________________________________________________________________________

 

AMIKOR MEGSZÜLETETT JÉZUS A JÚDEAI BETLEHEMBEN, HERÓDES KIRÁLY IDEJÉBEN, ÍME BÖLCSEK JÖTTEK NAPKELETRŐL JERUZSÁLEMBE, ÉS EZT KÉRDEZTÉK: HOL VAN A ZSIDÓK ÚJSZÜLÖTT KIRÁLYA? MERT LÁTTUK AZ Ő CSILLAGÁT FELTÜNDÖKÖLNI ÉS AZÉRT JÖTTÜNK, HOGY TISZTESSÉGET TEGYÜNK NEKI. HERÓDES KIRÁLY NAGY MEGDÖBBENÉSSEL HALLOTTA EZT, ÉS VELE EGYÜTT AZ EGÉSZ JERUZSÁLEM. ÉS ÖSSZEGYŰJTVE A PAPI FEJEDELMEKET ÉS A NÉP ÍRÁSTUDÓIT, TUDAKOZÓDOTT TŐLÜK, HOL SZÜLETHETETT MEG KRISZTUS? AZOK PEDIG AZT MONDTÁK: A JÚDEAI BETLEHEMBEN, MERT ÍGY ÍRTA MEG A PRÓFÉTA: ÉS TE BETLEHEM, JÚDA FÖLDJE SEMMIKÉPPEN SEM VAGY A LEGKISEBB JÚDA FŐHELYEI KÖZÖTT, MERT BELŐLED SZÁRMAZIK AZ A FEJEDELEM, AKI PÁSZTOROLJA AZ ÉN NÉPEMET, IZRÁELT. EKKOR HERÓDES TITKON HÍVATTA A BÖLCSEKET, PONTOSAN MEGTUDAKOLTA TŐLÜK A CSILLAG FELTŰNÉSÉNEK IDEJÉT ÉS ELKÜLDTE ŐKET BETLEHEMBE ÉS AZT MONDTA: MENJETEK EL, GONDOSAN KÉRDEZŐSKÖDJETEK A GYERMEK FELŐL, ÉS HA MEGTALÁLJÁTOK, ADJÁTOK TUDTOMRA, HOGY ÉN IS ELMENJEK ÉS TISZTESSÉGET TEGYEK NEKI. EKKOR ŐK A KIRÁLY MEGHALLGATÁSA UTÁN NYOMBAN ÚTRAKELTEK. ÉS ÍME A CSILLAG, AMELYET NAPKELETEN LÁTTAK, ELŐTTÜK MENT MINDADDIG, AMÍG MEGÉRKEZTEK. AKKOR MEGÁLLOTT A HELY FELETT, AHOL A GYERMEK VOLT. LÁTVÁN A CSILLAGOT, IGEN NAGY ÖRÖMMEL ÖRVENDEZTEK. ÉS BEMENTEK A HÁZBA ÉS MEGLÁTTÁK A GYERMEKET ANYJÁVAL, MÁRIÁVAL ÉS ARCRA BORULVA HÓDOLTAK NEKI. MAJD KINYITOTTÁK KINCSESLÁDÁIKAT ÉS AJÁNDÉKOKAT ADTAK NEKI: ARANYAT, TÖMJÉNT ÉS MIRHÁT. ÉS MIVEL ÁLOMBAN INTÉST KAPTAK, HOGY NE MENJENEK VISSZA HERÓDESHEZ, MÁS ÚTON TÉRTEK HAZA.

__________________________________________________________________________

 

Régen történt. Apró Imolánk, az óvodából épp csak hazaérkezett, rögtön nekem szegezte: - Nincs Úr Jézus! Meghökkenve néztem rá: - Ki mondta ezt? – Hát a Dóri… Nincs, mert nem látjuk! – magyarázta. - És akit nem látunk, az nincs? – érveltem ellene – Gnesit, a nővéredet se látod, aki Gyömrőn él, de ugye van!? Ezen ő erősen elgondolkodott, aztán egy számomra követhetetlen gondolatkanyarral azt kérdezte: - Az én Ilona mamám a mennyországban van? – Igen feleltem… - Egyszer mi is elmegyünk meglátogatni őt? – Igen – bólintottam végképp elakadva azon, mire is felel, és miből következik ez, amit nekem mond… Ő közben lehajtotta csepp fejét, összekulcsolta a kezét, és imádkozott: - Úr Jézus, mutasd meg az utat hozzád ! Szavam akadt, lelkem bólintotta rá az áment. Ő nem kérdezett többet, felkelt, ment játszani.

 

Miért szegezte nekem azt, amit a társától hallott? Mit várt tőlem? Mit akart, mi volt fontos számára? Kiderült a válaszaiból… Mit és miért fogadott el, mire felelt rögtön, nem is nekem, ezzel az imádsággal? Van merszünk, mint neki, választ keresni, kételyeinket kimondani,

mások hite által hitet nyerni, azt rögtön kipróbálva, mintegy érvényesítve, belemozdulni?

 

Tegnap délután üzenet érkezett, hogy Dani bátyánk nagyon gyenge állapotban van, újra kórházba került… És pár órával később jött a szívünket nehezítő híradás, itt a földön többé nem találkozunk. Aznap éjjel Édesapánk után indult, s hiszem, hogy ő már ott van, ahova mi is szeretnénk megérkezni. Mit tudok, mit hiszek, mit remélek? Nagyon szerettem őt, ezernyi szállal voltunk összekötve… Tudom, vagy reménységgel tele szívvel keresem az utat? Mi a különbség? Éltet, léptet annak bizonyossága, hogy ott találkozhatunk egymással? Fölébe nőhet az Isten országa felőli bizonyosság annak, ami itt fáj, itt történik, itt végződik?

 

AMIKOR MEGSZÜLETETT JÉZUS A JÚDEAI BETLEHEMBEN, HERÓDES KIRÁLY IDEJÉBEN, ÍME BÖLCSEK JÖTTEK NAPKELETRŐL JERUZSÁLEMBE, ÉS EZT KÉRDEZTÉK: HOL VAN A ZSIDÓK ÚJSZÜLÖTT KIRÁLYA? MERT LÁTTUK AZ Ő CSILLAGÁT FELTÜNDÖKÖLNI ÉS AZÉRT JÖTTÜNK, HOGY TISZTESSÉGET TEGYÜNK NEKI.

 

A csillagok állását és az égbolt változásait régtől figyelő bölcsek, jelre vártak, jelre indultak. Miért vártak jelre? Mert jelentőséget tulajdonítottak a csillag feltűnésének. Hallották, netán olvastak róla, és amit megtudtak, azt nem feledték, szívükben őrizték, és vártak a jelre. És amikor feltűnt az égen, útnak indultak, nem csak keresni, hanem megtalálni.

 

Édesapám születésnapján a sógornőm hirdette a vasárnapi igét. Azzal kezdte, azt kérdezte, felnéztünk-e ma az égboltra? Mert aki felnéz, azt taníthatja a teremtett világ istenismeretre. Mióta Isten nekünk adta, helyén van benne a Nap, a Hold, és a csillagok. Észrevehető, kiszámítható, megtapasztalható, látható rend mozdul körülöttünk, s hang nélkül beszélnek Róla, ki e rend teremtője, Ura. És tudhatjuk, hogy mi se ok és cél nélkül születtünk, mi is helyet találhatunk itt a földön, és majd odaát…Mi indít minket útnak, s mi az ami megállít? Elakadunk az embereknél, dolgainknál, céljainknál, vagy az isteni többért elindulunk…

 

Mit érsz ezeknek árva Csillagom,

s mit érek Neked én,

ki mindörökre őket látom már

a csillagok helyén?

 

Lénárd Ödön Kiskirály (részlet)

 

HERÓDES KIRÁLY NAGY MEGDÖBBENÉSSEL HALLOTTA EZT, ÉS VELE EGYÜTT AZ EGÉSZ JERUZSÁLEM. ÉS ÖSSZEGYŰJTVE A PAPI FEJEDELMEKET ÉS A NÉP ÍRÁSTUDÓIT, TUDAKOZÓDOTT TŐLÜK, HOL SZÜLETHETETT MEG KRISZTUS? AZOK PEDIG AZT MONDTÁK: A JÚDEAI BETLEHEMBEN, MERT ÍGY ÍRTA MEG A PRÓFÉTA: ÉS TE BETLEHEM, JÚDA FÖLDJE SEMMIKÉPPEN SEM VAGY A LEGKISEBB JÚDA FŐHELYEI KÖZÖTT, MERT BELŐLED SZÁRMAZIK AZ A FEJEDELEM, AKI PÁSZTOROLJA AZ ÉN NÉPEMET

 

A király megdöbben, számára az ő jöttük, az ő királykeresésük derült égből villámcsapás! MEGDÖBBENÉSSEL HALLOTTA EZT, ÉS VELE EGYÜTT AZ EGÉSZ JERUZSÁLEM…

Hisz nem titok, miféle szívvel viseltetik a király a jövendő királyokkal szemben, megölt már néhány közeli rokont, nehogy elvehessék trónját, hatalmát... Ezek messziről idejöttek nem őt keresik, hanem egy újszülött fejedelmet! Ki lehet az, hol van?

 

Így tudja meg egész Jeruzsálem, ezektől az idegenektől, amit nekik ígértek, immár eljött! Szó szerint váratlanul! Vert helyzet, nem csoda, ha megdöbbentek. Azok adták tudtul, akik őket kérdezni jöttek, azoktól, akiknek az a kevés, amit tudtak, elég volt az elinduláshoz…

 

Rossz helyre érkeztek? Igen is, nem is. Heródes király palotája rosszféle hely azok számára, akik királyjelöltek, mert ő nem kíméli az uralkodásra jogosultak életét. Kegyetlen, trónjáért ölni kész uralkodó. Másrészt, mégiscsak jó helyre érkeztek a bölcsek, mert hatalma van elrendelni azt ami kell, hogy kiderüljön: HOL VAN A ZSIDÓK ÚJSZÜLÖTT KIRÁLYA? Hol született meg, akit keresnek? Ők nem tudják, hogy egy fogát zsákmányra fenő oroszlán barlangjába léptek be megtudni, amiért jöttek. De nem eshet bántódásuk. Miért? Mert csak azt történhet velük, amit az Isten megenged. Nekik meg kell érkezni Betlehembe…  

Heródes hivatja azokat, akik ismerik az írásokat, jövendöléseket, amiről ezek a hívatlan vendégek tudnak. HOL SZÜLETHETETT MEG KRISZTUS ? A király is tudni akarja. Igaz, nem azért, amiért a bölcsek. Persze nem köti az orrukra, mit akar, mit nem, megkeresteti az írástudókkal, ami erről írva van. És meg is találják, Mikeás próféta könyvének ötödik fejezetében, hol kell megszületnie a Krisztusnak: A júdeai Bethlehemben…

 

EKKOR HERÓDES TITKON HÍVATTA A BÖLCSEKET, PONTOSAN MEGTUDAKOLTA TŐLÜK A CSILLAG FELTŰNÉSÉNEK IDEJÉT ÉS ELKÜLDTE ŐKET BETLEHEMBE ÉS AZT MONDTA: MENJETEK EL, GONDOSAN KÉRDEZŐSKÖDJETEK A GYERMEK FELŐL, ÉS HA MEGTALÁLJÁTOK, ADJÁTOK TUDTOMRA, HOGY ÉN IS ELMENJEK, ÉS TISZTESSÉGET TEGYEK NEKI. EKKOR ŐK A KIRÁLY MEGHALLGATÁSA UTÁN, NYOMBAN ÚTRAKELTEK

 

A király, azt amit megtudott az írástudóktól, tudtuk nélkül egyezteti a bölcsekkel. megtudakolja tőlük a csillag feltűnésének idejét, és közli velük, hova kell menniük. Hogy hazugság az, amivel áltatja őket, hogy visszajöjjenek hozzá? Az ő szemében mindez súlytalan. Különb, kárhozatosabb dolgokat is tett már azért, ami fontos neki. Vajon eszébe jutott Heródesnek, hogy féljen e Gyermek ellen lépni? Amit Isten megígér, azt beteljesíti! Tudja ezt? Mit tud? Nem kell nekik messze menniük… Jeruzsálem és Betlehem közel van egymáshoz. EKKOR ŐK A KIRÁLY MEGHALLGATÁSA UTÁN NYOMBAN ÚTRAKELTEK. Köröttük csönd, előttük, fölöttük fény, minden néma, csak az ő szívük vágya nem alszik…

 

SÍK SÁNDOR   Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senki sem.

És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.

Ama csillag után.

 

ÉS ÍME A CSILLAG, AMELYET NAPKELETEN LÁTTAK, ELŐTTÜK MENT MINDADDIG, AMÍG MEGÉRKEZTEK. AKKOR MEGÁLLOTT A HELY FELETT, AHOL A GYERMEK VOLT. LÁTVÁN A CSILLAGOT, IGEN NAGY ÖRÖMMEL ÖRVENDEZTEK. BEMENTEK A HÁZBA ÉS MEGLÁTTÁK A GYERMEKET ANYJÁVAL, MÁRIÁVAL ÉS ARCRA BORULVA HÓDOLTAK NEKI. MAJD KINYITOTTÁK KINCSESLÁDÁIKAT ÉS AJÁNDÉKOKAT ADTAK NEKI: ARANYAT, TÖMJÉNT ÉS MIRHÁT.

 

Amit hallottak, amiért jelre vártak, a szó, melynek alapján tovább indultak, a Krisztusról szóló réges-régi jövendölés, igaz volt. Hitték, lépték és megérkeztek. Krisztushoz érkeztek meg…

Honnan tudták, hogy megérkeztek? Vajon mit jelent, hogy A CSILLAG MEGÁLLOTT A HELY FÖLÖTT… Érezzük, mikor a pillanat értünk nyílik, amikor nekünk mutat jelt, és utat? És amikor észrevesszük, belelépünk a csodába? Vagy úgy vagyunk, mint a költő, kit csak a gondolat szele üt meg? „Ó ha most mindent itt hagynék, mennék a csillag után…”

 

Babits Mihály

      Csillag után

 

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
ígéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton –
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át…

 

Vannak életünknek olyan szakaszai, mikor fényt vártunk és láttunk? Mikor annyira kellett nekünk, hogy megállíthatott, és nem csak kerestük, hanem meg is találhattuk Krisztust? Mikor mi kéréseinkkel, esedezéseinkkel fordulunk felé, az olyan, mintha csak keresnénk, keresnénk, keresnénk… De vajon megállunk, megérkezünk, megtaláljuk Őt? És odaadjuk azt, amivel felé indulunk? Amivel szívünk tele van? Nyerünk bizonyosságot a keresésben?

 

Félelmetes, titokzatos tartalommal bír ez az üzenet: MEGÁLLT A FÉNY A HELY FÖLÖTT… Tudták, biztosak voltak benne, hogy ott van az, akit keresnek? Hogyan? Mi módon? Ki által? Megmagyarázhatatlan a hit, és csak útközben nyerhető általa bizonyosság. Ahol a fény megáll, és megállíthat a pillanat… Ők találkoznak vele. Meg kell érte állni, be kell menni…

 

Tegnap beszélgettem a lányommal, aki immár felnőtté lett, s felidéztem neki a régi-régi történést, amikor ő azt mondta, azt kérdezte és azt felelte… Mert még nem érkezett meg. De hiszem, hogy akitől akkor utat kért, az nem felejtette el az ő kérését. Számon tartja…

és mondanom lehetett, mert ez is egy olyan pillanat volt, amikor a fény értünk áll meg…

Hiszem, aki vágyik megérkezni, aki kéri, hogy megérkezhessen, annak számára születik jel, lesz fény, lesz megérkezés… Ő nem válaszolt erre semmit, de tudom, a szíve felelt…

 

ÉS MIVEL ÁLOMBAN INTÉST KAPTAK, HOGY NE MENJENEK VISSZA HERÓDESHEZ, MÁS ÚTON TÉRTEK HAZA.

 

Különös zárása a történteknek. Észrevehetjük, a bölcseknek nincs már szükségük az írást jobban tudókra, kik az utat megmutatnák. Személy szerint őket szólítják meg álmukban az angyalok. MÁS ÚTON tértek vissza hazájukba. Krisztusért, akihez megérkeztek. Isten terve teljesül immár általuk is. Azt léphetik. Nem azon az úton mennek vissza, amelyiken jöttek…

 

Jézus így mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet. (Ján.14:6.) Őt kell megtalálnunk…

Lehet utat kapni azoknak, akik tudunk róla, csak nem látják, nem találják Krisztust. El kéne indulni annak alapján, amit hallottunk. Mi indította el a bölcseket? Az, amit remélni mertek.