„A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.”
Luther Márton
A népszámlálási adatok nem a gyülekezetekről szólnak
Nyomon kell követni azoknak a sorsát, akik fontosnak tartják, hogy megvallják, reformátusok, de olyan településre költöztek, ahol a gyülekezeti közösséget nem tudják megélni – mondja Duráczky Bálint szociológus. Folytatjuk a népszámlálási adatok egyházmegyei bontásban való elemzését. Ebben a cikkben a Budapestet magába foglaló Budapest-Északi és Budapest-Déli, valamint a főváros körül húzódó Északpesti és Délpesti Református Egyházmegye adatait nézzük át részletesen. Szó lesz a Dunamellék „egyházközség nélküli zónájáról”, beszélünk a 400 évig református többségű Perőcsényről, és arról is, hogyan került református oda, ahol tíz éve még senki se volt református. Duráczky Bálint, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa, budahegyvidéki missziói gondnok hangsúlyozza: „a népszámlálási adatok alapvetően nem a gyülekezeti szolgálatok minőségének visszamutatói, az adatokon keresztül sokkal inkább azt látjuk, hogy a társadalmi változások milyen hatással vannak református egyházunkra.”
DÉLPEST: CEGLÉDEN CSAK 1 SZÁZALÉKKAL CSÖKKENT A REFORMÁTUSOK ARÁNYA
A Délpesti Református Egyházmegye legnagyobb református arányú települése Makád, ami ráadásul az egész egyházkerületben a harmadik helyen áll. Mit láthatunk a számok alapján?
A település a Csepel-sziget déli csücske, ahol 33 százalék vallja magát reformátusnak. Itt megfigyelhető egy tömb, ahol felülreprezentáltak a reformátusok. Bár ez nem a szakterületem, de úgy tudom, hogy a Csepel-sziget a török hódoltság után református bázissá vált – Ráckeve, Szigetszentmiklós, Halásztelek mind református központok voltak – és ide kapcsolódik Makád, itt van közel Majosháza is, amely megyei bontásban a harmadik legnagyobb arányban református település.
Mi olvasható ki a trendvonalból? Maradva Makád példájánál: a 2011-es népszámláláson épp 50 százalék feletti reformátusságot mutatott, pedig 10 évvel korábban még a település 60 százaléka reformátusnak vallotta magát.
Feloldódik ezen települések reformátussága a népességmozgás miatt – a Csepel-sziget agglomeráció, sok a beköltöző –, másrészt más vidékek esetében is láttuk, hogy ott a legnagyobb a visszaesés az elmúlt évtizedekben, ahol eleve a legtöbb református volt. Gyanítható, hogy ezeken az arányában magas református népességű településeken nem jelentősen nagyobb a gyülekezethez tartozók – például a névjegyzéken szereplők – száma, mint máshol. Épp ezért látványosabb a népegyház bástyáinak elkopása ezeken a helyeken.
Nézzünk még példákat Délpestről: Szigetszentmiklóson például a közelmúltban teázót nyitott a két közösség közül a Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Gyülekezet. Az erős bázis látszik-e a népszámlálási adatokból?
Ez egy növekvő város, 34 ezerről 40 ezerre nőtt a népesség 2011 és 2022 között, az igaz, hogy a reformátusok aránya 12,8 százalékról 10,4 százalékra csökkent, de ez Budapesttől délre a környező településeken is tendencia. Szigetszentmiklós 10 százalékos adata azt jelenti, hogy a lakosok közül 4 ezer ember vallotta magát reformátusnak, amivel a Dunamelléki Református Egyházkerület területén lévő települések közül – Budapestet nem számolva – a 6. legnépesebb református szempontból. Persze ebből a gyülekezet működését nem tudjuk kiolvasni, de a számok alapján elég erős ahhoz, hogy valamilyen gazdasági tevékenységet folytasson.
Nézzünk egy távolabbi példát az egyházmegyéből: Szolnok, amely arányaiban nem, de az itt élő reformátusok száma tekintetében jelentős a kerületben – a már említett toplistán 7., csaknem 3800 református él itt. Szolnokon 2012-ben új templomot építettek.
Általánosságban is fontos megjegyezni, hogy a népszámlálási adatok egyáltalán nem szólnak közösségi szorosságról, vagyis arról, hogy a válaszadó mennyire kötődik az adott felekezethez. Szociológusként az adatok fényében is úgy látom, hogy a nagyobb városokban tudnak összegyűlni akkora református tömbök, hogy van létjogosultsága a templomépítéseknek – és ez így igaz Szolnokra is. Itt egyébként a kerületi átlag alatti a reformátusok aránya: 5,7 százalék.
Halászteleken működik az ország legnagyobb református oktatási intézménye. Hatással van ez a számokra helyben?
Halásztelek növekő lakosságú agglomerációs település, 9200 főről 12 ezerre nőtt a lakosok száma. Mivel tényleg nagy oktatási intézményről van szó, biztosan nem csak halásztelkiek tanulnak itt. A felekezeti kérdésre nem válaszolók aránya 77 százalékkal nőtt az előző népszámláláshoz képest, de a reformátusok aránya csak fél százalékkal csökkent. Ez a környező települési adatokhoz képest jóval kisebb arányú visszaesés, köszönhetően akár az iskolának is.
De kiemelem: egy református oktatási intézmény pont a református tömböket tudja jól megszólítani. Ahogy Makád kapcsán említettem, ez a térség hagyományosan egy, az átlagnál erősebben református vidék. Szerintem a halászteleki intézmény tud ebből profitálni, hiszen van igény a református oktatásra. Ha megnézzük a 2001-es adatokat, láthatjuk, hogy a térség reformátusainak aránya még jóval magasabb volt, csak néhány adat: Makád 60%, Áporka 55%, Majosháza 45%, Dömsöd 45%, Alsónémedi 40%, Bugyi 34%. Beszéltünk már a folyamatokról, amely erodálta ezeket a számokat – népegyházi keretek megszűnése, népességmozgás –, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem tömegek kikeresztelkedéséről van szó, hanem arról, hogy sokan vannak, akik 2001-ben még megvallották református keresztségüket, de ezt 2022-ben már nem tartották fontosnak. Azonban ez egy iskola célcsoportjának a méretén nem változtat szükségszerűen. Ezt most azért hangsúlyozom, mert a 2001-es adatok alapján látszik, hogy a Csepel-sziget és az attól keletre fekvő települések hagyományosan reformátusok. Ez indokolttá teszi a református infrastruktúra, intézmények fenntartását. Ha úgy tekintjük, hogy ma már nincs erre szükség, mert csökkent a magukat reformátusnak vallók aránya, tévedünk, hiszen az egyházi kötődés nem tűnt el feltétlenül, legfeljebb a szorossága, fontossága csökkent.
Cegléden 3 gyülekezet van, és – Budapestet nem számolva – a kerületben az 5. legnépesebb város református szempontból: csaknem 6 ezer református él itt. Mit mutatnak a számok?
Cegléd állandó népessége szinte nem változott, a reformátusok száma egy százalékkal csökkent, úgy, hogy a nem válaszolók aránya 27 százalékkal nőtt.
Ez tovább erősíti azt a feltételezést, hogy jellemzően az nem válaszol erre a kérdésre, akinek nincs vallásfelekezeti hovatartozása. És hogy mindez mit mond el a gyülekezetek munkájáról? Azt mindenképp elmondhatjuk, hogy megtartó erejük van, mert a református közösség erodálása kisebb, mint máshol. De hangsúlyozom itt is: a népszámlálási adatok nem alkalmasak egy-egy gyülekezet missziójának sikerességét kimutatni.
A népszámlálási eredmények mélyebb elemzése több olyan témát, települést is felszínre hozott, melyeket Duráczky Bálint szociológus szerint érdemes lenne szociológiai módszerekkel, tudományos igénnyel kutatni. Ezekről már az előző interjúinkban is beszéltünk, ilyen például a szentendrei reformátusok helyzete és a csömöri „ritka jelenség”, ahol nagyobb arányában nőtt a református népesség, mint a betelepülők aránya. Ebben az interjúnkban is többször hivatkozunk majd arra, hogy mit lenne érdemes egy kutatási listára felvenni. Olvassa el előző két cikkünket is: egy általánosabb összefoglalót, valamint a Bács-Kiskunsági, a Tolnai, a Baranyai és a Vértesaljai Református Egyházmegye adataival foglalkozó anyagunkat.
Beszéljünk még Nagykőrösről! Itt működik például a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának bázisa.
Nagykőrös fontos szellemi központja a térségnek, 23 ezer lakójának 18,5 százaléka református, ez még mindig meghatározó, de az arány 11 év alatt 6 százalékkal csökkent, ami nagyon jelentős. Itt is a sokszor említett hatás jelentkezik: ahol sok református él, ott nagyobb a lemorzsolódás. Ám a nagykőrösi adatok kínálnak egy hipotézist, melyet szintén fel kell írni a vizsgálati listára:
a nagyobb városokban, ahol több gyülekezet van, vélhetően nagyobb a megtartó erő, mint ahol csak egy gyülekezet van.
Nagykőrös egyébként része a Budapestről délre húzódó református sávnak, amelyben az átlagnál több református él – erről beszéltünk az előző interjúban. Ez végighúzódik a délpesti, a bács-kiskunsági, a tolnai és a baranyai egyházmegyéken.
Kattintson interaktív térképünkre, melyen egyházmegyei bontásban és településenként is megtalálhatja a friss népszámlálási adatokat, valamint nyomon követheti a változásokat 2001-ig visszamenőleg:
ÉSZAKPEST: ITT VAN DUNAMELLÉK „GYÜLEKEZET NÉLKÜLI ZÓNÁJA”
Az Északpesti Református Egyházmegye térképét nézve szembetűnő egy fehér folt – főleg Nógrád vidéke –, ahol szinte nem élnek reformátusok. Ez történelmi dolog, vagy az elmúlt húsz év változása?
Az egész országban kevés ennyire „reformátustalan” terület van, mint ez. Három ilyet ismerünk: a Szegedtől nyugatra eső terület, valamennyire ilyen Nyugat-Magyarországon a Szombathely és Győr közötti rész, amelyen nagyon „ritkásan” vannak egyházközségek, és a harmadik Nógrád, ahol csak a nagyobb városokban vannak gyülekezetek, ezek Salgótarján, Balassagyarmat, Gyöngyös és Hatvan. Ráadásul ezen a vidéken – Pest megye határáig – általános jelenség a nulla százalék körüli református arány. Van persze néhány kivétel, amit a 2011–2022 közötti népességmozgás okozott. Extrém adatokról van szó, például Garábon 2011-ben 52-en laktak, közülük senki sem volt református, míg 2022-ben 49 lakos 7 százaléka már reformátusnak vallotta magát. Alsótold is hasonló, ott 2001-ben a lakosok 0,37%-a volt református, 2022-ben pedig 8,68%. Ez jelentős, meg merem kockáztatni, hogy az országos top 10 növekedésben benne van. Tisztázni kell, hogy nagy valószínűséggel nem missziói munka áll e mögött, hanem az, hogy a beköltözők így változtatták meg egy település összetételét.
Mi a helyzet a nagyobb településekkel Nógrádban?
Egyáltalán nem lógnak ki a térség átlagos számai közül: például Hatvan 3,5%-a, míg Salgótarján és Balassagyarmat lakosságának 2 százaléka református. Így ezeken a helyeken a városiasság indokolja az egyházközség létét, nem a kiugró részarány. Arról van szó, amit már Szolnoknál is említettem: egyszerűen egy nagyobb városban hamarabb összejön akkora református mag, amely képes fenntartani egy gyülekezetet. Salgótarján 37 ezer lakosú, amelynek 2 százaléka – 800 ember – már bőven kiad egy gyülekezetre való embert.
Az északpesti egyházmegye nyugati részén azonban van egy – a nógrádi számokat látva – meglepő református jelenlét. Például Perőcsény, ahol a lakosok 40 százaléka református, ezzel az egész egyházkerület második legnagyobb arányú református települése. Mit mutatnak a konkrét népszámlálási adatok?
Napjainkban is egy 400 éves történet lenyomatát érzékelhetjük ebben. Persze, ha csak a környék „gyülekezet nélküli zónáját” nézzük, meglepő Perőcsény magas arányú reformátussága. A török hódoltság után váltak Perőcsény és a környékbeli települések reformátussá, és a rekatolizációnak kevésbé volt hatása Perőcsényre és a vele társegyházközségben működő Vámosmikolára. Fontos, hogy ezek a települések – és néhány szomszédos – lakóinak egy része még ma is reformátusnak tartják magukat. Perőcsényben 2022-ben 322 ember élt, 40 százalékuk vallotta magát reformátusnak. 2001-ben ugyanitt még a lakosok 79 százaléka azonosította magát reformátusnak – akkor Perőcsény volt Dunamellék legnagyobb arányban református települése.
Korábbi cikkünkből kiderül: a Börzsöny északi részén fekvő Perőcsény az ezredfordulóig színreformátus település volt, a kálvinista gyökerek máig meghatározzák a falubeliek gondolkodását. A Perőcsény–Vámosmikolai Református Társegyházközségnek 300 egyházfenntartó tagja van, sokan mezőgazdálkodásból élnek. Műemlék templomuk tornya egyben mobiladóállomás is, ebből és művelési területeikből egészítik ki a fenntartásukat biztosító egyházfenntartói járulékokat és adományaikat. A gyülekezetben nagyobb az idősek aránya, mint a fiataloké, ez azonban változhat, hiszen a járvány kezdete óta sokan be- vagy visszaköltöztek a nyugodt környék, az otthonról végezhető munka és az olcsó ingatlanárak miatt. Kapcsolódó cikkünk: Bárkire számíthatok a szolgálatban
Látva az adatokat, azért az a szomorú felismerésem, hogy ami négy évszázadon át református település tudott lenni, az, úgy tűnik, néhány évtized alatt elmúlik. Hangsúlyozom: ez nem a helyi gyülekezeti munkán múlik. Olyan erős társadalmi hatások vannak, amelyek a gyülekezeti munkát messze felülírják: a legnagyobb református aránynövekedések ott vannak, ahol nincs is egyházközség (lásd: Garáb és Alsótold), és a legnagyobb csökkenések jellemzően ott vannak, amelyek hagyományosan református területek. Ennek az abszurditása támasztja alá a legjobban azt, hogy
a népszámlálási adatok alapvetően nem a gyülekezeti szolgálatok minőségének mutatói, hanem sokkal inkább azt látjuk az adatokon keresztül, hogy a társadalmi változások milyen hatással vannak a református egyházunkra.
Az északpesti egyházmegye Budapesthez közelebbi településein sűrűbb a református gyülekezetek száma. Az októberi interjúban már beszéltünk az ehhez az egyházmegyéhez tartozó Csömörről és Szentendréről. Mit lehet erről az agglomerációs területről még elmondani a népszámlálási adatok tükrében?
Itt nagyon más képet látunk, mint Nógrád belsejében: a fővárosi agglomerációban az országos átlagnál kicsivel jobb református népességarány mutatkozik. Mondok példákat: Tök 22%, Páty 16%, Fót 12%, Zsámbék 11%. A Duna nyugati partján lévő településeken erős református kötődést találunk, például Tahitótfaluban református táborhely működik régóta, az itt élők 20%-a reformátusnak tartja magát a 2022-es adatok szerint. A környező településeken is az átlagnál több református él: Kisoroszi 17%, Pócsmegyer 17%, Leányfalu 13%, Szigetmonostor 11% – ám megjegyezném, hogy ezek nem a kunsági vagy a kelet-magyarországi értelemben vett református tömbök, de látszik az adatokból, hogy ezeken a településeken van bázisa a gyülekezeteknek. Ennek két oka van: egyrészt a hagyomány, hiszen ezeken a településeken régóta áll református templom, másrészt a népességnövekedés is rohamos ezeken a településeken. Néhány példa: Biatorbágy lakossága 12 ezerről 15 ezerre nőtt 2011 és 2022 között, Pátyon 7 ezerről 8 ezer 600 főre nőtt a lakosság, és Tahitótfalu népessége is 5 ezer 400 főről 6 ezer 200 főre növekedett. Vagyis, vegyes társadalmi hatás éri ezeket a településeket. Vélhetően a beköltözők miatt nem erodálódik annyira rohamosan ezeknek a településeknek a református aránya.
Északpest esetében felvehető valami a már említett kutatási listára?
Érdemes lenne jobban utánanézni azoknak, akik az „egyházközség nélküli zónába” költöztek Nógrád térségében. Becslésem szerint ezer emberről is szó lehet, ami viszont már elég nagy szám ahhoz, hogy érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy velük mit lehetne kezdeni. Szociológiai módszerekkel meg lehetne róluk tudni, hogy van-e igényük arra, hogy gyülekezetbe járjanak, és ha igen, akkor el lehet gondolkodni ennek a kivitelezhetőségén.
Nyomon kell követni azoknak a sorsát, akik fontosnak tartják, hogy megvallják, reformátusok, de olyan településre költöztek, ahol a gyülekezeti közösséget nem tudják megélni.
Általánosságban is érdekes kutatási téma lenne, hogy akik a népszámláláson reformátusnak mondják magukat, milyen kapcsolódást élnek meg a református egyházzal – és az ebben a zónában élő reformátusokkal ezt jól lehetne vizsgálni.
BUDAPEST-ÉSZAKI ÉS BUDAPEST-DÉLI EGYHÁZMEGYÉK: A FŐVÁROS EGYES RÉSZEIN 21 ÉV ALATT 30-40%-OS A REFORMÁTUSOK CSÖKKENÉSE
Van még két egyházmegye, amelyekről nem beszéltünk, a Budapest-Északi és a Budapest-Déli Egyházmegyék, amelyek a főváros közigazgatási területén osztoznak. Róluk mit mutatnak a népszámlálási számok?
A népszámlálás adatai erre a két egyházmegyére nem illeszthetők teljes pontosággal, mivel az egyházmegyék határa nem egyezik meg a budapesti kerülethatárokkal. A kerületeket átmetsző határokra példa, hogy a főváros IX. és X. kerületében egyaránt található az északi és a déli egyházmegyéhez tartozó egyházközség is. Ha mégis szeretnénk – legalább nagyságrendi – megállapítást tenni, erről a két egyházmegyéről is, akkor a megosztott fővárosi kerületekről dönteni kell, hogy az adatok vizsgálatánál hová soroljuk őket. Az elemzés azt a szempontot vette figyelembe, hogy az adott terület egyházközségei közül melyik megyében található több. Így például a II. kerületet a déli, a X. pedig az északi egyházmegyéhez soroltuk be. Az adatokról – az értelmezhetőségi korlátot figyelembe véve – elmondható, hogy az északi és a déli egyházmegyék lélekszámváltozásai között jelentős eltérés nem tapasztalható. Az északi egyházmegye népessége és reformátussága is valamelyest erősebben csökken: a népesség 3 és fél százalékkal, míg a reformátusok aránya – a nem válaszolókat is figyelembe véve – 15 százalékkal. A déli egyházmegyében a népesség mindössze 0,7%-kal esett vissza, míg a magukat reformátusnak vallók aránya 11 százalékkal kevesebb, mint 2011-ben.
Az elmúlt két népszámlálás adatait összehasonlítva: kiemelkedő az V., a VI., a VII. és a VIII. kerületben a magukat reformátusnak vallók visszaesése. Ha ezt 2001 és 2022 között vizsgáljuk, akkor nagyságrendileg 30-40%-os csökkenésről beszélhetünk, úgy, hogy a nem válaszolók arányának változása átlag alatti, viszont a népességcsökkenés aránya kimagasló. Hat kerület növelni tudta a népességét az elmúlt 10 évben, közülük egyedül a XXII. kerületben emelkedett a reformátusok aránya is. Míg a XVI. és a XVII. kerület esetében csak 3, illetve 4 százalékkal csökkent a magukat reformátusnak vallók aránya.
Mivel magyarázható ez a 30-40%-os csökkenés?
Pest belső kerületei egyrészt kiürülnek, a népességfogyás is ezekben a kerületekben a legnagyobb, másrészt az ott lakók között egyre nagyobb számban vannak a külföldiek, akik a legritkább esetben választják felekezeti hovatartozásukként a reformátust.
A fentebbi térképet a Parokia.hu számára a KSH népszámlálási adatbázisa alapján Szabó Balázs és dr. Duráczky Bálint készítette.
Kép: Hurta Hajnalka/ reformatus.hu
Ábrák: Hegedűs Márk, Kapás Csilla