IZRÁELITA FÉRFIAK, HALLJÁTOK MEG AMIT MONDOK: A NÁZÁRETI JÉZUST, AZT A FÉRFIÚT, AKIT ELŐTTETEK MAGA ISTEN IGAZOLT HATALMAS CSELEKEDETEK, CSODATÉTELEK ÉS JELEK ÁLTAL, AMELYEKET Ő MAGA, ISTEN MÍVELT ÁLTALA TIKÖZTETEK, AMINT MAGATOK IS TUDJÁTOK, AZT, AKI AZ ISTEN ELVÉGZETT TANÁCSÁBÓL ÉS RENDELÉSÉBŐL HATALMATOKBA ADATOTT, TI AZ ISTENTELENEK ÁLTAL KERESZTRE FESZÍTETTÉTEK, ÉS MEGÖLTÉTEK. DE AZ ISTEN ŐT FELTÁMASZTOTTA, MEGOLDOZVÁN A HALÁL FÁJDALMAIT. LEHETETLEN IS VOLT, HOGY A HALÁL ŐT FOGVA TARTSA. MERT DÁVID AZT MONDTA RÓLA: MAGAM ELŐTT LÁTTAM AZ URAT MINDENKOR, AKI NEKEM JOBBKEZEM FELŐL VAN, HOGY MEG NE TÁNTORODJAM. EZÉRT ÖRVENDEZETT AZ ÉN SZÍVEM ÉS UJJONGOTT AZ ÉN NYELVEM; EZEN FELÜL TESTEM IS MAJD REMÉNYSÉGBEN NYUGSZIK, MERT NEM HAGYOD AZ ÉN LELKEMET A HALOTTAK ORSZÁGÁBAN ÉS NEM ENGEDED, HOGY A TE SZENTED ROTHADÁST LÁSSON. MEGISMERTETTED VELEM AZ ÉLET ÚTJAIT; ÖRÖMMEL TÖLTESZ MAJD BE ENGEM A TE ORCÁD ELŐTT. ATYÁMFIAI FÉRFIAK, SZABAD NYÍLTAN MEGMONDANI NEKTEK DÁVID PÁTRIÁRKÁRÓL, HOGY MEGHALT ÉS EL IS TEMETTÉK, ÉS SÍRJA MIND A MAI NAPIG MEGVAN NÁLUNK. MIVEL AZONBAN Ő PRÓFÉTA VOLT, ÉS TUDTA, HOGY AZ ISTEN NEKI ESKÜVÉSSEL FOGADTA, HOGY AZT ÜLTETI MAJD AZ Ő KIRÁLYI SZÉKÉBE, AKI AZ Ő ÁGYÉKÁNAK GYÜMÖLCSE, EZT ELŐRE LÁTVA, KRISZTUS FELTÁMADÁSÁRÓL MONDTA, HOGY SEM NEM MARAD SÍRJÁBAN, SEM TESTE ROTHADÁST NEM LÁT. EZT A JÉZUST TÁMASZTOTTA FEL ISTEN , ÉS ENNEK VAGYUNK MI TANÚBIZONYSÁGAI. MIUTÁN TEHÁT ISTEN JOBBJA FELMAGASZTALTA ŐT ÉS A MEGÍGÉRT SZENTLELKET AZ ATYÁTÓL ELNYERTE: KITÖLTÖTTE EZT, AMINT TI MOST LÁTJÁTOK ÉS HALLJÁTOK. MERT NEM DÁVID MENT FEL A MENNYBE, HISZEN Ő MAGA MONDJA: SZÓLOTT AZ ÚR AZ ÉN URAMNAK: ÜLJ AZ ÉN JOBBKEZEM FELŐL, MÍG ELLENSÉGEDET LÁBAD ALÁ VETEM ZSÁMOLYUL. TUDJA MEG HÁT IZRÁEL E -GÉSZ HÁZA TELJES BIZONYOSSÁGGAL, HOGY ÚRRÁ ÉS KRISZTUSSÁ TETTE ŐT AZ ISTEN, AZT A JÉZUST, AKIT TI MEGFESZÍTETTETEK. AMIKOR PEDIG EZEKET HALLOTTÁK , MINTHA SZÍVEN TALÁLTÁK VOLNA ŐKET. ÍGY SZÓLTAK PÉTERNEK ÉS A TÖBBI APOSTOLNAK: MIT CSELEKEDJÜNK, ATYÁMFIAI FÉRFIAK? PÉTER EZT MOND-TA NEKIK: TÉRJETEK MEG ÉS KERESZTELKEDJETEK MEG MINDNYÁJAN A JÉZUS KRISZTUS NEVÉRE, BŰNEITEK BOCSÁNATÁRA, ÉS VESZITEK A SZENTLÉLEK AJÁN-DÉKÁT. MERT NEKTEK SZÓL EZ AZ ÍGÉRET ÉS A TI GYERMEKEITEKNEK, ÉS MINDAZOKNAK, AKIK MA MÉG MESSZE VANNAK, DE AKIKET ELHÍV MAGÁNAK AZ ÚR, A MI ISTENÜNK. SOK MÁS BESZÉDDEL IS TANUBIZONYSÁGOT TETT, ÉS ÍGY INTETTE ŐKET: MENTSÉTEK KI MAGATOKAT AZ ELVETEMÜLT NEMZEDÉKBŐL! MINDAZOK MEGKERESZTELKEDTEK, AKIK ÖRÖMEST VETTÉK AZ Ő BESZÉDÉT; ÉS HOZZÁJUK CSATLAKOZOTT AZON A NAPON MINTEGY HÁROMEZER LÉLEK.
__________________________________________________________________________

Október első hetének végére, Erdélybe hívtak útitársnak, egy evangéliumi szervezet orszá-gos találkozójára. Szeretem őket, szívesen megyek, s nagy örömömre a párom is jön velem. Igen ám, de vasárnap önkormányzati választás lesz, arra haza kéne érni, vetette fel az egyik velünk együtt utazó. Akkor tettem fel a kérdést, nekem ez miért nem jutott az eszembe? Mert ismerem azokat, akik választhatók, és egyikre se tudok bólintani. Az egyik oldalnak városbéli munkálkodását négy év óta látom, hallom, a másik, a neveltetésem szerint elfogadhatatlan… Amit tudok, és amit gondolok róluk, arra indít, hogy kívül maradjak, egyikükre se voksoljak…
Hogy jutott mindez eszembe? A mai részben Péter azokhoz szól, akik láthatták Jézus mun-kálkodását, részesei lehettek a körötte zajló eseményeknek, hallhattak csodáiról, gyógyítá-sairól, szemmel követhették sorsát, elfogatását, megverettetését, halálát, netán hallottak a feltámadásáról is… Hisz csupán pár héttel korábban történt Krisztus keresztre feszítése … Félelmetesen közel volt! Milyen más lehetett akkor ezekről hallani. Hisz bizonyára teli voltak kérdőjelekkel, láttak, tudtak, gondoltak, éreztek felőle valamit, akár kimondták, akár sem.




Nemrég Kárászon jártam, ahol sok éven át táboroz-tunk. Lefotóztam a jól is-mert lépcsőt…Mit gondol felőle aki ezt látja? És az Édesapám festményéről? Ezen ott van az is, ami visszaemlékezve lelkében ébredt. Így mondta erről: tudom, nincs ott arany-eső, de ránk áldás esője hullt …Ugyanaz a lépcső. Melyik, hogyan visz közel a múltbéli történésekhez?


A fénykép azt láttatja, ami ott van, ez ébresztheti, ami ott volt. A festményen nem csupán az a lépcső látszik, megmutatkozik annak lelke is, aki ott volt, s kiderül mit jelent neki. Több ez?

IZRÁELITA FÉRFIAK, HALLJÁTOK MEG, AMIT MONDOK: A NÁZÁRETI JÉZUST, AZT A FÉRFIÚT, AKIT ELŐTTETEK MAGA ISTEN IGAZOLT HATALMAS CSELEKEDETEK, CSO-DATÉTELEK ÉS JELEK ÁLTAL, AMELYEKET Ő MAGA, ISTEN MÍVELT ÁLTALA TIKÖZTE-TEK, AMINT MAGATOK IS TUDJÁTOK, AZT, AKI AZ ISTEN ELVÉGZETT TANÁCSÁBÓL ÉS RENDELÉSÉBŐL HATALMATOKBA ADATOTT, TI AZ ISTENTELENEK ÁLTAL KE-RESZTRE FESZÍTETTÉTEK, ÉS MEGÖLTÉTEK.

Péter szava olyan eseményekre utal, mely közel van, jelen van az emberek gondolataiban, lelkében. Szabad felfigyelnünk arra, hogyan, miképp utal a NÁZÁRETI JÉZUS szerepére. Hallgatóival megpróbálja éreztetni, őket emlékeztetve láttatni, amit tudnak, hogy ISTEN ELŐTTÜK… MAGA IGAZOLTA… CSODATÉTELEK, JELEK ÁLTAL…Vajon ráébredhetnek hallgatói arra, hogy így van? Mi akadályozhatja ezt bennük? Az ember szereti a látványos csodákat, a különös történéseket, elképesztő gyógyulásokat, ezek a mi szemünkben is bizo-nyíthatják, hogy Isten Fia volt JÉZUS. De elfogatása, megverettetése és kínhalála? Mintha a bizonyosság ellen szólna! Hisz ha a Mindenható igazolni akarta, miért hagyta el a bajban?

Nem így vagyunk vele mi is? Hadd hozzak időben közelibb példát, Dietrich Bonhoefferét, ki alig száz esztendővel ezelőtt halt mártírhalált a német koncentrációs táborban, mert útjába került a hatalom birtokosainak, épp hitével, elkötelezettségével. Mit gondolunk róla, életéről? És vele kapcsolatban Isten hatalmáról, erejéről? Miért hagyta el, miért nem mentette meg?

DIETRICH BONHOEFFER SZENVEDÉS

Micsoda változás! Erős, cselekvő kezeid
meg vannak kötve. Tehetetlenül állsz, belátod,
hogy nem tehetsz semmit. Mégis föllélegzel, s ügyedet
erősebb kézre bízod csöndesen, s megnyugszol.
Egy boldog pillanatban megérinthetted a szabadságot,
majd Istennek adtad át, hogy csodásan teljesítse be.
„Isten megengedi, hogy a kereszten kiszorítsák a világból, erőtlen és gyönge lesz a világban, s éppen így, és csakis így van velünk és segít meg bennünket… nem mindenhatóságánál fogva… hanem gyöngeségénél, szenvedésénél fogva… csak a szenvedő Isten segíthet rajtunk… Az embert nem a vallásosság teszi keresztyénné, hanem az Isten szenvedésében való osztozás… mikor nem a magam bajaira, problémáira, bűneire, aggodalmaira gondolok először, hanem hagyom magamat odarángatni a Jézus útjára, belebonyolódni a messiási eseményekbe…” Dietrich Bonhoeffer - Börtönlevelek

Értjük, felfogjuk miről beszélt Péter apostol? ISTEN ELVÉGZETT TANÁCSÁBÓL ÉS REN-DELÉSÉBŐL HATALMATOKBA ADATOTT, TI AZ ISTENTELENEK ÁLTAL KERESZTRE FESZÍTETTÉTEK, ÉS MEGÖLTÉTEK…Ezzel az apostol vád alá helyez minden embert, aki látta (látja), tudta (tudja) és mégsem mozdul felé, nem indul meg rajta se szíve, se lelke…
Mi nekünk az Ő kereszthalála? Miért vagyunk közönyösek, mitől lettünk érinthetetlenek?

DE AZ ISTEN ŐT FELTÁMASZTOTTA, MEGOLDOZVÁN A HALÁL FÁJDALMAIT. LEHE-TETLEN IS VOLT, HOGY A HALÁL ŐT FOGVA TARTSA. MERT DÁVID AZT MONDTA RÓLA: MAGAM ELŐTT LÁTTAM AZ URAT MINDENKOR, AKI NEKEM JOBBKEZEM FE-LŐL VAN, HOGY MEG NE TÁNTORODJAM. EZÉRT ÖRVENDEZETT AZ ÉN SZÍVEM ÉS UJJONGOTT AZ ÉN NYELVEM; EZEN FELÜL TESTEM IS MAJD REMÉNYSÉGBEN NYUGSZIK. MERT NEM HAGYOD AZ ÉN LELKEMET A HALOTTAK ORSZÁGÁBAN ÉS NEM ENGEDED, HOGY A TE SZENTED ROTHADÁST LÁSSON. MEGISMERTETTED VELEM AZ ÉLET ÚTJAIT; ÖRÖMMEL TÖLTESZ MAJD BE ENGEM A TE ORCÁD ELŐTT.

Jézus Krisztus történetéhez hozzátartozik a halál és a feltámadás. Épp ennek csodája a legnagyobb: ISTEN ŐT FELTÁMASZTOTTA…LEHETETLEN IS VOLT, HOGY A HALÁL ŐT FOGVA TARTSA… Sokan belátják, hogy kell lenni Teremtőnek, és sokan keresik is Istent mikor baj és nyomorúság éri őket. De hogy Isten a Fiát miattunk-értünk engedte meghalni? Hisszük, hogy feltámadt a halálból, és mi is feltámadhatunk? Vagy csak tudunk róla? Hogyan írja Pál apostol a korintusiaknak: ”Ha csak erre az életre nézve reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk…Ámde Krisztus feltámadott…” (15:19-20.)

ATYÁMFIAI FÉRFIAK, SZABAD NYÍLTAN MEGMONDANI NEKTEK DÁVID PÁTRIÁRKÁ-RÓL, HOGY MEGHALT ÉS EL IS TEMETTÉK, ÉS SÍRJA MIND A MAI NAPIG MEGVAN NÁLUNK. MIVEL AZONBAN Ő PRÓFÉTA VOLT, ÉS TUDTA, HOGY AZ ISTEN NEKI ES-KÜVÉSSEL FOGADTA, HOGY AZT ÜLTETI MAJD AZ Ő KIRÁLYI SZÉKÉBE, AKI AZ Ő Á-GYÉKÁNAK GYÜMÖLCSE, EZT ELŐRE LÁTVA, KRISZTUS FELTÁMADÁSÁRÓL MOND-TA, HOGY SEM NEM MARAD SÍRJÁBAN, SEM TESTE ROTHADÁST NEM LÁT. EZT A JÉZUST TÁMASZTOTTA FEL ISTEN, ÉS ENNEK VAGYUNK MI TANÚBIZONYSÁGAI…

Ki az akinek prófétai szavaira hivatkozik Péter apostol? Dávid királyéra, kit mindenki ismer, tisztel, becsül. Az ő különös mondandója felől közelíti azt, aminek meg kellett történni Isten akaratából az esendő emberekért. Az isteni akarat, az isteni elrendelés nem sikeres emberi hadjárat, nem földi hatalom birtoklása, hanem Istenre hagyatkozó bizonyosság által teljesül...
Hogyan tette látóvá és értővé a Szentlélek Pétert és társait? Együtthangzik múlt és jelen, az egykor megtörténtek, és a jelen történései. A régesrégi jövendölés és annak beteljesedése…

TUDJA MEG HÁT IZRÁEL EGÉSZ HÁZA TELJES BIZONYOSSÁGGAL, HOGY ÚRRÁ ÉS KRISZTUSSÁ TETTE ŐT AZ ISTEN, AZT A JÉZUST, AKIT TI MEGFESZÍTETTETEK. A-MIKOR PEDIG EZEKET HALLOTTÁK , MINTHA SZÍVEN TALÁLTÁK VOLNA ŐKET. ÍGY SZÓLTAK PÉTERNEK ÉS A TÖBBI APOSTOLNAK: MIT CSELEKEDJÜNK, ATYÁMFIAI FÉRFIAK? PÉTER EZT MONDTA NEKIK: TÉRJETEK MEG ÉS KERESZTELKEDJETEK MEG MINDNYÁJAN A JÉZUS KRISZTUS NEVÉRE, BŰNEITEK BOCSÁNATÁRA, ÉS VE-SZITEK A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKÁT. MERT NEKTEK SZÓL EZ AZ ÍGÉRET, ÉS A TI GYERMEKEITEKNEK, ÉS MINDAZOKNAK, AKIK MA MÉG MESSZE VANNAK, DE AKI-KET ELHÍV MAGÁNAK AZ ÚR, A MI ISTENÜNK.
Lehet a Szentlélek ereje által minket érinteni, SZÍVEN TALÁLNI? Hogy tanácstalanokká legyünk, hogy megkérdezzük, amit Pétertől és társaitól kérdeztek:MIT CSELEKEDJÜNK?
Lehet minket még megtérésre szólítani? Lehet elénk tükröt tartani, azzal, ami minket vádol, terhel? KERESZTELKEDJETEK JÉZUS NEVÉRE, BŰNEITEK BOCSÁNATÁRA? Mit jelent ez nekünk, mire indíthat minket, kiket gyerekkorunkban megkereszteltek? Péter a Szentlélek által szól (lelkét betölti, nem bír hallgatni), mondja a megoldást: TÉRJETEK MEG! Aki azt hiszi neki nem kell, annak nincs értelme ott maradni. Miből kell nekik és nekünk megtérni?

„Gaztettek néma tanúi lettünk, minden hájjal megkentek vagyunk, kitanultuk a tettetés meg
a köntörfalazás művészetét,tapasztalataink alapján bizalmatlanná váltunk az emberek iránt, és sokszor adósak maradunk nekik az igaz és őszinte szóval, az elviselhetetlen konfliktusok közepette puhánnyá vagy akár cinikussá is lettünk – vajon használhatók vagyunk még? Va-jon az erőszakkal szembeni belső ellenálló képességünk elég erős, önmagunkkal szembeni őszinteségünk elég kíméletlen maradt-e ahhoz, hogy visszataláljunk…” Dietrich Bonhoeffer

Istenhez tartozónak tudjuk magunkat? És Ő, igazolhat minket életünkben való jelenlétével? Fohászkodunk, ezért az Isten ajándékaként nyerhető többért? VESZITEK A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKÁT… NEKTEK SZÓL EZ AZ ÍGÉRET, ÉS A TI GYERMEKEITEKNEK, ÉS MIND-AZOKNAK, AKIK MA MÉG MESSZE VANNAK, DE AKIKET ELHÍV MAGÁNAK AZ ÚR…

Kiknek szól az ÍGÉRET A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKÁRA nézve? Mindenkinek? Aki vágyja, aki keresi, aki reméli… Mert aki keresi, annak szívét immár megragadta az isteni szó, azokra nézve érvényessé lett az Ő ígérete: MINDAZOKNAK, AKIKET ELHÍV MAGÁNAK AZ ÚR…

Amikor lányoméknál jártam, és sétálni mentünk a gyerekekkel, a másfél éves megállt a hatalmas fák tövében és nézte az ott repdeső madarakat. Annyira vágyott volna látni, hogy megfeledkezve mindenkiről, egyszer csak olyan mozdulatokat tett karjával, mint a repülni készülő madár, hogy oda a magasba érhessen… De sokszor vagyunk így, hogy tesszük, amit mások, csak épp nem derül ki, hogy hiábavaló, s így sosem leszünk ott, ahol lenni szeretnénk. Ajándék, a Szentlélek ajándéka, ha az isteni akaratban vagyunk.

SOK MÁS BESZÉDDEL IS TANUBIZONYSÁGOT TETT, ÉS ÍGY INTETTE ŐKET: MENT-SÉTEK KI MAGATOKAT AZ ELVETEMÜLT NEMZEDÉKBŐL! MINDAZOK MEGKERESZ-TELKEDTEK, AKIK ÖRÖMEST VETTÉK AZ Ő BESZÉDÉT; ÉS HOZZÁJUK CSATLAKO-ZOTT AZON A NAPON MINTEGY HÁROMEZER LÉLEK.

Miért kell így inteni minket: MENTSÉTEK KI MAGATOKAT! Mert van, ami rajtunk múlik. Aka-runk jól látni, vagy nem akarunk látni? Áltatjuk magunkat, vagy készen állunk szembesülni?

Miféle nap lehetett, ahol 3000 ember mondott igent Istennek, a megvert, megölt Mester tanít-ványainak Szentlélekkel teli szavára! Jaj, ha nem ér máig a szó, az ígéret, a reménység, az, aminek érinteni kéne minket, hogy mozduljunk, hogy induljunk Krisztus nyomában…

Vasárnap ezt a történetet mondtam el a gyermekistentiszteleten. Úgy, ahogy tele voltam a megértett mondandóval. A furcsa az volt, hogy a végén a gyerekek odaragadtak a székhez. Nem mozdultak se az imádság, se az ének után. Mintha még történni kellene valaminek…

MIT CSELEKEDJÜNK? Mihez csatlakoztunk? Emberekhez? Szokásokhoz? Krisztushoz?

"Követni azt jelenti, határozott lépéseket tenni. Már a hívásra megtett első lépés elválasztja a követőt eddigi életétől. Maga a követésre hívás teremt azonnal új helyzetet. Kizárt dolog a régi helyzetben maradni és úgy követni... Az első lépések állítják a követőt abba a helyzetbe, hogy hinni tudjon. Ha nem követ, hátramarad, nem tanul meg hinni… abból a helyzetből, a-melyben nem tud hinni, abba a helyzetbe kell lépnie, amelyben először lehet hívővé…”
Dietrich Bonhoeffer - Követés