A legegyszerűbbnek számító történet is úgy kezdődik, hogy a kissrác már az óvodában cigizett, iskolás korától lopni járt, a bűnözői lét az életformájává vált, bármit elvett ismerősöktől, idegenektől, hogy droghoz juthasson, gátlásai semmiben nem voltak. A család és a tanárok gyakran észre sem vették, hogy mi történik az orruk előtt, vagy ha igen, egyszerűbb volt szemet hunyni fölötte. A szenvedélybeteg fiúk többsége már lemondott önmagáról, a normális, tiszta életről, amikor a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonba került. Szakmai konferenciával ünnepelte negyedszázados fennállását a református egyház fenntartásában lévő intézmény a közelmúltban, ahol az otthon gyógyuló lakói mellett segítő szakemberek, ifjúságpolitikusok és lelkészek is részt vettek. A huszonötödik évfordulóra kiadott Történeteink című könyvben azt írják a leállt drogosok, hogy Ráckeresztúron nemcsak az életüket, hanem valami sokkal többet, izgalmasabbat, szebbet kaptak vissza. A kötet bátorítás lehet megszomorodott, tanácstalan szülőknek és bajba jutott fiataloknak.

Rablóból pandúr
Az elmúlt huszonöt évben a jószándékú amatőrizmusból eljutottak a magas színvonalú professzionalitásig, amire nemcsak az egyházi közeg, hanem a külvilág is odafigyel – mondta a Parókia portálnak Victorné Erdős Eszter, református lelkész, az otthon vezetője.
– A nem létező drogszakmából kialakult egy komoly háló, amely fölfogja az elvérzett szenvedélybetegeket. Ma már valódi szakma foglalkozik a droghasználókkal. A legnagyobb eredménynek a számos megszabadult és megváltozott életet tartom. A korábban bűnözésből élő fiatalok már nem kárt okoznak a társadalomnak, hanem normális életet élnek, és adófizetői a közösségnek. Sokan szociális munkások lettek és szenvedéybetegeket segítenek.

A Harlemből jön
Az idáig vezető út azonban nagyon hosszú és küzdelmekkel teli. A drogterápiás otthonba kerülők általában több mint egy évet töltenek a terápián. Az a bánásmód azonban, amit ott kapnak, eltér a mindennapi életük megszokott gyakorlatától.
– Igen, nálunk megölelik mindig az új betérőket, szeretettel veszik őket körül az első perctől. Az ölelést nem én tettem kötelezővé, a srácok ezt maguktól, teljes természetességgel teszik. Az viszont szabály, hogy mindenkit szeretettel kell fogadni. Az újoncok megítélése teljesen fordítva működik, mint a katonaságnál, ahol az új a csicska, neki kell felmosni és megtenni bármit, amit az öreg baka parancsol. Ráckeresztúron az új fiúknak mindig igazuk van. Elsőként kapnak kaját, sőt repetát is, és az öregek a végén kapnak, ha marad. Az „öregek" már tisztában vannak azzal, hogy az új fiú még nem annyira felelős, ha trágárul beszél, visszaszól, destruktív vagy lázad. Ilyenkor azt mondjuk, még nem tudja, hol van, ő az utcáról, a Harlemből jön, talán még ki sem józanodott. Az újakkal megengedőbbek vagyunk és ezt a szeretetünkkel is kifejezzük – teszi hozzá Victorné Erdős Eszter.

Nincs ideológiájuk, csak a szenvedésük
A drogos társadalom megváltozott, és más bánásmódot is igényelnek.
– Huszonöt éve a drogos szubkultúrában volt egy csipetnyi politikai ellenzékiség, értelmiségi feeling, művészidentitás. A fiatal művészek klubjában hemzsegtek a drogosok. Volt az egész történetben valami sznobizmus. A mai drogosok mások. Egyszerűen csak drogoznak és kész, nincs akkora öntudatuk, mint a régieknek. Fiatalabbak is, korábban kezdik az anyagozást és nem növesztettek álarcot maguk köré. A mostani drogosok védtelenebbek, nincs ideológiájuk, csak a szenvedésük.

A dizájnerdrog megeszi a szervezetet
A fiatalok egyre korábban nyúlnak drogokhoz. Nem ritka, hogy tízévesen elkezdik a kábítószerezést. Az úgynevezett dizájnerdrogok pedig korábban soha nem tapasztalt gyorsasággal roncsolják a szervezetet. Ezért is fontos, hogy Ráckeresztúron a meglévő mellett felépülhet egy új, gyermek-drogrehabilitációs otthon a tizennyolc év alattiaknak.
– Sajnos a gyerekek is keményen drogoznak, de nem lenne bölcs dolog összerakni őket a kemény fiúkkal, a börtönviselt bűnözőkkel, ugyanis a kisfiúkban nagyon erős a negatív romantika. Előfordulhatna, hogy a legnagyobb bűnöző lenne a példaképe, arra felnézne. A drogos gyerekkel másként kell foglalkozni, míg a nagyoknál munkaterápiát és pszichoterápiát alkalmazunk, addig a gyerekeknél a tanulás, a játék és a pszichoterápia kapna főszerepet. A mostani otthonunkban a feszes terápiás rendszer felnőttekre van kitalálva.

Majdnem minden állami gondozott drogozik
- Az állami gondozásban majdnem mindenki keményen drogozik. Nem kivételek ez alól a 10-11 évesek sem. A nagyfiúk bevonják őket ebbe a tevékenységbe, mivel a gyerekek még nem büntethetők. A kicsik egyébként is ki vannak téve a drog veszélyének. Kint lődörögnek az utcán, gyorsan bandába szerveződnek és innen már csak egy lépés az aktív kábítószerezés - véli az otthon vezetője.

A drogosok tiltanák a drogot
Az utóbbi időben egyre gyakrabban fellángolnak az arról szóló társadalmi és politikai viták, hogy teljesen tiltani kellene-e a drogokat, vagy inkább megengedőbbnek lenni. Victorné Erdős Eszter minden drogkérdésben szenvedélybeteg klienseitől kér tanácsot.
– A drogszakmát a kliensektől tanulom. Nagyon érdekes, de ők a teljes tiltást javasolják. Azt mondják, hogy a drog tönkretette a életüket, mert senki nem talált problémát abban, hogy anyagoznak, ők pedig még nem tudtak felelősen gondolkodni erről. Persze rá lehet vágni erre, hogy ez a gyengék kifogása, mégis elgondolkodtató. 

Fekete Zsuzsa