AKKOR EGY VAK ÉS ÖRDÖNGÖST VITTEK HOZZÁ, ÉS Ő MEGGYÓGYÍTOTTA, ÚGY HOGY A VAK ÉS NÉMA LÁTOTT IS, BESZÉLT IS. ÉS AZ EGÉSZ SOKASÁG ELCSODÁLKOZOTT ÉS EZT MONDTA: TALÁN CSAK NEM EZ A DÁVID FIA? A FARIZEUSOK ENNEK HALLATÁRA ÍGY SZÓLTAK: EZ CSAK BELZEBUBNAK, AZ ÖRDÖGÖK FEJEDELMÉNEK SEGÍTSÉGÉVEL ŰZI KI AZ ÖRDÖGÖKET. JÉZUS PEDIG, AKI ISMERTE GONDOLATAIKAT EZT MONDOTTA: MINDEN ORSZÁG, AMELY ÖNMAGÁVAL MEGHASONLIK, ELPUSZTUL ÉS EGYETLEN VÁROS, VAGY HÁZNÉP SEM MARAD MEG, AMELYIK KETTÉSZAKADT. MÁRPEDIG HA A SÁTÁN ŰZI KI A SÁTÁNT, AKKOR MEGHASONLOTT ÖNMAGÁVAL. HOGYAN ÁLLHAT FENN AKKOR AZ Ő ORSZÁGA? ÉS HA ÉN BELZEBUB SEGÍTSÉGÉVEL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, A TI FIAITOK KINEK A SEGÍTSÉGÉVEL ŰZIK KI? AZÉRT ŐK LESZNEK A TI BÍRÁITOK! HA PEDIG ÉN AZ ISTEN LELKÉNEK SEGÍTSÉGÉVEL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, AKKOR MÁR ITT VAN A MENNYEK ORSZÁGA. AVAGY HOGYAN HATOLHAT BE BÁRKI AZ ERŐS EMBER HÁZÁBA, ÉS HOGYAN RABOLHATJA EL ANNAK HOLMIJÁT, HA ELŐBB MEG NEM KÖTÖZI ŐT, S ÚGY RABOLJA KI A HÁZÁT? AKI NINCS VELEM, ELLENEM VAN ÉS AKI NEM GYŰJT VELEM, TÉKOZOL.

________________________________________________________________________

 

Alig pár hete betörtek a lányom s barátnője lakásába, míg ők kimentek valahova a közelbe. Óriási bérház ez a belvárosban, ezernyi lakó, nem igen ismerik egymást. Az ajtót bezárták ugyan, de régóta rosszul zár, nem jelentett akadály a betolakodók számára. Mindent, amit értékesnek gondoltak összepakoltak és elvittek a tolvajok. A pénzüket, az ékszereiket, mindent, ami mozdítható volt, és eladhatónak látszott. Azt mondják: az ördög nem alszik… Hát nem aludt. Mikor, mire, s miért mondják ezt? És miért hogy addig nem foglalkoztak vele, de utána rögtön kicseréltették, és be is rácsoztatták a bejárati ajtót?

 

Megnéztem, kereken száz közmondás van az ördögről, használjuk is ezeket beszédünkben: Nem jó az ördögöt falra festeni, Az ördög cimborája, Az ördögnek tartozott ezzel, Ördög ül a szívén, Prüszköl, mint az ördög, Az ördögnek adta a lelkét… Szóval tudjuk, amit tudhatunk, mégse számolunk azzal, hogy az Édenen kívüli lét ura, és hatalma jelen van világunkban.

 

Vasárnap elgondolkoztató igehirdetést hallottam. Azt vetette fel a lelkész, vajon mit írnának rólunk, emberekről egy rövid szócikkben? Ő egy szóval így jellemezte az embert: vesztes. Amit tud, azt nem éli. Képes elveszíteni, azt, ami a kezében van, és azt is, amiért csak lépnie kéne, s övé lehetne. Tudja a jót, reméli a jót, beszél róla, de ezért, azért, veszni hagyja. Miféle ellenmondás ez? Lehetünk, lehetnénk nyertesek?

 

AKKOR EGY VAK ÉS ÖRDÖNGÖST VITTEK HOZZÁ, ÉS Ő MEGGYÓGYÍTOTTA, ÚGY HOGY A VAK ÉS NÉMA LÁTOTT IS, BESZÉLT IS.

 

Úgy tűnik, mintha ez a történet egy lenne a sok közül, ami Jézus Krisztus isteni hatalmáról szól, és mert felőle rég elfogadtuk, hogy gyógyítani, oldozni, szabadítani tud, igazán el sem csodálkozunk hatalmán. Rögtön mást éreznénk, ha ma, itt, szembetalálkoznánk valakivel, akit meg kéne szabadítani a démonok fogságából. Vagy ha egy hozzánk tartozó, nekünk kedves valaki lenne megszállottá? Rögtön éreznénk semmi voltunkat, tehetetlenségünket. Mérhetnénk annak hatalmát, aki rabul ejt, és annak, aki meg tud szabadítani. Tulajdonképpen elég becsületesen meggondolni, milyen nehéz megszabadulni attól, amit nem tartunk jónak, de megengedtünk magunknak. Mondhatom példaképpen az egyik legnyilvánvalóbbat, a cigarettát. Vagy a még ennél is hétköznapibbat, hisz mindnyájan érezzük, hogy az általunk gyakorolt mindennapi szokások mennyire megkötnek. És úrrá is lehetnek fölöttünk, és diktálhatnak mást, mint ami éppen szükséges lenne. Képtelenné tehetnek arra, amire lehetőséget kapnánk. Lehet minket haszontalan kedvteléseinktől, önigazolásainktól, netán véleményünktől megszabadítani? Miféle urai, avagy szolgái vagyunk önmagunknak?

 

Az exorkisztész, amit mi ördögűzőként fordítunk, egy görög szó, melynek eredeti jelentése: megesketni, eskü alatt megtagadni, ill. esküvel, mágikus formulákkal kiűzni a démonokat.

Ha megkérdeznénk azokat, akik a katolikus egyházon belül hivatalos ördögűzőként működnek, kiderülne, miféle mesterség ez. És veszélyes mesterség is, ezért nem is űzheti akárki. Csak most csodálkoztam rá, hogy vannak hivatalosan szervezett, erre felkészítő, ördögűző tréningek. Azt éreztem közben, hogy én sosem mennék ilyenre, mert minden sátáni dologtól, akármi légyen az, távol tartanám magamat…

 

Mi történt ezzel a VAK és NÉMA, ördög megszállta emberrel? Látott, beszélt, szabad lett. Mi, akik tudjuk Jézus hatalmát, szabadító erejét, megéltük már valóságos szabadítását? Csak akkor van rá módunk, ha nem áltatjuk magunkat azzal, hogy nincs rá szükségünk. Kívánjuk Isten szerint látni a dolgokat, és szabadító erőt nyerve mozdulni másokért? Jézus Krisztus erre küldi a tanítványait. Kit áldhat erővel, s kit küldhet a betegekért, a megkötözöttekért?

 

Megszabadíthat-e minket Krisztus, bármitől is? Berögződött szokásainktól, hozzánk nőtt szerepeinktől, elérhetetlen vágyainktól, jogos keserűségtől mérgezett szívünktől, erőnket meghaladó vállalásainktól? Hogy megéljük a csodát, hogy kiderüljön, nyilvánvalóvá legyen számunkra Krisztus jelenlétének valósága, szabadításának ereje? Van rá lehetőségünk? Észrevesszük, ha van, vagy csupán beszélünk róla? Kérjük, várjuk, zörgetünk érte? Nem csak akkor vágyunk szabadulni, mikor fájón érezzük tehetetlenségünket, rabságunkat, amikor szorosság, baj, nyomorúság vesz körül. Aztán meg élünk, úgy, ahogy azelőtt…

 

ÉS AZ EGÉSZ SOKASÁG ELCSODÁLKOZOTT ÉS EZT MONDTA: TALÁN CSAK NEM

EZ A DÁVID FIA? A FARIZEUSOK ENNEK HALLATÁRA ÍGY SZÓLTAK: EZ CSAK BELZEBUBNAK, AZ ÖRDÖGÖK FEJEDELMÉNEK SEGÍTSÉGÉVEL ŰZI KI AZ ÖRDÖGÖKET.

 

Akik ott vannak, az a tömeg, megéli, megtapasztalja, szemük láttára történik az elképzelhetetlen csoda, és rögtön képes azonosítani a démonok feletti hatalommal bírót, az ördögűzőt: Ő DÁVID FIA – a várva-várt Messiás! Mi vakítja azokat a náluk képzettebbeket, miért nem képesek Jézusban látni a Messiást? Vagy mondhatnám konkrétabban? Ki akadályozza őket a látásban? Rabul eshetnek azok is, akik Istenhez tartoznak kicsi gyermekségüktől fogva?

 

Ellene szóló vádjuk árulja el őket. Azt hiszik maguk felől, hogy jól látnak, s nem kérdőjelezik meg saját gondolataikat, Nem veszik észre, mi kerítette be őket, és hogy rabjai a Kerítőnek! Azt látják, amit láttat velük indulataik révén elfoglalt szívük. Azzal vádolják Jézust, amitől őket kéne megszabadítani. Mindig ez jelzi a Kísértő lába nyomát a megtévesztett emberek életében. Nem elégednek meg azzal, hogy megkérdőjelezik Jézus isteni erejét, egyenesen az ördögök fejedelmének, Belzebub cimborájának nevezik, aki az ő segítségét igénybe véve, gyógyítani tud. Szívük zárva van, rab, nem látnak át és túl azon, ami legyőzte őket.

 

Utánanéztem honnan való, miből ered a BELZEBUB név? Már az Ószövetségben felbukkan, mint pogány istennév, s ez egyik lehetséges magyarázata ennek a névnek. II. Királyok 1-1-3:

 

„Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől. Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból? Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben,hogy Baal-Zebubot,Ekron istenét mentek megkérdezni?”

 

A filiszteus istenség nevének elemzésével érdekes információkra lelhetünk. A „Baal” kifejezés az ősi kánaáni istenségek megszólítása volt, egyszerre jelentette az urat, a férjet, netán rabszolgákkal összefüggésben a tulajdonost. Maga a „Zebub” szó vitatott. nincs egyértelmű megfejtése. Az újszövetség korára Baal-Zebub alakja komoly átalakuláson ment keresztül. Belzebud, Beezelbub, Beazlebub, Belzaboul, Baalsebul, Baalzebubg, Belzebuth, Beelzebus alakokban is ismerték. Az Újszövetségben Károli Gáspár a Belzebub – névalakot használta..

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Baal-Zebub kifejezés eredetileg Baal Zabul lehetett, azaz a Magasban lakozó Úr megszólítást takarhatta, és ezt hallotta tudatosan félre a Baal-ok kultuszával szembenálló ószövetségi hagyomány. A katolikus bibliai lexikon szerint, vannak, akik a Baal Zebub nevet a „szemét ura” kifejezéssel azonosítják, mások a „legyek urának” fordítják, és olyanok is vannak, akik elkülönítik a Baal Zebubot a Belzebub névtől, és gúnynévnek tekintik, mely a rabbik körében keletkezett a bálványimádás elítélésére (a szemét, azaz az ördög ura). A rabbinista irodalomban valóban alkalmazták a báványimádásra való utalásul a trágyáz ige származékait. Végül a Baal Samen szóval is kapcsolatba hozzák, azaz a Sátán névvel összefüggésben nyer értelmet.

 

Bizonyára sokan hallottak - ha nem is olvasták – William Golding: A legyek ura című regényéről, melynek nem véletlenül ez a címe. Félelmetes, ahogy érezteti a világ sátáni uralom alá rekesztettségét, és azok kiszolgáltatottságát, akik nem tudnak arról, miféle láthatatlan erővel van jelen a Legyek ura, a Szemét ura. Egy légi baleset után gyerekek kerülnek egy lakatlan szigetre, ahol először örvendeznek a hiányzó felnőtt felügyeletnek, ám hamarosan félelmetesnek érzik, ahogy rabul ejtik őket önféltő érzéseik, szabadon eresztett indulataik…

 

Így sóhajt fel a vezérként helytállni próbáló fiú. „Ide-oda hánykolódunk meg sodródunk… s közben minden elromlik. Odahaza mindig kéznél volt egy felnőtt… s akkor válaszoltak az embernek. De jó lenne!...Az a baj, hogy ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell, bölcsnek kell lennie. Megesik, hogy az embernek azonnal határoznia kell. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak…”

 

És nem csupán ezeknek a gyerekeknek hiányzik a Gazda. Az egész felnőtt világ gazdátlan. A farizeusok gonoszul gondolnak valamit, és nem veszik észre ezek az istenes emberek, hogy érdekeik miatt rossz oldalon állnak, eltévedtek, s immár Istennel szembe mennek…

 

JÉZUS PEDIG, AKI ISMERTE GONDOLATAIKAT, EZT MONDOTTA: MINDEN ORSZÁG, AMELY ÖNMAGÁVAL MEGHASONLIK, ELPUSZTUL ÉS EGYETLEN VÁROS, VAGY HÁZNÉP SEM MARAD MEG, AMELYIK KETTÉSZAKADT. MÁRPEDIG HA A SÁTÁN ŰZI KI A SÁTÁNT, AKKOR MEGHASONLOTT ÖNMAGÁVAL. HOGYAN ÁLLHAT FENN AKKOR AZ Ő ORSZÁGA? ÉS HA ÉN BELZEBUB SEGÍTSÉGÉVEL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, A TI FIAITOK KINEK A SEGÍTSÉGÉVEL ŰZIK KI? AZÉRT ŐK LESZNEK A TI BÍRÁITOK!

 

Jézus érvei egyértelműek azok számára, akik szabadok az értésre. A farizeusok tartózkodnak mindentől, amit ördöginek gondolnak. Ezért nem veszik észre rabságukat, azt se, hogy ez akadályozza őket abban, hogy Krisztust Krisztusnak lássák, és azonosíthassák a várva-várt Messiással. Milyen egyértelműen beszél Jézus nekik arról, miben vannak, s mégsem értik: MINDEN ORSZÁG, AMELY ÖNMAGÁVAL MEGHASONLIK, ELPUSZTUL… És épp lelkük meghasonlottsága, amiről nem tudnak, avagy nem akarnak tudni, okozza vesztüket.

 

Észrevesszük szavaink, tetteink kettősségét, vagy csupán mások meghasonlottságát? Mi történik azzal, aki nem veszi észre? Ismerek valakit, akinek egész életét meghatározza az a dolog, amit rossznak tartott, mégis elkövetett. Amit önmagának valamiképp igazolt, és nem vállalt, ám másokat ugyanazért mindig megítél. Diktál neki az a szemében vállalhatatlan…

HA PEDIG ÉN AZ ISTEN LELKÉNEK SEGÍTSÉGÉVEL ŰZÖM KI AZ ÖRDÖGÖKET, AKKOR MÁR ITT VAN A MENNYEK ORSZÁGA. AVAGY HOGYAN HATOLHAT BE BÁRKI AZ ERŐS EMBER HÁZÁBA, ÉS HOGYAN RABOLHATJA EL ANNAK HOLMIJÁT, HA ELŐBB MEG NEM KÖTÖZI ŐT, S ÚGY RABOLJA KI A HÁZÁT? AKI NINCS VELEM, ELLENEM VAN, ÉS AKI NEM GYŰJT VELEM, TÉKOZOL.

 

Aki figyelmesen hallgatja Jézus érvelését, az beláthatja igazát. Ha nem ördögi hatalommal, akkor isteni erővel szabadít. S akkor szabad örülni, hogy ITT VAN A MENNYEK ORSZÁGA, Isten Szentlelke által. Végre eljött a Messiás! Tudjuk csupán, vagy éljük? Hozzá menekülve, újra meg újra magához ölel, szabaddá tesz, megőriz, megtart minket. Kérhetjük, kereshetjük, zörgethetünk a Gazda jelenlétéért, hogy ne az a Másik, ne a megrontó, elveszítő erővel bíró hatalom ejtsen minket rabul, észrevétlen kísértve, bekerítve minket önmagunkkal.

 

Ő a mi Megtartónk, vagy neki mondunk igent, vagy elveszünk, bármiféle módon igyekszünk is magunkat megtartani, ott tartani Isten ügyének közelében. Vagy Vele gyűjtünk, vagy tékozlunk. Nincs harmadik lehetőség. AKI NINCS VELEM, ELLENEM VAN, ÉS AKI NEM GYŰJT VELEM, TÉKOZOL. Látjuk, akarjuk látni, amit látnunk kellene, látnunk lehetne?

 

DÖMÖTÖR ILONA  

          ADD URAM, HOGY LÁSSAK

 

Ha most elébem állnál Jézusom 

hideg csöndjén az éjszakának, 

s szólnál: - Mit akarsz, hogy tegyek veled? 

felelnék: - Azt Uram, hogy lássak.

 

Ez a világ éjsötét torony.

Istent nem áld már megrepedt harangja.

Denevér suhan törött ablakán,

s éjfélt rikolt a kuvik hangja.

 

Káromlás, átok, szenny, gyilok, csalás

fojtott nesze az éji suttogásnak.

Nagy börtön ez, hol zsúfoltan nyüzsög

bűn-béklyós testtel sok bezárt rab.

 

Ó, nézz ránk Krisztus, tündöklő király,

fölülmúlója millió napfénynek!

Ha rájuk szegzed szent sugár-szemed,

elülnek mind az éji rémek.

 

Ó tedd látóvá lelkemnek szemét,

egy szikrát küldjön csak lángóceánod,

hadd vegyem észre, hogy hajnal dereng,

s ez a föld is a te világod.

 

Hogy templommá lesz a börtöntorony,

új hangba csendül ünnepi harangja,

és hajnalpírban fénylő ablakán

angyalok szállnak át suhanva.

 

Ha most kérdeznéd tőlem Jézusom:

- Mit tegyek véled, félénk földi gyermek?

Csak egyet kérnék: lássam meg nyomát

mindenütt, mindig, építő kezednek.