ÉJFÉL TÁJBAN PÁL ÉS SZILÁS IMÁDKOZÁSSAL ÉS ÉNEKKEL DICSŐÍTETTE AZ ISTENT. A FOGLYOK MEG HALLGATTÁK. ÉS HIRTELEN NAGY FÖLDRENGÉS TÁMADT, ÚGY HOGY MEGRENDÜLTEK A TÖMLŐC ALAPJAI IS. AZONNAL MEGNYÍLT MINDEN AJTÓ, ÉS MINDNYÁJUKNAK BILINCSEI LEHULLOTTAK. FELRIADT AZ ŐR ÁLMÁBÓL, ÉS MIKOR LÁTTA, HOGY A BÖRTÖNAJTÓK TÁRVA-NYITVA ÁLLANAK, KIVONTA KARDJÁT ÉS MEG AKARTA MAGÁT ÖLNI, MERT AZT GONDOLTA, HOGY A FOGLYOK MEGSZÖKTEK. PÁL AZONBAN HANGOSAN ÍGY KIÁLTOTT: NE TÉGY KÁRT MAGADBAN, MINDNYÁJAN ITT VAGYUNK! AZ PEDIG VILÁGOSSÁGOT KÉRT, BEROHANT ÉS REMEGVE BORULT PÁL ÉS SZILÁS ELÉ, ÉS MIUTÁN KIHOZTA ŐKET, ÍGY SZÓLT: URAIM, MIT KELL CSELEKEDNEM, HOGY ÜDVÖZÜLJEK? AZOK PEDIG ÍGY SZÓLTAK: HIGGY AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN, MIND TE, MIND A TE HÁZADNÉPE. ÉS HIRDETTÉK NEKI

AZ ISTEN IGÉJÉT, ÉS MINDAZOKNAK, AKIK AZ Ő HÁZÁNÁL VOLTAK. ÉS Ő MAGÁHOZ VETTE ŐKET AZ ÉJSZAKÁNAK ABBAN AZ ÓRÁJÁBAN, MEGMOSTA SEBEIKET, ÉS AZONNAL MEG IS KERESZTELKEDETT EGÉSZ HÁZANÉPÉVEL EGYÜTT. AZUTÁN BEVITTE ŐKET HÁZÁBA, ASZTALT TERÍTETT NEKIK ÉS MINDEN HOZZÁTARTOZÓJÁVAL, EGÉSZ CSALÁDJÁVAL EGYÜTT ÖRVENDEZETT, HOGY ISTENBEN HÍVŐVÉ LETT. MIKOR PEDIG MEGVIRRADT, A BÍRÁK ELKÜLDTÉK A SZOLGÁKAT AZZAL AZ ÜZENETTEL: BOCSÁSD EL AZOKAT AZ EMBEREKET. AZ ŐR TUDTÁRA ADTA E SZAVAKAT PÁLNAK: A BÍRÁK IDEKÜLDTEK, HOGY BOCSÁSSALAK EL TITEKET. MOST AZÉRT TÁVOZZATOK ÉS MENJETEK EL BÉKESSÉGGEL. PÁL AZONBAN AZT ÜZENTE VISSZA: MEGBOTOZTAK MINKET NYILVÁNOSAN, HOLOTT RÓMAI POLGÁROK VAGYUNK ÉS ÍTÉLET NÉLKÜL BÖRTÖNBE VETETTEK. MOST AZTÁN TITOKBAN AKARNAK MINKET ELTÁVOLÍTANI? NEM ÚGY, HANEM JÖJJENEK ŐK MAGUK ÉS VEZESSENEK KI MINKET. A TÖRVÉNYSZOLGÁK MEGMONDTÁK A BÍRÁKNAK EZT AZ ÜZENETET, AKIK MEGIJEDTEK, MIKOR MEGHALLOTTÁK, HOGY ŐK RÓMAI POLGÁROK. AZÉRT ODAMENTEK, MEGKÖVETTÉK ŐKET, MAJD KIVEZETTÉK ÉS KÉRTÉK, HOGY TÁVOZZANAK A VÁROSBÓL. ELHAGYVA A TÖMLÖCÖT LÍDIÁHOZ MENTEK; VISZONTLÁTTÁK

ÉS BÁTORÍTOTTÁK AZ ATYAFIAKAT.

__________________________________________________________________________

 

Pál és Szilás nem saját akaratukból indultak Macedóniába, hanem Uruk szavának engedve érkeztek erre a vidékre. Volt, akinek szíve rögtön kinyílt Isten üzenetére, de voltak olyan is, akik (épp mert a Szentlélek munkálkodott általuk), zavart okozóknak tartották őket. És mert akadtak befolyásolható bírák, akik a felbujtók és háborgók szavára büntetést szabhattak ki, elrendelték megbotoztatásukat, majd kalodába, börtönbe zárták őket. Mintha magára hagyta volna őket küldőjük! Vajon mire gondoltak a botütések közepette? És amikor a kalodát, és a börtönajtót rájuk zárták? Bizonyára nem tudtak éjszaka a fájdalomtól aludni…

 

„ …Eltévesztjük a dolgokat, amikor önmagunkat egy materialista diktatúra fogalmai szerint nézzük, értelmezzük és akarjuk igazolni. Az Egyház (Krisztusé) nem politikai hatalom. A keresztény a természetfeletti Isten Országának polgára, akit az Evangéliumban lefektetett elvek köteleznek minden cselekedetében itt a földön. Visszatekintve a vallásüldözés évtizedeire, azzal kell szembenéznünk, hogy hol és miért voltunk hűtlenek az Evangéliumhoz. Az evilági jövőnk és örökéletünk tiszta, szép reménységét alapozzuk, amikor nyugodtan szembenézünk a múlt tényeivel. Alapvetően ezzel a szemmel nézett bennünket az üldöző hatalom is, különben indokolatlan és nevetséges mindaz az erőfelvonulás, amit a hit, és a tiszta hűség megtörésére bevetettek. Sohasem a mi személyünkről volt szó, hanem két világ állt egymással szemben: Az Isten és az istentelenség világa. Ez az ellentét kiengesztelhetetlen. Amikor ezt a tényt felismertük, megváltozott bennünk a helyzet. A feladat nem lett könnyebb, de már nem maradtunk magunkra emberi gyöngeségünkkel, mellénk állt a Kegyelem.”

                                                                          (Lénárd Ödön – Utak és útvesztők)

 

Lehet a lelkünket szabaddá tenni? Az Isten által nyerhetőre, az üdvre, ami már itt a földön, hit és reménység által jelen lehet? Megélhető? Nem öncsalás? Léphető? Hogyan nyerhe

 

                BÓDÁS JÁNOS

                          NAPOS OLDAL

 

 

Az utcán téli szél suhog.

A kisfiammal ballagok.

Kis orra nedvesen ragyog

és remeg, érzem a kezén,

átjárja csontjait a szél.

Harapós az idő nagyon,

itt a naptalan oldalon.

 

- Édesapám, ott süt a nap!

S a napos oldalra szalad.

Fürge, vidám lesz, mint a gyík,

hangja is átmelegedik:

- Én itt mennék édesapám,

az utca napos oldalán

…

 

Tudunk-e a naptalan oldalról átkerülni a napos oldalra, mi, akiket ezernyi gond, baj keserít? Lehet? Mi lépjük, vagy értünk lépi Isten? Hogyan? Mi módon? Kivel eshet meg a csoda? Miféle hatalom Istené? Ebben a fejezetben többet tudunk meg róla, mint egyébkor. Mert nem egy csoda történik, hanem csodák sorozata következik abból a hitből és reménységből, ami Isten elé állni, s Őt dicsérni, énekelni indított két megvert embert! Ne kegyeskedjük el ezt a történetet! Ne azt mondjuk, amit tudunk, hanem fedezzük fel, amit értünk isteni erővel láttat.

 

ÉJFÉL TÁJBAN PÁL ÉS SZILÁS IMÁDKOZÁSSAL ÉS ÉNEKKEL DICSŐÍTETTE AZ ISTENT. A FOGLYOK MEG HALLGATTÁK. ÉS HIRTELEN NAGY FÖLDRENGÉS TÁMADT, ÚGY HOGY MEGRENDÜLTEK A TÖMLŐC ALAPJAI IS. AZONNAL MEGNYÍLT MINDEN AJTÓ, ÉS MINDNYÁJUKNAK BILINCSEI LEHULLOTTAK.

 

Isten hatalmától megrendül a föld, erejétől kinyílik minden ajtó, lehullik minden emberi bilincs! Pálnak és Szilásnak nincs más dolga, mint hittel, reménységgel és bizalommal várni az őket ide küldő Úr érkezésére! Aki tudja azt, amit ők még nem…

 

BÓDÁS JÁNOS

              KITARTOK

 

Pált és Silást börtönbe dobták,

(patkányok, tetvek, szenny, sötét)

a kezük, lábuk kalodában…

Róma keze messze elért!

 

Ott is Istent dicsőítették,

mert a lelkük meg nem törött,

hitükkel az Úrba fogódzva

örvendeztek kínok között.

 

Mit tennénk mi az ő helyükben?

Talán átokra nyílna szánk,

és hitünkben megtántorodva

az árulást választanánk?

 

Lám ők Istenhez kiáltottak,

ott is dicsőítve nevét,

s a föld megrendült, kalodát és

tömlöc-zárat szaggatva szét…

Rajtam is az ördög gyötrő

kalodája: tömlöc-világ

sötétje zár, kísértetek

férge, patkánya, tetve rág…

 

Gonosz lét a föld – hazugság

tagadás gyilkos szelleme,

a Kaparj kurta … Magadnak élj

kísért… Hű vagy? Mit nyersz vele?

 

Ám én Istenhez kiáltok,

tagadásba semmi se visz,

gyötörhet a Gonosz, kitartok

az ördög ellenére is…

 

Hiába várja, hogy megtagadjam

magam. Nem! Nem! Nem! – bár a test,

vér, kívánság tündér gyönyört,

sikert, kincset szememre fest.

 

Bűn vádoljon, ördög ijesszen,

mondja, hogy kárhozott vagyok,

igaz!... Mégis Krisztusban bízom,

érdeme bűnömnél nagyobb,

 

s ha hűségesen, próbák közt is

híven dicsőítem nevét,

megrendül a föld, kalodát és

tömlöc-zárat szaggatva szét!

 

FELRIADT AZ ŐR ÁLMÁBÓL, ÉS MIKOR LÁTTA, HOGY A BÖRTÖNAJTÓK TÁRVA-NYITVA ÁLLANAK, KIVONTA KARDJÁT, ÉS MEG AKARTA MAGÁT ÖLNI, MERT AZT GONDOLTA, HOGY A FOGLYOK MEGSZÖKTEK. PÁL AZONBAN HANGOSAN ÍGY KIÁLTOTT: NE TÉGY KÁRT MAGADBAN, MINDNYÁJAN ITT VAGYUNK! AZ PEDIG VILÁGOSSÁGOT KÉRT, BEROHANT ÉS REMEGVE BORULT PÁL ÉS SZILÁS ELÉ, ÉS MIUTÁN KIHOZTA ŐKET, ÍGY SZÓLT: URAIM, MIT KELL CSELEKEDNEM, HOGY ÜDVÖZÜLJEK?

 

Aki addig mit sem tudott Isten hatalmáról, megdermed attól, ami körötte történik. Épp mert rabja szerepkörének: a felelősségnek, a parancsteljesítésnek, nem talál mentséget a maga számára! Kész a kardjába dőlni… hisz magától értetődőnek tartotta, hogy a rá bízottak, kiknek volt rá módja, megszöktek… Ám ott vannak, és megakadályozzák az önítélkezést, az öngyilkosságot. Mi kényszeríti térdre? REMEGVE BORULT PÁL ÉS SZILÁS ELÉ… ÍGY SZÓLT: URAIM, MIT KELL CSELEKEDNEM, HOGY ÜDVÖZÜLJEK? Üdvözülni akar! De hisz akkor feje tetejére állt benne tegnapi világa, sarkaiból fordult ki eddigi élete! Ő kér, ő kérdez, ki előző nap mindebből semmit se értett, semmit nem látott, sőt, megvetette őket, és világért sem cserélt volna velük! Mi történt, ha úgy akart élni, abból az isteni erőből és üdvből, amiből ők, azt nyerni, azt élni, amit ők…Mi felől és mi felé fordít minket a megtérés?

 

AZOK PEDIG ÍGY SZÓLTAK: HIGYJ AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN, MIND TE, MIND A TE HÁZADNÉPE. ÉS HIRDETTÉK NEKI AZ ISTEN IGÉJÉT, ÉS MINDAZOKNAK, AKIK AZ Ő HÁZÁNÁL VOLTAK. ÉS Ő MAGÁHOZ VETTE ŐKET AZ ÉJSZAKÁNAK ABBAN AZ ÓRÁJÁBAN, MEGMOSTA SEBEIKET, ÉS AZONNAL MEG IS KERESZTELKEDETT EGÉSZ HÁZANÉPÉVEL EGYÜTT. AZUTÁN BEVITTE ŐKET HÁZÁBA, ASZTALT TERÍTETT NEKIK ÉS MINDEN HOZZÁTARTOZÓJÁVAL, EGÉSZ CSALÁDJÁVAL EGYÜTT ÖRVENDEZETT, HOGY ISTENBEN HÍVŐVÉ LETT.

Miképp lehetséges, hogy ő, aki megvetette, gonosznak hitte, bezárta, őrizte őket, immár a saját házába viszi őket, sebeiket mossa, és megkeresztelkedik? Ő és egész házanépe. Mit hitt el a börtönőr? Miféle csoda történt vele? Ki által? Miféle hatalom Istené?

 

Velünk van baj, ha többé nem történnek csodák? Miféle hatalom s jelenlét által lehetséges? Krisztus küldő szavának engedve indulunk mások felé, vagy a magunk feje, ereje, diktátuma szerint? Hova, mibe küldhet? Rá várunk, vagy csupán elvárjuk mindenható segítségét? Kiket bízhat ránk? Azokat, akik szavunkra mozdulnak, mint Lídia, a bíborárus asszony? Azokat is ránk bízhatja, kik foglyai a sötétségnek, mint a jövendőmondó lány? Netán még azokat is, kik mások szavára, parancsára, mint ez a börtönőr, minket megvetve, épp ellenünk lépnek?

 

És nem csupán a börtönőr! Vajon mi mit szólnánk ahhoz, ha családunk feje, vagy az egyik családtag börtöntöltelékeket hozna a házba, elítélteket, véresre verteket, akikről előző nap még megvetőn elbánt, és saját kezével mosdatná, asztalunkhoz ültetné őket… Nyilván foglalkozásából adódóan kemény szívű és kezű ember volt ez a börtönőr. Fel kellett tenniük a kérdést, mi történt vele? Ki tette őt ilyenné? És ők is odafordultak, ahhoz aki felé ő fordult…

 

                BÓDÁS JÁNOS  

                              JÁRATLAN ÚT

 

Az emberszívhez nem vezet vasút,

se gépkocsi: járatlan minden út,

 

mert ahány ember, annyiféle seb,

s mind egyre égetőbb, keservesebb.

 

A gyógyításhoz nem elég az ész,

se hatalom, se patika, se pénz:

 

szív és Lélek kell, vigasz, égi ír,

és erő, mely minden próbát kibír.

 

A szívben kő, vad sívó pusztaság,

tüske, dúvadak, mérges viperák

 

állnak utadba, - százezernyi gát!

Senki sem adja könnyen meg magát!

 

Visszariadsz? … Nem csoda! Egymagad

nem győzhetsz, roppant nagy a feladat!

 

A bár kitaposott út nem vár soha,

mégis történhet meglepő csoda,

 

Jézussal együtt bármily úton jársz,

mindig a szívek mélyébe találsz.

 

Ő is járatlan utat követett,

de megmentette mind, ki elveszett.

 

MIKOR PEDIG MEGVIRRADT, A BÍRÁK ELKÜLDTÉK A SZOLGÁKAT AZZAL AZ ÜZENETTEL: BOCSÁSD EL AZOKAT AZ EMBEREKET. AZ ŐR TUDTÁRA ADTA E SZAVAKAT PÁLNAK: A BÍRÁK IDEKÜLDTEK, HOGY BOCSÁSSALAK EL TITEKET. MOST AZÉRT TÁVOZZATOK ÉS MENJETEK EL BÉKESSÉGGEL. PÁL AZONBAN AZT ÜZENTE VISSZA: MEGBOTOZTAK MINKET NYILVÁNOSAN, HOLOTT RÓMAI POLGÁROK VAGYUNK ÉS ÍTÉLET NÉLKÜL BÖRTÖNBE VETETTEK. MOST AZTÁN TITOKBAN AKARNAK MINKET ELTÁVOLÍTANI? NEM ÚGY, HANEM JÖJJENEK ŐK MAGUK ÉS VEZESSENEK KI MINKET. A TÖRVÉNYSZOLGÁK MEGMONDTÁK A BÍRÁKNAK EZT AZ ÜZENETET, AKIK MEGIJEDTEK, MIKOR MEGHALLOTTÁK, HOGY ŐK RÓMAI POLGÁROK. AZÉRT ODAMENTEK, MEGKÖVETTÉK ŐKET, MAJD KIVEZETTÉK ÉS KÉRTÉK, HOGY TÁVOZZANAK A VÁROSBÓL. ELHAGYVA A TÖMLÖCÖT LÍDIÁHOZ MENTEK; VISZONTLÁTTÁK

ÉS BÁTORÍTOTTÁK AZ ATYAFIAKAT.

 

A legutolsó csoda ekkor következik. Kiderül Pálról és Szilásról, kik nem szöknek, mikor szökhetnének, mennyire nem félnek. Az elítélők, megverők, börtönbe vetők elbocsátó üzenetére merik a velük esett jogtalanságot szóvá tenni… Mi következik belőle? Egy újabb, hihetetlen esemény: Amazok megijednek! És megkövetik őket! Ugye milyen elképesztő, és hihetetlen?

Ezután mennek vissza az ottani atyafiakhoz. Együtt örvendezni és bátorítani őket. Van mivel!

 

Hitből, reménységből élünk? A napos oldalon? Ott maradunk szabadításáig abban, amit nem

mi akartunk, amibe bele is veszhetnénk, s épp ezért lehetőség arra, hogy mások Őt lássák…