…PÉTER PEDIG MEGNYITOTTA SZÁJÁT ÉS EZT MONDTA: MOST ÉRTEM IGAZÁN, HOGY NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN, HANEM MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE, AKI FÉLI ŐT, ÉS IGAZSÁGOT CSELEKSZIK. MOST ÉRTEM IGAZÁN EZT AZ IGÉT IS, AMELYET IZRÁEL FIAINAK KÜLDÖTT, MIKOR BÉKESSÉGET HIRDETETT A JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL: Ő MINDENEKNEK URA. TUDJÁTOK MI TÖRTÉNT AZ EGÉSZ JÚDEÁBAN, GALILEÁTÓL KEZDVE AMA KERESZTSÉG UTÁN, AMELYET JÁNOS HIRDETETT. HOGYAN KENTE FEL ISTEN A NÁZÁRETI JÉZUST SZENTLÉLEKKEL ÉS HATALOMMAL, AKI SZERTEJÁRT ÉS JÓT CSELEKEDETT MEGGYÓGYÍTVA MINDENKIT, AKI AZ ÖRDÖG HATALMÁBA ESETT, MERT AZ ISTEN VOLT VELE. ÉS MI VAGYUNK TANÚI MINDANNAK, AMIT Ő MIND A ZSIDÓK TARTOMÁNYÁBAN, MIND JERUZSÁLEMBEN CSELEKEDETT. ŐT MEGÖLTÉK, FÁRA FESZÍTETTÉK, DE AZ ISTEN HARMADNAPRA FELTÁMASZTOTTA ÉS MEGADTA NEKI, HOGY NYILVÁN MEGJELENJÉK, NEM AZ EGÉSZ NÉPNEK, HANEM AZ ISTENTŐL ELŐRE VÁLASZTOTT TANÚKNAK, NEKÜNK, AKIK EGYÜTT ETTÜNK ÉS ITTUNK VELE A HALÁLBÓL VALÓ FELTÁMADÁSA UTÁN. ÉS Ő MEGPARANCSOLTA NEKÜNK, HOGY HIRDESSÜK A NÉPNEK ÉS TEGYÜNK BIZONYSÁGOT, HOGY Ő AZ ISTENTŐL RENDELT BÍRÁJA ÉLŐKNEK ÉS HOLTAKNAK EGYARÁNT. A PRÓFÉTÁK IS MIND BIZONYSÁGOT TESZNEK, HOGY BŰNEI BOCSÁNATÁT VESZI AZ Ő NEVE ÁLTAL MINDENKI, AKI HISZ Ő BENNE. MÉG BESZÉLT PÉTER, MIKOR LESZÁLLT A SZENTLÉLEK MINDAZOKRA, AKIK HALLGATTÁK AZ IGÉT. ÉS CSODÁLKOZTAK A ZSIDÓSÁGBÓL VALÓ HÍVEK, AKIK PÉTERREL EGYÜTT JÖTTEK, HOGY A POGÁNYOKRA IS KITÖLTETETT A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKA. MERT HALLOTTÁK? HOGY NYELVEKEN BESZÉLNEK ÉS MAGASZTALJÁK AZ ISTENT. AKKOR PÉTER ÍGY SZÓLT: VAJON MEGTAGADHATJA-E VALAKI A VIZET EZEKTŐL, HOGY MEG NE KERESZTELKEDJENEK, HOLOTT ÉPPEN ÚGY VETTÉK A SZENTLELKET, MINT MI? ÉS ELRENDELTE, HOGY KERESZTELKEDJENEK MEG A JÉZUS KRISZTUS NEVÉRE. AKKOR KÉRTÉK, HOGY MARADJON NÁLUK NÉHÁNY NAPIG.

_________________________________________________________________________

 

Legutóbb Isten színe elé kerülő kéréseinkről, és az Isten színe előtt állás megrendítő súlyáról beszélgettünk. Mi mindennel teli szívvel keressük Őt, és hogyan kerülhetünk Isten színe elé?

 

Pár nappal később ünnepeltük a párom 70. születésnapját. Mindent jól megszerveztünk, a helyet, a sütés-főzést, az ajándékokat, időben elkészült számára az emlékalbum is, melybe azok írtak, kik felidézték a vele kapcsolatos történéseket, emlékeket… És hogy vezetnie se kelljen ezen a nevezetes napon, a fiunk vitt minket Budapestre vendégfogadó lányunkhoz. Ő vállalta azt is, hogy bográcsban elkészíti édesapja kedvenc ételét, a bajai halászlét. Közben főtt a húsleves is, sült a grillcsirke a sütőben, megfőtt a ceruzatészta is… Meg is terítettek a lányok, hogy ha a teraszon megfő a halászlé, rögtön ehessünk… Éppen leemelni készült a forró lét a tűzről, mikor a kövön megcsúszott a háromláb, s mi bent, az iszonyú kiáltásra kinézve láttuk, hogy borul a hatalmas kondér, szertefröccsen, és mert utána kapott, jobb karját leégette. Oda volt a keze, s a nagy odaadással készült finom lé… Miféle ünnep következett?

Az én vagány nagyfiam, igen-igen esendővé lett, és reszketett a mérhetetlen fájdalomtól… Akkor eszembe villant, szívembe hasított a bizonyosság, hogy kéréseink, a több évtized óta érte mondott, meg nem hallgatottnak tűnő imádságok, Isten színe előtt vannak… Hiszem, hogy amikor őt orvosilag ellátva, végre körbe tudtuk ülni az ünnepeltet, akkor a történtek által megrendült lélekkel, mindnyájan egyek lehettünk a Mindenható Isten színe előtt. Mit merünk tudni, hinni, látni, s vajon miféle szívünket szorongató történések állítanak minket Isten elé?

 

PÉTER PEDIG MEGNYITOTTA SZÁJÁT ÉS EZT MONDTA: MOST ÉRTEM IGAZÁN, HOGY NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN, HANEM MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE, AKI FÉLI ŐT, ÉS IGAZSÁGOT CSELEKSZIK. MOST ÉRTEM IGAZÁN EZT AZ IGÉT IS, AMELYET IZRÁEL FIAINAK KÜLDÖTT, MIKOR BÉKESSÉGET HIRDETETT A JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL: Ő MINDENEKNEK URA.

 

Péter ott áll, ahova sosem akart menni, és azok között, akik számára eddig idegenek voltak, népe törvénye szerint bűnnek tartotta a velük való közösséget, nem is vágyott összetartozni velük, addig nem volt reménysége rájuk nézve. Kiért történt ami történt? Csak Kornéliusért? Mi lesz Péter számára egyértelmű ebben a nem kívánt, nem keresett helyzetben? Mit kell megérteni? JÉZUS KRISZTUS, nem csupán a választott nép fiaiért jött, Ő MINDENEKNEK URA… NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN…

 

Vajon mi, személyválogatók vagyunk? Megválogatjuk azokat, akikkel kapcsolatot akarunk tartani? Mi alapján kell, avagy nem kell nekünk valaki? Hogyan mondanánk másképpen, más szóval a személyválogatást? Nem tetszik, nem szimpatikus, ellenszenves… valami oknál fogva. Mi lehet az ok? Nem olyan, mint mi, nem úgy él, mint mi, máshova tartozik, mint mi, mást tart fontosnak, mint mi…Persze, lehet a személyválogatás oka az, hogy nekünk nem tetsző lépéseket tett, nem vett figyelembe minket, átlépett rajtunk, ellenünk szólt, kritizált, megalázott, elárult… azokhoz tartozik, akik valamiképp  elbántak velünk. Vajon eszünkbe jut, meggondoljuk, hogy a megváltani jött Krisztusnak, a Mindenhatónak ez nem akadály? Hisz a bűnösöket megváltani jött, s nem az emberi szemmel jobbakat, vagy különbeket kitüntetni…

„Senki se hőzöngjön egyikért a másik ellen. Mert micsoda tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” I. Kor. 4:7.

Látom a másikban azt, akiért meghalt Krisztus? Látom benne azt, aki áhítja Isten jelenlétét? Vagy előbb megállít, éket ver közénk, az ami elválaszt, még mielőtt egymással találkoznánk?

 

Több évvel ezelőtt történt. Az egyik újságban idézett valaki egy szerzőtől, aki megragadóan írt a hitről. Kerestem azt a kötetet, melyben ez az írás megjelent. Arra készültem, hogy meghívom a nyári olvasótáborba, előadni. Azt a kötet sehol nem leltem, ám találtam egy másikat amit megvettem. Nagy várakozással vettem kezembe, mert közben a szerzőtől megtudtam, hogy megtérésének története ez a regény. De nem sokáig jutottam, mert olyan kifejezéseket használt, melyek engem meglehetősen irritáltak… Lecsaptam. Nekem ez nem kell!  És akkor állt elém ez az igerész az Apostolok cselekedeteiből, nem egyszer, nem is kétszer. El kellett olvasnom. Mert nekem szegződött: „amit az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak.” 

El kellett elolvasnom, hogy tudjak érte mozdulni…És megáldatott az akaratom, neveltetésem ellenére való vállalás. Isten mindig megáldja az önmagát másokért megtagadót. Akkor épp engem, őérte, ki éppen készült elrontani az életét, mindazt, amit korábban Istentől elnyert…

Hogyan? Amikor levélben meghívtam a táborba, azt kérdezte, magával hozhatja-e azt a nőt, aki miatt épp válni készül? Azt feleltem, őt szeretettel várom, de inkább a feleségét hozza… Nem is igen tudom, miért mertem ezt neki leírni, elküldeni…

 

Pár nappal később történt a balesetem, mikor az egyik unokám lerántott az emeletes ágynyi magasságból, és összetört az arcom, fejem, karom, vállam… Sosem felejtem el, mikor ott a kórházi ágyon, sebekkel borítottan, álmatlanul feküdtem és ezért az emberért imádkoztam. Egész éjjel. Másnap, mindkét ige-idézet, mi elém került, a gőgről és a személyválogatásról szólt. El se hittem, hogy nekem szól! Fájt! Hisz én mindenkit szeretek, még ezt a gyalázatost is, ki úgy ír, ahogy, és épp a párját készül elhagyni…Kiért, miért mondja nekem az én Uram, hogy személyválogató vagyok? Nehezen értettem meg. Egy ismeretlen íróért imádkozom, hogy érte legyen, amit ellene leírtam. Igazságra szabad a szívem? Mi választhat el Istentől? Akad olyan ember, akit megvetek? Akinek nem bocsátottam meg? Van olyan ember, akit nem akarnék itt látni? Rögtön előttem volt az a három, ki hátba támadott, megalázott, elárult. Akiknek, úgy hittem, rég megbocsátottam. Ez azt jelenti, hogy nem igazán bocsátottam meg. Személyválogató vagyok? Rá kellett ébrednem, nem tudom szeretni az engem megalázókat, hátba támadókat, elárulókat… Jaj, ha Krisztus is így szeretne engem, s így bocsátana meg!

Nehéz volt elfogadni, elvállalni, hogy engem kellett megállítani! Úgy lettem szabaddá, hogy egész éjjel az engem korábban bántókért álltam Isten előtt. És másnap ők jöttek látogatni, épp az a három, akiket nem kívántam látni. De addigra - én csodálkoztam ezen leginkább -, egészen szabad volt a szívem. Délután pedig jött az egyik lányom, hozta az email üzenetet attól az írótól, aki válni akart, akinek azt írtam, hogy ne hozza azt a másikat, akivel lelépni készült… Az volt az üzenetben, hogy visszament a feleségéhez, aki megbocsátott neki, és kezére húzhatta újra a karikagyűrűt… És amikor pár héttel később megérkezett a táborba - addig nem találkoztunk. - csodálkozva méregetett: Valahogy sokkal nagyobbnak, nagyobb szabásúnak gondoltam… Miért mondta ezt? Bántani akart? Nem! A felé közvetített üzenetben ő Istennel találkozott, akkor pedig engem látott, ki csupán eszköz volt abban, amiben…

 

Mit nem tudunk? Mit nem értünk? Mi veszi el tőlünk azt, ami miénk lehetne? Épp mi magunk, akik behatárolják hitüket, szeretetüket, készségüket… - MOST ÉRTEM IGAZÁN – mondja Péter apostol, ott állva, rádöbbenve az igazságra, Isten színe előtt: MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE, AKI FÉLI ŐT, ÉS IGAZSÁGOT CSELEKSZIK…

 

Egy elkötelezett keresztyént kértek fel vezetői tisztségre. Ő elvállalta, de előre kikötötte, ha megválasztják, azon lesz, hogy e protestáns szervezet tagjai nem állhatnak kapcsolatban hamis tanítókkal, szektákkal…Ki, mi számít annak? Ő dönti el? Mi alapján? Kiket zárna ki? Akiket hamisnak ítél? Ő válogat? Ez jöhet, amaz nem? Látom azt, akin könyörülni kell, vagy csak köröket, csoportokat, melyhez eddig tartozott? Tudunk, merünk, akarunk IGAZSÁGOT CSELEKEDNI? Ha igen, KEDVESEK leszünk Isten előtt… Értjük azt, amit Péter megértett?

 

TUDJÁTOK MI TÖRTÉNT AZ EGÉSZ JÚDEÁBAN, GALILEÁTÓL KEZDVE AMA KERESZTSÉG UTÁN, AMELYET JÁNOS HIRDETETT. HOGYAN KENTE FEL ISTEN A NÁZÁRETI JÉZUST SZENTLÉLEKKEL ÉS HATALOMMAL, AKI SZERTEJÁRT S JÓT CSELEKEDETT MEGGYÓGYÍTVA MINDENKIT, AKI AZ ÖRDÖG HATALMÁBA ESETT, MERT AZ ISTEN VOLT VELE.

 

Mit mond el ott Péter, Isten színe előtt, az isteni érintésre vágyóknak Jézus Krisztusról? SZENTLÉLEKKEL ÉS HATALOMMAL…volt tele… Mire használta?  JÓT CSELEKEDETT… Miféle jót cselekedett az emberekkel? MEGGYÓGYÍTVA MINDENKIT, AKI AZ ÖRDÖG HATALMÁBA ESETT… Lelkeket tett szabaddá. Mitől? Attól, amivel megkötözte őket az ÖRDÖG HATALMA! Miért tudta a rab lelkeket szabaddá tenni?  ISTEN VOLT VELE…

 

ÉS MI VAGYUNK TANÚI MINDANNAK, AMIT Ő MIND A ZSIDÓK TARTOMÁNYÁBAN, MIND JERUZSÁLEMBEN CSELEKEDETT. ŐT MEGÖLTÉK, FÁRA FESZÍTETTÉK, DE AZ ISTEN HARMADNAPRA FELTÁMASZTOTTA ÉS MEGADTA NEKI, HOGY NYILVÁN MEGJELENJÉK, NEM AZ EGÉSZ NÉPNEK, HANEM AZ ISTENTŐL ELŐRE VÁLASZTOTT TANÚKNAK, NEKÜNK, AKIK EGYÜTT ETTÜNK ÉS ITTUNK VELE A HALÁLBÓL VALÓ FELTÁMADÁSA UTÁN. ÉS Ő MEGPARANCSOLTA NEKÜNK, HOGY HIRDESSÜK A NÉPNEK ÉS TEGYÜNK BIZONYSÁGOT, HOGY Ő AZ ISTENTŐL RENDELT BÍRÁJA ÉLŐKNEK ÉS HOLTAKNAK EGYARÁNT. A PRÓFÉTÁK IS MIND BIZONYSÁGOT TESZNEK, HOGY BŰNEI BOCSÁNATÁT VESZI AZ Ő NEVE ÁLTAL MINDENKI, AKI HISZ Ő BENNE.

 

A tanítványok nem csupán tudtak arról, ami Krisztussal történt. Saját fülükkel hallották Isten országáról való beszédét, látták a csodákat, vele együtt érezték a papok ébredő irigységét, törvénnyel igazolt rosszindulatát, ott voltak elfogatásánál, keresztre feszítésénél, halálánál, elhihetetlen feltámadásánál. MI VAGYUNK TANÚI… - mondja Péter. Mitől tanúk ők? Attól, amit vele együtt megéltek. Sőt, később parancsba kapták a feltámadott Jézus Krisztustól, hogy szertejárva, mondják el mindenkinek, amit láttak, tőle hallottak, vele átéltek!

Bikácson voltunk néhány napig. Onnan ellátogattunk Alsórácegresre. Régtől fogva vágytam felkeresni, megismerni Lázár Ervin életének gyermekkori tereit. Persze, Alsórácegres ma Sárszentlőrinc része, s a Csillagmajor sincs többé. Tudtam, hallottam róla, de azt olvastam, hogy a Nagyszederfa, mely belekerült történeteibe, még ma is őrzi az egykori, major melletti utat. Elmentünk Alsórácegrestől, egészen Felsőrácegresig, de a fát nem láttuk, nem találtuk, hiába tudtuk, merre kell keresni. Így aztán megkérdeztünk egy felsőrácegresi asszonyt, aki útba igazított minket. Ő nem csak tudott a fáról... Így mi is ott fordultunk, ott kanyarodtunk be ahol kellett, és megállhattunk a széles törzsű, hatalmas koronájú Nagyszederfa alatt. Immár nem csupán olvastam róla, hanem saját szemeimmel is láthattam. Úgy, ahogy írva van.

 

Miközben utunk előtt, az Interneten kerestem a Lázár Ervin által emlegetett Nagyszederfa helyét, egy ezzel foglalkozó doktori disszertációra akadtam. A szerző leírta, illusztrálta, hol volt az egykori Csillagmajor. Nemrég jelent meg egy helyesbítő írás (a nagyszékelyi lapban) hogy nem arra volt…Ott járva, mi is meggyőződhettünk arról, hogy igaza volt e cikk írójának.

Miféle tanúk vagyunk mi? Aki csak azt mondja el, amit olvasott, vagy mástól hallott, az nem lehet tanú! Az csupán tud valamiről, s e tudását adja tovább.

 

Akit Isten érintett, megszólított, akinek van Krisztus szabadítása felőli bizonyossága, az más képpen szól, mint akinek nincs. Mit láttunk, mit hallottunk, mit éltünk át? Megszabadíthatott? Halála és feltámadása által? Élő, lelkünket újra meg újra megelevenítő urunkká lett Krisztus? Őt fogadjuk be, Őt hordozzuk, Őt visszük a kegyelmére áhítozók, vágyakozók számára?

 

MÉG BESZÉLT PÉTER, MIKOR LESZÁLLT A SZENTLÉLEK MINDAZOKRA, AKIK HALLGATTÁK AZ IGÉT. ÉS CSODÁLKOZTAK A ZSIDÓSÁGBÓL VALÓ HÍVEK, AKIK PÉTERREL EGYÜTT JÖTTEK, HOGY A POGÁNYOKRA IS KITÖLTETETT A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKA. MERT HALLOTTÁK, HOGY NYELVEKEN BESZÉLNEK ÉS MAGASZTALJÁK AZ ISTENT. AKKOR PÉTER ÍGY SZÓLT: VAJON MEGTAGADHATJA-E VALAKI A VIZET EZEKTŐL, HOGY MEG NE KERESZTELKEDJENEK, HOLOTT ÉPPEN ÚGY VETTÉK A SZENTLELKET, MINT MI? ÉS ELRENDELTE, HOGY KERESZTELKEDJENEK MEG A JÉZUS KRISZTUS NEVÉRE. AKKOR KÉRTÉK, HOGY MARADJON NÁLUK NÉHÁNY NAPIG.

 

Hogyan lesz miénk ez a bizonyosság, ha megszerezhetetlen, ha kiérdemelhetetlen? Közben. Miközben? Istenre hagyatkozó hittel, szavára bólintó elindulással, megérkezéssel, a színe előtt állva, bizonyságtétel közben. Nem ember teszi –  Isten irgalmából történik, ha történik velünk… MÉG BESZÉLT PÉTER, MIKOR…

 

 

Túrmezei  Erzsébet

           Már meghallgatott  (részlet)

 

„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam.” 

Ézs.65:24.

 

… titkokat tár a Szentlélek,

Atyánk szívébe látó ablakot –

Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek…

 

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,

Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,

Ő meghallgatott! Már meghallgatott!

 

KITÖTETETT a Szentlélek, jele, hogy úgy beszélnek, ahogy azelőtt sosem, és a szívünk nem tud mást, mint Istent dicsérni. Péter és a vele érkezők, akik eddig mást gondoltak, mást hittek, csodálkozva ébredhetnek rá: a Krisztus által szerzett szabadulás és új élet lehetősége - MINDENKIÉ. Megélték, tanúivá lettek, s velük együtt mindazok, akik akkor jelen voltak…