Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! (Ézsaiás könyve 9. fejezet, 5. vers)

Éppen tavaly karácsonyra voltam kiírva második gyermekünkkel, aki által a legtöbbet tanultam eddigi életemben a békességről. A sokszor mantrázott „nem a körülményektől függ” szlogen valósággá vált kislányunk születésében, és előtte, a várakozás utolsó heteiben.

A tervezett otthonszülés helyett betöltött 41. héten sétáltam be a körzetes kórházba, megadva magam a császármetszésnek. Ott, ahova nem tettem be a lábam a harctól félve, és végül úgy mentem be, mint akit legyőztek. Ott tapasztaltam meg a békesség egy mélyebb dimenzióját. Életem első műtéte, az irányítás feladása, a vajúdás élményének és katarzisának elengedése végül egyik legnagyobb életleckémmé lett. Jézus nem ott volt, ahol vártam, nem a bábai gondoskodásban vagy a természetes szülést támogató kórházban, hanem a műtétre készítő altatóorvos, szülésznő, két szülészorvos és a nővérek szavaiban, törődésében, humorában és emberségében.

Meztelenül fekve a műtőasztalon, kiszolgáltatottan, új életet világra hozva.
Egy istállóban, barmok közt életet adva az Isten Fiának.
Minden anya az életét kockáztatja a világ kezdete óta a gyermekeiért.

Az őrzőben, amikor már nem hat az érzéstelenítő és jön a fájdalom java, amit össze sem tudok hasonlítani első szülésem fájdalmaival.
Betlehem szélén egy újszülöttet szoptatva, a szülés feletti öröm elnyomja a fájdalom nagyságát.
Minden anya osztozik Isten (újjá)születés feletti örömében.

Hat óra fekvés után felállni és kivenni a katétert, meglátni a vágást a hasamon, amit örökre viselni fogok.
Gyermekágyban menekülni, mert meg akarják ölni az újszülöttet.
Minden anya olyan sebeket hord a testén, melyekről gyermeke felismeri a mennyek országában is.

Pár hónap múlva tehetetlenül nézni, ahogy az idősebb gyermekem nehéz és ellentmondásos érzések közt vergődik, amire nem tudok megoldást.
33 év múlva nézni, ahogy a Megváltót felszegezik a keresztre.
Minden anya osztozik Isten fájdalmában, ha szenved a gyermeke.

Elengedni minden tervet, valamit megértve abból, hogy valóban nem tudunk jobbat kitalálni, mint az Ő terve.
3 nap múlva ujjongani az üres sír felett.
Mindig emlékezni, hogy minek a kezdete volt az első karácsony.

Rácz Zsuzsanna