Ige, ima, közösség, szolgálat – ahogy arról korábban beszámoltunk, a református kegyesség alappilléreire épült az idei Művészetek Völgye Református Udvara. Mint az utóbbi években, idén is ellátogattunk a kulturális-művészeti fesztivál egyik legkülönlegesebb helyszínére, amelyhez több szálon is kötődünk.

Az udvart ugyanis szerzőink, munkatársaink ötletei is színesítették, és helyet kaptak benne többek között a korábban általunk megszólaltatott református művészek, tudósok, pedagógusok és közéleti személyiségek gondolatai is Füle Tamás, a Parókia portál szerkesztőségvezetőjének fotókiállításán. Vonzotta a látogatókat az általa megálmodott Szó – Láss – Szabadság elnevezésű szabadtéri interaktív tárlat is, melynek társrendezője Szabó Dóra szerzőnk.

Bölcsföldi András, a Közös(s)Ég magazin szerzője, és önkéntes csapata irodalmi kávéházzal és számos meglepetéssel várta a betérőket. A templomi áhítatok, a kiállítások, a koncertek és az imaszoba csak néhány ezek közül. Portálunk hét rövidfilmje az egyház tevékenységét mutatta be a látogatóknak, a közösségi jókedvnek pedig a játékok és a körtefa köré rendezett, egyházi és világi reformerekről szóló irodalmi kávéház adott teret. Újraformálni, újraalakítani, visszaalakítani – ezt jelenti a reformáció szó, a közeledő ötszáz éves évforduló alkalmából ezért ez lett a központi gondolata a taliándörögdi Református Udvarnak az idei Művészetek Völgyében. Lássuk, mit jelentett mindez a Völgy betérő vándorainak!

Csend és mosoly
„Reformátusok vagyunk, de nem gyakoroljuk a hitünket. Idén az imaszoba fogott meg, korábban a kiállítások, az irodalmi kávéház pedig most is emberközelivé tette az udvart.
Ez a kedvenc udvarom, minden alkalommal megérint egy-egy gondolat, amit itt találok. Volt úgy, hogy az egész évi feszültségemet sírtam itt ki" – meséli Garda Ildikó, az egyik látogató.

„Az utóbbi években mindig visszatérünk ide, mert olyan mély hatást tett ránk a református udvar, amikor először jártunk itt.
Minden évben hoz ez a visszatérés valami újat. Idén, ami igazán megérintett, a Szó – láss – szabadság kiállítás négyes útjából a csend útja. Számomra ez az egyedül pihentető. A fehér sátorban kitett szavak közül pedig a mosoly volt most a nekem szóló üzenet. Befelé az elfogadást, kifelé pedig az emberekkel való kapcsolódást jelenti" – osztotta meg velünk Fülöp Csaba.

Vallás – háború?
A református templom hívogatta be az udvarba Hajdu Gábort és feleségét. „Nagyon jó érzés volt belépni ebbe a templomba, megérintett a puritánsága, emberléptékűsége. Először járunk itt. Édesanyám ága református, engem is annak kereszteltek, de kettőnk közül a feleségem vallásos: ő katolikus, úgyhogy mi állandó vallásháborúban állunk. Komolyra fordítva a szót: rajta látom, hogy neki mennyi energiát ad a hit, irigylem is tőle ezt."

Gyerekekkel is
Gyermekeivel szinte mindennapos vendégei volt az udvarnak egy taliándörögdi édesanya.
„Azért szeretünk ide járni, mert a gyerekek is el tudják magukat foglalni. Nagyon kedvesek, közvetlenek az udvar házigazdái. Én a dicsőítéseket szeretem hallgatni délutánonként. Gyakran járok egyébként istentiszteletre az evangélikus templomba, néha ide is. Régóta hiszek Istenben, de komolyabban öt-hat éve. A hit erőt ad nekem az elhordozhatatlan nehézségekben is" – mondja Bari Jánosné Éva.

Akár az ember arca
Az egykori kántortanító háza előtt fiatal párral találkozunk, a fiú vállán fényképezőgép. „Meghatott minket ez a hely. Mikor beléptünk, egyből érezni lehetett a hosszú éveket, amelyeknek nemcsak fizikai, de lelki vagy szakrális nyomai is vannak. Akárhogy fogalmazunk is, ez az érzés közös. Jó ott lenni, ahol sokan érzik ezt, és kicsit részesévé válni ezeknek a dolgoknak. Ezen a házon tükröződik minden, ami vele, benne történt, ugyanúgy, ahogy egy ember acán is" – mondta Éliás Dávid.

Lehet kreatívnak lenni
„Azért szeretem a református udvart, mert nagyon sok kis zug van, ahová el lehet vonulni.
Sok új embert megismertem itt, ami számomra fontos része ennek a nyárnak. Mindenki más is találhat itt olyasvalakit, akihez kapcsolódhat" – véli Tóth Orsi, a Református udvar egyik segítője, aki másodmagával imaszobát épített és többek között interaktív zenés estet is tartott az udvarban. „Itt lehet kreatívnak lenni, amellett életemben először vagyok úgy jelen valahol zenészként, hogy elsősorban a dicsőítésen van a hangsúly. Ez nagyon szép élmény."

Személyesen, hitelesen
Orsi szerint a betérő vendégeket a személyességgel lehet megfogni, ami hitelessé teszi valamennyi gesztust.

„Semmi sem kötelező itt, viszont ami érdekli a látogatókat, azt szabadon, akármeddig szemlélhetik. Rám nagyon nagy hatással vannak a személyes történetek, élmények, amelyekbe beavatódom, és a bizalom. A templomi áhítatok is a személyesség miatt fogtak meg. Volt egy-két áhítat, ami annyira emberi, ami meg tudott szólítani, mert az emberek bele tudták magukat vinni hitelesen, mindeközben volt bennük magasztosság is."

Itt felejtődni
„Én azért jöttem most vissza, mert tavaly sok időt eltöltöttünk itt, és tudtam, hogy biztos valami jó kis kreatív dolog vár ránk megint.
Olyan nyugi van az udvarban, jó itt felejteni magam. A többieken is látom ugyanezt, és bár lenne program Kapolcson, el is indultunk a buszhoz, de a sokadik megy azóta el..." – mondja Papp Eszter. „Ez nem egy 'két percre benézek' udvar, belső kényszer, hogy jó lenne, jólesne itt értékes időt tölteni. Nem is lehet egyszerre megnézni mindent, vissza fogok jönni, végigjárok egy új útvonalat, remélem, lesz rá még idő."

Elviszem magammal
Magammal vihető gondolatokra találtam itt – árulja el egy másik látogató, Andrea. „Én ugyan katolikus vagyok, de legjobban a portrékiállítás fogott meg a reformátusok gondolataival. Fényképezgettem is, hogy el tudjam vinni és fel tudjam idézni őket."

Felfelé nyit
„Én csak itt ülök, csendben vagyok. A Láthatatlan Színházat csináljuk az evangélikus templomban.

Előadás után mindig jó egy kicsit kiengedni, elengedni, beengedni" – mondja Mézes Zsolt. „Ez az udvar rokon lélek a miénkkel. Azt mondják, régen ilyesmi lehetett a Völgy, kicsi, jó dolgokból állt. Mára már nagyon sok a program, szinte el is lepi a látogatót. A legjobb udvarok azok, amelyek nyitnak fölfelé – ez a hely is ilyen."

A lélek is
„Minket a LEGO hozott ide, mert a fiam nagy LEGO-rajongó. Jó ideje itt vagyunk, játszunk, de szépen lassan belefolytunk mindenbe – osztja meg velünk Rávai Györgyi.
„A templomban kiállított művek nagyon érdekesek, de legjobban a szép szavak sátora tetszik, szeretném megnézni egyszer kivilágítva is. Az egész udvarról az a benyomásom, hogy itt minden eredeti – ellentétben Kapolccsal, ahol kevés dolog volt igazán megkapó. Itt tényleg vannak új inspirációk, miközben a modern és a régi egyszerre benne él – és persze, a lélek is."

Hely a szavaknak
„A legszebb magyar szavakról hirdettek meg egy szavazást egy éve, talán éppen itt voltunk a Völgyben, amikor erről olvastam.
Megkapaszkodott bennem az a gondolat, hogy milyen fontosak a szavak az életünkben, mennyire meghatároznak minket. A felénk hangzó meg az általunk kimondott szavak: negatívak, bántók, dicsérők, elismerők, szépek. Onnantól kezdve gondolkodtam arról, hogy kellene a szavainknak helyet adni itt, ebben az udvarban" – mondta Füle Tamás, portálunk szerkesztőségvezetője, a Szó – Láss – Szabadság kiállítás ötletgazdája.

Én vagyok ez
„Szerettem volna olyan teret létrehozni, ahol a szavak emelnek rajtunk, felemelnek, vagyis kicsit változtatnak a pillanatnyi állapotunkon.
Így formálódott meg a sátor ötlete a szép szavakkal. Kezdettől fogva tudatosak voltunk abban, hogy ez egy nagyon egyszerű tér legyen, és semmi ne vonja el a figyelmet a szavak üzenetéről.

Sikerült ellenállni annak a csábításnak, hogy tipográfiailag izgalmassá tegyük őket, így végül egy betűtípussal szedtük őket, fehér alapon feketével. Szerettünk volna mindent rábízni a szavakra és az emberre, aki bezárkózik velük. Egy tükör van még a sátorban, mert azt valahogy fontosnak éreztem, hogy aki oda betér, mindeközben azzal szembesüljön, hogy igen, ez most nekem és rólam szól, és én vagyok az."

 

Visszaadni az értelmét
A Művészetek Völgye kezdettől fogva számított az egyházak közreműködésére.
„Kezdetben egy evangélikus lelkész képviselte az egyházakat, Kis János bácsi, a Völgy meghatározó alakja volt, szorgalmazta is a létrejöttét" – ezt már Bölcsföldi András lelkész, a Református Udvar koordinátora mondja. „Hallottunk arról, hogy a templomokat nem arra használták, amire igazán érdemes, és gondoltuk, megtölthetnénk saját tartalmainkkal őket, hogy újra azoknak az értékeknek adjanak otthont, amelyek fontosak nekünk."

Érthető és elérhető
„A reformátusok helye a Művészetek Völgyében Taliándörögdön van, a most működő három völgyfaluból ez az egyetlen református templom, és mi évről évre ide térünk vissza a programjainkkal. Kisebbfajta rangot vívtunk ki ezzel, a Völgy ugyanis az utóbbi években úgy alakult át, hogy az udvaroknak lett benne nagy jelentősége.
Vannak zenei udvarok egy-egy énekeshez kapcsolódóan, mint a Harcsa Veronika- vagy a Hobó-udvar, és vannak különböző tevékenységekhez kapcsolódóak is, mint a Momentán Társulat udvara, a Folkudvar vagy a Kaláka Versudvar. A Református Udvar sajátos szín ezen a skálán, meghatározott küldetéssel, hiszen mi egyházunkhoz és a hithez tartozó értékeket képviseljük. Aki betér hozzánk, a Völgy zsúfoltságában a nyugalom szigetén érzi magát. Vannak székek, nyugágyak, meg lehet egy kicsit pihenni, lehet olvasni, meg lehet inni egy kávét, üdítőt, teát, és legfőképpen lehet beszélgetni az itt lévőkkel. Az a fő profilunk, hogy megmutassuk kifelé az egyházat és üzenetét, a reformátusoknak pedig belső értékeinket tegyük újra érthetővé, elérhetővé."

Ez egyre inkább sikerül is, hiszen az idei Művészetek Völgye vasárnap ökumenikus istentisztelettel zárult a nyolcszáz éves taliándörögdi klastromnál. Az istentiszteleten részt vett többek között Lackfi János költő és zsoltárokat adott elő a Kaláka együttes, az Igét Bölcsföldi András hirdette. „Huszonöt éves a Völgy, mi pedig tizenöt éve vagyunk jelen benne, ezért adtunk hálát."

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás, Jakus Ágnes