Hálaadó istentiszteleten adták át múlt szombaton a kunszentmiklósiak legújabb büszkeségét, a Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola új, a XXI. század legmodernebb igényeit is kielégítő épületét. A beruházás páratlan összefogással rohamtempóban készült el. Februárban itt még sártenger volt – jelezte a Parókia Portálnak az egyik szervező, s Pintér Gyula intézményfenntartó lelkipásztor is kiemelte beszédében: „cipőkanállal fértek bele az időbe, de sikerült”.

Amikor 2015-ben itt járt Orbán Viktor miniszterelnök az intézmény gimnáziumi épületének avató ünnepségén, az öreg iskola felé mutatott, mondván, „ráférne erre is a felújítás”. A szót ígéret követte, s az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztatta az egyházközséget, hogy nyújtsanak be pályázatot az oktatási intézményfejlesztési program keretében. Ez az ígéret vált valósággá most szeptemberre, s az ünneplők szombaton megtöltötték a templomot. Mielőtt elkezdődött volna a hálaadó istentisztelet, a vendégek bejárhatták az új általános iskola modern, vidám hangulatú épületét. Már belépni is jó ide! Az elsősök osztályterme előtti folyosón a pad előtt kiscipők sorakoznak, a fogasokon hátizsákok, a tanteremben névre szóló táblácskák jelzik, ki hol ül. A falakon, ahogy az aulában is mindenütt: igék, amelyeknek jövő júniusig, s azután évről-évre lesz idejük bevésődni a szívekbe: „Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete.” (Zsolt 106,1) 

Ami itt végbement az elmúlt hét-nyolc hónap során, az valóban csoda, idézték fel beszédeikben a meghívottak. Összhangra és példás együttműködésre volt szükség mindenki részéről, hogy a beruházás a tervezett határidőre elkészüljön. Az ünnepi eseményen jelen volt Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár.
Beszédében kiemelte, a kormány természetes törekvése az, hogy az egész országban zajló fejlesztések az egyházi iskolákban is megjelenjenek. Az ott dolgozóknak és tanulóknak is részesülniük kell ugyanazokban a kedvezményekben, mint az állami fenntartású iskolákban. A szocializmus idején elszenvedett hátrányokat folyamatosan igyekeznek kompenzálni. „Fontos, hogy a Szentháromság Istent ismerő, Őt szerető és kereszténységüket a hétköznapokban is megélő embereket neveljenek a társadalomnak, a magyar nemzetnek” – fogalmazott. A kunszentmiklósi beruházás sikeréhez összefogásra volt szükség. Kellett hozzá kormányzati támogatás, az államigazgatási gépezet hibátlan működése, s az egyházkerület, a fenntartó egyházközség, a kivitelező cég és a helyiek együttműködése.

Súlyos ára van, ha egy társadalom eldobja magától az értékeit
Soltész Miklós államtitkárt megkérdeztük: miért tekinti prioritásnak a kormány az egyházi iskolák támogatását, fejlesztését?
– A kabinet kiemelten fontosnak tartja az oktatás-nevelés ügyét. A 2010 előtti időszakhoz képest szemléletbeli változásról is szó van, hiszen nemcsak oktatásról, hanem nevelésről is beszélünk. S e tekintetben van jelentősége az egyházi iskoláknak, az itteni, kunszentmiklósi református iskolának is. Soha nem jutott annyi gyermek ingyenes tankönyvhöz és étkezéshez, mint idén. Mindemellett fontosnak tartja a kormány azt is, hogy a pedagógusoknak tisztességes bért biztosítson, köztük az egyházi iskolák pedagógusainak. A tanulók 9. osztályig ingyen kapják a tankönyveket, ami óriási lépés annak érdekében, hogy a szülőknek, miután családbarát kormány vagyunk, minél kisebb terhet jelentsen az iskolakezdés. A nagycsaládosok gyermekei 50 százalékos étkezési támogatást kapnak, a rászorulók számára pedig ingyenes az étkeztetés. Hatalmas lendületet kaptak a fejlesztések az oktatásban, hogy a gyermekek sokkal jobb körülmények között tanulhassanak. Ebbe a sorba illeszthető be az egyházi iskolák, köztük a református intézmények fejlesztése, amelyek folyamatosan emelkedő mértékben jutottak 2010 óta támogatáshoz. Ha csak a református iskolákat nézzük, akkor az elmúlt évek során és az elkövetkezendő esztendőkben összesen 30 milliárd forint értékű fejlesztések valósulhatnak meg.

– Hogy látja, képesek betölteni azt a feladatukat, hogy plusz értékeket közvetítsenek?
– Én magam is egyházi iskolába jártam a kommunista rendszerben, amikor még alig volt egyházi iskola. Ha csak a kunszentmiklósi iskolát nézzük, az itt tanulók száma ötöde, hatoda annak, mint ahányan a rendszerváltás előtt egyházi intézményben tanultak. Hatalmas változás következett be tehát. Azért tartjuk kiemelendően támogatandónak, mert pluszt adnak a keresztény és hazafias nevelésben. Hiszen az látható ebben a világban, amiben most élünk, főleg Európa nyugati felén, hogy amikor eldobja magától az értékeit egy társadalom, s felrúgja a természet törvényeit egy-egy európai állam vezetése, akkor annak súlyos következményei lesznek az egész nemzetre nézve. Ezzel szemben ezek az iskolák értéket közvetítenek, azt a 2000 éves keresztyén értékrendszert, ami, ha hívő valaki, ha nem, a kultúránkban, történelmünkben mindig is benne volt és benne lesz.

– Mennyire stabil ezeknek az intézményeknek a finanszírozása?
– Sokan támadják az egyházi iskolákat, hogy többet kapnak, ami azért álságos, mert évtizedeken át elnyomva működtek. A mostani finanszírozási rendszer alapja a Szentszékkel kötött megállapodás, amit a 90-es években egy baloldali miniszterelnök írt alá. Mi ezt az egyezményt meghosszabbítottuk és kiterjesztettük valamennyi felekezet oktatási intézményére. Ez biztosítja azt, hogy semmiképpen se szenvedjenek hátrányt. Minden évben a költségvetés zárszámadásakor összevetjük az állami és önkormányzati intézmények támogatásával, s ha kevesebbet kaptak az egyházi iskolák, akkor utólagos kiegészítéssel kompenzáljuk őket. Tehát nincsenek veszélyben. Sőt, azt tudom mondani, ugyanolyan helyzetben vannak, mint az államiak. Az biztos, hogy óriási változás történt a köznevelés, közoktatás terén az elmúlt években, s nyilván sok hiba is csúszott az átalakításba. De ez hatalmas rendszer, aminek a működtetése óriási felelősség, és mindenki ért hozzá, legalább annyira, mint a focihoz. A hibákat szerencsére sikerült kiküszöbölni, kicsiszolni, s mostanra elmondható, hogy országosan és általában – legyen szó bölcsődéről, óvodáról vagy iskoláról – abszolút rendben van a finanszírozás.

 Bölcsesség és balgaság
 Az igét Bogárdi Szabó István püspök hirdette, a Példabeszédek könyve 9. fejezete alapján, amelynél aktuálisabbat aligha lehetett volna találni.
„Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.”

Külön megmelengette a szívünket, hogy a református bibliaolvasó kalauz szerint is ez volt a napi ige, Isten végtelen bölcsessége nyilvánult meg benne. A püspök arra irányította a figyelmet, hogy „Balgaság” és „Bölcsesség asszony” allegóriája mély mondanivalót hordoz. Ősidők óta versenyeznek egymással, hogy melyikük tud több követőt vonzani. De ahogy több ezer évvel ezelőtt, úgy ma is Balgaság asszony a harsányabb, hívogatóbb, többet ígér, jobb a PR-ja. Ezzel szemben Bölcsesség asszony szava alig hallható, nincs húszezer like-ja, csendesen, szelíden hirdeti az igazságot, a tudást, az ismeretet, amely életünk szilárd alapja lehet, Választhatjuk a bölcsesség és választhatjuk a balgaság házát is. „De tudjuk-e, hogy a balgaság házában nincsen élet, akik oda hivatalosak, azok nem az életre kaptak meghívást, hanem az elveszés várományosai” – figyelmeztetett Szabó István. A legnagyobb bölcsességet Istentől tanulhatja meg a jövő nemzedék is. Nem mindegy tehát, hogy valaki a lopott vizet találja édesnek és a titkon való ételt gyönyörűségesnek, merthogy ez a hang tölt be mindent, vagy az Úrra figyel. „Isten Szentlelke segítsen mindenkit, hogy tudja, kire kell hallgatni, s a bölcsesség szava jusson el mindenki szívéhez itt, Kunszentmiklóson”– kérte imájában a püspök.

Pintér Gyula intézményfenntartó lelkipásztor beszédében kiemelte, a nagy öröm nagy feladattal párosult, s az elnyert támogatáshoz szükség volt önerőre is, 150 millió forinttal járultak hozzá a beruházáshoz.

Múlt év október 20-án írták alá a támogatási szerződést, november végén pedig a vállalkozói megállapodást. A helyiek kérdezgették is, miért a legnagyobb hidegben indul az építkezés. A jogi és pénzügyi keretekhez kellett a munkálatokat igazítani, s az eredmény egy modern, 1800 négyzetméteres épület lett 8 osztályteremmel, könyvtárral, olvasóteremmel és egyéb helyiségekkel – hallottuk. „Nagyszerű emberekkel dolgoztunk együtt, köszönjük a hatóságok, a kivitelezők az állam, az egyházkerület, a szülők és a gyülekezet támogatását és imádságát. Soli Deo Gloria!” – zárta beszédét Pintér Gyula.

Arany lesz a melléktermék
Pintér Gyula intézményfenntartó lelkipásztorral a gyülekezeti háttér fontosságáról is beszélgettünk.
– Nagy öröm, ugyanakkor óriási feladat is oktatási intézményt működtetni. Mennyire megterhelő pénzügyileg az egyházközség számára?
– A gyülekezet nemcsak a lelki hátteret biztosítja, hosszú időn keresztül anyagilag is jelentős mértékben támogatta az iskolát. Most már, hála Istennek, megáll a saját lábán. Sőt, ezt a beruházást nem tudtuk volna elvégezni, hogy ha nem lett volna annyi megtakarított pénzünk. Ez annak köszönhető, hogy három évvel ezelőtt új struktúrát építettünk ki, létrehoztunk egy önálló gazdasági hivatalt, ezen keresztül történik minden infrastrukturális, illetve technikai beruházás.

– Mit szól a város ahhoz, hogy a reformátusok ilyen szépen gyarapodnak, fejlesztések valósulnak meg? Népszerű az iskola a szülők körében, mennyire választják a gyermekeiknek?
– Először a második kérdésére válaszolok. Hála Istennek, úgy látom, elég népszerű. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell komoly erőket összpontosítanunk a színvonal fenntartására, illetve az intézmény vonzóvá tételére, mert egyre kevesebb a gyerek. De hála Istennek, tudjuk tartani a létszámot. A csúcs néhány évvel ezelőtt 650 volt, most 630 körül van. Kapacitáltak bennünket, hogy indítsunk két első osztályt az általános iskolában, amit azért nem vállaltunk, mert nem akartunk rosszat tenni a városi iskolának. Ott két osztály működik jelenleg, egész biztos, hogy mi is meg tudtunk volna tölteni két osztályt, de nem akartuk a gyermekeket ide vonzani.

– Szolidaritásból?
– Igen. Miután lehetőségünk van arra, hogy bizonyos színvonal feletti képességű gyermekeket vegyünk fel, nem akartunk visszaélni ezzel a lehetőséggel, hiszen akkor tényleg nagyon nehéz helyzetbe hoztuk volna a városi iskolát. Márpedig felelősséggel tartozunk a város egészéért. S most jön az első kérdésre a válasz: miután egyházi intézmény vagyunk, a mi fejlődésünknek, épülésünknek, nem mindenki örül.

– Ki nem örül?
– Bizonyára vannak olyanok, akik azt mondják, minek egy egyházi iskolába ilyen beruházás. De hála Istennek nem ez a jellemző. Összességében az a benyomásom, hogy a szülői kör és a gyülekezet nagyon örül és nagyon hálásak vagyunk érte. Azért azt is tudni kell, hogy erre emberileg nem volt esélyünk.

– Azt akarja mondani, csodaként élték meg, hogy kaptak támogatást?
– Így van. De merni kell tudni álmodni, merni kell tudni elfogadni, hogy Istennek nagy tervei vannak velünk és merni kell tudni odaszánni magunkat ezekhez a tervekhez.

– Az egyházi intézmények egyik fontos feladata, hogy a jövő reformátusságát nevelje. Olyan új generációk kerüljenek ki az intézményekből, amelynek tagjai élő hitben járnak, s a hétköznapi életben, a világban is képviselik Isten országát. Ezt a várakozást be tudják tölteni a református oktatási intézmények, köztük a kunszentmiklósi iskola?
– Akkor semmiképpen, ha pusztán azt a célt tűzi ki, hogy fennmaradjon és önmagát reprodukálja. Akkor és ott tölti be, ahol az a cél, hogy embereket mentsünk meg az üdvösségnek. Ha ezzel a céllal tud azonosulni az intézmény, hogy ott van egy gyerek, aki semmit nem tud üdvösségről, kárhozatról, megváltásról, kegyelemről, és nekem az a feladatom, hogy őt elvezessem a kegyelmes Úristenhez, ha ezt a küldetésemet ismerem fel, akkor áldja meg az Isten a munkámat, s akkor fog gondoskodni arról, hogy ez a munka és ez a közösség, amely ezt a missziót végzi, fennmaradjon. Nekem ez meggyőződésem.

– Itt, az iskolában törekszenek erre?
– Természetesen. Elsőrenden az odaszánás a lényeges. Az, hogy a közösségnek az értékrendje, a hangulata, a mentalitása olyan legyen, hogy ez a fontos. Az egyik Verne Gyula-regényben van egy leírás arról, hogyan kell a víz alatti városban oxigént termelni, s a kémiai reakció közben, mintegy melléktermékként, arany keletkezik. Ott áll halomban az arany, de senkit nem érdekel. Ha az igazi küldetésünkre koncentrálunk, akkor arany lesz a melléktermék. De nem ez a fontos, hanem a küldetésünk.

A nemzet javára
A második aranykor köszöntött be a város életébe a Kunszentmiklósi Református  Egyházközség által működtetett oktatási központtal – mondta felszólalásában dr. Salacz László, a térség fideszes országgyűlési képviselője, aki sorolta az intézmény valóban büszkeségre okot adó eredményeit. A diákok szépen szerepelnek az országos tanulmányi és sportversenyeken, s a főiskolai és egyetemi felvételi vizsgákon is. „Nyugodt szívvel bízhatunk abban, hogy ez az intézmény a nemzet javát szolgálja, s szilárd erkölcsi alapot nyújt a következő generációknak” – fejezte ki elismerését az iskola vezetésének.

Cseke Hajnalka
Fotó: Füle Tamás