Az ének vigasz lehet a legnehezebb pillanatokban is – mondja Steinbach József. A dunántúli református püspök családjában évekkel ezelőtt két haláleset történt hirtelen egymás után: feleségével elvesztették szüleiket, majd egészséges kislányuk teljesen váratlanul lebénult. Az egyházvezető a zene, a református zsoltárok jelentőségéről beszélt portálunknak.
Béke van, színvonalas az oktatás, kedvesek és segítőkészek az emberek, jó itt élni. A napjainkat jellemző nagy magyar kesergésben talán nehezen ismerhető fel, hogy Magyarországról van szó, legalábbis így lát minket egy menekült afganisztáni család. Khyber és Saima egy csepeli panelban élnek három gyermekükkel. A háború elől menekültek hozzánk, most a reformátusok segítenek a családnak.
Braille-bibliát, hangos bibliát, valamint az evangéliumi hangtár könyveit adományozta a Református Missziói Központ (RMK)Vakmissziója kárpátaljai vakoknak és látássérülteknek a közelmúltban. A Bátyúban élő vakoknak semmilyen segédeszközük nincs, ami segíthetné a mindennapi életüket.
"Emlékszem, ott ültem anyám mellett a szoprán szólamban, ő fél szemmel mindig odasandított, mit csinálok, de jóapám belemerült az énektanításba, vezénylésbe, a szólamok csiszolgatásába." - Személyes gondolatok a Budapest-Soroksári Egyházközség Osváth Viktor énekkarának zenés áhítata nyomán.
„Ott állok egy szőlőtőkével szemben és szinte tudom, mire van szüksége, hol vágjam, mit alakítsak rajta, hogy az Istennel való együttműködésből jó termés legyen" - állítja Juhász László református presbiter, az etyeki Zarándok Pince társtulajdonosa. Az eredmény önmagáért beszél: a vendégek nemcsak természetes módon előállított boraikért keresik fel a pincét, hanem lelki feltöltődést is keresnek.
A láthatatlan valóság mindent fölülír. Ha gyilkolunk, ott gyilkolunk, ha szeretünk, ott szeretünk, ha szenvedünk, ott szenvedünk, ha örülünk, ott örülünk, ha sírunk, ott sírunk.
- Isten még az elnyomás idejét is jóra tudja fordítani, most pedig megláthatjuk, milyen gyümölcsöt terem a szabadság – köszöntötte Bogárdi Szabó István a holland református lelkipásztorokat, akik azért érkeztek hazánkba, hogy magyar kollégáikkal együtt vitassanak meg aktuális társadalmi és teológiai kérdéseket.
A lelkipásztorok gyakran hordozzák zokszó nélkül terheiket, keveset törődve önmagukkal. Előfordul, hogy csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már baj van. Ezen a helyzeten is szeretne változtatni a Dunamelléki Református Egyházkerület: minden lelkész és családja ingyenes, komplett szűrővizsgálaton vehet részt a budapesti Bethesda kórházban. Ami máshol hetekbe, hónapokba és sok utánajárásba kerülne, az a református egészségügyi intézményben csupán egy délelőtt.
Nemcsak a templom tornyán, hanem a valóságban is lehet kakasa a református gyülekezetnek - a lakótelepi hívek baromfiudvar helyett a skanzenben választottak maguknak jószágot.
Szeretnénk felvenni a kapcsolatot olyan kollégákkal, akik református teológiát végeztek, jelenleg viszont nem lelkészként szolgálnak. Levelezős fórum és/vagy személyes találkozások lehetőségeire gondoltunk.
Hitte, hogy a kommunizmus működőképes, csak elég kitartóan kell szolgálni a rendszert. Párttag lett és az ateizmus nagykövete egy Kaszpi-tengeri kikötővárosban, ám amikor úgy döntött, hozzámegy egy magyar férfihoz, meghurcolták és kitiltották a pártból. Budapesten döbbent rá, hogy a szovjet-magyar barátság csak áltatás, de az igazi meglepetés akkor érte, amikor átlépte egy református templom küszöbét.
A száz legjobb iskolát felsorakoztató rangsorban huszonötödik helyen áll a Baár-Madas Refomátus Gimnázium. A középiskolák megítélése az eredményesség mellett sok más szempontot is megjeleníthet, számos szülő mégis a tanulmányi és felvételi mutatók alapján dönt, amikor iskolát választ gyermekének. Tombor László igazgató szerint minden iskola más „pályán játszik", a budai református gimnázium a minőségi oktatás mellett olyan értékeket is megpróbál közvetíteni, amelyek ma már nem mondhatók általánosnak, és ez – mint mondta – kulcskérdés.
Az árvízi felhívás a tábori lelkészekhez is elért. Ezekben a napokban a Duna mentén több kritikus ponton is segítenek.Fényképes tudósításukat a taborilelkesz.hu oldaltól kaptuk.
Nyolchetes koromban megkereszteltek, tősgyökeres protestáns családból származom, protestáns a protestánsok közül, felekezeti szempontból református, buzgóság szempontjából az egyház üldözője...
A pesti oldalról indulva úgy tűnik, hogy minden a megszokott rendben halad. Diskurzusunk az autóban azonban már arról folyik, ami egész Európában beszédtéma: az évszázad árvize. Az alsó rakpartokat lezárták, így a fővárosi dugóban araszolunk az árvíz fenyegette Duna-menti kis települések felé. Az Erzsébet híd budai oldalán, nyakunkat nyújtogatva figyeljük, hogyan védekeznek a szakemberek az áradat ellen. A folyó mit sem törődik a szorgos munkásokkal: szinte egykedvűen kebelez be egyre nagyobb területeket. Ami tegnap még autóút volt, ma már folyómeder.
„Hogyan tovább? Ez a mi kérdéseink ünnepeink végén, a hétköznapokban, tovább az ünnepek nélküli időszakban. Különösebb változás nélkül visszazökkentünk a hétköznapokba?" - teszi fel a kérdést Eszenyeiné Széles Mária Pünkösd után című írásában. Szintén a lap címoldalán olvasható a Generális Konventnek a református egység napját köszöntő üzenete.
Élénkszínű virágok és csillogó betűk a jégszekrényre szánt igés kártyákon - megelégszünk velük, pedig van szebb, jobb a giccsnél, hangsúlyozza a Sófár Református Dicsőítő Iskola egyik kurzusvezetője. Az idei táborban installációs műhely is indul kreatív laikusok számára, hiszen a hét éve alakult Sófár mozgalom nemcsak a zenés dicsőítésben számít megújulásra.
A hittanoktatásról, az új egyházi törvényről, a népszámlálás „furcsa" eredményeiről, a közelmúltban nyílt Bibliás Könyvesboltról, valamint a temetkezések körül kialakult visszásságokról is szó volt a nyugdíjas lelkészek találkozóján a Dunamelléki Református Egyházkerület székházában, ahol Bogárdi Szabó István püspök számolt be az elmúlt időszak legfontosabb eseményeiről.