MEGHALLOTTÁK AZONBAN AZ APOSTOLOK ÉS A JÚDEÁBAN LÉVŐ ATYAFIAK, HOGY A POGÁNYOK IS BEFOGADTÁK AZ ISTEN BESZÉDÉT. AMIKOR AZTÁN FELMENT PÉTER JERUZSÁLEMBE, VITÁBA SZÁLLTAK VELE A ZSIDÓK KÖZÜL VALÓK ÉS EZT MONDTÁK: TE KÖRÜLMETÉLETLEN EMBEREKHEZ MENTÉL BE ÉS EGYÜTT ETTÉL VELÜK. ERRE PÉTER SZÉP SORJÁBAN KEZDTE ELMONDANI NEKIK A TÖRTÉNTEKET: ÉN JOPPE VÁROSÁBAN IMÁDKOZTAM, AMIKOR RÉVÜLETBEN LÁTOMÁST LÁTTAM: NAGY LEPEDŐHÖZ HASONLÓ VALAMI NÉGY CSÜCSKÉNÉL ÖSSZEKÖTVE SZÁLLOTT ALÁ AZ ÉGBŐL, S EGÉSZEN HOZZÁM ÉRT LE. AMIKOR KÖZELEBBRŐL MEGNÉZTEM, LÁTTAM ABBAN A FÖLD NÉGYLÁBÚ ÁLLATAIT, A VADAKAT, A CSÚSZÓ-MÁSZÓKAT ÉS AZ ÉGI MADARAKAT. MAJD SZÓT IS HALLOTTAM, MELY AZT MONDTA NEKEM: KELJ FEL PÉTER, VÁGD LE ÉS EGYÉL! ÉN AZONBAN AZT MONDTAM: SEMMIKÉPPEN SEM URAM, HISZEN MÉG SOHA TILALMAS, VAGY TISZTÁTALAN NEM KERÜLT A SZÁMBA. DE A SZÓ MÁSODÍZBAN IS HANGZOTT NEKEM AZ ÉGBŐL: AMIT AZ ISTEN TISZTÁVÁ TETT, AZT TE NE TARTSD TISZTÁTALANNAK. EZ PEDIG HÁROM ÍZBEN TÖRTÉNT; MAJD ISMÉT ELTŰNT AZ EGÉSZ AZ ÉGBEN. ÉS ÍME ÉPPEN AKKOR HÁROM FÉRFI ÉRKEZETT A HÁZHOZ, AHOL LAKTAM, AKIKET CÉZÁREÁBÓL KÜLDTEK HOZZÁM. A LÉLEK AZT MONDTA: MENJETEK EL VELÜK MINDEN HABOZÁS NÉLKÜL.. ELJÖTT VELEM EZ A HAT ATYAFI IS, AKIKKEL BEMENTÜNK ANNAK A FÉRFIÚNAK A HÁZÁBA. Ő PEDIG ELBESZÉLTE NEKÜNK A MAGA LÁTOMÁSÁT: EGY ANGYAL ÁLLOTT MEG A HÁZÁBAN ÉS AZT MONDTA NEKI: KÜLDJ EL JOPPÉBA ÉS HIVASD MAGADHOZ SIMONT, AKIT PÉTERNEK HÍVNAK, Ő OLYAN IGÉKET HIRDET NEKED, AMELYEK ÁLTAL ÜDVÖZÜLSZ MIND TE, MIND A TE EGÉSZ HÁZADNÉPE. ALIGHOGY ELKEZDTEM BESZÉLNI, LESZÁLLT RÁJUK A SZENTLÉLEK, ÚGYANÚGY, AMIT REÁNK IS LESZÁLLT KEZDETBEN. EKKOR ESZEMBE JUTOTT AZ ÚR SZAVA, AKI MEGMONDTA: JÁNOS UGYAN VÍZZEL KERESZTELT, TI AZONBAN SZENTLÉLEKKEL FOGTOK MEGKERESZTELKEDNI. HA TEHÁT AZ ISTEN UGYANAZT AZ AJÁNDÉKOT ADTA NEKIK, MINT NEKÜNK, AKIK HÍVŐKKÉ LETTÜNK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN, KI VAGYOK ÉN, HOGY AZ ISTENT EBBEN MEGAKADÁLYOZHATTAM VOLNA? EZEK HALLATÁRA AZUTÁN MEGNYUGODTAK ÉS DICSŐÍTETTÉK AZ ISTENT ÉS EZT MONDTÁK:

E SZERINT HÁT A POGÁNYOKNAK IS ADOTT AZ ISTEN MEGTÉRÉST AZ ÉLETRE.

_________________________________________________________________________

 

Már többször említettem, hogy foglalkozom családkutatással. Különös kaland ez, hisz visszafelé lépegetve olykor kiderül, honnan, miért, merre kerültek tovább. Pár napja különös, érdeklődésemet igencsak felkeltő közléssel találkoztam, melynek köze van a Michna család egyik tagjához: „Az 1578-i magyarországi országgyűlés kettős adót kívánt kivetni az anabaptistákra, hogy kivándorlásra kényszerítse őket… elszedték irataikat és könyveiket, s ezeket jobbára meg is égették, ám még 1840-ben is egész csomó értékes kéziratot gyűjtött össze Lévárdon Michnay Dániel pozsonyi tanár…”

 

Mit hallunk, mire emlékszünk, mit jegyzünk meg? Nyilván sokan hallották ezt a kifejezést: anabaptisták? Tudjuk mit jelent ez a szó? (újrakeresztelkedők) Nyilván kevesebben hallották s tudják a habán név mibenlétét? (Legtöbben talán csak a híres kerámiáikról hallottak) Tudjuk mit jelent maga a szó? (habánok – haus haben – házközösség)  És azt vajon tudjuk, mi köze e két elnevezésnek egymáshoz? Számít, ki mondja, hol s miben nézek utána, tehát

szeretnék többféle megfogalmazást is idézni, mindkettőt az Interneten találtam:

ANABAPTISTÁK

„ - azaz újrakeresztelők azok, kik a kisdedek keresztelését megvetik s a felekezetükbe belépni kívánókat újra megkeresztelik. Ezzel az irányzattal a reformáció korában léptek fel… a gyermekkeresztség elvetésének ürügye alatt rajongó forradalmat indítottak a vagyonos osztály ellen, követelve a birtokegyenlőséget, soknejűséget és más ilyes oktalanságokat…”

 

„A habán kifejezés nem nemzetiséget jelöl, hanem vallást. A habánok szigorú törvényekkel rendelkező protestáns szekta tagjai voltak, akiket újkeresztényeknek, anabaptistáknak újrakeresztelkedőknek is neveztek. Zárt, szigorú közösségi rendben éltek… Az anabaptisták nemcsak lelki, hanem társadalmi vonatkozásban is messze megelőzték korukat. Jóllehet körülményeiknél fogva nem formálhatták át koruk társadalmát, de ahol meghonosodtak, a maguk körében a legteljesebb mértékben megvalósították elveiket.”

„A késő középkori anabaptista-mozgalomnak köszönhetőek a következő eszmék:

- Vallásszabadság (az állam és egyház szétválasztása). - Egyetemes papság (közbenjáró papsági hierarchia nélküli, Istennel való közvetlen kapcsolat) - Biblia, mint a hit és gyakorlat egyedüli mércéje. - Szertartások a szentségek helyett" 

 

Hány esztendő telt el azóta? Öt évszázad, Tudjuk, miféle ereje van a szokásoknak és az előítéleteknek? Ahogy egykor a zsidók, mi is többnek, különbnek tartjuk a magunk keretét, a magunk szokásait, a magunk gyakorlatát. Mit élünk abból, amit tudunk? Mozdul-e a lelkünk, vagy csak a szánk, olykor kezünk, de vajon a lelkünk a krisztusi többért nyílik?

 

BÓDÁS JÁNOS

        TÁNCOL AZ EGYHÁZ (részlet)

 

…Dühöng a vallásos muri.

Felhő ül Krisztus homlokán,

s szól (s az arca csupa bánat):

Ez az egyház hűtlen, pogány!

Engem tagad meg, mert jogért,

igazságért küzdeni gyáva,

s a sír szélén tántorgó népet

betáncoltatja a halálba!

 

MEGHALLOTTÁK AZOMBAN AZ APOSTOLOK ÉS A JÚDEÁBAN LÉVŐ ATYAFIAK, HOGY A POGÁNYOK IS BEFOGADTÁK AZ ISTEN BESZÉDÉT. AMIKOR AZTÁN FELMENT PÉTER JERUZSÁLEMBE, VITÁBA SZÁLLTAK VELE A ZSIDÓK KÖZÜL VALÓK ÉS EZT MONDTÁK: TE KÖRÜLMETÉLETLEN EMBEREKHEZ MENTÉL BE ÉS EGYÜTT ETTÉL VELÜK.

 

Annak, ami Cézáreában történt, hamar híre ment. Eljutott a hír Jeruzsálembe is, a többi tanítványhoz. Vajon ki mondta el nekik? Aki felháborodott ezen, vagy aki meghökkent miatta, netán olyan, aki nem értette, és csóválta a fejét? Volt min felháborodni, meghökkenni, fejet csóválni? Igen! Mit csinált Péter? Megszegte az előírásokat, a törvényt? Igen, többször is.  De vajon melyik apostolnak jutott eszébe, amit a feltámadott Jézus Krisztus mondott, amikor elbúcsúzott tőlük? „Menjetek el azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe…(Máté 28:19.)

 

„Minden népet” Miért nem jutott az eszükbe? Hallották? Emlékeztek? Igen! De mire? A szerteküldés fontossá lett, s mert a római birodalom minden táján éltek népük fiai, nekik akarták elmondani az örömhírt. Azoknak, akik velük együtt várták a próféták által megígért Messiást… Egyszerűen nem foglalkoztak Krisztus küldésének ezzel a részével. Mindeddig semmi sem kényszerítette őket arra, hogy ezen gondolkodjanak. Izráeliek voltak, népük törvényeit tanulták, szokásait élték, azt tartották fontosnak gyermekkoruktól fogva. Népük törvényeibe foglalva jelen volt a maguk elhatárolása más (pogány) népektől. Ezt élték.

Vajon eszükbe jutott hogyan intette, miért ostorozta, a hittérítéssel büszkélkedő írástudókat és farizeusokat? „Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, csak hogy egyetlen pogányt áttérítsetek…(Máté 23:15.)

 

Miféle képmutatásra, mutatott rá kíméletlenül Jézus Krisztus? Hogy zsidóvá akarnak tenni másokat, de csak az a fontos, hogy felvétessék velük a szokásaikat, s eszerint éljenek… Más kérdés, hogy ezek a pogányokból lett zsidók, sosem lehettek szemükben igazi zsidók… Külön elnevezésük volt a pogányból lett zsidóknak – prozeliták… Ráadásul az e névvel jelöltek között is különbséget tettek, mint igaziak és nem igaziak között… Eszük ágában se volt ily módon velük összetartozni, pláne nem egynek lenni Isten előtt… Épp csak a maguk érdemeit gyűjtötték ily módon, szaporítva vallási keretük pogányságból jött híveit…

 

Szabad komolyan meggondolnunk, ennyire fontos a neveltetés, ennyire meghatároznak minket a szokások, mindaz, ami már magától értetődőn működteti az életünket. Bizonyos dolgokon nem gondolkodunk, hanem magától értetődőn lépjük, éljük, benne vagyunk...  Megszoktuk, jónak tartjuk, kötelez, akkor is, ha a szívünk épp nincs benne…

 

ERRE PÉTER SZÉP SORJÁBAN KEZDTE ELMONDANI NEKIK A TÖRTÉNTEKET: ÉN JOPPE VÁROSÁBAN IMÁDKOZTAM, AMIKOR RÉVÜLETBEN LÁTOMÁST LÁTTAM: NAGY LEPEDŐHÖZ HASONLÓ VALAMI NÉGY CSÜCSKÉNÉL ÖSSZEKÖTVE SZÁLLOTT ALÁ AZ ÉGBŐL, S EGÉSZEN HOZZÁM ÉRT LE. AMIKOR KÖZELEBBRŐL MEGNÉZTEM, LÁTTAM ABBAN A FÖLD NÉGYLÁBÚ ÁLLATAIT, A VADAKAT, A CSÚSZÓ-MÁSZÓKAT ÉS AZ ÉGI MADARAKAT. MAJD SZÓT IS HALLOTTAM, MELY AZT MONDTA NEKEM: KELJ FEL PÉTER, VÁGD LE ÉS EGYÉL! ÉN AZONBAN AZT MONDTAM: SEMMIKÉPPEN SEM URAM, HISZEN MÉG SOHA TILALMAS, VAGY TISZTÁTALAN NEM KERÜLT A SZÁMBA. DE A SZÓ MÁSODÍZBAN IS HANGZOTT NEKEM AZ ÉGBŐL: AMIT AZ ISTEN TISZTÁVÁ TETT, AZT TE NE TARTSD TISZTÁTALANNAK. EZ PEDIG HÁROM ÍZBEN TÖRTÉNT; MAJD ISMÉT ELTŰNT AZ EGÉSZ AZ ÉGBEN. ÉS ÍME ÉPPEN AKKOR HÁROM FÉRFI ÉRKEZETT A HÁZHOZ, AHOL LAKTAM, AKIKET CÉZÁREÁBÓL KÜLDTEK HOZZÁM. A LÉLEK AZT MONDTA: MENJETEK EL VELÜK MINDEN HABOZÁS NÉLKÜL..

 

Tulajdonképpen vád alá, ítélet alá helyezik Pétert saját tanítványtársai… Mit tesz Péter? Nem védekezik, elmondja hogyan történt. Nem ő akarta, tiltakozott, de amikor Isten akar valamit, akkor az ember hogyan is állhatna ellen.

 

Hogyan értette meg Péter, amit meg kell értenie? Úgy, hogy mást kell tennie, mint amire készül, máshova kell mennie, mint ahova menne. Belesodorja őt Isten, de úgy, hogy szól hozzá, és mindvégig érezheti, hogy kezében vannak, összeillenek a dolgok, jelen van…

 

ELJÖTT VELEM EZ A HAT ATYAFI IS, AKIKKEL BEMENTÜNK ANNAK A FÉRFIÚNAK A HÁZÁBA. Ő PEDIG ELBESZÉLTE NEKÜNK A MAGA LÁTOMÁSÁT: EGY ANGYAL ÁLLOTT MEG A HÁZÁBAN ÉS AZT MONDTA NEKI: KÜLDJ EL JOPPÉBA ÉS HIVASD MAGADHOZ SIMONT, AKIT PÉTERNEK HÍVNAK, Ő OLYAN IGÉKET HIRDET NEKED, AMELYEK ÁLTAL ÜDVÖZÜLSZ MIND TE, MIND A TE EGÉSZ HÁZADNÉPE. ALIGHOGY ELKEZDTEM BESZÉLNI, LESZÁLLT RÁJUK A SZENTLÉLEK, ÚGYANÚGY, AMIT REÁNK IS LESZÁLLT KEZDETBEN.

 

Elmondja azt is, hogyan érkezett oda, mi történt ott, hogyan nyertek áldást, miképp teljesült az, amiért menni kellett. Isten kegyelméből, ajándékozó szeretetéből történt. Hogyan lehet üdvösséghez jutni? Hisz mind ezt szeretnénk megszerezni, elnyerni, biztosítani magunk és szeretteink számára. A gazdag ifjú is ezt kérdezte. De ő is tenni akarta, emberi igyekezettel elérni, kiérdemelni. Nem lehet. Ajándék, ha van. Persze, lehet igazolni, hogy van, miénk már, de jaj azoknak, akik nem élik, hanem istenesnek gondolt szokásaikkal, köreikkel igazolják.

Hogy mondja nekik Péter? LESZÁLLT RÁJUK A SZENTLÉLEK, ÚGYANÚGY, AMIT REÁNK Nincs különbség, se néphez tartozás, se más egyéb emberi érdemek szerint – UGYANÚGY!

EKKOR ESZEMBE JUTOTT AZ ÚR SZAVA, AKI MEGMONDTA: JÁNOS UGYAN VÍZZEL KERESZTELT, TI AZONBAN SZENTLÉLEKKEL FOGTOK MEGKERESZTELKEDNI. HA TEHÁT AZ ISTEN UGYANAZT AZ AJÁNDÉKOT ADTA NEKIK, MINT NEKÜNK, AKIK HÍVŐKKÉ LETTÜNK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN, KI VAGYOK ÉN, HOGY AZ ISTENT EBBEN MEGAKADÁLYOZHATTAM VOLNA?

 

Mit tehetett Péter azért, ami történt? Semmit. És mégis tehetett valamit. Jelen volt. Azzal, amivel szíve teve volt. Imádkozás közben szólhatott hozzá a Lélek, kimondta (tiltakozott) mit érez, mit gondol, vállalta azt, ami akadályozta az isteni szónak való engedelmességet, az adódó lépést lépte, s mert tárva-nyitva volt a szíve Isten felé, ESZÉBE juthatott, amit hallott, amire addig nem emlékezett: AZ ÚR SZAVA…Már nem az volt a kérdés, hogy teheti-e, amit tenni kell, hanem:  KI VAGYOK ÉN, HOGY AZ ISTENT EBBEN MEGAKADÁLYOZHATTAM VOLNA…Péter által akaratlan teljesedett a küldés, és mert engedett az isteni szónak, az isteni akarat teljesült – megtörtént velük. Adatott, a pogányoknak is, Isten Szent Lelke…

 

EZEK HALLATÁRA AZUTÁN MEGNYUGODTAK ÉS DICSŐÍTETTÉK AZ ISTENT ÉS EZT MONDTÁK: E SZERINT HÁT A POGÁNYOKNAK IS ADOTT AZ ISTEN MEGTÉRÉST AZ ÉLETRE.

 

Péter őszinte vallomása - elképesztő találkozása az isteni bizonysággal -  hatott azokra, akik testvérként hallgatták. Miből derül ki? Befejeződött a vita, nem volt több kérdés. Elejtődik a vád, hisz maga Isten Lelke igazol. Persze, csak azok szívét győzhette le, akik mertek jelen lenni, érezni, látni, emlékezni, jelen lenni, Istennek engedni. Legyőzhette őket a bizonyságtételben rejlő bizonyosság: DICSŐÍTETTÉK AZ ISTENT

DSIDA JENŐ

     EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL

 

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.

 

A MEGTÉRÉS, nem szokásátvétel, nem jó kerethez tartozás kérdése, hanem Krisztus által, megváltása által nyert, mindenek feletti egység. Lehetünk akadályozói, kimaradhatunk abból, amiben benne lehetnénk… Ilyenek a csak keretek adta szokások, szertartások által tengődő, tőlük telhető eredményességre törekvő, savanyú, mások élete felett ítélkező keresztények…

 

Nem tudni kell a kegyelmet és élni a törvényt, hanem épp megfordítva: tudni a törvényt, élni a kegyelmet. Mert személyválogatás nélkül mindenkié, akit Isten megajándékoz Szentlelke által. Miénk lett? Kaptuk? MEGTÉRÉST AZ ÉLETRE? Élünk általa? Eszközök vagyunk, vagy AKADÁLYOK? Ezernyi jele van, ha kaptuk, ha betölthet, ha nem vesztettük el. Miénk lehet, adatik, mindnyájan kaphatjuk szívünket kitáró, üdvösség felé vivő erejét, tüzét, fényét…