________________________________________________________________________

 

TEVESZŐR RUHÁT VISELT ÉS BŐRÖVET A DEREKA KÖRÜL. ELEDELE PEDIG SÁSKA ÉS ERDEI MÉZ. TÓDULT HOZZÁ JERUZSÁLEM ÉS AZ EGÉSZ JÚDEA ÉS A JORDÁN EGÉSZ KÖRNYÉKE. ÉS Ő MEGKERESZTELTE ŐKET A JORDÁN VIZÉBEN, MIUTÁN MEGVALLOTTÁK BŰNEIKET. MIKOR PEDIG LÁTTA, HOGY A FARIZEUSOK ÉS SZADDUCEUSOK IS SOKAN JÖNNEK HOZZÁ, HOGY MEGKERESZTELKEDJENEK, ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: MÉRGES KÍGYÓK FAJZATAI! KICSODA OKOSÍTOTT MEG TITEKET, HOGY MENEKÜLJETEK ISTENNEK BEKÖVETKEZŐ HARAGJA ELŐL? TEREMJETEK MEGTÉRÉSHEZ ILLÓ GYŰMÖLCSÖKET, ÉS NE ÁLTASSÁTOK MAGATOKAT AZZAL, HOGY: ATYÁNK NEKÜNK ÁBRAHÁM! MERT MONDOM NEKTEK, HOGY ISTEN EZEKBŐL A KÖVEKBŐL IS TÁMASZTHAT FIAKAT ÁBRAHÁMNAK. A FEJSZE MÁR A FÁK GYÖKERÉHEZ ÉRT, ÉS MINDEN FÁT KIVÁGNAK, AMELY JÓ GYÓMÖLCSÖT NEM TEREM ÉS TŰZRE VETIK. ÉN UGYAN VÍZZEL KERESZTELLEK TITEKET MEGTÉRÉSRE, DE AKI UTÁNAM JÖN, HATAÉMASABB NÁLAM, ÉN MÉG ARRA SEM VAGYOK MÉLTÓ, HOGY SARUJÁT HORDOZZAM. Ő SZENTLÉLEKKEL ÉS TŰZZEL KERESZTEL MAJD MEG TITEKET. SZÓRÓLAPÁT VAN A KEZÉBEN ÉS MEGTISZTÍTJA SZÉRŰJÉT; A GABONÁT MAJD CSŰRBE TAKARJA, A POLYVÁT PEDIG MEGÉGETI OLTHATATLAN TŰZZEL. AKKOR JÉZUS GALILEÁBÓL A JORDÁN MELLÉ MENT JÁNOSHOZ, HOGY MEGKERESZTELKEDJÉK ÁLTALA. JÁNOS AZONBAN TILTAKOZOTT ÉS AZT MONDTA: NEKEM KELL ÁLTALAD MEGKERESZTELKEDNEM, ÉS TE JÖSSZ ÉN HOZZÁM? JÉZUS PEDIG EZT FELELTE NEKI: HAGYD EZT MOST ÍGY, MERT ÍGY TÖLHETÜNK BE MINDEN IGAZSÁGOT. JÁNOS ERRE ENGEDETT NEKI. AMINT JÉZUS MEGKERESZTELKEDETT, AZONNAL KILÉPETT A VÍZBŐL, ÉS ÍME MEGNYÍLTAK NEKI AZ EGEK, ÉS LÁTTA, AMINT AZ ISTEN LELKE LESZÁLL, MINT EGY GALAMB ŐREÁ. ÉS ÍME EGY ÉGI HANG EZT MONDTA: EZ AZ ÉN SZERETETT FIAM, AKIBEN GYÖNYÖRKÖDÖM.

_________________________________________________________________________

 

Szombaton meglátogattam a közülünk hosszú hetek óta hiányzót. Azt gondoltam, legfeljebb egy órát maradok, utána eljövök, hagyom pihenni. Igen ám, de ott tartott, annyira örült, hogy végre szót válthatunk, s közel három órát voltam ott. Nemcsak neki, nekem is jó volt, érezni, megélni az Isten szerinti összekötöttség örömét. Ami a maga helyén és idejében történik, abban jó benne lenni. Mesélte, hogy Az Irgalmasok kórházában is kevés az ápoló, de vannak önkéntesek, jönnek és besegítenek. Volt köztük egy nyugdíjas orvos, aki szívből, szeretetből felajánlotta szolgálatait, hetente egyszer elment oda, és megsétáltatott egy-egy ott fekvő beteget (aki mozdulni bír), és beszélgetett vele… Amikor ezt hazaérve elmeséltem, a páromnak (akinek nyugdíjas kora óta bőven van ideje), így mondta: ezt én is megtehetném… Istené az erőm, időm, kezébe adom magam, adhat másoknak és másokért?

 

EBBEN AZ IDŐBEN JELENT MEG KERESZTELŐ JÁNOS ÉS PRÉDIKÁLT JÚDEA PUSZTÁJÁBAN. ÉS EZT MONDTA: TÉRJETEK MEG, MERT ELKÖZELÍTETT A MENNYEK ORSZÁGA. Ő AZ AKIRŐL ÉZSAIÁS PRÓFÉTA SZÓLOTT: KIÁLTÓ SZÓ HANGZIK A PUSZTÁBAN: KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT ÉS EGYENGESSÉTEK ÖSVÉNYEIT. MAGA JÁNOS TEVESZŐR RUHÁT VISELT ÉS BŐRÖVET A DEREKA KÖRÜL. ELEDELE PEDIG SÁSKA ÉS ERDEI MÉZ.

 

Keresztelő János akkor lép elő, amikor Isten indítja, és azt mondja, ami kezdettől rá van bízva. Mit tudunk róla? Kiderül, hol, miben, hogyan élt, tudta az időt, készült a feladatára…

„Keresztelő János Ézsaiás jövendölésével az ajkán lép ki a pusztából. Ézsaiás próféta könyve az egyik legfontosabb olvasmánya volt azoknak a Jeruzsálemet elhagyó pusztalakóknak is, akiknek könyvtár-maradványából tetszett Istennek, évezredek viharai között is megőrizni az Ézsaiás-tekercseket…. Ők voltak azok (esszénusok) akik János szüleinek kívánsága szerint, maguk nevelték fel őt. János a Királyok Királya útegyengetője... Ehhez képest, feltűnő egyszerűségben élt. A szokatlan ruha és a szokatlan táplálkozás megfelelt viselője befolyásolhatatlanságának, ugyanakkor a világról, annak hívságairól, kényelméről való lemondásnak. János szabad volt, és független. Az egyszerűség növelheti a bátorságot a szabadságra, igazmondásra…”                    Ablonczy Dániel - Egyszerűen a Bibliáról

 

Hogyan szól a prófécia, a jövendölés, melyet Jánosnak be kellett tölteni?

„… Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává…   Ézsaiás 40:2-4

 

TÓDULT HOZZÁ JERUZSÁLEM ÉS AZ EGÉSZ JÚDEA ÉS A JORDÁN EGÉSZ KÖRNYÉKE. ÉS Ő MEGKERESZTELTE ŐKET A JORDÁN VIZÉBEN, MIUTÁN MEGVALLOTTÁK BŰNEIKET.

 

Keresztelő János szíve azzal van tele, ami rá van bízva. Azt mondja, amit kell, akkor mondja, amikor kell, és ott mondja, ahol kell. Jézus előtt indul, útegyengető, megtérésre hív, kinn a pusztában, ahol nincs más, mint a hívó szó. És mert vele van tele a szíve, Isten indítja, és mert azt mondja amivel a Magasságos tölti, TÓDUL HOZZÁ JERUZSÁLEM ÉS AZ EGÉSZ JÚDEA… Mennek, pedig ki kell oda gyalogolni, ahol csupasz hegyek, dombok várják őket, semmi nincs, csak, amit hallanak. A bűneikről beszél, megtérésre indít. És aki látni mer, aki vállalja, és megvallja bűneit, azt alámeríti, megkereszteli a Jordán vizében…  

 

MIKOR PEDIG LÁTTA, HOGY A FARIZEUSOK ÉS SZADDUCEUSOK IS SOKAN JÖNNEK HOZZÁ, HOGY MEGKERESZTELKEDJENEK, ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: MÉRGES KÍGYÓK FAJZATAI! KICSODA OKOSÍTOTT MEG TITEKET, HOGY MENEKÜLJETEK ISTENNEK BEKÖVETKEZŐ HARAGJA ELŐL? TEREMJETEK MEGTÉRÉSHEZ ILLÓ GYŰMÖLCSÖKET, ÉS NE ÁLTASSÁTOK MAGATOKAT AZZAL, HOGY: ATYÁNK NEKÜNK ÁBRAHÁM!

 

Miért ilyen kemény és elutasító velük szemben Keresztelő János? Mert felismeri őket, akik bűnbánat, bűnvállalás nélkül kívánnak hozzájutni a felmentéshez, feloldozáshoz, akiknek az alámerítés részesedés abban, amit szeretnének magukénak tudni, s így vélik megszerezni azt, ami csupán valóságos bűnbánat által lehetséges. Nincs értelme, ha a MEGTÉRÉSHEZ ILLŐ GYÜMÖLCSÖK hiányoznak, akkor emberi színjáték az egész. Keményen mondja ki, mennyire hiábavaló az Istenhez igazoldás látszata: NE ÁLTASSÁTOK MAGATOKAT!

 

Cikket kértek tőlem, a helyi lapba, a márciusi számhoz, személyes élményt, szívet mozdítót, emlékezve arra kollégára, költőtársra, aki nemrég távozott közülünk. Nehezen írtam, épp csak elkészültem vele, át kellett volna újra nézni, kicsit meghúzni, de sürgetett a határidő, hát odaadtam azzal, hogy kész vagyok rövidíteni rajta. De nem a rövidítést kértek (még aznap), hanem az egyik velem emlékező, bejelölte írásom közepét, s azt üzente, húzzam ki, mert ez nem igaz, valótlant állítok… Felháborított, hisz dokumentumokkal tudom bizonyítani, amit leírtam. Mert elhunyt kolléganőm kérésére utánanéztem a család vonalainak az anyakönyvekben. Ha nem ígértem volna meg annak, aki kérte, vissza is vontam volna a cikket. De nem tehettem. Leültem, rövidebbre fogtam, s kevesebbet írtam arról, ami zavarta a másikat.

 

De sértett a megkérdőjelezés. Ő, aki tájékozatlan, aki nem nézett utána, miért kötözködik? És akkor jöttem rá, miért!? Pár héttel ezelőtt arra kért, segítsek, kellene neki az, amit erről a családról gyűjtöttem, összeállítottam. Azt mondtam neki akkor, nem adhatom, mert van ami hiányzik, nincs kész. Később egyeztethetünk, beszélgethetünk róla…Erőszakos volt, újra, többször kérte, többször kellett nemet mondanom rá. Ez az én szív szerinti vállalásom volt, szeretném úgy asztalra tenni, ahogy ezt magamtól elvárom. Ő tudta, hogy kutattam, ezért kérte, de közben megszerezte, elkérte, és megkapta a család dokumentum-örökségét, és folyamatosan közölt képeket és dokumentumokat a Facebookon… Csak éppen elakadt…

 

Persze, ami nem egyértelmű, azon ő egyedül nem tud eligazodni. Nem vele beszélgetett, nem vele egyeztetett, aki nincs többé köztünk. Ám nem az én kezembe teszi, amit szerzett, ki érti, hanem az enyémet akarja sajátjaként kezelni. Nem okoz problémát neki, hogy nem ő járt utána, hogy ez temérdek időbe és munkába került… Azt képzeli, elvárhatja, sőt, buzgó ügyködése folytán épp hogy megérdemli, kérheti, jár neki, amit én tudok…

 

Éreztem, hogy igazam van, de napokig nehéz érzés volt bennem. Mert nem szeretem az ilyen helyzeteket. Milyeneket? Hogy haragszom? Hogy nem méltányolnak? Vagy azt amikor valaki azt érezteti velem, hogy nem tetszem? Mégsem engedhetek, ha ragaszkodom ahhoz, amit igazságosnak érzek. Tegnap meglepve láttam, újra felbukkanni közléseit a Facebookon. Talán ráébredt, hogy mindenképpen szüksége lesz rám, arra, amit adni tudok? Persze nem bocsánatot kért, csak láthatom újra, amit ő a nála levő dokumentumokból feltesz… Sőt, még kérdez is, persze nem tőlem, csak úgy, mindenkitől, aki olvassa. Hátha így én válaszolok rá? Kéznyújtás? Nem. Történt valami? Nem. Csak kell neki az, amit magának akar…

 

Kell nekünk az a szabadság, annak bizonyossága, amit Isten ajándékozhat a feloldozásban? Hiába akarjuk megszerezni, hiába szeretnénk, magunk igyekezetét igazolva megkapni, csak akkor lehet a miénk, ha adni akarja. A bűnbánatra felel… NE ÁLTASSÁTOK MAGATOKAT .

 

Bódás János

               BŰNÖS VAGY

 

"Nem loptam, nem csaltam, nem öltem,
ki mondja, hogy bűnös vagyok?
Hogy néha botlik is az ember?
Hát nem vagyunk mi angyalok.-

"Lám még templomba is járok,
van bennem jóság, szeretet,
imádkozom is, s mindig kérem
a mindennapi kenyeret.-

"Hát miért haragszik rám az Isten?
Az ártatlant miért veri?
Büntesse azt a sok gazembert,
akikkel a világ teli!-

Így beszélsz...de felel az Isten:
- Ember, ne álltasd magadat:
ki jót tehetne s nem cselekszi,
bűnös az, és bűnös marad!

Hány sírót láttál, hány sebet,
s nem adtál vigaszt, balzsamot.
Hány éhező került utadba,
hány árva, rab és elhagyott?

Mit tettél értük? Hány esengő
szemből lobog feléd ma hála?
Nem terhel összetört szívek,
hit, erény, igazság halála?

Hallgattál, mikor szólni kellett,
hagytad, hogy csaljon a hamis.
Falaztál a paráznaságnak,
s parázna voltál magad is.

Láttad, hogy itt dúsan aratott
sok naplopó, ki nem vetett,
mások nyomorban haltak éhen.
Igaz vagy? Hát miért tűrted ezt?

Láttad: a bűn dúl, rombol, éget,
s nem vetetted elé magad.
...ki jót tehetne s nem cselekszi,
bűnös az, és bűnös marad!

Ki Istené, most nem lapulhat.
Igaz vagy? Színt kell vallanod,
s mit más elhallgat, háztetőkről
kell néked elkiáltanod.

Ne áltasd magad langy kegyesség
kéjében: tégy, küzdj, állj ki hát
az igazságért, ha keresztre
visznek is, mint Isten Fiát!

Ezernyi vád szól ellened s te
igaz vagy?... Ím döntsd el magad:
ki jót tehetne, s nem cselekszi,
bűnös az, és bűnös marad!

 

 

MERT MONDOM NEKTEK, HOGY ISTEN EZEKBŐL A KÖVEKBŐL IS TÁMASZTHAT FIAKAT ÁBRAHÁMNAK. A FEJSZE MÁR A FÁK GYÖKERÉHEZ ÉRT, ÉS MINDEN FÁT KIVÁGNAK, AMELY JÓ GYÓMÖLCSÖT NEM TEREM ÉS TŰZRE VETIK. ÉN UGYAN VÍZZEL KERESZTELLEK TITEKET MEGTÉRÉSRE, DE AKI UTÁNAM JÖN, HATALMASABB NÁLAM, ÉN MÉG ARRA SEM VAGYOK MÉLTÓ, HOGY SARUJÁT HORDOZZAM. Ő SZENTLÉLEKKEL ÉS TŰZZEL KERESZTEL MAJD MEG TITEKET. SZÓRÓLAPÁT VAN A KEZÉBEN ÉS MEGTISZTÍTJA SZÉRŰJÉT; A GABONÁT MAJD CSŰRBE TAKARJA, A POLYVÁT PEDIG MEGÉGETI OLTHATATLAN TŰZZEL.

 

János beszél Jézusról, a Krisztusról, azoknak, akik bűnvallást tettek és megkeresztelkedtek.

Keresztelő János nem feledkezik meg arról, hogy ő csupán ember, útkészítője annak, aki utána jön… Ő arról beszél, azt teszi, azt éli, azt lépi, amit az ember a saját üdvéért léphet.

Ő csak útkészítő, az emberi szívekben készít utat, hogy megérkezhessen a Szabadító, akit Isten ígért, aki nem vízzel keresztel, hanem SZENTLÉLEKKEL ÉS TŰZZEL… Van, kaptunk, támadt a mi szívünkben TŰZ? Vágyunk arra, amit ember meg nem szerezhet, és nem is adhat át másnak, amit csak Krisztustól kaphatunk, tőle, aki KÖVEKBŐL IS TÁMASZTHAT FIAKAT. Mit hiszünk, mibe kapaszkodunk (gyökerezünk)? Miféle gyümölcsöket termünk?

 

...Néha futok és félek, hogy megállok.
És néha állok s félek, elbukom.
És néha fekszem s félek, hogy elalszom
és eltapos örökre a Sötétség.
És néha sírok reggel, hogy énekeljek este
s kisírom magam este, hogy kacaghassak reggel…    (Mécs László)

 

AKKOR JÉZUS GALILEÁBÓL A JORDÁN MELLÉ MENT JÁNOSHOZ, HOGY MEGKERESZTELKEDJÉK ÁLTALA. JÁNOS AZONBAN TILTAKOZOTT ÉS AZT MONDTA: NEKEM KELL ÁLTALAD MEGKERESZTELKEDNEM, ÉS TE JÖSSZ ÉN HOZZÁM? JÉZUS PEDIG EZT FELELTE NEKI: HAGYD EZT MOST ÍGY, MERT ÍGY TÖLHETÜNK BE MINDEN IGAZSÁGOT. JÁNOS ERRE ENGEDETT NEKI. AMINT JÉZUS MEGKERESZTELKEDETT, AZONNAL KILÉPETT A VÍZBŐL, ÉS ÍME MEGNYÍLTAK NEKI AZ EGEK, ÉS LÁTTA, AMINT AZ ISTEN LELKE LESZÁLL, MINT EGY GALAMB ŐREÁ. ÉS ÍME EGY ÉGI HANG EZT MONDTA: EZ AZ ÉN SZERETETT FIAM, AKIBEN GYÖNYÖRKÖDÖM.

 

És minden a helyén történik, és pontosan illik egymáshoz Isten kezében, amit az emberek számára készített. János keresztel, s Jézus már ott is van, elébe áll, hogy részes legyen abban, amit János közvetít Isten akarata szerint. Ő nem bűnt vallani, hanem a világ minden bűnét vállalni jött. Az emberek útját, életét, nyomorúságát. Mi kiemelkedni szeretünk, ő alázatos, alászáll, közel jön… Hisz nem magáért jött, hanem magát odaadni.

 

János keménysége semmivé lesz, és nem csupán kimondja, érzi, hogy MÉG ARRA SEM VAGYOK MÉLTÓ, HOGY SARUJÁT HORDOZZAM…De engedelmeskedik, és teszi, amit Kisztus vár tőle, és mert lépi, megélheti a csodát, hogy MEGNYÍLTAK NEKI AZ EGEK…

Megélheti, láthatja fényeit, és hallhatja az isteni kijelentést: EZ AZ ÉN SZERETETT FIAM, AKIBEN GYÖNYÖRKÖDÖM… Bizonyosságot nyer. Nem megszerzi, kapja! Belekerülhet, mert akinek enged, azért kinyílik az ég!

 

Miben gyönyörködik Isten? Jézus így mondta tanítványainak: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy ismét felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le magamtól. Van hatalmam, hogy letegyem, és van hatalmam, hogy ismét felvegyem…” János 10:17-18. Bár bennünk is gyönyörködhetne az Atya, ha örülhetne annak, ahogy életünket kezére, akaratára bízzuk. Rá, aki ismer, szeret, aki visszaadná, arra, amire. Hogy bizonyosak lehessünk az Ő akarata felől. Kipróbáltam már? Van hatalmam életemet kezére bízni? Miféle hatalom ez? Miénk? Kérhetjük? Kaphatjuk? Legyőzhet? Élünk vele? Nyílhat az ég, hogy miénk lehessen az, amivel Isten akar megajándékozni minket?