AMIKOR JÉZUS ELVÉGEZTE A TIZENKÉT TANÍTVÁNYNAK ADOTT RENDELKEZÉST, TOVÁBBMENT ONNAN, HOGY AZ Ő VÁROSAIKBAN TANÍTSON ÉS PRÉDIKÁLJON. MIKOR PEDIG JÁNOS A TÖMLÖCBEN MEGHALLOTTA KRISZTUS CSELEKEDETEIT, EZT AZ ÜZENETET KÜLDTE NEKI A MAGA TANÍTVÁNYAIVAL: TE VAGY-E AZ ELJÖVENDŐ, VAGY MÁST VÁRJUNK? ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT: MENJETEK EL, ÉS JELENTSÉTEK JÁNOSNAK, AMIT HALLOTOK ÉS LÁTTOK: A VAKOK LÁTNAK, ÉS A SÁNTÁK JÁRNAK; A POKLOSOK MEGTISZTULNAK, ÉS A SIKETEK HALLANAK; A HALOTTAK FELTÁMADNAK ÉS A SZEGÉNYEKNEK AZ EVANGÉLIUM HIRDETTETIK. BOLDOG AZ, AKI ÉNBENNEM MEG NEM BOTRÁNKOZIK! EZEKNEK ELTÁVOZTÁVAL JÉZUS BESZÉLNI KEZDETT JÁNOSRÓL A SOKASÁGNAK. MIT LÁTNI MENTETEK KI A PUSZTÁBA? SZÉL INGATTA NÁDSZÁLAT? MIT LÁTNI MENTETEK HÁT KI? PUHA RUHÁKBA ÖLTÖZÖTT EMBERT? PUHA RUHÁKBAN A KIRÁLYOK PALOTÁIBAN JÁRNAK. DE HÁT MIÉRT IS MENTETEK KI? PRÓFÉTÁT LÁTNI? BIZONY MONDOM, MÉG PRÓFÉTÁNÁL NAGYOBBAT LÁTTATOK. Ő AZ, AKIRÓL MEG VAN ÍRVA: ÍMÉ ELKÜLDÖM AZ ÉN KÖVETEMET TE ELŐTTED. Ő MAJD ELKÉSZÍTI ELŐTTED A TE ÚTADAT. BIZONY MONDOM NÉKTEK: AZ ASSZONYTÓL SZÜLÖTTEK KÖZÖTT NEM TÁMADT NAGYOBB KERESZTELŐ JÁNOSNÁL, PEDIG A MENNYEK ORSZÁGÁBAN, A LEGKISEBB IS NAGYOBB NÁLA! KERESZTELŐ JÁNOS NAPJAITÓL FOGVA, MIND MOSTANÁIG A MENNYEK ORSZÁGA ERŐSZAKOSRA VÁR ÉS AZ ERŐSZAKOSKODÓK RAGADJÁK EL, MERT A PRÓFÉTÁK MINDNYÁJAN ÉS A TÖRVÉNY IS JÁNOSIG EZT PRÓFÉTÁLTÁK. ÉS HA EL TUDJÁTOK FOGADNI: ILLÉS Ő, AKI ELJÖVENDŐ. AKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA! DE KIHEZ HASONLÍTSAM EZT A NEMZEDÉKET? HASONLÓ AZOKHOZ A GYERMEKEKHEZ, AKIK A PIACON ÜLNEK ÉS ÍGY KIÁLTOZNAK TÁRSAIKNAK: FUVOLÁZTUNK NEKTEK, ÉS TI NEM TÁNCOLTATOK, SIRATÓT ÉNEKELTÜNK ÉS TI NEM VERTÉTEK A MELLETEKET. MERT ELJÖTT JÁNOS, AKI SE NEM ESZIK, SE NEM ISZIK, ÉS AZT MONDJÁTOK: ÖRDÖG VAN BENNE! ELJÖTT AZ EMBER FIA, AKI ESZIK ÉS ISZIK, ÉS AZT MONDJÁK: ÍME A NAGYÉTKŰ ÉS RÉSZEGES EMBER, A VÁMSZEDŐK ÉS BŰNÖSÖK BARÁTJA. A BÖLCSESSÉGET TETTEI IGAZOLJÁK.

________________________________________________________________________

Ágnes lányom kicsi lánya Bíborka észrevette, hogy bár nincs torta, anyjának mégis virágot hoznak, meg édességet is, és megölelgetik, itt is, ott is… Szóval ráébredt, az édesanyjának ünnepe van… Papírt kért, meg színes ceruzát, és nekiállt rajzolni. Amikor elkészült vele, ollót kért… Egy órás lázas vagdosás után ünnepélyesen megszólította:- Anya, most figyelj! - Tam, tam ta-tam (dúdolta, miközben az egyik kezét csípőre tette, a másikban, kerek papíron egy rakat fecni érkezett - Éltessen napot Anya! – És megölelte…Majd újabb ki- és bevonulás, újabb fecnik: - Éltessen még egy napot! - Nem adott túl sok időt a következőre, de anyja így is olvadozott. Mikor a cetlik elfogytak,utolsó felvonásként megjelent egy csokor frissen hegyezett ceruzával: - Fújd el őket Anya! – s ő fújta, fújta, de csak nem akar elaludni a láng, Végül a nyakába csimpaszkodott, és a fülébe suttogta: - Nagyon szeretlek Anyus! Boldog napot éltessen! - és azért a biztonság kedvéért hozzátette: - Mindig! 

Mitől olvad anyja szíve? Mitől, megindító ez a történet? Ez a kicsi lány azt teszi, amit a szíve diktál. Mit diktál? Szeressen, öleljen, örömöt szerezzen. És teszi, lépi, ami tőle telik…

Ünnepek előtt körlevelet írok, az épp véget érő esztendőről, mi minden történt velünk, miféle

események közepette telt az év, mit éltünk át, minek örültünk, s mi szomorított bennünket…

Miután sok év óta küldöm e pár oldalnyi családi beszámolót, van, aki már várja, szívesen olvassa… Mit vár, aki szívesen olvassa? Pár napja érkezett egy levél. Valakit érintett a körlevél őszinte hangja. Miből tudom? Válaszában leírta azt, ami velük történik, ami az ő nehezük, örömük, szomorúságuk, reménységük… Mit éreztem? Érdemes volt megírni, és elküldeni a levelemet… Az őszinte szó, igaz vallomás, egybeköt, testvérré tesz minket…

Nemrég közzétettek egy lájkolásra buzdító üzenet a GYED-extrával kapcsolatban! Akit nem tett vakká kormányba vetett hite, észreveszi a hamisságot. Az egyetértésre felszólítók azok, kik ma korlátlan hatalommal rendelkeznek. Mindent megszavazhatnak, amit igazán akarnak. Ők törölték el pár éve a GYES extrát, ami ennek a juttatásnak volt az elődje. Akkor miért? És most? Választás jön. Miért hangolnak, és miért késztetnek állásfoglalásra minket azok ellen, kik bármit beszélnek, nincs módjuk dönteni? Ha netán nyernek se igen lesz kétharmadjuk! Látjuk azt, amit láthatunk? Hiába nevezi magát kereszténynek egy hatalmon lévő csoport, ha döntései, rendelkezései, és közlései… másról árulkodnak. Kiderül, ők is, mint minden ember szerezte hatalom, önmagáért való, maga mellé, maga oldalára akar állítani, és ha nincs más érve, ha nem tud más egyebet, ellenségnek címkézi azokat, aki csorbíthatják a hatalmát…

Miért beszélek erről? Mert ma egy olyan Isten által küldött emberről esik szó, ki jól látott, aki merte kimondani, amit lát, és ezért a látásért, ennek következtében, az elveszítő hatalommal bírók börtönében van. Sérti őket (bár igaz), az általa kimondott ítélet!. Mi a vádjuk Keresztelő János ellen? Botránkoztat! (Elhallgatva, hogy az igazsággal!) A nép, az egyszerű emberek kimentek Jánoshoz a pusztába, meghallják megtérésre hívó szavát, mely bűnvallásra indítja őket, s megkeresztelkednek… Isten választott népének elöljáróiban, főpapjaiban, vezetőiben ébred János ellen gyűlölet. Szeretnék elhallgattatni a kíméletlenül igaz szavú prófétát. Mert félnek leleplező szavaitól, féltik hatalmukat, féltik népszerűségüket… És ma sincs másképp. Akik áhítják, avagy féltik hatalmukat, igyekeznek lejáratni azokat, akiktől féltik. Az emberek, akik csak mások vállára véve juthatnak hatalomhoz, saját tetteiket (érdekeik szerint), igaznak láttatják, a szembenállókét pedig támadják, És épp mert annyira féltik amit megszereztek és birtokolnak, nem tudnak bölcsen, jól bánni a kezükben lévő hatalommal…

Ó forradalmak, ellenforradalmak, 
Diktatúrák és rohamcsapatok,
S ti lobogók, vörösek vagy fehérek: 
Én rátok olyan idegenül nézek,
És tőletek olyan távol vagyok,
Mint erdő csendje város-dübörgéstől. 
Iszonyodom a meddő embervértől,
A semmitmondó, hangos, hazug szótól, 
És mindenfajta népbolondítótól. 
Jobbról, balról a riadókat fújják,
A véres jelzőlámpát lengetik.
És semmi sem nő - csak a nyomorúság.

                      Az egyetlen tett – részlet - Reményik Sándor

AMIKOR JÉZUS ELVÉGEZTE A TIZENKÉT TANÍTVÁNYNAK ADOTT RENDELKEZÉST, TOVÁBBMENT ONNAN, HOGY AZ Ő VÁROSAIKBAN TANÍTSON ÉS PRÉDIKÁLJON. MIKOR PEDIG JÁNOS A TÖMLÖCBEN MEGHALLOTTA KRISZTUS CSELEKEDETEIT, EZT AZ ÜZENETET KÜLDTE NEKI A MAGA TANÍTVÁNYAIVAL: TE VAGY-E AZ ELJÖVENDŐ, VAGY MÁST VÁRJUNK? ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT: MENJETEK EL, ÉS JELENTSÉTEK JÁNOSNAK, AMIT HALLOTOK ÉS LÁTTOK: A VAKOK LÁTNAK, ÉS A SÁNTÁK JÁRNAK; A POKLOSOK MEGTISZTULNAK, ÉS A SIKETEK HALLANAK; A HALOTTAK FELTÁMADNAK ÉS A SZEGÉNYEKNEK AZ EVANGÉLIUM HIRDETTETIK. BOLDOG AZ, AKI ÉNBENNEM MEG NEM BOTRÁNKOZIK!

Keresztelő János tudja saját küldetését, nem feledkezik meg arról, hogyan érkezett, miféle ígérettel: „Örömöd és vígasságod lesz ő neked, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szent Lélekkel. És Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És Ő előtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazakhoz illő értelemre bírja, s ezzel készítsen az Úrnak kedvére való népet. (Lukács 1:14-17.)

Jézustól határozott választ, egyértelmű állásfoglalást vár Keresztelő János. Jézus Krisztus tudja, kicsoda János, mi a küldetése, mi van rábízva, és azt is tudja, hogy szolgálatára úgy készült, ahogy elrendelve volt. Kezdettől hűséges szolgája Istennek, nem hagyja abba, nem riasztja sem a nép élén állók elhallgattatni próbáló, fenyegető szava, sem a börtön, sem az emberekben könnyen támasztható botránkozás és ítélet…Nem csak várta, ő hirdette és látja Jézusban azt, akiért neki útkészítőnek kellett születni… Csupán megerősítésre, bólintásra vár: TE VAGY-E AZ ELJÖVENDŐ, VAGY MÁST VÁRJUNK? És Jézus válaszol, üzen neki, azzal, ami körötte történik. Nem bizonykodik, nem magáról beszél, az isteni erő jelenlétéről, mellyel népének elesettjeit felkarolja, gyámolítja, gyógyítja.

Vajon miféle üzenet az, amivel Jézus befejezi? BOLDOG AZ, AKI ÉNBENNEM MEG NEM BOTRÁNKOZIK! Azt hitte, hogy János botránkozik? Nem hinném! Úgy hiszem, többről van itt szó. Jó annak, aki nem kételkedik az isteni elhívásban. Keresztelő János útkészítőnek jött, tudhatja, érezheti, teljesült a felőle való jövendölés. Ezt üzeni. Bizonyos lehet felőle, hálát adhat érte. Megerősíti a Küldőbe és küldetésébe vetett hitét, hogy senki ne vehesse el tőle.

Boldog, akit Ő megszólít, aki engedi, hogy általa teljesüljön, amit Isten rendelt az élete felől… Boldogít-e minket bármiféle hívás, isteni küldés, és a másik ember ráfelelése, megerősítése?

REMÉNYIK SÁNDOR

        HÓHULLÁS

Ó életemnek legszebb percei,
Szent, tiszta percek,
Ha meghalok, még egyszer hulljatok rám,
Pehely pehelyre, zizzenő hullással,
Mint sűrű, csendes téli hóesés.

Üljétek meg a vállam, a fejem:
Kis fehér hangulat-galambok,
S tudjam: ez egyszer nem röpültök el,
S elolvadni sem fogtok már soha,
Nálam, velem maradtok mindörökre.

Emlékeimnek hóesése közben
így ballagjak a végtelen felé.

EZEKNEK ELTÁVOZTÁVAL JÉZUS BESZÉLNI KEZDETT JÁNOSRÓL A SOKASÁGNAK. MIT LÁTNI MENTETEK KI A PUSZTÁBA? SZÉL INGATTA NÁDSZÁLAT? MIT LÁTNI MENTETEK HÁT KI? PUHA RUHÁKBA ÖLTÖZÖTT EMBERT? PUHA RUHÁKBAN A KIRÁLYOK PALOTÁIBAN JÁRNAK. DE HÁT MIÉRT IS MENTETEK KI? PRÓFÉTÁT LÁTNI?

A követek indulnak vissza Keresztelő Jánoshoz, viszik a bizonyosságot megerősítő krisztusi üzenetet. Vajon akik mindezt saját fülükkel hallották, mit gondoltak János felől, Jézus felől? Miért kérdezi Jézus: MIT LÁTNI MENTETEK? Voltak Keresztelő Jánosnál a pusztában? Volt értelme odamenni? Mit láttak, hallottak? A fülükig, vagy egészen a szívükig érhetett a szó?

Mai példával szeretném éreztetni a kérdés lényegét. Ökumenikus imahét van. Amikor sok évvel ezelőtt ez a hét indult, még valóban arról volt szó, hogy együtt imádkoznak katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták… Az szól, akit szíve erre indít… Ökumenikus ez a hét ma is, annyira, amennyire, de úgy látom, ez maradt legfőbb vonzereje. Itt is, ott is körülnézhetünk, ki az, aki ide, avagy oda tartozik, miféle a papjuk, és hogyan szól a hívekhez?

? Kiért, miért, MIT LÁTNI megyünk esténként? Isten szava szólít minket? Lehetne olyképp imahétté, hogy együtt, papok és hívek, mind azért imádkozzunk, hogy érintsen, szólítson?

BIZONY MONDOM, MÉG PRÓFÉTÁNÁL NAGYOBBAT LÁTTATOK. Ő AZ, AKIRÓL MEG VAN ÍRVA: ÍMÉ ELKÜLDÖM AZ ÉN KÖVETEMET TE ELŐTTED. Ő MAJD ELKÉSZÍTI ELŐTTED A TE ÚTADAT. BIZONY MONDOM NÉKTEK: AZ ASSZONYTÓL SZÜLÖTTEK KÖZÖTT NEM TÁMADT NAGYOBB KERESZTELŐ JÁNOSNÁL, PEDIG A MENNYEK ORSZÁGÁBAN A LEGKISEBB IS NAGYOBB NÁLA! KERESZTELŐ JÁNOS NAPJAITÓL FOGVA, MIND MOSTANÁIG A MENNYEK ORSZÁGA ERŐSZAKOSRA VÁR ÉS AZ ERŐSZAKOSKODÓK RAGADJÁK EL, MERT A PRÓFÉTÁK MINDNYÁJAN ÉS A TÖRVÉNY IS JÁNOSIG EZT PRÓFÉTÁLTÁK. ÉS HA EL TUDJÁTOK FOGADNI: ILLÉS Ő, AKI ELJÖVENDŐ. AKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA!

Lehet azt mondani, hogy a főpapok a vezetők, hiteltelenek, szerepvágyók, pénzéhesek, lehet haragudni, hogy nem fontos nekik a szegény és nyomorult, de amikor ők Keresztelő Jánost hallották, Isten szavát és üzenetét hallották! Ő AZ AKIRŐL MEG VAN ÍRVA: ELKÜLDÖM AZ ÉN KÖVETEMET TE ELŐTTED… Érezteti velük Jézus, miféle Istentől nyert szerep Jánosé. Azoknak mondja, akik hallották ugyan, de szava nem érintette meg szívüket: ASSZONYTÓL SZÜLÖTTEK KÖZÖTT NEM TÁMADT NAGYOBB KERESZTELŐ JÁNOSNÁL… Ha elénk állna valaki, látnánk benne azt, akit Isten küldött értünk? Mi zárja be a szívünket? Lehet minket elhívni és küldeni? Fontos mit gondolt felőlünk Isten? Miért így mondja Jézus: A MENNYEK ORSZÁGA ERŐSZAKOSRA VÁR? Megindíthat minket Isten szava János történetével? Lépünk, harcolunk lépésért és küldésért? „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (I.Kor.9:24.)

DE KIHEZ HASONLÍTSAM EZT A NEMZEDÉKET? HASONLÓ AZOKHOZ A GYERMEKEKHEZ, AKIK A PIACON ÜLNEK ÉS ÍGY KIÁLTOZNAK TÁRSAIKNAK: FUVOLÁZTUNK NEKTEK ÉS TI NEM TÁNCOLTATOK, SIRATÓT ÉNEKELTÜNK ÉS TI NEM VERTÉTEK A MELLETEKET. MERT ELJÖTT JÁNOS, AKI SE NEM ESZIK, SE NEM ISZIK, ÉS AZT MONDJÁTOK: ÖRDÖG VAN BENNE! ELJÖTT AZ EMBER FIA, AKI ESZIK ÉS ISZIK, ÉS AZT MONDJÁK: ÍME A NAGYÉTKŰ ÉS RÉSZEGES EMBER, A VÁMSZEDŐK ÉS BŰNÖSÖK BARÁTJA. A BÖLCSESSÉGET TETTEI IGAZOLJÁK.

REMÉNYIK SÁNDOR

        TÉLI RÓZSATŐ

Láttatok-e már téli rózsatőt? 
Csak száraz bot
Tövises bot.
S még hozzá nem is egyenes. 

Láttátok már a csüggedt mozdulást, 
A fáradt ívet, melyben meghajolt?
Virágait: a múlt nyár színeit, 
A múlt nyár illatát
Elvitték, elszaggatták százfele. 
Jutott belőlük menyegzőre, 
Lobogórúdra,
Koporsó fölé.

Azután csend lett, lehullott a hó, 
S a téli rózsatő
Elrejtette fejét a föld alá.
Hiszitek-e, 
Hogy az a sok-sok piros rózsa
E szegény, száraz indából fakadt?
Hiszitek-e, 
Hogy ez a szúrós, tövis-tele bot 
Egyszer még kivirágzik?

Hiszitek-e, 
Hogy fog még teremni piros rózsát, 
Lakodalomra,
Lobogórúdra, 
Kopja hegyére, 
Koporsó fölé?

Hisztek-e még a téli rózsatőben?
Hisztek-e bennem?

Ne azokon botránkozzunk, akik akkor se együtt örülni, se együtt sírni nem voltak készen, inkább azzal nézzünk szeme, miféle kifogások mögé bújunk a hívás és küldés ellenében?