MÁS PÉLDÁZATOT IS MONDOTT NEKIK: HASONLÓ A MENNYEK ORSZÁGA AHHOZ AZ EMBERHEZ, AKI JÓ MAGOT VETETT A FÖLDJÉBE. DE MIKOR AZ EMBEREK ALUDTAK, ELJÖTT AZ Ő ELLENSÉGE ÉS KONKOLYT VETETT A BÚZA KÖZÉ ÉS ELTÁVOZOTT. MIKOR PEDIG SZÁRBA SZÖKKENT A VETÉS ÉS TERMÉST HOZOTT, FELÜTÖTTE FEJÉT A KONKOLY IS. A GAZDA SZOLGÁI ELŐÁLLOTTAK ÉS ÍGY SZÓLTAK: URAM, NEMDE TISZTA MAGOT VETETTÉL A FÖLDEDBE? HONNAN VAN AZÉRT BENNE A KONKOLY? Ő PEDIG AZT MONDTA NEKIK: VALAMELYIK ELLENSÉGEM CSELEKEDTE EZT. A SZOLGÁK ERRE AZT KÉRDEZTÉK: AKAROD-E HOGY NEKILÁSSUNK ÉS KIGYOMLÁLJUK A KONKOLYT? Ő AZONBAN ÍGY SZÓLT: NEM, MERT AMIKOR ÖSSZESZEDITEK A KONKOLYT, AZZAL EGYÜTT ESETLEG A BÚZÁT IS KISZAGGATJÁTOK. HADD NŐJJÖN EGYÜTT MIND A KETTŐ AZ ARATÁSIG. ÉS ARATÁSKOR AZT MONDOM AZ ARATÓKNAK: SZEDJÉTEK ÖSSZE ELŐSZÖR A KONKOLYT ÉS KÖSSÉTEK KÉVÉBE, HOGY ELÉGESSÉTEK, A BÚZÁT PEDIG TAKARÍTSÁTOK BE CSŰRÖMBE… ELBOCSÁTOTTA A SOKASÁGOT ÉS HAZAMENT. EKKOR ODAMENTEK HOZZÁ A TANÍTVÁNYAI ÉS EZT MONDTÁK: MAGYARÁZD MEG NEKÜNK A SZÁNTÓFÖLDBEN NŐTT KONKOLY PÉLDÁZATÁT. ÉS Ő ÍGY MAGYARÁZTA MEG: AKI A JÓ MAGOT VETI, AZ AZ EMBER FIA. A SZÁNTÓFÖLD PEDIG A VILÁG; A JÓ MAG AZ ISTEN FIAI, A KONKOLY PEDIG A GONOSZNAK FIAI. AZ ELLENSÉG, AKI A KONKOLYT VETI, AZ ÖRDÖG; AZ ARATÁS A VILÁGVÉGE; AZ ARATÓK PEDIG AZ ANGYALOK. AMINT AZÉRT ÖSSZEGYŰJTIK A KONKOLYT ÉS MEGÉGETIK, ÚGY LESZ A VILÁG VÉGÉN IS. AZ EMBER FIA ELKÜLDI MAJD ANGYALAIT ÉS AZ Ő ORSZÁGÁBÓL ÖSSZEGYŰJTI MINDAZOKAT, AKIK BOTRÁNKOZÁST OKOZTAK ÉS AKIK GONOSZUL CSELEKEDTEK. BEVETIK ŐKET A TÜZES KEMENCÉBE, SIRALOM LESZ OTT ÉS FOGCSIKORGATÁS. AKKOR AZ IGAZAK FÉNYLENEK MAJD, MINT A NAP, AZ Ő ATYJUK ORSZÁGÁBAN. AKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA MEG!

________________________________________________________________________

 

Amit mi Krisztushoz tartozók hallottunk, olvastunk, tudhatunk a mennyek országáról, az voltaképpen reménységgel táplálkozó, hit által nyert bizonyosság. Elfogadjuk, hogy itt, földi életünkben megfoghatatlanul van jelen, ami egyszer valóságos és állandó jóvá lesz

 

MÁS PÉLDÁZATOT IS MONDOTT NEKIK…

 

Jézus példázatokba rejtett titkokról beszél, Kezdte a magvetővel, nyitogatva tanítványai szemét arra, mi módon éltet e világban Isten szava. A már itt megjelenő odaát titkait bontogatja. Hat példázat következik, egymás után az Isten országáról. Mit tart fontosnak közölni felőle? Módunk van arra, hogy szembesüljünk, miféle elképzelés él bennünk a mennyek országáról?

 

Pilinszky János így ír : „Isten országát Jézus azért hasonlítja hol szőlőskerthez, hol ünnepi asztalhoz… mert mindez egyszerre. Örökös béke és örökös cselekvés. A szeretet állandó ihletettsége.” Különösképp megfogott ez az utolsó meghatározás. Hisz ha megéltük már, milyen Isten által megérintettnek lenni, akkor tudjuk miféle súlyú és fényű pillanat a szeretet ihletettségébe kerülni. Azok számára beszédes ez a megfogalmazás, akik vágyakoznak, áhítoznak már itt, az isteni kegyelemből tapasztalható áldással teli pillanatokra. Vajon milyen lesz ezeknek folyamatos jelenlétében, a szeretet állandó ihletettségében élni?

HASONLÓ A MENNYEK ORSZÁGA AHHOZ AZ EMBERHEZ, AKI JÓ MAGOT VETETT A FÖLDJÉBE. DE MIKOR AZ EMBEREK ALUDTAK, ELJÖTT AZ Ő ELLENSÉGE, ÉS KONKOLYT VETETT A BÚZA KÖZÉ ÉS ELTÁVOZOTT. MIKOR PEDIG SZÁRBA SZÖKKENT A VETÉS ÉS TERMÉST HOZOTT, FELÜTÖTTE FEJÉT A KONKOLY IS. A GAZDA SZOLGÁI ELŐÁLLOTTAK ÉS ÍGY SZÓLTAK: URAM, NEMDE TISZTA MAGOT VETETTÉL A FÖLDEDBE? HONNAN VAN AZÉRT BENNE A KONKOLY? Ő PEDIG AZT MONDTA NEKIK: VALAMELYIK ELLENSÉGEM CSELEKEDTE EZT. A SZOLGÁK ERRE AZT KÉRDEZTÉK: AKAROD-E HOGY NEKILÁSSUNK ÉS KIGYOMLÁLJUK A KONKOLYT? Ő AZONBAN ÍGY SZÓLT: NEM, MERT AMIKOR ÖSSZESZEDITEK A KONKOLYT, AZZAL EGYÜTT ESETLEG A BÚZÁT IS KISZAGGATJÁTOK. HADD NŐJJÖN EGYÜTT MIND A KETTŐ AZ ARATÁSIG. ÉS ARATÁSKOR AZT MONDOM AZ ARATÓKNAK: SZEDJÉTEK ÖSSZE ELŐSZÖR A KONKOLYT ÉS KÖSSÉTEK KÉVÉBE, HOGY ELÉGESSÉTEK, A BÚZÁT PEDIG TAKARÍTSÁTOK BE CSŰRÖMBE…

 

Ahhoz, hogy ezt a példázatot jobban érthessük, először a példabeszéd „főszereplőjét” a konkolyt kell megismernünk. Mert akkori hallgatói tudták, azt, amit mi nem, hogy nem a mi elképzeléseink szerinti gyomnövényről van itt szó, hanem a mérges konkolyról, melyet szédítő vadócnak is neveznek. Ez a konkoly a növekedés első idejében a búzához nagyon hasonlít, de nem attól kell félni, hogy megfojtja, hanem fekete, keserű magjának fogyasztása veszélyes. Megzavarja az értelmet és gonosz gondolatokat ébreszt. Mint tudjuk, az Újszövetség eredeti nyelve a görög, s e nyelvben itt konkolyként a zizania név szerepel. Azt olvastam, ebből származik a francia zizanie szó is, mely viszályt jelent… A konkolyról meg kiderült, hogy odavonzza a gyökérzetéhez a fonálférgeket, de abban azok - a növény ellenálló-képessége révén - semmi kárt nem tudnak tenni. 

 

PECZNYIK PÁL

        LELKI ARATÁS

 

 Fehér a táj, már érett a búza,

javában tart az aratás.

Aratók nyomában dőlnek a rendek,

arat a sok hívő lelki társ.

 

Tisztul a búza, hullik a konkoly

élet sokféle próbáján,

táncol a búza, s táncol a konkoly

bánat, szenvedés rostáján.

 

Búza a csűrbe, konkoly a tűzre

kerül, ha Isten szétválaszt.

Új élet fénye ragyog az éjbe,

melyet kegyelme ránk áraszt.

 

A búza, búza; a konkoly, konkoly,

mássá az soha nem válhat.

Így az is, ki nem született újjá,

új földön soha nem járhat!

 

AKAROD-E? – kérdik a jót, s rosszat szétválasztani kész szolgák, de a jó magot vető megállítja ebben őket… Nos, szabad így elgondolkoznunk e példázaton… Hogy nem itt, s nem mi választjuk szét a termést. A mi igyekezetünk sokféle zavart, háborúságot okozhat.

 

Az igazaknak, (megigazítottaknak) együtt kell élni a gonoszokkal, illetve a lelkünkbe vetett jó és rossz magok együtt nőnek, termést hoznak. A gonosz jelenlétét és a magvetést nem tudjuk megakadályozni. De tudnunk kell róla. Ami veszélyes: a rossz termés összetévesztése, összekeveredése a jó terméssel. A konkoly vonzza a férgeket, s azok védik a növényt… Így lehet érthetővé az elkötelezettek egyik betegsége, az önigazoló lépésekből következő képmutatás. Nyitva van-e szemünk arra, amit észrevehetünk és láthatunk a magunk életére nézve? Mihez ragaszkodunk? Az igazunkhoz, vagy fontosabb, ami a jó mag által jelen lehet?

 

ELBOCSÁTOTTA A SOKASÁGOT ÉS HAZAMENT. EKKOR ODAMENTEK HOZZÁ A TANÍTVÁNYAI ÉS EZT MONDTÁK: MAGYARÁZD MEG NEKÜNK A SZÁNTÓFÖLDBEN NŐTT KONKOLY PÉLDÁZATÁT.

 

A sokaság csak a példázatot hallotta, a magyarázatot nem. Ha a tanítványok nem mennek oda Jézushoz, és ha nem kérik a magyarázatot, akkor lehet, hogy mi sem hallunk róla? Mert lehet érteni belőle magyarázat nélkül is valamit, de így könnyebb megérteni és átvenni. Elgondolkodunk felőle, ott maradunk Urunk előtt mindazzal, amire indít, amit ránk akar bízni?

 

Tegnap egy nagyon nehéz levelet írtam. Muszáj volt megírnom, de szenvedtem attól, amit

meg kellett írnom. Biztos, hogy jól látok, biztos, hogy ezt kell írnom? Mikor a levél végre megszületett, elolvastattam a párommal. Elküldhetem én ezt? Ő elolvasta, és bólintott rá. Elküldtem. De nehezítette a lelkemet, amit írtam. Este kezembe vettem a Bibliát, s elolvastam újra a két aznapra kiemelt mondandót. És elképedtem! Mennyire pontosan igazított el. Láttam már reggel, újraolvasva emlékeztem is rá. Mindkettő az intés és feddés szükséges és jogos voltáról szólt. Az egyik:„Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében!” ( 3 Mózes 19:17.) A másik: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.” (Máté 18:15.) Ott volt már reggel. De mégsem ez indított a szóvá tételre. A mag elvetődött, jelen volt, de nem előtte kellett tudnom, hogy ne emberi, ne igazolt lépés adta szó és üzenet legyen. Ám utána, erre a szóbeli megerősítésre, Isten bennem rejtetten való munkálkodásának tudására, nagy-nagy szükségem volt.

           

JÓZSEF ATTILA

         TANÍTÁSOK (részlet)

 

 

…Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?           

 

…Ha kegyetlenek vagytok,
Fiaitok is kegyetlenek lesznek.
Ha valamely bokron tövis terem,
Sarjadékán is tövis terem.
S elszaporodván tövestül kitépi
És kemencére veti a gazda.
Igy szakajtja ki kövér földjéből
Az ártatlanul kegyetleneket,
Már csak szüléjük miatt is
S tűzre, háborúba veti: az idő.

Ne legyen bennetek kegyetlenség. 

…Néhányatoknak mégis fáj a járás
S fájnak a földes, iszapos tavak,
Hol a verítéket és az út porát
Le kell mosni a fáradt tagokról.
Irtóznak tőlük s tisztaságra vágynak
S tán alázattal fürödnének mindig
Kristályvérében a megváltóknak,
De nékik az élet iszapos gödör,
Boldogtalanság öblögeti őket,
Míg patyolat-fehérré facsarodnak,
Mint a mosott ruha jó anyám kezében.

…Mikor raktok parazsakat
Már-máron látó szemetekbe,
Hogy ne csak lássanak,
Világítsanak is.

 

ÉS Ő ÍGY MAGYARÁZTA MEG: AKI A JÓ MAGOT VETI, AZ AZ EMBER FIA. A SZÁNTÓFÖLD PEDIG, A VILÁG; A JÓ MAG AZ ISTEN FIAI, A KONKOLY PEDIG A GONOSZNAK FIAI. AZ ELLENSÉG, AKI A KONKOLYT VETI, AZ ÖRDÖG; AZ ARATÁS A VILÁGVÉGE;

AZ ARATÓK PEDIG AZ ANGYALOK.

 

Jézus itt behelyettesít, minden „szereplőt” nevén nevez a példázatban. De mit érthetünk meg mindebből a magunk éltére nézve? Hisz a példázatban nevén nevezetteket mi sosem látjuk, arra sincs módunk, hogy lássuk a jó magot, és a konkolyt vetőket, csupán a jó és gonosz kéz általi vetés következményeivel találkozhatunk, magunkban és másokban, ha elég éberen figyeljük azt, ami történik bennünk, s köröttünk. De tudhatjuk, eljön az idő, a végső ARATÁS, és akkor minden nyilvánvalóvá lesz, és szétválasztódik mindaz, ami életünk során bennünk termett, jó és rossz, éltető és mérgező…

„…Az egyéniségébe süppedt mai ember… nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos… hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem időbeli lélek… mely tagolatlan, határtalan, s a léleknek különböző megnyilvánulásai, az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki: érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab, érintkezésbe kerül a tiszta levegővel… Az angyal, vagy ördög nem személy, de nem is jelkép. Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erők… Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed azt, ami benned nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az ördög. Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség, fösvénység, stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek. Pazarlótól pazarlóig, fösvénytől fösvényig láthatatlan áram vezet, nem a térben, mégis szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög. Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt. A végtelen áramok a személyiség formálói és vezetői… az intuíció, az előzmény nélküli hirtelen felismerés, mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata… A személyiséged mögött végtelen áramok, ha hozzájuk férkőzöl, angyalként, ha az élet salakját föléjük halmozod, ördögként viselkednek…”     ( Weöres Sándor .- A teljesség felé – Angyalok)

 

Amikor ezeket a sorokat olvastam, először afféle ezotériás magyarázatnak tűnt, de aztán rájöttem, Weöres Sándor épp arra próbál válaszolni, amivel nem igen tudunk mit kezdeni.

Elakadhatunk a megfogalmazásoknál, amit értünk vagy nem értünk, de mögöttük ott van az, amivel életünk során, mind találkozunk. A bennünk rejtetten mozduló, váratlanul mozdító jóval és gonosszal. Teszünk valamit, amit nem is akartunk, s ártunk vele magunknak, és másoknak. Lépünk valamit, mely érthetetlen, valamiképp oktalan, megmagyarázhatatlan, s mégis kellő időben történik, helyén van. Felismerjük a Gazdát, és az Ellenséget? Szabad így látni a másik embert, ki úgy, mint mi, jóra vágyik, jó szeretne lenni mindenkihez, de a lelkébe észrevétlen vetődött rossz mag termése, keveredik a jó magéval, és megmérgezheti őt…

 

Simone Weil is ír erről, hogy bennünk belső idő és kronológiai idő áll egymással szemben…

Ami akaratlanul történik (próbatétel, vagy kísértés), átokká, vagy áldássá válhat életünkben.

 

Voltaképpen Pál apostol szavai is a rejtetten, de érezhetően jelen lévő, az időbe rekesztett és időtlen világ lelkünkért folyó csatáiról szólnak: „Mert nem vér és test ellen van a mi tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai

ellen,a gonoszságnak a magasságban lakozó szellemei ellen…Ezért legyetek éberek,teljes állhatatossággal és könyörögjetek mind a szentekért, én érettem is, hogy amikor számat megnyitom, adassék nekem szó…”       Efézus 6:12-20.

 

AMINT AZÉRT ÖSSZEGYŰJTIK A KONKOLYT ÉS MEGÉGETIK, ÚGY LESZ A VILÁG VÉGÉN IS. AZ EMBER FIA ELKÜLDI MAJD ANGYALAIT ÉS AZ Ő ORSZÁGÁBÓL ÖSSZEGYŰJTI MINDAZOKAT, AKIK BOTRÁNKOZÁST OKOZTAK, ÉS AKIK GONOSZUL

CSELEKEDTEK. BEVETIK ŐKET A TÜZES KEMENCÉBE. SIRALOM LESZ OTT ÉS FOGCSIKORGATÁS. AKKOR AZ IGAZAK FÉNYLENEK MAJD, MINT A NAP, AZ Ő ATYJUK ORSZÁGÁBAN. AKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA MEG!        

  

Nem mi vetünk, nem mi aratunk. S nem lehet gyomtalannak, tisztának maradni, csak megtisztíttatni Krisztus által. „Tükör által, homályosan látunk” (I.Kor.13.) Jó, ha nem feledkezünk meg erről, és arról sem, hogy mindünknek Megváltóra van szükségünk. Félelmetes és ijesztő az eljövendő ARATÁS Jézus szavaiban megjelenő képe, ahol minden rejtetlenül lesz majd jelen, ahol szétválasztódik a JÓ és a ROSSZ termés, Istennek aratói, az angyalok által.

 

De az IGAZAK FÉNYLENEK MAJD, MINT A NAP… Nem azok, akik itt fényleni látszanak, és nem is azok, akik magukat itt istenesnek igazolják, hanem a Krisztus kegyelméből megigazítottak, kik résen állnak, látni mernek, tudva a gonosz evilági hatalmát, rejtett konkolyvetését, és annak életüket, életterüket megmérgezni tudó termését. Ők a krisztusi vetés segítségével, önmagukkal szemben harcolók, akik ragaszkodnak az ige világosságához, akkor is, ha az ellenük szól, és kegyelemből a kivetődhet lelkükből a gonosz által vetett mérgező termés.