Ezeknek az igehirdetés-sorozatok általánosan elfogadott tematikája volt: a bűn, kárhozat, megtérés, bűnbocsánat, Krisztus áldozata, örökélet.
Mivel az evangélizáció fogalmának megfogalmazására a szakirodalom több, mint 70 meghatározást sorol fel, ezért fontosnak tartom már előre jelezni, hogy a továbbiakban a fenti értelemben vett evangélizációról beszélnék.
Azt az észrevételemet is szeretném megosztani a kedves Hallgatókkal, hogy az evangélizáció témája az eddig rendezett konferenciákon elég felszínesen került kitárgyalásra, amennyiben figyelmen kívül hagyták e téma teológiai, ekkleziológiai, missziológiai kontextusait. Ebből okulva, a következőkben szeretném az evangélizációk történetét és annak tanulságait az említett kontextusokban vizsgálni és analizálni.
Az evangélizációk történetét a szakirodalom egy része az ébredésekkel összefüggésben tárgyalja, s ez a magyarázata annak is, hogy ha valahol egy egyház lelki alvásba merül, a gyülekezetek erőtlenné válnak, a templomok kiürülnek stb., akkor az evangélizáció témája, mint valami csodafegyver újra, meg újra előkerül. Így került elő ez a téma hazánkban is úgy, mint a gyülekezetek lelki válságából kivezető egyetlen út.
1. Mint említettem, az evangélizációk története szoros kapcsolatban áll az ébredések történetével. Mivel az a homiletikai műfaj és gyakorlat, melyet hazánkban is evangélizációnak neveznek, a 18. század "terméke", ezért most a 18-19. sz. ébredéseivel foglalkoznék igen röviden.
1.1. A misszió-történet írói annak az un. lutheránus-pietista ébredésnek kezdetét, mely egyébként az Anglián és Hollandián át érkező puritánus hatásra indult el Németországban, egyebek mellett, a hazánkban talán legjobban ismert Philipp Jakob Spenernek (1635-1705) nevéhez kapcsolják, aki a korai pietizmusnak, az un. Halle-i pietizmusnak meghatározó személyisége volt. A Halle-i lutheránus-pietista ébredés másik fontos személyisége August Hermann Francke (1663-1727) volt, akit a protestáns evangélizáció atyjának, és az első nagy német evangélistának neveznek. Ő volt, aki járva az országot templomokban, árvaházakban és oktatási intézményekben hirdette az evangéliumot, felszólítva hallgatóit a megtérésre. Ennek az ébredésnek képviselői elsősorban az erőtlenné vált, tradicionális egyházi életet szerették volna megújítani.
1.2. A 18. sz. másik ébredése Amerikában támadt, melyet misszió-történetírók az un. első nagy ébredésnek neveznek. Az amerikai első nagy ébredés kibontakozásában jelentős szerepet játszott, a német pietista hatás alatt felnőtt holland református Theodore Frelinghuysen, a presbiteriánus Jonathan Edwards (1703-1758), methodista John Wesley (1703-1791), a kálvinista George Whitefield (1714-1770). Ez az ébredés egymástól függetlenül, helyi gyülekezetekben kezdődött, és az ébredés lelkészei is eleinte csak gyülekezetük életet szerették volna megújítani. Ez a helyzet azonban J. Wesley és G. Whitefield Amerikába érkezése után megváltozott miután Whitefield el kezdett nagy tömegek előtt evangélizálni. (Az ő nevéhez füződik az un. "tömegevangélizációs" módszer bevezetése Amerikában és Angliában.) Hamarosan ez az ébredés nemcsak a felekezeti határokat lépte át, hanem új felekezetek létrejöttéhez is vezetett.
1.3. A harmadik, s még az elsőnél is kiterjedtebb ébredés, mely 1850-től és 1914-ig tartott, Amerikában kezdődött és átterjedt Európára is. Ezt nevezik egyébként a második nagy ébredésnek. Ez az ébredés egy olyan "imamozgalomból" indult ki, melyet laikusok kezdeményeztek Amerikában, majd hatása kiterjedt Angliára, Skóciára, Írországra, Németországra, Hollandiára stb. és tartott az első világháború kezdetéig. Ennek az ébredésnek főbb, hazánkban is ismert evangélistái voltak: Dwight L. Moody (1837-) John R. Mott (1865-1955) R. A. Torrey (1858-), stb. Ennek az ébredésnek kiterjedésében már igen nagy szerepet játszottak a tömegevangélizációk. Az egyház történetében talán nem is voltak olyan méretű tömegevangélizációk, mint a második nagy ébredés során.
1.4. A 20. században is szinte világszerte támadtak kisebb nagyobb méretű és kiterjedésű ébredések, immár nemcsak az amerikai és európai kontinensen. Ezeknek az ébredéseknek is meg voltak és vannak az ismert evangélistái, gondolok itt a legnépszerűbbre, Billy Graham-re. A 20. sz. ébredései teológiailag a korábbiaknál még többszínűek voltak, gondolok itt az un. evangélikál jellegű ill. a mára legnagyobb méretűnek mondott un. karizmatikus ébredésekre.
E rövid történeti áttekintéssel szerettem volna azt érzékeltetni, hogy valamennyi ébredésben fontos szerepet játszottak az evangélizációk.