A lelkészhét központi témája a keresztyén reménység volt. Június 24. és 28. között közel ötven résztvevő (főleg aktív lelkészek házastársukkal) élvezte egymás társaságát, illetve az egyéni elcsendesedés és a csoportos elmélkedés lehetőségeit Tahitótfalun, a „Sion Hegye” Református Konferenciatelepen. Hétfőn este elhangzott az alapvetés:

az emberi reménység a jelen lehetőségeiből kiindulva a minél fájdalommentesebb jövőre vágyik.

A keresztyén reménység ezzel szemben Isten üdvtervének biztos célba éréséből kiindulva az emberileg kilátástalan helyzetekkel is szembe tud nézni.

A hét folyamán vizsgálat és megbeszélés tárgyává lett, hogyan öltött testet ez a remény Jézus Krisztusban, illetve hogyan bontakozhat ki a hívő ember életében, a lelkész szolgálatában és a gyülekezet működésében. A hit és a szeretet mellett általában talán kevesebb hangsúlyt kap ez a kérdéskör egyházunkban, de a jelenlegi világesemények közepette aktualitást nyert.

A Biblia tanításához élménybeszámolók párosultak.
Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor saját tapasztalatai alapján felvázolta, a második világháborút követő ébredésektől kezdve napjainkig hogyan épült Isten országa Magyarországon. Figyelmeztetett, hogy a túlsarkított véleménykülönbségek akár személyes ellentétekbe torkollhatnak, amelyek pedig megakadályozzák a missziót. Amikor a résztvevők számba vették, ki-ki hol, mikor és hogyan talált az Úrhoz, széles paletta tárult eléjük Isten munkamezeiről.

Az egyik jelenlegi munkamezőről beszámolt Márkus Tamás András, a Budapest-Őrmezői Református Missziói Egyházközség lelkipásztora.
Bár hasznosnak tartotta az egy képzés során megfogalmazott reflexiókat és elemzéseket a saját szolgálatával és a gyülekezet helyzetével kapcsolatban, de végül a hitvallásban megfogalmazott iránymutatást tartja a legfontosabbnak. Azaz: az élő Ige tiszta hirdetését, a sákramentumok helyes kiszolgáltatását és a fegyelmet. Nem palástolta el az általa megtapasztalt nehézségeket sem, de összességében reménykeltő képet kaptunk az ország egyik legújabb missziói egyházközségéről.

A jövőre nézve pedig több helyszínre lenne szükség, ahol a lelkészhéten is megtapasztalható testvéri közösségben, személyes elcsendesedésben és bibliai tanításban részesülhet minél több ember, éspedig elérhető áron.
Ezt a gondolatot Barthos Gergely hévízgyörki lelkipásztor fogalmazta meg. A parókia kertjében nemrég istállót épített fel, hogy a már meglévő haszonállatok mellett tapasztalatokat szerezzen az élelmiszer-előállítás területén. Álma ugyanis, hogy a gyülekezet területén létrejöhessen egy saját mezőgazdasági háttérrel rendelkező missziós központ – akár modellként máshol felépítendő, hasonló célú létesítményeknek.

A záró istentiszteleten Sándor Levente szadai lelkipásztor többek között a fűtéshez használt csövek kimosását említette. Ha még nem is dugultak el, de egy mosásnál kiderül, mennyi szenny lehet bennük. Ugyanígy a lelkész számára is fontos rendszeresen megtisztulni, hogy tisztán tölthesse be hivatását.

„Lelkileg megfáradtan, majdnem kidobásra való állapotban érkeztem Tahiba. Pénteken pedig megerősítve, újra használatra kész eszközeként az Úrnak térhettem vissza a gyülekezetbe.” Ezt egy rendszeresen visszatérő résztvevő írta a lelkészhetet követő hétvégén. A nyolcvanas években Tóth Károly püspök kérésére Cseri Kálmán lelkipásztor éppen ezzel a céllal indította útjára az egyházkerületi lelkészhetet. Tapasztalataink alapján idén is betöltötte célját, reményeink szerint pedig jövőre is úgy lesz. Az időpont már beírható a naptárba: 2025. június 30. és július 4. között várjuk lelkipásztor testvéreinket.

A szervezők nevében:
Marco de Leeuw van Weenen,
a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa

Képek: Lőrincz Attila, Kiss Máté