A könyvtáros szakma egyik szépsége, hogy az ember a mindennapi feladatok végzése során váratlanul is rábukkanhat egy-egy izgalmas kötetre, szövegrészletre, illusztrációra, amelyek új irányok felé hívogatják. Ez a jelenség a Ráday Könyvtár munkatársaival gyakran megesik, hiszen a kezük alatt megfordul rengeteg olyasmi is, amelyről mindenki elfelejtette már, hogy fellelhető náluk. Ilyenkor nem bírnak ellenállni annak, hogy át ne fussák a frissen talált meglepetés rejtett kincseit, amelyeket azután megjelölnek, hogy a későbbi csoportvezetések, kiállítások vagy akár kutatások során legyen mihez nyúlniuk.

Hasonló felfedezésnek köszönhető, hogy a Tudományok másként – „A tanítás gyökere keserű, de gyümölcse édes" című, a Múzeumok Éjszakáján megnyitott tudománytörténeti kiállításukon fikciós, tudományos-fantasztikus témájú művek is helyet kapjanak.
Hogy hol és hogyan kapcsolódik össze tudomány és fikció, hogyan gazdagítják egymást szétágazásuk után is, és mindezek hogyan köthetőek a Ráday Könyvtárhoz, arról Szalay Gréta könyvtárost kérdeztük, aki a tudománytörténeti érdekességek bemutatása után néhány modern ismeretterjesztő kiadványt is ajánlott nyári olvasmányként a könyvtár kínálatából.

„Hónapok óta dolgozunk műemlék könyvtárban található kötetek ellenőrzésén, és így találtunk rá a Klimius Miklós különleges utazásairól szóló könyv 1783-ban megjelent magyar fordítására (Ludvig Holberg: Klimius Miklósnak föld alatt való utja, mellyben a földnek ujj tudománya és az ötödik birodalomnak historiája adattatik elől…). Elsőre csak annyi maradt meg nekem belőle, hogy volt benne egy marslakó” – mesélte Gréta.
Később persze kiderült, hogy a „marslakó” valójában egy „martiniai lakos”, akivel Klimius Miklós a Föld középpontjába vezető fantasztikus utazása során találkozik.

Ennek a könyvnek köszönhetően merült fel bennük, hogy a Múzeumok Éjszakájára tervezett természettudományos tárlatukat kiegészíthetnék egy könnyedebb, a tudományos fantasztikummal foglalkozó résszel is, bemutatva, hogyan használták fel a regényírók a rendelkezésükre álló tudományos eredményeket, illetve azt, hogy ezek az ismeretek hogyan hatottak társadalmaikra.
Ebben a megközelítésben kaphatott helyett Kopernikusz és Newton mellett Klimius Miklós, Gulliver, Robinson Crusoe, valamint Jules Verne, Jókai Mór és Bessenyei György műveinek hős utazói.




Utazók, felfedezők, mesemondók
E műveket azonban nem csupán a kiállítás tematikája kapcsolja össze egymással: már a 19. században is párhuzamot vontak Klimius Miklós kalandjai és a Verne-hősök kalandjai között. „A Pesti Hírlap 1880-ban megjelent 31. számában olvashatjuk Egy száz év előtti Jules Verne címmel azt a tárcát, amely nemcsak az Utazás a föld központja felé című könyvvel mutat ki egyezéseket, hanem az Utazás a holdba című művel is. A Klimius Miklós által a Föld középpontjában eldobott kenyér például keringeni kezdett Klimius körül" – magyarázta Gréta. A lap következő számában pedig a tárcára reagálva egy levélíró elmesélte, hogy családtagjai a Klimius-könyvet „igen kitűnőnek találták s humorán igen jól mulattak, bámulván a föld alatti világ nyolc színezett képét is, mely az érdekes műhöz volt csatolva”.

A 19. század végi Magyarországon nagy keletje volt a hasonló zsánerű alkotásoknak, és talán nem véletlen, hogy ekkoriban jelent meg Jókai Mór A jövő század regénye című műve is, amelyet először A Hon nevű folyóirat hozott le több részletben. És ha már megemlítettük Jules Vernét, A rejtelmes sziget című művének egyik érdekessége, hogy Szász Károly költő, műfordító, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke fordította le először a regényt magyar nyelvre, elindítva azt a hazai népszerűség útján – tudtuk meg a könyvtárostól. „Számomra az is meglepetés volt, hogy Cyrano de Bergerac nem csupán Edmond Rostand kitalált címszereplője volt, hanem létező személy, egy 17. században élt francia író, aki a Holdra utazásról írt könyvet. Ez magyarul csak 1962-ben jelent meg Holdbéli utazás címen.”

Ami összeköti ezeket a műveket – annak ellenére, hogy különböző évszázadokban születtek – az jóval több, mint a Holdra vagy a Föld középpontjába vezető kalandok hasonlóságai.
Egyrész mindegyikben szembetűnő az a hozzáállás, hogy a megtapasztalt és az elképzelt világot is olyan elhivatott tudományossággal írják le, hogy ha valóban érkezne közénk egy marslakó, és ezek alapján a könyvek alapján akarná megismerni a világunkat, ugyanolyan hihetőnek tűnhetnek számára a pálmafaemberek a földmélyi országokban, mint a mi mindennapjaink.
Másrészt a könyvbéli utazókat mindig a világ megismerése hajtja, amelyhez ugyanúgy eszköz lehet a tudomány, mint a fantázia. Amíg a tudomány változik, fejlődik, ez a fajta emberi hozzáállás a ma embere számára is ismerős lehet.



Tudomány és fantasztikum
Bár a felsorolt könyvek bizonyos szempontból a modern tudományos fantasztikum előképének is tekinthetőek, a maguk korában nem feltétlen annak szánhatták őket. „Az általunk összeválogatott, felvilágosodás idején született művek inkább szatirikus államregények, társadalmi pamfletek, amelyek a kor tudományos ismeretei és eszmeáramlatai mellett azt is megmutatják, hogy milyen fonákságok, milyen nehézségek és milyen kérdések jellemezték a korszakot” – magyarázta Gréta. A szerzők számára fontos volt, hogy a tapasztalati úton szerzett tudományos felismeréseket továbbgondolják és társadalmukra nézve is következtetéseket vonjanak le belőlük, amelyeket allegorikusan fogalmaztak meg. De nem alábecsülendő az a szempont sem, hogy műveikkel szórakoztatni akartak.

A főhősök általában egyszerre tesznek fizikai utat ismeretlen helyszínekre, és mennek végig a jellemfejlődés útján. Mindkét utazás kapcsán elengedhetetlen, hogy nyitottak legyenek az újabb ismeretekre. Ezeket az új élményeket a szerzők ugyan a fantáziájuk segítségével alkotják meg számukra, de egyrészt a legfrissebb természettudományos ismereteikre támaszkodva, másrészt arra törekedve, hogy minél logikusabb és hihetőbb képet fessenek olvasóik számára.
„Elképesztőnek találom, hogy az űrutazás előtt évszázadokkal körülírják, hogyan lehetne a Holdra jutni, vagy ahogyan Newton előtt írnak a gravitáció működéséről. Ezek a szerzők lenyűgöző hatalmasságokban és mélységekben tudtak gondolkodni a világról, és azt kellően izgalmas kalandokba ágyazva bemutatni.”

Érdekes jelenség, hogy a tudományos művek is merítettek a fikcióból, nemcsak fordítva. Így fordulhatott elő, hogy A régi jeles épületekről című kötetben Bábel tornyának metszete is szerepel, vagy az a jelenség, hogy tudományos művekben az egyszarvú és a griffmadár is helyet kaphat. Ezek egy része persze bibliai ihletettségű, más része pedig abból fakad, hogy a könyvek illusztrátorai mások leírásai alapján próbálták elképzelni az egzotikus állatokat, amelyeket sosem láttak, de akadnak köztük olyanok is, amelyek teljes mértékben a fantázia szüleményei.
Tudomány és szépirodalom nem létezhetett a másik nélkül – ahogyan szövegeik sem képi illusztrációk nélkül – és ennek köszönhetően sokszor együtt mesélnek nekünk arról, hogyan gondolkodtak a világról és magukról a letűnt korok emberei.



A megismerés útjain
A modern tudomány is lehet szórakoztató, nem pusztán az előző évszázadoké, ezért a tárlat apropóján arra kértük Grétát, hogy ajánljon nekünk néhány kortárs ismeretterjesztő könyvet, amely bárki számára érdekes lehet, és amely hozzáférhető a Ráday Könyvtárban is. Ezekben ugyan nincsenek egylábú emberek vagy földmélyi országok, de ugyanúgy megmozgatják az olvasói fantáziát, mint a tudományos fantasztikum. Van köztük, amelyekkel a kalandos múltba és távoli tájakra utazhatunk, van, amely a jelen társadalmi kihívásairól mesél, némelyikből pedig még az utópisztikus jövőkép sem hiányzik.



Az ókortudós Irene Vallejo Papirusz – A könyvek története az ókori világban című, többszörösen díjnyertes műve már csak a témája miatt is izgalmas: mint Grétától megtudtuk, már régen jelent meg hasonló könyvtörténeti témájú összefoglaló, ráadásul rendkívül olvasmányosan van megírva. Ez az irodalmias esszékötet izgalmas utazásra hív minket az Alexandriai Könyvtártól egészen Rómáig, az ókori világ szereplői közé, emberközeli történetekké formálva a tudománytörténetet. A mű képes úgy magával ragadni az embert, hogy nem is érzi tudományos monográfiának.



Peter Frankopan brit történész Selyemutak – Egy új világtörténet című könyve egyszerre invitál minket térbeli és időbeli utazásra, Kis-Ázsiától Kelet-Ázsiáig, az ókortól napjainkig. A sokak számára csak egy térképen látható színes csík valójában az eurázsiai történelem egyik legfontosabb színhelye volt, amelyen nemcsak kereskedelem és információáramlás folyt, hanem civilizációk és kultúrák sorsa dőlt el rajta. A könyv rengeteg új érdekességgel szolgál és emellett kitágítja a globalizmus történetéről alkotott hagyományos képünket. Mindez amellett, hogy szórakoztató, napjaink aktuálpolitikájának megértését is segítheti.

Nemcsak ismeretlen tájak és korszakok várnak arra, hogy felfedezzük, de az emberi kapcsolataink is.
Kate Murphy amerikai újságíró, a The New York Times állandó szerzője díjnyertes művében, az Értő figyelemben arra hívja fel a figyelmünket, hogy hogyan beszélünk el egymás mellett és hogyan válik figyelmünk üres pózzá.
A könnyed, olykor humoros könyv a valódi, értő figyelem tudományos kutatásának ismertetése mellett rengeteg tanácsot ad nekünk arra nézve, hogyan találhatunk vissza a másik emberhez a figyelem művészetének segítségével. Gyakoroljuk minél többet az értő odafigyelést!

Mary Akien amerikai törvényszéki kiberpszichológusnak, az EU-n belüli rendőrségi együttműködést összefogó EUROPOL tudományos tanácsadójának a Cybercsapda – Hogyan változtatja meg az online tér az emberi viselkedést? című művére már mi is felhívtuk a figyelmet egy korábbi írásunkban.
Gréta szerint ez a könyv nemcsak a kiberbiztonság problémáira hívja fel a figyelmünket, hanem az okokra is, amelyek megértésével kicsit közelebb juthatunk a bajok megelőzéséhez.



John C. Lennox, az Oxfordi Egyetem nyugalmazott matematikaprofesszora 2084 – A mesterséges intelligencia és az emberiség jövője című könyvében szekuláris és bibliai megközelítésből is megvizsgálja, hogy hogyan változtatja meg életünket a mesterséges intelligencia. Utópiájával nem ijesztegetni szeretne minket, hanem arra hívja fel a figyelmünket, hogy a következmények elsősorban erkölcsi és etikai döntéseinkből fakadnak. A tudomány így a jövőben sem függetleníthető az embertől, és továbbra is elsősorban arra fog törekedni, mint a korábbi századokban: közelebb kerülni az emberhez.


 

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás, Zelenák Sára