ÉS TOVÁBB TANÍTOTTA JÉZUS ŐKET PÉLDÁZATOKBAN. A MENNYEK ORSZÁGA HASONLÓ EGY KIRÁLYHOZ, AKI AZ Ő FIÁNAK MENNYEGZŐT TARTOTT. ÉS ELKÜLDTE SZOLGÁIT, HOGY HÍVJÁK ÖSSZE A HIVATALOSAKAT A LAKODALOMBA. DE AZOK NEM AKARTAK ELJÖNNI. ERRE MÁS SZOLGÁKAT KÜLDÖTT EZZEL AZ ÜZENETTEL: MONDJÁTOK MEG A MEGHÍVOTTAKNAK: ÍME A LAKOMÁT ELKÉSZÍTETTEM, ÖKREIMET ÉS HÍZOTT ÁLLATAIMAT LEVÁGATTAM ÉS MINDEN KÉSZEN VAN. JÖJJETEK A LAKODALOMBA. DE ŐK EZZEL MIT SEM TÖRŐDTEK, KI-KI DOLGÁRA MENT: AZ EGYIK A SZÁNTÓFÖLDJÉRE, A MÁSIK A KERESKEDÉSÉBE. SŐT OLYANOK IS AKADTAK, AKIK MEGTÁMADTÁK A SZOLGÁKAT, BÁNTALMAZTÁK ÉS MEGÖLTÉK ŐKET. AMIKOR EZT A KIRÁLY MEGHALLOTTA, RETTENTŐ HARAGRA GERJEDT, ELKÜLDTE HADAIT ÉS FELKONCOLTATTA AZOKAT A GYILKOSOKAT ÉS VÁROSUKAT FÖLÉGETTE. AKKOR ÍGY SZÓLT AZ Ő SZOLGÁINAK: A MENNYEGZŐ UGYAN KÉSZ, DE A MEGHÍVOTTAK NEM VOLTAK RÁ MÉLTÓK. MENJETEK HÁT KI A KERESZTÚTAKRA ÉS AKIVEL CSAK TALÁLKOZTOK, GONOSZOKAT ÉS JÓKAT EGYARÁNT, BEGYŰJTÖTTÉK, ÚGYHOGY A LAKODALMAS HÁZ MEGTELT VENDÉKEKKEL. MIKOR AZTÁN A KIRÁLY BEMENT? HOGY ÜDVÖZÖLJE A VENDÉGEKET, LÁTOTT OTT EGY EMBERT, AKINEK NEM VOLT MENNYEGZŐI RUHÁJA. ÍGY SZÓLT HOZZÁ: BARÁTOOM, HOGYAN KERÜLTÉL IDE, HISZEN NINCS MENNYEGZŐI RUHÁD? AZ PEDIG HALLGATOTT. AKKOR A KIRÁLY ÍGY SZÓLT A SZOLGÁLATTEVŐKHÖZ: KÖTÖZZÉTEK MEG KEZÉT-LÁBÁT ÉS DOBJÁTOK KI A KÜLSŐ SÖTÉTSÉGRE; OTT LESZ SÍRÁS-RÍVÁS ÉS FOGCSIKORGATÁS. MERT SOKAN VANNAK MEGHÍVOTTAK, DE KEVESEN A VÁLASZTOTTAK.

_________________________________________________________________________

 

Mi jobb, vendéglátónak lenni, vagy meghívott vendégnek? Hova készülünk örömmel? Miért? Van, ahova nem szívesen megyünk? Tudjuk az okát? Több mint tíz éve már, hogy felkértek egy csendes hét vezetésére. Nem akartam. Feltételeket szabtam, sőt jeleket kértem.. De egyértelmű lett, nem csak meghívtak, küldve vagyok, mennem kell. Nem azok hívtak, akiket ott vállalnom kellett, hanem a szervezetük vezetője. A résztvevőket nem ismertem, és ők se engem. Ott derült ki, mennyire zavarja őket, hogy a „nyakukra” ültettek. Időben küldtem el a programot, a napirendet, és azt is jeleztem, hogy szeretném, ha  mind együtt ülnénk le az áhítathoz, hisz családi tábor vagyunk… Sajátos módon tiltakoztak. Mikor először léptem a terembe, meghökkenve láttam, hogy csak néhány felnőtt ül ott. Kiderült, volt aki elment az ifis korúakat, egy másik a kicsikkel … Éreztem én, ezek itt ellenem vannak… Fohászkodtam: Uram csinálj velük valamit! Most! Mert ha nem, én hazamenekülök! Így kezdtem el. Különös  ereje volt a kapott szónak, a záróének előtt felállt valaki, és megrendülten mondta: - Holnaptól az én gyerekeim itt fognak ülni!  És megélhettem, hogy nem hiába jöttem,van  gazdája ennek a hétnek. Isten országa nyílt ki előttünk, s Ő magához, és egymáshoz  ölelt minket.

 

ÉS TOVÁBBTANÍTOTTA JÉZUS ŐKET PÉLDÁZATOKBAN. A MENNYEK ORSZÁGA HASONLÓ EGY KIRÁLYHOZ, AKI AZ Ő FIÁNAK MENNYEGZŐT TARTOTT. ÉS ELKÜLDTE SZOLGÁIT, HOGY HÍVJÁK ÖSSZE A HIVATALOSAKAT A LAKODALOMBA. DE AZOK NEM AKARTAK ELJÖNNI. ERRE MÁS SZOLGÁKAT KÜLDÖTT EZZEL AZ ÜZENETTEL: MONDJÁTOK MEG A MEGHÍVOTTAKNAK: ÍME A LAKOMÁT ELKÉSZÍTETTEM, ÖKREIMET ÉS HÍZOTT ÁLLATAIMAT LEVÁGATTAM ÉS MINDEN KÉSZEN VAN. JÖJJETEK A LAKODALOMBA.

 

Jézus újabb példázatot mond, Isten országáról, és a hozzá való megérkezés lehetőségéről.

A MENNYEK ORSZÁGÁBAN minden készen van azok számára, akik készülnek KIRÁLY FIÁNAK MENNYEGZŐJÉRE. Mit jelent Isten országára nézve az, hogy MINDEN KÉSZEN van? Hogy eljött az idő, s a KIRÁLY mindent megtett azért, hogy elkezdődhessen az ünnep.

 

A mi Ablonczy családunk óriásinak mondható: tíz testvér és párjaink, 36 gyerek, az ő párjaik, és 55 unoka… több mint 130 fő… Aki a második nemzedékből most házasodik, az esküvői  meghívással igen csak bajban van, mert szüleik felől mi csak az egyik családi oldal vagyunk, és párjuk szüleinek két oldaláról még nincs is szó… Más családok nálunk jóval kisebb létszámúak, ezért e népes Ablonczy ágat kell létszám szerint a többihez igazítani. Lehet az öröm-ünnepet sértés, bántás nélkül megúszni? A fiunk két évvel ezelőtti esküvőjére se hívhatott meg vacsorára mindenkit. Bizony,volt, akinek ez rosszul esett, mert jött volna, és volt olyan is, aki meg volt hívva, de nem jött el. Minden esküvő körül temérdek a tennivaló, tudni kell, mi mibe kerül, s mennyit bír a pénztárcánk…Amikor összeáll a meghívottak névsora, még csak az dől el, kit hívunk, kit nem hívunk. Van aki válaszol a meghívásra, van aki előre lemondja, de csak amikor kezdődik a vacsora akkor lesz egyértelmű, hány meghívott nem érkezett meg, aki nem vesz részt az ünnepségen.

 

ELKÜLDTE SZOLGÁIT, HOGY HÍVJÁK ÖSSZE A HIVATALOSAKAT A LAKODALOMBA. DE AZOK NEM AKARTAK ELJÖNNI...Vajon kik ezek a HIVATALOSAK? Mitől lesz HIVATALOS az ember? Mi azok vagyunk? Szerepel  nevünk az Isten országába meghívhatók névsorában? Hozzá tartozónak valljuk magunkat? Hívott, szólított már minket? Vajon a keresztség, amit kicsi gyermekként (avagy később) nyertünk, az meghívottságot jelent? Ez  mitől marad érvényes, s vajon érvényét vesztheti? A hitben való neveltetés által ismerjük a bibliai történeteket, Jézus történetét, az Evangéliumot. De mit élünk általa? Isten jelenlétének valóságát? Amikor épp szükségünk segítségére, vagy amikor kedvünk kerekedik keresni?

 

DE ŐK EZZEL MIT SEM TÖRŐDTEK, KI-KI DOLGÁRA MENT: AZ EGYIK A SZÁNTÓFÖLDJÉRE, A MÁSIK A KERESKEDÉSÉBE. SŐT OLYANOK IS AKADTAK, AKIK MEGTÁMADTÁK A SZOLGÁKAT, BÁNTALMAZTÁK ÉS MEGÖLTÉK ŐKET. AMIKOR EZT A KIRÁLY MEGHALLOTTA, RETTENTŐ HARAGRA GERJEDT, ELKÜLDTE HADAIT ÉS FELKONCOLTATTA AZOKAT A GYILKOSOKAT ÉS VÁROSUKAT FÖLÉGETTE.

 

Mindnyájan nehezen viseljük kérdőjelekkel teli, szorító helyzetekben a választalanságot, a bizonytalanságot. Vajon észrevesszük-e, mikor Istennel való kapcsolatunk nem működik, tőle nem érkezik üzenet? Amikor szól, válaszolunk a tőle nyert üzenetre? És a mások által közvetített isteni szóra? Elfogadjuk, ha jogos, ha ellenünk szól? Éltet, vagy zavar minket? Neheztelünk, szembefordulunk, visszavágunk, netán ellenségként kezeljük az értünk küldött embert? Nem lehet következmény nélkül nem hallani, vagy elutasítani Isten szavát, mások által megtérésre indító üzenetét. És igen, ez a példázat arra figyelmeztet, vigyázzunk, el lehet veszni, el lehet veszíteni a meghívást is, amit Isten országába nyertünk.

 

Miért hívunk, miért nem hívunk? Miért felelünk, s miért nem felelünk egy-egy hívásra? Az étkezések előtti imádságban pl. azt kérjük, legyen Jézus a vendégünk… De vajon ott lehet? Mikor, miben, meddig igényeljük jelenlétét? Olvastam egy nagyon furcsa verset, szeretném idézni, hogy magunkra ismerhessünk. Arról szól mennyit igényel Isten országából az ember?

 

Jézus, légy a vendégem!

Szeretnék beszélgetni veled.

Jöjj és légy a vendégem!

Jézus, fogadd el meghívásomat. */

Hallottam, hogy szívesen

elfogadtad a meghívásokat,

jöjj és látogass meg engem!

Jézus, szeretnék a vendéglátód lenni,

boldog lennék, ha meglátogatnál.

Jöjj! Mindent elkészítettem.

De Jézus! Csak vendégnek hívlak meg,

és nem azért, hogy örökre nálam maradj.

Szeretném a véleményedet hallani Jézus,

dönteni azonban természetesen magam fogok!

Talán szeretnél a házamban lakni.

Előre megmondom, az nem megy, nem vállalom.

Csak, mint vendéget látlak szívesen…

 

Persze, mi sosem mondanánk ilyet. Ám a viselkedésünk, a magatartásunk, az életünk, a lépéseink azonban mégis ezt tükrözik valamiképp. Hogyan felel erre a versben Jézus?

 

Köszönöm a meghívásodat,

habár korlátoztad azt,

de ha majd elbúcsúzol tőlem,

szomorú leszek,

ha megengednéd hogy állandóan házad

lakója legyek, nagyon örülnék, 

És te örömmel lakhatnál mindenkor

az én országomban. Még van időd,

hogy megfontoljad meghívásodat.

 

2006-ban történt. Májusban volt Lázár Ervin 70 éves. Hogy méltóképpen ünnepeljük jeles évfordulóját, meghirdettem itt Baján és környékén, hogy aki szereti, küldjön egy írást, amit albumba teszünk és egy születésnapjához közeli napra meghívjuk személyesen átadjuk neki. Közben hívtam őt, de ő utál minden ünneplést, azt mondta, ezer helyre hivatalos jeles évfordulója kapcsán. De én erőszakoskodtam, mondtam, hogy azt írta egyszer, azok közé tartozom, akiknek nem tud nemet mondani… Végül megígérte, hogy eljön. Megegyeztünk a megfelelő időpontban is. Közben készült az album, sokan írták le, miért szeretik őt, aztán szervezni kezdtem a közönséget, de ahogy közeledett az a nap, kiderült, nagyon keveseknek jó az időpont, nem tudnak jönni. Ezt a szégyent!?  Mit tehettem, két nappal előbb írtam neki egy email üzenetet, hogy fellélegezhet, a rendezvény elmarad, a neki készült albumot pedig felviszem a „Nők lapja” majálisra, ahova úgy tudom, a feleségével együtt ő is hivatalos. Válasz nem érkezett, se aznap, se másnap, se később, így rossz érzésekkel tele indultam  hétvégén Pestre, a majálisra. Amikor odamentem a sátrukhoz, a feleségét láttam meg előbb, s mondtam, ki vagyok. - No akkor van mit megbeszélnetek.. - kiáltott különös hangsúllyal, s párja mellé ültetett. Akkor derült ki, hogy működött a számítógép „ördöge”, Lázár Ervin  nem kapott semmiféle üzenetet, s nem éppen kedves születésnapi meglepetés volt, amit indokolatlan hallgatásommal szereztem… Nem tudta elképzelni mi történhetett, ha egyszer annyira akartam jöttét! Szántam, bántam, hogy nem próbáltam közben telefonon elérni… De hát ott voltam, s ő megbocsátotta a bosszúságot, amit akaratlan okoztam. Legalábbis ez derült ki akkor elébe tett új kötete dedikálásából… Ma már látom, milyen jó, hogy az albumkészítők miatt, én kényszerültem Pestre utazni. Az volt az utolsó lehetőségem a személyes találkozásra... Röviddel ezután kórházba került, és alig fél esztendő múltán örökre távozott…

 

AKKOR ÍGY SZÓLT AZ Ő SZOLGÁINAK: A MENNYEGZŐ UGYAN KÉSZ, DE A MEGHÍVOTTAK NEM VOLTAK RÁ MÉLTÓK. MENJETEK HÁT KI A KERESZTUTAKRA ÉS AKI VEL CSAK TALÁLKOZTOK, GONOSZOKAT ÉS JÓKAT EGYARÁNT, BEGYŰJTÖTTÉK, ÚGYHOGY A LAKODALMAS HÁZ MEGTELT VENDÉKEKKEL.

Miféle méltatlanságról van itt szó? Kik ezek a KERESZTUTAKRÓL behívottak, akikkel végül megtelik a királyi palota? Azok jönnek, akiknek szüksége van a meghívásra, a vendégségben való részesedésre, az ott kapható ételre-italra… Akik így érkeznek, azoknak nincs joguk, nincsenek érdemeik, nem lehet semmiféle elvárásuk, nincstelenek, vesztesek és szerencsétlenek… Kell nekik a meghívás, az, amit ott kaphatnak, örülnek a vendégség lehetőségének...

 

MIKOR AZTÁN A KIRÁLY BEMENT, HOGY ÜDVÖZÖLJE A VENDÉGEKET, LÁTOTT OTT EGY EMBERT, AKINEK NEM VOLT MENNYEGZŐI RUHÁJA. ÍGY SZÓLT HOZZÁ: BARÁTOM, HOGYAN KERÜLTÉL IDE, HISZEN NINCS MENNYEGZŐI RUHÁD? AZ PEDIG HALLGATOTT. AKKOR A KIRÁLY ÍGY SZÓLT A SZOLGÁLATTEVŐKHÖZ: KÖTÖZZÉTEK MEG KEZÉT-LÁBÁT ÉS DOBJÁTOK KI A KÜLSŐ SÖTÉTSÉGRE; OTT LESZ SÍRÁS-RÍ-VÁS ÉS FOGCSIKORGATÁS. MERT SOKAN VANNAK MEGHÍVOTTAK, DE KEVESEN A VÁLASZTOTTAK.

 

Ha a király mindenkit hív, s nem számít, jó, avagy gonosz az ember,akit behívnak, miért ez a kérdés: HOGYAN KERÜLTÉL IDE? Lehet jogos és helyénvaló?  Miért számít, hogy nincs MENNYEGZŐI RUHÁJA, ha mindannyian méltatlanul kerültek oda? Ki által juthatott volna megfelelő öltözethez? Kapható, vagy szerezhető? Ki kapja? Ki adja? Kinek van? Miből van?

 

Van egy különös látomás Zakariás próféta könyvében. „Megmutatta nekem Josuát… aki az Úr angyala előtt állt, és a Sátánt, aki a jobbja felől állt, hogy vádolja őt… Megszólalt egy angyal, és azt mondta az előtte állóknak: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! Majd ezt mondta neki: Levettem rólad álnokságodat, és ünnepi ruhába öltöztetlek téged…” Zakariás 3:1-4.

 

Aki valóban Isten előtt áll, annak útjába áll a Sátán, a jogos vádakkal. Amíg nem térdre roskasztó súlyú ami ellenünk szól, nem szólhat értünk feloldozó szó sem. Tudunk vád alatt maradni, míg megtörténik a szabadítás, s eltűnhet a vád? Menyegzői ruhát csak így nyerhetünk. Mit merek tudni magamról? Van ellenem szóló vád? Lehet könyörülni rajtam?

 

„Azt mondod: gazdag vagyok, és sokra vittem, és semmire sincs szükségem. Nem tudod hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? …Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdag légy, és fehér ruhát, hogy öltözeted legyen, és ne lássék meg a te mezítelenséged szégyene,..Nézd, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek hozzá…” Jelenések könyve 3:17-20.

 

Készítettek egy filmet Grimm meséiből. Egy-egy része okot, magyarázatot kínál a mese értelmére. Piroska és a farkas esetében meghökkentő a magyarázat. Piroska, kedves és szeretetre méltó lány, de a sötétségben kegyetlen farkassá változik. Kétségbeesik, mikor ráébred arra, milyen gonoszul bánt másokkal. Akkor kapja ajándékba a rossz elkövetésétől  megóvó palástot. Ha magára teríti, amikor bontakozik körötte a sötétség, nem tud kárt tenni másokban. Ám ha nem teríti magára időben a köpenyt, újra kíméletlen, pusztító állattá változik... 

 

„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy felhatalmazást nyerjenek az életfájához, és bemehessenek a kapukon a városba, de künn maradnak… mindazok, akik szeretik és cselekszik a hazugságot.” Jelenések könyve 21:14-15.

 

Veszélyes szembesülés nélkül, megváltottsággal igazolni tisztaságunkat. Kívül maradnak, akik szeretik és cselekszik a hamisságot… HOGYAN KERÜLTÉL IDE? Hozzánk szól a kérdés. Miféle úton-módon vagyunk jelen?  Van MENYEGZŐI RUHÁNK?  Kérve kértük? Ke-gyelemből kaptuk? Akarjuk észrevenni, és bánni, ha akarva-akaratlan beszennyeződött?

 

Ígéretes szépen fogalmazza meg ígéret által nyert bizonyságát, az ismert ének szerzője:

 

   „Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád, aki Jézussal járt, s benne hitt, ragyogó koronát fehér égi ruhát… Igen ott minden kész, igen ott minden kész, minden győztesnek jár örök rész, boldog véghetetlen öröm vár odafenn, Krisztusért én is elnyerhetem…”