AMIKOR BEMENT A ZSINAGÓGÁBA, BÁTRAN BESZÉLT ÉS HÁROM HÓNAPON ÁT VITATKOZVA IGYEKEZETT MEGGYŐZNI ŐKET AZ ISTEN ORSZÁGÁRA TARTOZÓ DOLGOKRÓL. MIKOR AZONBAN NÉMELYEK MEGKEMÉNYÍTETTÉK SZÍVÜKET, ENGEDETLENKEDTEK ÉS SZIDALMAZTÁK AZ ÚR ÚTJÁT AZ EGYBEGYŰLTEK ELŐTT, ELVÁLT TŐLÜK, ÉS MAGÁVAL VITTE A TANÍTVÁNYOKAT IS. ETTŐL FOGVA MINDENNAP EGY BIZONYOS TIRANNUS ISKOLÁJÁBAN PRÉDIKÁLT. ÍGY VOLT EZ KÉT ESZTENDEIG, ÚGYANNYIRA, HOGY ÁZSIA MINDEN LAKÓJA, ZSIDÓK ÉS GÖRÖGÖK, EGYARÁNT HALLGATTÁK AZ ÚR IGÉJÉT. ISTEN PEDIG RENDKÍVÜLI CSODÁKAT MŰVELT PÁL KEZE ÁLTAL. MÉG A BETEGEKHEZ IS ELVITTÉK TESTÉRŐL A KENDŐKET, VAGY KÖTÉNYEKET ÉS AZOK MEGGYÓGYULTAK A BETEGSÉGEIKBŐL ÉS A GONOSZ LELKEK KIMENTEK BELŐLÜK. EGYES KÓBOR ZSIDÓ ÖRDÖGŰZŐK PEDIG KURUZSOLNI KEZDTEK AZ ÚR JÉZUS NEVÉVEL OLYANOKAT, AKIKBEN GONOSZ LELKEK VOLTAK, ÉS AZT MONDTÁK: KÉNYSZERÍTÜNK TITEKET JÉZUSRA, AKIT PÁL PRÉDIKÁL! ÉS AZT EGY BIZONYOS SKÉVA NEVŰ ZSIDÓ PAP HÉT FIA MŰVELTE. DE A GONOSZ LÉLEK ÍGY VÁLASZOLT: JÉZUST ISMEREM, PÁLRÓL IS TUDOK, DE TI KIK VAGYTOK? ERRE AZ AZ EMBER, AKIBEN A GONOSZ LÉLEK VOLT, NEKIK UGROTT, LEGYŰRTE ŐKET, S ANNYIRA HATALMAT VETT RAJTUK, HOGY MEZÍTELENÜL ÉS SEBESÜLTEN FUTOTTAK KI ABBÓL A HÁZBÓL. EZ PEDIG TUDOMÁSÁRA JUTOTT MINDEN ZSIDÓNAK ÉS GÖRÖGNEK, AKIK EFÉZUSBAN LAKTAK, ÚGY HOGY FÉLELEM SZÁLLOTT MINDNYÁJUKRA, ÉS MAGASZTALTÁK AZ ÚR JÉZUS NEVÉT. ÉS SOKAN A HÍVŐK KÖZÜL ELJÖTTEK, MEGVALLOTTÁK ÉS ELBESZÉLTÉK MEGELŐZŐ ÖRDÖGI MESTERKEDÉSÜKET. SOKAN PEDIG AZOK KÖZÜL, AKIK ANNAKELŐTTE VARÁZSLÁSSAL FOGLALKOZTAK, KÖNYVEIKET ÖSSZEHORDTÁK ÉS MINDENKI SZEMELÁTTÁRA MEGÉGETTÉK. AMIKOR A KÖNYVEK ÁRÁT ÖSSZESZÁMOLTÁK, ÚGY TALÁLTÁK, HOGY AZ ÖTVENEZER EZÜSTPÉNZ. ÍGY AZ ÚR EREJE ÁLTALAZ IGE HATALMASAN TERJEDT ÉS MEGERŐSÖDÖTT. AMIKOR EZEK MEGTÖRTÉNTEK, PÁL ELHATÁROZTA A LÉLEK ÁLTAL, HOGY MACEDÓNIÁT ÉS AKHÁJÁT BEJÁRVA, JERUZSÁLEMBE MEGY. EZT MONDTA: OTTLÉTEM UTÁN RÓMÁT IS MEG KELL LÁTNOM. ELKÜLDTE HÁT MACEDÓNIÁBA KÉT MUNKATÁRSÁT, TIMÓTEUST ÉS ERÁTUST; Ő MAGA EGY IDEIG ÁZSIÁBAN MARADT.

__________________________________________________________________________

 

Több hét óta nélkülözöm a számítógépem külső merevlemezét. Leesett, s már azt hittem minden elvész, ami rajta van. Valaki mégis megpróbálta megmenteni. Kért tőlem egy új merevlemezt, amire ráteheti a dokumentumokat. Nem volt ott, letettem asztalára az egészen új merevlemezt. Utána azt üzente, küldjem, a hozzá tartozó tápelemet. Kerestem, de nem volt hozzá. De észrevettük, olvastuk a dobozon, ennek nincs, ezt csak rá kell kötni a gépre. Megírtam neki. Egy hét múlva rákérdeztem, hogy áll. Azt írta, várja a tápelemet… De hisz megírtam! Ehhez nem kell. Bevigyem a dobozát, hogy maga olvassa, hogy csupán a géphez kell csatlakoztatni? Akkor végre megpróbálta, működött, és másnap üzent, hogy elkészült…

 

Vannak lehetőségeink? Észrevesszük? Merjük kipróbálni, azt amit addig sohasem? Hogyan viszonyulunk ahhoz, amit tehetünk, avagy tehetnénk, amit hihetünk, avagy elhihetnénk?

 

AMIKOR BEMENT A ZSINAGÓGÁBA, BÁTRAN BESZÉLT ÉS HÁROM HÓNAPON ÁT VITATKOZVA IGYEKEZETT MEGGYŐZNI ŐKET AZ ISTEN ORSZÁGÁRA TARTOZÓ DOLGOKRÓL. MIKOR AZONBAN NÉMELYEK MEGKEMÉNYÍTETTÉK SZÍVÜKET, ENGEDETLENKEDTEK ÉS SZIDALMAZTÁK AZ ÚR ÚTJÁT AZ EGYBEGYŰLTEK ELŐTT, ELVÁLT

TŐLÜK, ÉS MAGÁVAL VITTE A TANÍTVÁNYOKAT IS. ETTŐL FOGVA MINDENNAP EGY BIZONYOS TIRANNUS ISKOLÁJÁBAN PRÉDIKÁLT.

 

Efézus, akkortájt az egyik legjelentősebb kikötőváros, Ázsia szélén, szemközt Európával, az akkori kereskedők útvonalába eső, sokféle rendű-rangú nép által lakott. Volt zsinagógája is.

Ahova Pál érkezett, ott mindig a zsinagógákat kereste fel először, ahova az igazhitű zsidók jártak, akik hitték, várták a megjövendölt Messiást. Hitték? Várták? Miféle hit, miféle várakozás volt bennük, amire nem felelhetett Krisztus megjelenése, élete, halála, feltámadása?

 

Pál apostol három hónapon át hiába BESZÉLT, VITATKOZOTT, IGYEKEZETT MEGGYŐZNI ŐKET AZ ISTEN ORSZÁGÁRA TARTOZÓ DOLGOKRÓL…Pál nem a vitatkozásért ment, hanem az írások alapján akarta őket meggyőzni, igazságra ébreszteni, de hiába, mindig vita lett belőle. Sértette őket a másik bizonyossága? Az írások, próféciák, ismeretében is lehetetlennek tartották, hogy Isten így adjon Messiást? Eszük nem akarta elfogadni? Mi vakította meg őket? MEGKEMÉNYÍTETTÉK SZÍVÜKET… ÉS SZIDALMAZTÁK AZ ÚR ÚTJÁT…

 

Pál apostol nem engedi SZIDALMAZNI AZ ÚR ÚTJÁT…elhagyja a zsinagógát és az ahhoz tartozókat. Akkor derül ki, hogy van, aki vele, és tanítványként távozik. Mégse volt hiába az a három hónapnyi körömszakadtáig tartó győzködés, vita…És miután onnan távoztak, találtak helyet, ahol mindenféle népből valók egybegyűlhettek. Egy efézusi szónoknak, Tirannusnak az előadótermét használták két éven át.

 

Hányszor kellett megélnie Pálnak, hogy ami egykor neki nem kellett, az nem kell a honfitársainak sem, mégse tehette, hogy ne próbálja meggyőzni őket. Pál elszenvedi hitetlen hozzáállásukat, szívük keménységét, három hónapon át, de mikor ezek az egyébként vallásos és istenes zsidók Urát SZIDALMAZZÁK, mindazt, ami neki szent, elmegy, távozik közülük.

 

ÍGY VOLT EZ KÉT ESZTENDEIG, ÚGYANNYIRA, HOGY ÁZSIA MINDEN LAKÓJA, ZSIDÓK ÉS GÖRÖGÖK, EGYARÁNT HALLGATTÁK AZ ÚR IGÉJÉT. ISTEN PEDIG RENDKÍVÜLI CSODÁKAT MŰVELT PÁL KEZE ÁLTAL. MÉG A BETEGEKHEZ IS ELVITTÉK TESTÉRŐL A KENDŐKET, VAGY KÖTÉNYEKET ÉS AZOK MEGGYÓGYULTAK A BETEGSÉGEIKBŐL ÉS A GONOSZ LELKEK KIMENTEK BELŐLÜK.

 

Pál apostolnak a pogányok között nem győzködni, vitázni kell, mint honfitársai között. Miért nem? Ott olyan istenkeresők gyűlnek köré, akiknek nem volt elképzelése arról, milyen legyen az Isten által küldött Messiás. Nekik nem egyeztetni kellett nézőpontjaikat, bennük, remény, vágyakozás született, ahhoz az Úrhoz akartak tartozni, akiről Pál bizonyságot tett, akinek nevében gyógyított, csodákat tett. Tehette - mert az Úr állt mögötte…

 

       DSIDA JENŐ  

              EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL

 

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

 

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

 

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

 

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.

 

Miféle csodákra vágyunk? Miért olyan kevés a Szentlélek által lángra gyújtott szívű ember? A ma élő keresztények többsége hivatalosan az, megkeresztelt, hitoktatott, bérmált…és épp ezért, inkább vitára indítható, mint megtérésre. Mert az esze mozgatja, nem a szíve…Másutt, másban, máshol keresik a csodákat. Vannak, akik újabb meg újabb vallási mozgalomban, új keretben vélik megtalálni. És vannak olyanok is, akik a horoszkópok rabjai, akik misztikának érzik a mágiát is, akik mindenben készek hinni, csak a megváltásban, kegyelemben nem…

 

Tegnap, kora hajnalban Budapestre utaztam, kutatásomat folytatni, a levéltárba. Odaérve kiderült, ma nem lesz kutatás, áramszünet miatt mindenkit hazaküldenek. Délelőtt folyamán utolért egy telefonüzenet, mely imádkozó segítséget kér. Pár hónapja kiderült, egyik öcsém lányánál nyirokdaganatot találtak, műtötték, az ő nővére írt körlevelet. Mert megállapították, hogy rosszindulatú daganat, egész teste tele van vele, kezdik a kezeléseket, és ha kibírja (amire kevés a remény) csontvelő átültetés következik…Nyáron ment férjhez, 22 éves. Most kapta az első kezelést. Ha otthon lettem volna, megkaptam volna az email üzenetet. Ha a levéltárban maradok délutánig, oda nem telefonálhatott volna a lányom…De nekem a csoda lehetőségéről kellett este szólnom a CE bibliaórán: ISTEN PEDIG RENDKÍVÜLI CSODÁKAT MŰVELT PÁL KEZE ÁLTAL… Mire, hogyan kaptam én lehetőséget? Hogy elmondjam, hogy kérjem, higgyem, hogy együtt imádkozzunk, benne lehessünk abban, amit Isten adni akar…

 

Este hazajöttem, és ma reggel, mikor elém került a lózung reggeli igéje, olvastam, olvastam, alig hittem a szememnek: „Krisztus mondja: Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik néktek.” (Márk. 11:24.) Velünk is történhetnek RENDKÍVÜLI CSODÁK? Merünk részt kérni a csodából, Isten felé bizalommal nyíló szívvel, hittel, reménységgel könyörögni, azért ami lehetetlen, de ha Isten akarja, mégis lehetséges?

 

EGYES KÓBOR ZSIDÓ ÖRDÖGŰZŐK PEDIG KURUZSOLNI KEZDTEK AZ ÚR JÉZUS NEVÉVEL OLYANOKAT, AKIKBEN GONOSZ LELKEK VOLTAK, ÉS AZT MONDTÁK: KÉNYSZERÍTÜNK TITEKET JÉZUSRA, AKIT PÁL PRÉDIKÁL! ÉS AZT EGY BIZONYOS SKÉVA NEVŰ ZSIDÓ PAP HÉT FIA MŰVELTE. DE A GONOSZ LÉLEK ÍGY VÁLASZOLT: JÉZUST ISMEREM, PÁLRÓL IS TUDOK, DE TI KIK VAGYTOK? ERRE AZ AZ EMBER, AKIBEN A GONOSZ LÉLEK VOLT, NEKIK UGROTT, LEGYŰRTE ŐKET, S ANNYIRA HATALMAT VETT RAJTUK, HOGY MEZÍTELENÜL ÉS SEBESÜLTEN FUTOTTAK KI ABBÓL A HÁZBÓL.

Ahol felbukkannak Isten szolgái, ahol az evangélium hirdettetik, ott törvényszerűen jelen lesz az ellene mozduló erő, megjelennek a kételkedők, az utánzók, a valakiségüket bizonyítók…

 

Itt azok lepleződnek le, akik használni akarják azt az erőt, azt a hatalmat, amit nem kaptak…

Veszedelmes dolog Jézus nevében parancsolni a náluknál erősebbnek, ha Ő nincs velük!

TI KIK VAGYTOK? – kérdezi tőlük a rabtartó lélek… S ANNYIRA HATALMAT VETT RAJTUK, HOGY MEZÍTELENÜL ÉS SEBESÜLTEN FUTOTTAK KI ABBÓL A HÁZBÓL...

 

Amit meg kéne értenünk, előbb kezdődik, mint az ördögűzés, a mágia… A hamisságra való készség jelen van. Hogy tudjuk, de nem éljük, mondjuk, de szívünk zárva van. A zsidók épp ezért vitatkoztak Pállal. És mi? Mint jó keresztények, egymást hitét tiszteletben tartjuk (hogy minket is tiszteletben tartsanak), nem szembesítünk, nem is ébredünk rá, hogy szüntelen az igére hivatkozva, ugyanúgy visszaélünk Jézus Krisztus nevével, mint azok, akik Pál nevére hivatkozva, meggyógyítani akarnak másokat. Jaj, ha egyszer mind szembejönnének velünk hiábavaló szavaink, akarásaink, győzködéseink, ahol, és amiben Isten nem áll mögöttünk?!

 

Talán emlékszünk Jób barátaira? Akik vigasztalni jöttek Jóbot, de nem sikerült nekik. Sőt Isten szava elítéli őket, kik oly szépen, mások által is igaznak tartott igazsággal próbálták a megvert, próba alatt roskadó, Istenre türelmetlenül váró Jóbot, bűnbánatra, megtérésre bírni.

Eszünk, tudásunk felel másokra, vagy hittel, reménységgel Isten felé forduló, erejével töltött szívünk? Miféle indíttatással, küldéssel, közelítünk a bajban lévőkhöz, a bűnbe veszőkhöz, a betegekhez, elesettekhez, nyomorultakhoz? JÉZUST ISMEREM, PÁLRÓL IS TUDOK, DE TI KIK VAGYTOK? Kik vagyunk? Mit ér a szavunk, mit érnek tetteink?

 

EZ PEDIG TUDOMÁSÁRA JUTOTT MINDEN ZSIDÓNAK ÉS GÖRÖGNEK, AKIK EFÉZUSBAN LAKTAK, ÚGY HOGY FÉLELEM SZÁLLOTT MINDNYÁJUKRA, ÉS MAGASZTALTÁK AZ ÚR JÉZUS NEVÉT. ÉS SOKAN A HÍVŐK KÖZÜL ELJÖTTEK, MEGVALLOTTÁK ÉS ELBESZÉLTÉK MEGELŐZŐ ÖRDÖGI MESTERKEDÉSÜKET. SOKAN PEDIG AZOK KÖZÜL, AKIK ANNAKELŐTTE VARÁZSLÁSSAL FOGLALKOZTAK, KÖNYVEIKET ÖSSZEHORDTÁK ÉS MINDENKI SZEMELÁTTÁRA MEGÉGETTÉK. AMIKOR A KÖNYVEK ÁRÁT ÖSSZESZÁMOLTÁK, ÚGY TALÁLTÁK, HOGY AZ ÖTVENEZER EZÜSTPÉNZ. ÍGY AZ ÚR EREJE ÁLTALAZ IGE HATALMASAN TERJEDT ÉS MEGRŐSÖDÖTT.

 

Miféle ereje van annak, mikor valaki szabad lesz attól, ami eddig megkötözte, fogva tartotta?

Miféle félelem indít Istent magasztalni? Mi kényszeríthet minket bűnvallásra, mely szabaddá tesz? MEGVALLOTTÁK ÉS ELBESZÉLTÉK MEGELŐZŐ ÖRDÖGI MESTERKEDÉSÜKET.

 

Mifélék vagyunk? Kiderülhet rólunk? És a mi vallomásaink? Mit érnek? Van súlyuk, erejük? TI KIK VAGYTOK? – kérdi a gonosz lélek azoktól, akik hinni akarják, bizonyítani mások előtt, hogy bírják azt az erőt, amit Jézus, amit Pál. Nyilvánvalóan kudarcot vallanak. Merjük érteni a megverettetésük és kudarcuk okát?

 

Akarunk kilépni, abból, ami eddig megkötözte gondolatainkat, hogy Krisztus tölthesse be a szívünket? Ahol akadnak, akik megvallják, már miközben lépik (elégették – veszni engedik) helye, tere lett Krisztusnak…EREJE ÁLTALAZ IGE HATALMASAN TERJEDT… Bár észrevennénk saját megkötözöttségünket, látnánk hamisságunkat! Lehet minket szabaddá tenni?

 

AMIKOR EZEK MEGTÖRTÉNTEK, PÁL ELHATÁROZTA A LÉLEK ÁLTAL, HOGY MACEDÓNIÁT ÉS AKHÁJÁT BEJÁRVA, JERUZSÁLEMBE MEGY. EZT MONDTA: OTTLÉTEM UTÁN RÓMÁT IS MEG KELL LÁTNOM. ELKÜLDTE HÁT MACEDÓNIÁBA KÉT MUNKATÁRSÁT, TIMÓTEUST ÉS ERÁTUST; Ő MAGA EGY IDEIG ÁZSIÁBAN MARADT.

 

Két évet töltött Pál Efézusban. ISTEN PEDIG RENDKÍVÜLI CSODÁKAT MŰVELT PÁL KEZE ÁLTAL…Gyülekezet születik, épül, mégis, Pál képes megérteni a LÉLEK ÁLTAL, hogy tovább kell onnan menni. Megérti, és lépi. Tudja, hogy nem marad el mellőle, aki küldi…