„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
A boldogság forrásai
Anyagi javak felhalmozása, vágyaink azonnali beteljesítése, siker, önmegvalósítás – sokan ilyen feltételeket társítanak a boldogsághoz. De hogyan látja ezt a zsoltáros, és milyen segítséget adhat ebben nekünk?
Tatai István hatvani református lelkipásztor az első zsoltárt magyarázva tartott adventi evangelizációt a budahegyvidéki református gyülekezetben, 2019 novemberében. Az ötrészes igehirdetés-sorozatból a Parakletos Könyvesház gondozásában könyv született A boldogság forrásai – igehirdetések az első zsoltár alapján címmel.
A címben tehát forrásokról van szó, de a könyv valójában hosszú, több állomásból álló útra hív. Ezen az úton felismerhetjük azokat a döntéseket, amelyeket meghozva rátalálhatunk a boldog életre. Az első zsoltár képében folyót látunk, amely folyamatosan táplálja a gyümölcstermő fát, ez a helyére került embert szimbolizálja. A forrásokból patak, folyó, majd hatalmas folyam lesz, ami kiapadhatatlan táplálékot jelent minden, bibliai értelemben vett boldog ember számára.
Az út önmagában sejteti, hogy a kiegyensúlyozott életet nem lehet varázsütésszerűen megteremteni, és hogy vágyaink nem feltétlenül terelnek minket a boldogságunk irányába. A zsoltáros egyértelművé teszi, hogy nemet kell mondanunk arra a lelki-szellemi sötétségre, amely önzővé, gúnyossá, önmagunkat és másokat pusztítóvá tesz. Nem lehet megspórolni az egyértelmű igent sem, amelyet Istennek kell mondanunk, hiszen éppen ő az, aki valódi, gyümölcsöző boldogságot szeretne adni nekünk.
Isten azért adja a törvényt, hogy az folyamatosan őrá irányítsa a figyelmünket, egyben meglássuk, hogy boldogságunkat kizárólag másokért élve érhetjük el. Az első zsoltárban írt törvény szerelmesének lenni annyit tesz, hogy Isten rendelkezéseit nemcsak olvassuk, hanem folyamatosan gondolunk rá, és aszerint éljük a mindennapokat. A már említett gyümölcstermő fa átültetés során kerül a folyó mellé. Boldogságunk egyik alapja, hogy a helyünkre kerülünk: megtaláljuk hivatásunkat, munkánk, életünk, szolgálatunk értelmét és célját.
Mind a zsoltárban, mind a könyvben nagyon hangsúlyos Isten időzítése. Amit mi pillanatok alatt akarunk elérni, vagy épp évekig akarunk halogatni, arról Istennek konkrét terve van, amit a maga idejében mutat meg nekünk. A boldogság megtalálása tehát időigényes, az isteni terv pedig teljesen személyre szabott. A könyv utolsó fejezete kifejezetten az adventre irányítja figyelmünket. A zsoltáros a folyóvíz mellé ültetett fa hervadhatatlan lombjáról ír, ez a kép előrevetíti az örök életet és azt, hogy életünk minden pillanatáról egyszer számot kell adnunk.
Tatai István számos társadalmi és személyes példával szemlélteti, hogy mindannyian vágyunk arra a biztos állapotra, amelyet a gyümölcstermő fa képe mutat. A bibliai példák, bátorító történetek és gyakorlati tanácsok teszik igazán értékessé és a mindennapokban hasznossá a kiadványt. A boldogság forrásai tehát a Szentíráshoz ragaszkodva, röviden és érthetőn ad segítséget a kiegyensúlyozott, áldott és boldog élet megtalálásához.
A könyv megvásárolható Budapesten, a Bibliás Könyvesboltban is.
Kiadás éve: 2020
Kiadó: Parakletos Könyvesház
Kötés típusa: kartonált puhatáblás
Méret: 119 × 163 mm
Terjedelem: 80 oldal
Kedvezményes ár: 792 Ft.
ISBN: 978-615-5772-23-8
Képek: konyves.hu