_______________________________________________________________________

 

A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

_______________________________________________________________________

 

Amikor első gyermekünket vártam, még nem voltam 20 esztendős. Mindennél jobban vágytam arra, hogy édesanya lehessek. Nem érdekelt engem akkor se karrier, se más egyéb, házasságkötésünk után magától értetődően vártuk a gyerekeink érkezését… Ám az első    baba két és fél hónap után elvetélt…Kétségbeestem. Jaj, ha nekem nem lesz! Azt tanultam annak súlyát, hogy a gyermeket Isten adja, ha adja… Másképp vártam a következőket…

 

Hat gyerekünket, tán szabad a mondandóért így fogalmaznom, két csoportba oszthatjuk, három közülük tervezett, három nem tervezett. Három akkor érkezett, mikor mi akartuk, három esetben pedig váratlanul derült ki hogy áldott állapotban vagyok. A szeretetben és befogadásukban nincsen különbség, mind drágák, kedvesek nekünk. Amiben különbség van, az nem a szeretetről szól. Az életükhöz való viszonyulásomban jöttem rá… A terven felül jöttek élete erőteljesebben szól Isten akaratáról, mint rólunk. Megvallom, észrevettem, velük kapcsolatban, amikor bajban, nehezekben voltak, megoldatlan helyzetekbe kerültek, s imádkoztam értük, a felelősséget valamiképp Istenre hárítva könyörögök: Te adtad őt, és ajándékul adtad, tudhatom, célod van vele, segítsd hát, teljesítsd te az életét…Jó az, s ha igen, miért jó, ha hihetem azt, hogy Isten is felelős azért, ami velük történhet, avagy történik? Több hangsúlyt kaphat, a nem én akartam, hanem Isten akarta helyzet által… „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek…” (Márk.9:23.) Mindez csak a nyilvánvalóbb helyzethez való viszonyulásról szól, meg rólam, a magabízó emberről, aki ha tudja, ha nem, kevés ahhoz, amit magának akar, kér, vár, és a maga erejére nézve vállal. (a háromhoz is levés voltam, hát még a hathoz!) Minden lehetőségünk és annak teljesülése is, Tőle kapott.

 

A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték

a Szent Lélektől.

József, mikor mindez történik, már kiválasztotta feleségnek Máriát, jegyesek, ami egyben azt is jelenti, hogy az akkori zsidó szokás szerint, már egyezséget kötött Mária apjával. Mikor a jegyajándékot a vőlegény odaadta érte, akkortól jegyesek. József előleget fizetett Máriáért.

 

A másik dolog - ami a mai ember számára felháborító és elfogadhatatlan -, hogy aki házasságot tört, paráználkodott, azt Jézus korában megkövezhették. A tízparancsolat e tiltását komolyan vették, s a férfiak kíméletlenek voltak a házasságtörő nőkkel szemben. (Ján. 8:2-11)

 

Ebben a korban, a házasságra való készülődés közben derül ki, hogy mielőtt még József érintette volna Máriát, jegyese VISELŐSNEK TALÁLTATÉK… az új fordítás kicsit szebben fogalmaz: áldott állapotban van… Így, vagy úgy, ennek kiderülése, halálos kimenetelű gyalázatot jelent annak szemében, ki szüzet, érintetlent választott, és tiszta leányt várt a házasság megkötésekor. Ahhoz, hogy értsük Józsefet, ennek ismeretében kell felőle gondolkodnunk.

 

Nem csupán azzal a gondolattal néz szembe József, hogy jegyese valakinek odaadta magát, ami miatt mélységesen csalódott, hanem azzal is, hogy ha ez kiderül Máriáról, akkor súlyos következménye lehet. Vajon miféle érzések, gondolatok nehezítették akkor szívét? Sarkaiból fordult ki, feje tetejére állt addigi élete. Minden megváltozni látszott körülötte. Élete akaratlan borulni látszott, kibillenni mindabból, ami addig helyén volt… Hogyan? Miért? Mitől?

 

Mária kiválasztott, arra, hogy Isten Fiát hordozza a szíve alatt. A Szentlélek érintése által. Hányan és hányan gúnyolódtak már Mária megesett voltán? Pedig ma már az ember is tud az anyaméhbe gyermeket helyezni, hogy ott növekedjen! Az Isten számára nincs lehetetlen.

Mária, vállalásának súlyát abban kapja, hogy környezete szemében ez az áldott állapot lehet megvetendő, szégyenletes, amiért joguk van őt bántani… És mit kéne vállalni Józsefnek? Saját döntését, választását. Tudja még miért tartotta megfelelőnek, miért választotta Máriát?

Az imahéten arról beszélt az egyik lelkész, hogy mi az igazi összetartozás titka. Egy régi latin mondás szerint: Idem vole, idem nole - ugyanazt akarni, és ugyanazt nem akarni …

 

Tudjuk-e mi, saját életünket, s abban istenadta lehetőségeinket választani? Mit csinál velünk az, mikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy mi gondoljuk, mi akarjuk? El tudjuk hordozni? A másik terhét? Mitől egymásnak teremtett, mitől lesz összeillő két ember? Ki által? Mi által?

 

 

 

   Meghökkentő képet találtam az Interneten. Első ránézésre zavart, látszik, kiderül, hogy valami olyan dolog történt a két fával, ami nem magától értetődő.

Valaki, nem most, évekkel korábban, olyan lehetőséget látott a két egymáshoz közel növekvő fiatal fában, hogy kedve támadt egymás felé hajlítani ágaikat, és ezért egymásba fonódni, összecsomózódni kényszerítette őket. És jól látható, nem is csak egyszer...

   És a két fa? Így nőttek tovább... Egybefonódva, hordozva annak keze nyomát, aki velük ezt tette, akaratlan láttatva az arra járókkal, amit nem ők akartak, ami nem róluk szól, amit nem ők találtak ki...

 

 

Vajon a mi életünk, a mi választásunk, a mi összekapaszkodásunk, a mi házasságunk miféle jelekkel áldott? Ez a fa él, lombosodik, nem tudom milyen fa, de talán gyümölcsöt is terem…

Mária úgy van jelen a történetben, hogy nem szól, nem lép, hallgat, József elhatározására, lépésére vár, arra, hogy Isten győzze le, aki által áldottá lett. Nincs lépése, nincs ember se, aki megvédje ebben a helyzetben. Akinek védelmére szorulna, az ha szánja is, elbocsátani akarja… Mit vállalt? Mit veszít? Mibe kerül az amit vállalt?

 

RÓNAY GYÖRGY  

              MÁRIA ÉNEKE

 

Isten várakozása! Világ várakozása!

De megpróbálod szívemet!

 

Azt hiszitek, nem látom, mit kell elviselnem?
Választottságom mérhetetlen árát,
barlangszobám falán az eljövendő szenvedések árnyait…

Ó, hiszen könnyű volna vaktában felelni:
Íme az Úr szolgáló lánya - könnyű volna
meghajolni egy ismeretlen sors előtt!

…miféle nász ez, Istenem, miféle nász,
miféle anyaság?

s mért éppen engem választottál
irgalmasságod oszlopául?

 

Mért éppen nekem adtad ezt a két szemet,
látni világunk mérhetetlen szenvedését?

Mért éppen nekem ezt a szívet,
hogy csordultig megteljék szánalommal értük,
kik mint a fázó kisdedek,

vacogva megváltásukért zokognak…

 

Jól van. Hát legyen, ahogy akarod.

 

József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

 

Mit jelent az, hogy JÓZSEF IGAZ EMBER volt? Úgy hiszem azt, hogy olyan ember volt, aki becsüli a törvényt, nem hazudik önmagának, vállalja amit gondol és érez, Isten és ember előtt. Ezért van bajban József. Mert önmagát nem tudja, nem is akarja becsapni. Képtelen Mária viselős-áldott állapotát elfogadni, pláne nem felvállalni… Nem tud mást gondolni, mint ami immár látszik. A házasságtörést, és a jegyességtörést is bűnnek tartja. Nem tud többé egy lenni vele. Se ugyanazt akarni, se ugyanazt nem akarni…Igaz ember, vállalja amit érez.

 

De szánja Máriát. Az, hogy titokban bocsátja el, nem önvédelem, hanem paráznának tartott jegyese iránti szánalom, irgalom. Titokban teszi, nem teszi közhírré, nem megy atyjához a jegyajándékot visszakérni…Miféle lehetőséget ad? A saját életén kívüli élet lehetőségét…

 

Isten pontosan akkor küldi, lépteti követét, mikor József lépni akarja azt, amit hosszas vívódás után, immár eldöntött. Mikor pedig ezeket magában elgondolta… Mit mond neki AZ ÚRNAK ANGYALA? Amit Isten bízott rá. Azt, amit József, ha hinni tudja, alkalmas lesz arra, amire Isten választotta. Férje lehet az Isten kegyelmébe fogadottnak, Máriának, és apjává lehet az isteni gyermeknek…

Ki választotta Máriát? József. Tudta miért választja? Igen. Elfelejtette már, miért választotta? Ő akarja elküldeni magától őt? Igen. Tudja miért? Igen. És igaza van? A látszat szerint igen!

Ezért gondolja azt, amit gondol. Ezért engedi veszni azt, amit korábban akart, amire nézve már elköteleződött, amit várt… NE FÉLJ MAGADHOZ VENNI MÁRIÁT…ezt mondja neki az angyal. Nem Máriának van oka félelemre? Mitől fél József? Netán attól hogy beszennyeződik mások szemében az ő élete is paráznává lett, megesett jegyese miatt? Ha IGAZ, félhet ettől.

Mit kéne elhinnie? ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az… Hihető számára? Nem! Mégis ez az ő lehetősége, hogy amire Isten által ki van választva, azt élje. Hogyan lehet meggyőzni arról, hogy nem igaz, amit gondol, hogy rosszul látja, amit lát?

 

Miféle erő a Szentlélek ereje? Hogyan ismerünk rá arra, ami ereje által történik? A felismerésre annak van lehetősége, aki jól, pontosan látta a lehetetlenséget, a tehetetlenséget, és ezért látja a megvalósulóban azt, aki által lehetséges lesz ami lehetetlen. Ahogy abban az általam talált két fában, nekem szembetűnő volt a közbeavatkozás ténye, s arról szólt, aki a képen nem látható. Persze, hiheti valaki azt is, hogy magától nőttek így az ágak, mert nincs neki az, akit nem lát, s neki akkor csak egy különös fáról szólnak a dolgok…  

 

Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

 

József tud a jövendölésekről, a választott népnek megígért Messiásról, ismeri az írásokat, amire az angyal hivatkozik, ki pontosan idézi azt, amit rég leírtak, amit jól tudtak, csak épp elképzelni nem tudták a megvalósulást : Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik… Szabad megkeresnünk, hogy van ez megírva Ézsaiás próféta könyvének 7:14. részében? „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek…”

 

Vajon mit fogott fel ebből az alig hihető egyezésből József? Térdre kényszerítette? Hinni,

és lépni, amit hallott? Nem ő az egyetlen, aki ismerte a jövendöléseket, de nem tudta összeilleszteni ezeket. Isten követe által, lelkét vakító fényesség láttatja vele az egyezést!

Mit mondott neki az angyal? Hogy nem meggyalázás történt, hanem Isten ígérete teljesül. Épp általuk. Isten tüntette ki jegyesét azzal, hogy hordozhatja az Üdvözítőt, kinek neve IMMÁNUEL, AMI AZT JELENTI VELÜNK AZ ISTEN…Fel lehet ezt fogni, hogy része lehet Isten üdvtervének? Hogyan lehet kezelni az embernek azt, hogy ami gyalázatnak látszik (mások szemében az is maradhat), az épphogy kiválasztásban megjelenő kitüntetés?

 

Hogyan lehet VELÜNK AZ ISTEN? Miben tud velünk lenni? Megajándékozhat minket világossággal, értéssel, jelenlétével? Épp akkor, amikor belevesznénk abba, amit nem értünk,

s amit mások nem értve elítélnek? Hányszor hivatkozunk Isten szavára, ígéretére, de vajon kaphatunk a Szentlélek által mást, többet, mint amit remélni mertünk? Mi módon derül ki, hogy ez a gyermek a Szentlélek által fogant? Mindenki számára kiderül? Vagy elég, ha az tudja, akit érint, akinek hordoznia kell terhét, súlyát, fényét, örömét, míg Isten terve valósul?

 

József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta néki, és feleségét magához vevé.És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

 

Az angyal Isten szava által legyőzte József szívét. úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta néki Megajándékozhatóvá lett Máriával és a szíve alatt hordott gyermekkel. feleségét magához vevé … Immár engedelmesen simul Isten tervébe, bólint akaratára, vállalja azt, amire kiválasztotta őt. És megszületik a gyermek, kinek neve: JÉZUS…

Vajon mit jelentett neki, az eljövendő gyermek által megjelent ígéret: VELÜNK AZ ISTEN?