő szál azonban a kárpátaljaiakhoz fűzi a felvidéki reformátusokat. „Nagyon közel vagyunk az ukrán határhoz, sokakat máig családi szálak fűznek Kárpátaljához. Ezek jó ideig nem tudtak élő kapcsolódások lenni, de amikor megnyílt itt a határátkelőhely, újra felelevenedtek az unokatestvéri, másodunokatestvéri kapcsolatok. Ám ettől függetlenül is úgy érezzük, hogy a kárpátaljai testvérekkel valahogy jobban megértjük egymást, hiszen közös volt a múltunk, egy egyházkerülethez tartoztunk hosszú időn keresztül, és Sárospatakhoz kötődtünk. Húztak sajnos egy határt, elválasztottak bennünket, de a lelkiségünk, a hitgyakorlatunk nagyon közel van egymáshoz mind a mai napig. Ösztönzőleg hatott ránk a rádiómisszió indulásakor a kárpátaljai Pulzus Rádió, amelyet a semmiből építettek fel, és most, a háború idején az egyik legobjektívebb információs csatorna, amelyből nemcsak a magyarok, de az ukrán ajkúak is tájékozódnak.”
 

Kapcsolódó cikkünk:
„Ha lekapcsolnák a rádiót, pánik törne ki Kárpátalján”
Megnéztük, milyen nehézségekkel kell megküzdenie a háború árnyékában Kárpátalja egyetlen magyarul is sugárzó rádiójának, amelyet a helyi reformátusok indítottak és üzemeltetnek.

 

Az anyaországgal való kapcsolat is kölcsönösen építő – tette hozzá a lelkész. „Itt, Felvidéken kettős kisebbségben vagyunk mint magyarok és mint reformátusok. Sokszor másodrendű állampolgárokként kezelnek minket. Amikor egy-egy népszámláláskor szembesülünk azzal, hogy csökken a létszámunk, megvan a veszélye, hogy mi is elcsüggedünk. Persze, sok fiatal úgy megy el, hogy az anyaországban beépül gyülekezetbe vagy akár az egyházi munkaközösségbe, aminek mi örülünk, hiszen építik az egyházat és a társadalmat. Sokat jelent ugyanakkor nekünk is az a támogatás, amit az egyházunk kapott az anyaországtól az elmúlt években. Itt, Királyhelmecen felépülhetett egy óvoda, ami kifejezi számunkra, hogy nem mondtak le rólunk, számolnak velünk és számítanak ránk, így a mi önbecsülésünk is erősödik.”

A református egység napja ugyancsak a megerősödés alkalma – hangsúlyozta Molnár István. „Felemelő megélni, amikor különböző régiókból, akár különböző viselettel, táblákkal, molinókkal jönnek a testvérek, és több ezren közösen úrvacsorázunk. Ez erővel hat. Átélhetjük, hogy a nemzet vonatkozásában vagy a Kárpát-medence reformátusságát tekintve erős identitású vallási közösség vagyunk, ez pedig a mi fejünket is felemeli, és hálára indít bennünket.”

Kép: Körkép.sk