Az elmúlt évek mozifilmjei újra széles körben ismertté tették az ötvenes években íródott A Gyűrűk Ura-trilógia cselekményét. A három részes regényfolyam szerzője, John Ronald Reuel Tolkien műveiben – így mitológiai ciklusában, A szilmarilokban is – a keresztyén hit igazságaival átszőtt világot teremtett, a szépirodalom eszközkészletével ábrázolva a megváltás történetét. A tolkieni mitológia mélyebb megértése céljából a napokban Fantázia és erkölcs címmel rendezett szabadegyetemet és tudományos konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézete, valamint a Magyar Tolkien Társaság.

Keresztyén hit a szépirodalomban
Miközben az oxfordi nyelvészprofesszor J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura-trilógián dolgozott, barátja, C. S. Lewis cambridge-i irodalomprofesszor a Narnia krónikáit vetette papírra. Mindkét szerző hívő volt, Tolkien rendkívül konzervatív katolikus, Lewis pedig – aki barátja hatására jutott keresztyén hitre – anglikán vallású.
– A barátok viszonya vitáik miatt meglehetősen hullámzó volt: teológiai, életviteli és irodalmi kérdésekben egyaránt akadtak nézeteltéréseik. Tolkien és Lewis egy idő után el is hidegültek egymástól – ismertette előadásában Füzessy Tamás. A Tolkien-kutató elmondta, mindkét író igyekezett olyan történeteket megalkotni, amelyek tükrözik keresztyén gondolatiságukat, a kivitelezésben azonban jelentős különbség mutatkozott kettejük között.

– Tolkien úgy vélekedett Lewis munkáiról, hogy azok túl didaktikusak, túlságosan leegyszerűsítők, a magasabb szintű befogadás elől elzárják a mély hitigazságokat. Amikor azonban Tolkien is megírta nagy művét, A Gyűrűk Urát, csalódott annak fogadtatásában. Bár elsöprően pozitív volt a regényfolyam visszhangja, Lewis alkotásaival ellentétben Tolkien műveit nem ünnepelték keresztyén művekként. Az író ezért nyilatkozataiban, írásaiban megpróbálta megértetni a hívekkel és a világiakkal egyaránt, hogy A Gyűrűk Ura gondolatisága a keresztyén hitben gyökerezik.

Ilúvatar ajándéka
– Tolkient egyszer megkérdezte egy nem túl okos riporter, hogy miről szól A Gyűrűk Ura – folytatta az előadó.
– Az író komolyan vette a kérdést, és azt válaszolta rá: a halálról. Azt állította, összes művének ez a témája, és azt is hozzátette, hogy véleménye szerint a világirodalomban minden valamirevaló mű a halálról szól. A halált a tolkieni kváziteológia Ilúvatar különleges ajándékának nevezi, melyet az emberek kaptak. Nem önmagában álló és nem perverz állításról van szó, ez a kijelentés ugyanis sokkal nagyobb egységbe van ágyazva. Tolkien úgy vélekedett, hogy a biblia Ábrahám előtti eseményei nem történelmi tények, hanem metaforák, ihletett szerzőik pedig rajtuk keresztül akarták megragadni a mély hitigazságokat. Tolkien maga is megpróbálta mitikus környezetben elmondani a keresztyén hit lényegét. Nem állt szándékában az Ószövetség helyére lépni, mégis újrafogalmazta az Ábrahám és a történelem előtti eseményeket.

Tökéletesek, mégis irigyek
A tolkieni mitológiában nem az emberek az Istent jelképező Ilúvatar első teremtményei, hanem a tündék. Mire az emberek megérkeznek a világba, ők el is buktak abban a hatalmas harcban, amelyet a gonosz ellen folytattak.
– A tündék valami olyasmit testesítenek meg, amire minden ember vágyik: szépek, magasak, a hajszínűk is megfelelő, kreatívak, még kevéske varázserejük is van időnként. Ha meghalnak is, akkor is feltámadnak, méghozzá úgy, hogy visszaemlékeznek az előző életükre. Az emberek ezzel szemben rövid ideig élnek, emiatt nem is annyira kitartóak, szenvedniük kell. Rendelkeznek azonban egy nagyon fontos tulajdonsággal, amellyel a tündék nem: a haláluk után visszajutnak Ilúvatarhoz. A tündék tragédiája, hogy az anyagi világhoz vannak kötve, és ezt a világot minden erőfeszítésük ellenére sem tudják megtisztítani a gonosztól. Bár Tolkien bennük a tökéletes ember mintáját alkotja meg, ők mégis irigykednek az emberekre a halál ajándéka miatt.

Győztes dallam
– Tolkien teremtéstörténetében, Az ainuk énekében az áll, hogy Ilúvatar és első teremtményei, a tündék – akik megfeleltethetők a keresztyén hitvilág angyalainak – a transzcendentális létben valamiféle muzsikát játszottak. Ami a fizikai világban történik, az egyszer már megtörtént a muzsikában, hiszen Ilúvatar csak valódi fizikai létet adott annak az elvont formának, amelyet muzsikaként lehet leginkább interpretálni a mi világunkban. Ilúvatar ad egy gyönyörű dallamot, ám néhányan az angyali karból – különösen Melkor, aki Lucifer megfelelője – önálló dallamot alkot, diszharmóniát okozva ezzel. Ilúvatar elővesz egy másik dallamot, amellyel megpróbálja legyőzni ezt a diszharmóniát, ám nem sikerül neki. A harmadik dallam felett azonban Melkor nem tud győzedelmeskedni. Sokak szerint az első új dallam a tündéket, a második az embereket jelképezi, vagyis nem az életideált jelképező teremtmények, hanem az emberek azok, akik legyőzhetik a gonoszt.

Amit csak a mese mondhat el
– Tolkien tudta és vallotta, hogy a világ megismerésének van egy logikus, érvelésen és racionalitáson alapuló, okságot feltételező és senki által nem vitatott módja. Ám azt is tudta, hogy az igazságok megtalálásának van egy másik módja is: a képzelet, a mese és általában a kreativitás. A kitalált történetek nem azért érdekesek, mert valaha valóban megtörténtek, hanem azért, mert a velük való szembesülés elvezet egyes igazságok felismeréséhez, akár verbálisan, akár csak az érzések szintjén. A mítosznak az a funkciója, hogy irányt mutasson, megmutassa az embernek, mi a helyes, mi igaz és mi nem – fogalmazott Füzessy Tamás.

A történet vége
Bár Melkor, a Gonosz ármánykodása miatt pusztulásnak vettetett alá az emberi világ, a tolkieni mitológia arra hívja fel a figyelmet, hogy a végső győzelem Ilúvataré. Egy tökéletesen jó Isten által teremtett világban is elfogadható, hogy rossz dolgok történnek, ha azok valami nagyobb jóhoz vezetnek a kutató értelmezése szerint.
– Melkor miatt hideg lett, de ennek nyomán gyönyörű jégkristályok születnek. Félelmet, viszályt és fájdalmat szított a világban, de megszületett a bátorság, az önfeláldozás, a barátság és sok minden más, amelyek nem tűnnének ennyire értékesnek, ha nem lenne szenvedés. Bármit követ is el a Gonosz, Ilúvatar mindig úgy intézi, hogy abból valami nagyobb jó szülessen, még ha kerülőutakon is. Tolkien ezzel azt állítja, bár történnek rossz dolgok a világban, a történet folytatásában kiegyenlítődnek, sőt, többszörösen ellensúlyozódnak az igazságtalanságok. Ha a világot Isten szemszögéből szemléljük, kiderül, hogy a gonoszság uralma a percnyi léthez kötődik, és az általa okozott szenvedés még korántsem jelenti a történet végét.

Jakus Ágnes