EZEK UTÁN PÁL ATHÉNBŐL ELTÁVOZOTT ÉS KORINTHUSBA MENT. ITT EGY AKVILLA NEVŰ PONTUSI SZÁRMAZÁSÚ ZSIDÓRA TALÁLT, AKI NEMRÉG JÖTT ITÁLIÁBÓL FELESÉGÉVEL PRISZCILLÁVAL, MIVEL KLAUDIUSZ MEGPARANCSOLTA, HOGY A ZSIDÓK MIND TÁVOZZANAK RÓMÁBÓL. HOZZÁJUK CSATLAKOZOTT, S MIVEL UGYANAZT A MESTERSÉGET FOLYTATTA, NÁLUK MARADT ÉS EGYÜTT DOLGOZTAK. MESTERSÉGÜKRE NÉZVE UGYANIS MINDKETTEN SÁTORCSINÁLÓK VOLTAK. VITATKOZOTT MINDEN SZOMBATON A ZSINAGÓGÁBAN ÉS IGYEKEZETT MEGGYŐZNI MIND A ZSIDÓKAT, MIND A GÖRÖGÖKET. AMIKOR MEGÉRKEZETT MACEDÓNIÁBÓL SZILÁS ÉS TIMÓTEUS, PÁL TELJESEN AZ IGEHIRDETÉSNEK SZENTELTE MAGÁT ÉS BIZONYSÁGOT TETT A ZSIDÓK ELŐTT, HOGY JÉZUS A KRISZTUS. DE MIKOR ELLENSZEGÜLTEK ÉS KÁROMLÁSOKAT MONDTAK, RUHÁJÁRÓL LERÁZTA A PORT ÉS EZT MONDTA NEKIK: VÉRETEK A FEJETEKRE! ÉN TISZTA VAGYOK. MOSTANTÓL FOGVA A POGÁNYOKHOZ MEGYEK. ÉS ELKÖLTÖZÖTT ONNÉT EGY TITIUSZ JUSZTUSZ NEVŰ ISTENFÉLŐ EMBER HÁZÁBA, A ZSINAGÓGA SZOMSZÉDSÁGÁBA. KRISZPUSZ PEDIG, A ZSINAGÓGA ELÖLJÁRÓJA PEDIG HITT AZ ÚRBAN, EGÉSZ HÁZANÉPÉVEL EGYÜTT; A KORINTUSIAK KÖZÜL IS SOKAN, AKIK AZ IGÉT HALLGATTÁK, HITTEK ÉS MEGKERESZTELKEDTEK. EGY ÉJJEL ÍGY SZÓLT AZ ÚR LÁTOMÁS ÁLTAL PÁLNAK: NE FÉLJ, HANEM PRÉDIKÁLJ ÉS NE HALLGASS, MERT ÉN VELED VAGYOK, ÉS SENKI SEM NYÚL HOZZÁD, HOGY NEKED ÁRTSON; MERT NEKEM SOK NÉPEM VAN EBBEN A VÁROSBAN. ÉS OTT LAKOTT EGY ESZTENDEIG, ÉS HAT HÓNAPIGÉS TANÍTOTTA KÖZTÜK AZ ISTEN IGÉJÉT.

__________________________________________________________________________

 

R. Riggs:Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei - című kötete az egyik új amerikai bestseller. A róla írtak felkeltették érdeklődésemet. Az elmúlt héten el is kezdtem olvasni. Mit találtam? Amit a könyvajánló alapján vártam? Nem egészen. Főhőse egy tizenéves, ki régtől tudja, szenved is miatta, hogy különbözik társaitól. Nem látják, amit ő lát, kinevetik, csúfot űznek belőle. A szülei ugyan szeretik, de zavarja őket fiuk mássága. Elsősorban apai nagyapjához kötődik, kinek különös történetei, gyermekkora óta fogva tartják képzeletét. Őt hívja, magához, mikor egy megmagyarázhatatlan gyilkosság áldozatává lesz. És utolsó perceiben küldi őt valahova… A fiú nagy nehezen, de megtalálja azt a világtól, saját korától, mindentől és mindenkitől egy un. időhurokkal elválasztott kis csoportot, melyben olyanok vannak jelen, akik valami módon különböznek. Köztük ébred rá, saját különlegességére. A kérdés: velük marad, vagy visszamegy? A vele egyformán látók között folytatja életét, vagy ragaszkodik eddigi életterének ismert szereplőihez? Akik nem értik őt, akik közt szüntelen bajba kerül…

 

Életünk alapkérdése: tudunk-e kilépni abból, ami eddig volt, és elkezdeni valami egészen mást? Ha nem találjuk meg magunk számára Krisztust, nem nyerhetünk általa kapható, vele való találkozásban születő új tartalmat s új irányt az életünk. Mit találunk, és mit felelünk arra, amit találunk? Pál apostol találkozott Krisztussal, ennek hatására kilép addigi életéből…

 

Az általam most olvasott regény nagyon nem krisztusi megoldást kínál a különlegesek, ill. kiválasztottak számára. Az időbeli és térbeli elkülönülést képzeli, láttatja, és kínálja. Hogy ne bánthassák, ne pusztíthassák el őket a másokhoz igazodók, kik irigyek, és életükre törnek…

EZEK UTÁN PÁL ATHÉNBŐL ELTÁVOZOTT ÉS KORINTHUSBA MENT. ITT EGY AKVILLA NEVŰ PONTUSI SZÁRMAZÁSÚ ZSIDÓRA TALÁLT, AKI NEMRÉG JÖTT ITÁLIÁBÓL FELESÉGÉVEL PRISZCILLÁVAL, MIVEL KLAUDIUSZ MEGPARANCSOLTA, HOGY A ZSIDÓK MIND TÁVOZZANAK RÓMÁBÓL. HOZZÁJUK CSATLAKOZOTT, ÉS MIVEL UGYANAZT A MESTERSÉGET FOLYTATTA, NÁLUK MARADT ÉS EGYÜTT DOLGOZTAK. MESTERSÉGÜKRE NÉZVE UGYANIS MINDKETTEN SÁTORCSINÁLÓK VOLTAK. VITATKOZOTT MINDEN SZOMBATON A ZSINAGÓGÁBAN ÉS IGYEKEZETT MEGGYŐZNI MIND A ZSIDÓKAT, MIND A GÖRÖGÖKET.

 

Pál egyszer csak ott hagyja Athént, ahol addig társaira várt, és Korinthusba indul. Miért nem várja be Szilást és Timóteust, úgy, ahogy megegyeztek? Elege lett Athénből? Bajba került? Más utasítást, más parancsot kapott Urától? Nem tudjuk, nincs feljegyezve.

 

Mi válik összeilleszthetővé Isten kezében? Pál apostol Athénban maradni nem tudása, és Klaudiusz császár nem épp dicséretes rendelkezése, mellyel kiutasítja Rómából a zsidókat, Egy sorsdöntő találkozás lehetősége születik, úgy, hogy a találkozók nem tervezték, nem is akarták, hisz nem tudtak, nem is hallottak egymásról. Mi múlt rajtuk?

 

Mit akart Akvilla és Priszcilla? Nyilván Rómában maradni, de kénytelenek eljönni onnan. Ha nem jöttek volna el, nem találkoztak volna Pállal. És talán Pál épp arra vágyott, hogy valahol befogadják, hisz Athénban sokszor volt nehéz a szíve. Tán türelmetlenül várta társait, akik nem jöttek. Korinthusban honfitársakat talál, nem is akármilyeneket. Házukba fogadják, náluk munkát, megélhetési lehetőséget talál. Nem tudott róla, nem tervezhette, csak megtalálta…

 

A lányom ajánlotta, és megnéztem vele egy nemrég bemutatott, Oscar díjra jelölt játékfilmet, a címe: Az égig érő fa. Életünk alapkérdéseit hozza elő, kevés szóval, fantasztikus képekkel. A jövőnket akaratlan meghatározó múltbéli történések ezernyi miértje, saját tetteinkkel vádló (avagy épp lépéstelenségünkkel) és terhelő, lelkiismeretünk, és az Isten kegyelmébe vetett hit általi szabadulás lehetősége… Hogyan lehet minden értünk, a jó is, meg a rossz is, mindaz, ami velünk korábban történt?

 

Mit jelent keresni és találni? Ki talál? Csak aki keres? Mit kell keresni? Mást nem keresni, és úgy találni? Mi múlik rajtam? Mit jelent Isten ajándékaira nyitott szemmel és szívvel élni?

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET

                 AZ ALKALOM  

 

Jön... elmegy... többé nem látod soha.

Szobádba száll, mint csillogó madár...

s ha nem csukod be jól az ablakot,

huss, odafönn a kék magosba jár.

 

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor

a réten villogó gyémántszemek...

s ha meg nem látod, percek múlva már

fűszálakon csak fájó könny remeg.

 

És neked már csak fájó könny marad

befátyolozni vétkes, vak szemed.

Nem adtad akkor... most már nincs kinek.

Nem tetted akkor... most már nem lehet.

 

Pesten jártam valakinél, akit elhagyott a férje, és épp az első válóperes tárgyalására készült. Úgy döntött, hogy kimondja, ő nem akar válni. Vajon jól teszi? És mit felel majd rá a férje, aki elhagyta? Amikor elolvastam az estére kijelölt igerészt, meghökkentem. Szó szerint erről a kérdéséről volt szó (I. Kor.7-10-16) Elképesztő és megrendítő volt, hogy ennyire pontosan és nyilvánvalón szól Isten. Nekem, és neki, akinek az életéért régóta imádkozom. Nem szeretek okkal, ok nélkül igével példálózni, de annyira egyértelmű volt, hogy meg kell kérdeznem tőle, elolvasta-e? Kiderült, hogy nem. Elétettem a Bibliát. Akkor, ott, látnia és éreznie kellett Isten felé hajló, irgalmas szeretetét, abban a nagyon pontosan életéhez illő-illeszkedő üzenetben. Isten adta, akkor, amikor, mi csak megtaláltuk…

 

AMIKOR MEGÉRKEZETT MACEDÓNIÁBÓL SZILÁS ÉS TIMÓTEUS, PÁL TELJESEN AZ IGEHIRDETÉSNEK SZENTELTE MAGÁT ÉS BIZONYSÁGOT TETT A ZSIDÓK ELŐTT, HOGY JÉZUS A KRISZTUS. DE MIKOR ELLENSZEGÜLTEK S KÁROMLÁSOKAT MONDTAK, RUHÁJÁRÓL LERÁZTA A PORT ÉS EZT MONDTA NEKIK: VÉRETEK A FEJETEKRE! ÉN TISZTA VAGYOK. MOSTANTÓL FOGVA A POGÁNYOKHOZ MEGYEK.

 

Először szombatonként megy a zsinagógába Pál apostol, hogy beszéljen arról, amit az írások és életének történései alapján ért, lát, fontosnak tart. AMIKOR azonban megérkezik két társa, félreteszi addigi munkáját, a sátorkészítést, minden idejét, a nap minden óráját a Jézusról szóló tanúságtételre szánja. TELJESEN AZ IGEHIRDETÉSNEK SZENTELTE MAGÁT…Az nem derül ki, hány héten át ment csupán szombatonként a zsinagógába, de vélhetően nem egyszer, s nem kétszer. És úgy tűnik, hetenként egyszeri megszólalását és

a szent írásokkal kapcsolatos érveléseit eltűrték ott lakó honfitársai, de amit a Messiással kapcsolatosan mond, az már sok nekik, már nem csak szembefordulnak, ellene szólnak, hanem KÁROMLÁSOKAT MONDANAK…

 

Mit csinál Pál? Miért teszi? Emlékezteti őket arra, amit Ezékiel könyvében így olvashatunk:

 

„ …Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen!  11Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR! - akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele… Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!  18Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. 19De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet...”                                                                         Ezékiel 3:11-19.

 

Pál küldve van, de nem csak értük. Elmondta, amit elmondhatott. Ők pedig elutasították azt amit nekik mondott, sőt annyira zárva volt a szívük, hogy csupán megbotránkozni tudtak beszédén. Pál tudomásul veszi elutasításukat, de nem hagyja szó nélkül. Tudomásukra hozza, mit gondol minderről. Felelőssé teszi őket a saját megváltatlan lelkükért, életükért, és Jézus Krisztus kegyelmének elutasításáért… Hátha megbánják bűneiket…

 

A párom meglátogatta egykori asszisztensnőjét. Úgy hallotta kezelőorvosától, hogy csupán hetei lehetnek hátra, tüdőrákja van, mindenféle áttéttel. Mit mondjon neki? Vajon befogadja azt, amit eddig nem tudott? Kiderült, azt sem mondták meg neki, milyen rövid ideje van hátra… Féltő szeretetnek nevezhető, hogy eltitkolják előle a valót? Miképpen felelősek érte?

 

ÉS ELKÖLTÖZÖTT ONNÉT EGY TITIUSZ JUSZTUSZ NEVŰ ISTENFÉLŐ EMBER HÁZÁBA, A ZSINAGÓGA SZOMSZÉDSÁGÁBA. KRISZPUSZ PEDIG, A ZSINAGÓGA ELÖLJÁRÓJA PEDIG HITT AZ ÚRBAN, EGÉSZ HÁZANÉPÉVEL EGYÜTT; A KORINTUSIAK KÖZÜL IS SOKAN, AKIK AZ IGÉT HALLGATTÁK, HITTEK ÉS MEGKERESZTELKEDTEK.

 

Mivel köszön el tőlük Pál? Akarja, hogy tudják, eddig értük szólt, saját honfitársaiért, akik ismerik az írásokat, a jövendöléseket, aki hallottak a Messiásról. MOSTANTÓL FOGVA

A POGÁNYOKHOZ MEGYEK – mondja nekik, akiknek hiába beszélt, akik nem fogadták el az evangéliumot, akik látva nem látnak, hallva nem hallanak…És nem csupán szóval jelzi Pál, hogy felőlük mások felé fordul. Meglépi. Az őt befogadó házaspár házából TITIUSZ JUSZTUSZ HÁZÁBA költözik, ki valószínű, hogy görög (idegen), de ISTENFÉLŐ EMBER.

Isten szava élő és ható (Zsid.4:12.)… A felé nyíló szív nem marad érintetlen. Kit így, kit úgy, de eltalál. Mint Pál kemény, ítélő szavai a zsinagóga vezetőjének szívét, ki HITT AZ ÚRBAN, EGÉSZ HÁZANÉPÉVEL EGYÜTT… Mekkora botrány lehetett a zsidók között! Hogy éppen a zsinagóga feje! És lám-lám, kiderül, napnál világosabb, hogy nem csak úgy, és egyáltalán nem véletlenül vetődött Pál Korinthusba! SOKAN…HITTEK ÉS MEGKERESZTELKEDTEK.

 

EGY ÉJJEL ÍGY SZÓLT AZ ÚR LÁTOMÁS ÁLTAL PÁLNAK: NE FÉLJ, HANEM PRÉDIKÁLJ ÉS NE HALLGASS, MERT ÉN VELED VAGYOK, ÉS SENKI SEM NYÚL HOZZÁD, HOGY NEKED ÁRTSON; MERT NEKEM SOK NÉPEM VAN EBBEN A VÁROSBAN. ÉS OTT LAKOTT EGY ESZTENDEIG ÉS HAT HÓNAPIG ÉS TANÍTOTTA KÖZTÜK AZ ISTEN IGÉJÉT.

 

És maradnia kell Pálnak, hiába gyülekezik feje fölött újra vihar… NE FÉLJ - Szüksége van minden krisztuskövetőnek, Pálnak is az isteni megerősítésre, biztatásra… PRÉDIKÁLJ ÉS NE HALLGASS... LÁTOMÁS ÁLTAL hallja, tudhatja, dolga van itt, nem hiábavaló a bizonyságtétel, maradni kell, ebben a városban, azokért, akiket Isten általa akar megszólítani…

 

Derzsi Sándor

            Tudom, itt jársz

 

Tudom, itt jársz most is közöttünk,
ahol a legsebzőbb a világ
itt jársz simogató szelíden,
s mégis, nem is néz senki Rád.

 

Mégis tovább sikoltja átkát,
fertőjét, szennyét a nyomor,
mégis fagyos a szív s a lélek
még most is jéghideg, komor.

 

Fagyos lelkek honába jöttél,
havas mezőkön jég-úton
lépkedsz jóságfehér ruhádban.
Hogy didereghetsz Jézusom!

 

Fázol, tudom, áldó kezedben
a béke ága megremeg.
S fázós hangon kérsz bebocsátást,
viszonzó jóság-meleget.

 

Nézd, engem is utadra zártak
visszhangtalan lélek-zenék,
fehér ruhám már szürke, ványadt,
most árnyasan megyek Feléd,

 

de rám ismersz: a kincseimben
könnyűid másait leled,
nyújtsd hát e kietlen magányban
felém áldó testvér-kezed.

 

Rád váró együtt-dobbanásul
fogadd el e vágyó dalom
s melengesd meg Te is szívem, mert
én is fázom, fázom nagyon.

 

Jó annak, akinek azt ígéri Isten, amit Pálnak: NE FÉLJ! VELED VAGYOK … NEKEM SOK NÉPEM VAN EBBEN A VÁROSBAN. Pál maradt, EGY ESZTENDEIG ÉS HAT HÓNAPIG, TANÍTOTTA KÖZTÜK AZ ISTEN IGÉJÉT. Lehet minket küldeni, avagy maradásra bírni? Mire bólintunk? Félünk az emberi indulatoktól? Kiért, miért, meddig vagyunk felelősök?