A Spiritualitás és misszió az egyházban nevű kurzus egyszerre útkeresés és szakmai műhely, amelyben összeér a személyes kegyesség a közösségi lelkiséggel.
Nem csak a bezárkózás volt nehéz, az újranyitás sem egyszerű lépés. Milyen tanulságokat viszünk magunkkal a karanténból, hogyan hathat mindez közösségeinkre, és elérkezett-e ezzel a valódi szabadság? Református és katolikus válaszok.
Egynapos böjtre hív a Külső-Kelenföldi Református Egyházközség lelkipásztora még húsvét előtt. Ha Istent keressük a járványhelyzetben megváltozott életünkben, azzal kifejezzük törekvésünket, hogy a szívünk Istenhez térjen.
A Szeresd a várost, szeresd az egyházat! imamozgalomba húsvét és pünkösd között kapcsolódhatunk be a város és az egyház megújulásáért. A heti öt napon át, összesen hét hétig tartó lelki útra egyénileg és gyülekezeti kiscsoportban is lehet vállalkozni, erről minden közösség maga dönthet.
Mikor jön el a húsvét, az igazi lehetetlen lehetőség? Nem tudom. De azt tudom, hogy eljövetele az önkéntes áldozattal kezdődik. Nem karanténban vagyunk, hanem őrhelyen, ahol várjuk a virradtát.
Ha nincs betegség, nem kell a diéta. Ha nincs háború, nem kell rendkívüli helyzetet hirdetni. A böjt bevezetése épp természetellenessége okán mutat rá arra a bajra, amibe az ember jutott a maga választotta útján, és ahonnan nem vezetnek ki az ösztönök, a jó nevelés, a reggeli jóga és a friss levegő.
Ha gondolkodom az imádságról, azt veszem észre, hogy egy pillanat alatt az őseim imádságai mögé menekülök. Erős és meghatározó emlékek jelennek meg szemeim előtt, miközben saját, imának alig nevezhető gyenge szavaimra gondolok.
A repülőgépünk belseje legalább annyira volt „nyugalmat árasztó”, mint az az MR-készülék, amiben öt évvel korábban kellett ugyanennyire tétlenül, kilátástalanul és aggodalmakkal elárasztva elhelyezkednem.
Emlékezetes imádságokat felelevenítő sorozatunkban a fasori református gyülekezet tagja meséli el, hogyan ért jó véget egy rettegett vizsga, hogyan épült a bizalma Isten felé és hogyan segíthetjük egymást a bajban.