Én már az elején megmondtam Lilinek, hogy ez nem jó ötlet.

Én vagyok a nagyobb, én tudom jobban, te kicsi vagy és ne szólj bele, mondja, különben is, ő látta, hogy készíti mamus. Meglepjük mamust, vagy te talán nem akarod, hogy örüljön?

A kisebb kötényt nyomja a kezembe. Mamus neki varrta, nekem is varrt volna egy kéket, és akkor most nem ezt a ronda rózsaszínt kellene magamra kötni a fodrokkal, de Lili erősködött, hogy neki varrjon újat, ezt meg adja oda nekem.

Van hozzá minden, mamus bevásárolt, nekünk már csak össze kell rakni, mondja. A fehérlisztes doboz üres, de ő látta, hogy a foltos Józsi bácsi a liszteket zsugorfóliástól tette a kamra legfelső polcára, ahhoz csak létra kell, mondja és már a kezében is a létra, ő fogja, én menjek fel. Nem szeretem a foltos Józsi bácsit, mert mindig szúrós szaga van, és az arca nagyon ronda a barna foltoktól, de mamus nem engedi, hogy így hívjuk, nem szabad csúfolódni, Rozália. Mindig én megyek fel, mondom, de csak halkan, magam elé. Mert te vagy a kisebb. Lehet, de én félek a magasban. Majd megszokod, csak ne nézz le. A második fokon meglátom a Nagyi titka feliratot a legalsó polcon, nézd, ott egy kiló!

Én mondom, mi kell, te adogasd, mondja Lili. Tej, előveszem, ő kimér két decit, lábosba önti, melegszik.

Lili, figyu, te érted ezt a karácsony-dolgot?

Porcukrot. Mit lehet azon nem érteni?

Két kiskanálnyit tesz a vizespohárba, ráönti a langyos tejet. Olyan édes illata van, rögtön meginnám, de nem, én kibírom, mert ha megkérdezem, Lili rám néz azzal a mérgeszöld tekintetével, és azt mondja, falánk vagy, Rozi. Ha nem is mondja, gondolja.

Ugye megszületik a kis Jézus?

Jaja, megszületik, bonts ki négy élesztőt.

Kicsomagolom a sárga papírból, mind a négyet beletöri.

De Jocó szerint a kis Jézus hozza a karácsonyfát, Kata meg azt mondta, hogy Jocó buta, mert az angyalok hozzák, csilingelnek, és ott a fa feldíszítve a nappaliban.

Nem értem, mi a kérdés.

A legnagyobb zománcos tálat veszi elő, belül kék, kívül fehér.

Aladár viszont azt mondta, hogy az apja faragja a fát, és olyankor az apja nem énekel és nem csilingel, viszont mond olyan dolgokat, amiket nekünk nem szabad megismételni.

Lisztet. És?

Nem értem, hogy ki hozza a fát: az angyalok, a kis Jézus vagy Aladár apukája?

Elég a fele. Ez nagyon egyszerű, Rozi. Az angyalok hozzák, a kis Jézus kérésére, de az angyaloknak nincs idejük a tartóba faragni, és olyankor az apukák segítenek.

A pohárra mutatok.

Lili, nézd!

Ne most, Rozi, tojást török, sárgája, fehérje, koncentrálok.

De az élesztő, Lili!

Hozd apu söröspoharát!

Beleöntjük a söröspohárba, majd egy kislábosba, abba, amelyiknek letört a füle. Tovább nő. Minden élesztős, az edények, a pult, a kötényünk, Lili arca, minden. A kuktát, kiált. Lili beleönti a nagy húslevesfőző edénybe, amit csak vasárnap szoktunk használni, amikor átjön a foltos Józsi bácsi, meg az unokája, Dönci, aki folyton azzal dicsekszik, hogy van egy tacsija, nekünk meg nem lehet, mert Lili allergiás, és a mamus szerint a tacsi nem tud kanyarodni, olyan hosszú. Dönci tudja, hogy vágyom egy tacsira. Lili az egészet átönti, innen nem jössz ki, mondja, és rázárja a fedelet.

Leülök, nézem, ahogy kézzel dagaszt, pihenteti, majd töltelékeket főz, már adom a diót, cukrot, mákot, cukrot, tekeri, mindenhol tésztadarabok, ismét pihenteti. Kockás konyharuhával törli a pultot. Úgy igazgatja a haját, mint anyu régen, legalábbis én így képzelem. Neki is vörös haja volt, mint a mamusnak a régi fotókon, meg Lilinek. Csak az enyém ilyen semmilyen. Te apádra ütsz, mondogatja mamus, a Tóth család ilyen semmilyen hajú.

Lili az asztal sarkához húzza a hokedlit, leül.

Lili!

Igen, Rozi?

Most a kis Jézus születésnapját ünnepeljük, ugye?

Igen.

De Lili, nem értem, mert a fa, az még érthető, de hol van most a kis Jézus?

Hogyhogy hol van?

A mamus azt mondta, hogy a szívekben van, a lelkész, hogy az Atyánál, de ő a jászolban született, azon a bé betűs helyen, tudod, de ő a világ ura is.

Mit nem értesz ezen? Persze, hogy ő a világ ura.

De a szívekben van, vagy az Atyánál?

Ne kérdezz butaságokat. (Mindig ezt mondja, hogy butaságokat kérdezek.)

Lili, a kis Jézus is szereti a bejglit?

Mindenki szereti a bejglit.

Akkor apu is szerette?

Apu is szerette. A diósat főleg.

Lili szerint kétszer fél órát kell pihentetni, a mamus úgy csinálja, meg extra vaníliás cukrot szór rá, és ha megreped, azt mondja, katasztrófa. Most Lili mondja, hogy ha megreped, az katasztrófa, ettől a katasztrófa szótól olyan felnőttes. Én csak azt mondom, hogy rossz lenne, sőt még azt sem, mert mi van abban, nem?

Lili!

Rozi, te tényleg nem tudsz csöndben maradni?

A sütőajtó nyikorog, kicsap a meleg, majd újra nyikorog, libabőrös vagyok.

Csak azt akarom kérdezni, hogy ha idén nem megyünk templomba, nem lesz gyerekkarácsony, akkor hogyan találkozunk a kis Jézussal?

Mamus ekkor toppan be, hát ti meg? Hogy néz ki a konyha?

Mamus, én nem, én mondtam a Lilinek, de ő erősködött, és az élesztő, meg a tej, kicsi volt a pohár, a padlóra folyt, és akkor töröltük, ne nézz így, Lili, jó, csak te törölted, de.

Mamus összeüti a két tenyerét, nevet, hogy néztek ki, maszat Pannák! Átölel minket, arcunkat a ruhájába nyomjuk, ő is lisztes lesz, de nem baj, nem szól. Olyan szép a mamus, amikor rázza a nevetés, csillog a szeme, felmosót hoz, levendulaillattal mossa a padlót.

Kiszedi a bejglit, vaníliás cukrot szór a tetejére, a diós megrepedt.