Politikai elemzők, az ENSZ munkatársai, a nagyhatalmak vezetői, fegyverkereskedők és civilek szerte a világon próbálják megérteni, mi történik Szíriában és Szíria körül, ám ez úgy tűnik, szinte lehetetlen. A Közel-Kelet és a világpolitika kényes egyensúlyi helyzete inoghat meg akkor, ha valamelyik fél elszámítja magát, és olyan lépést tesz, amely nemcsak a szír népet, hanem számos más ország lakosságát előbb-utóbb közvetlenül és véresen komolyan érinti. Arra természetesen portálunk sem vállalkozhat, hogy tisztán lássunk a szíriai polgárháborút illetően, az azonban keresztyén hírportál lévén nagyon is érdekel minket, hogyan élnek most az emberek Szíriában, hogyan érinti a háborús helyzet azokat, akiknek a szülőhazájáról, egész eddigi életéről, szerettei biztonságáról és gyermekei jövőjéről van szó. A civil lakosság helyzetéről és arról, vajon tehetünk-e értük valamit a külpolitikai hírek magyarországi hallgatóiként - különösen, mivel ma már nem ritka, hogy a fővárosban sétálva egy-egy közöttünk élő szír család üzletébe botlunk - egy damaszkuszi barátjának segíteni próbáló magyar fiatalt, valamint hazánkban új életet kezdett szíreket kérdeztünk. Utóbbiak mindketten szunnita vallású férfiak, egyikük - sok más honfitársához hasonlóan - nem kívánatos személlyé vált hazájában, ezért interjúalanyaink álnéven szerepelnek összeállításunkban. Szerkesztőségünk nem kíván állást foglalni egyik vélemény ellen vagy mellett sem, noha együtt érzünk az áldozatokkal és családtagjaikkal. Célunk megmutatni valamit abból, hogy a hozzánk hasonló állampolgárok hogyan éreznek és gondolkodnak, amikor egyéni és családi életüket fékevesztett vihar tépázza.

Rügyfakadás a Közel-Keleten
Ahhoz, hogy megértsük, miért törtek ki fegyveres harcok Szíriában, a két és fél évvel ezelőtti arab tavaszhoz kell visszanyúlnunk. Az arab országokban ugyanis ekkor robbantak ki sorra egymás után azok a kormányellenes tüntetések, amelyek a muszlim vallás két meghatározó irányzatához tartozó síita és szunnita diktátorokat egyaránt elmarasztalták. Noha az arab tavasz eltérő eredményekkel járt és számos emberéletbe került, a civil lakosság saját rendszere elleni kifakadását Észak-Afrikában és a Közel-Keleten egyaránt rügyfakadásként értelmezte, amely utat nyithat az új államberendezkedések kialakításának (hasonlóan a 19. századi népek tavaszához, amelynek az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc is jelentős fejezete volt - a szerk.).
A szíriai polgárháborút 2011 márciusától datálhatjuk. A Földközi-tenger, Libanon, Törökország, Irak, Jordánia és az izraeli megszállás alatt levő Golán-fennsík keretezte államban a tunéziai jázminos forradalom és a tunéziai elnök annak eredményeként bekövetkező lemondásának hatására vették kezdetüket a legújabb kori kormányellenes tüntetések. A szír demonstrálók eleinte reformokat követeltek, nem rezsimváltást.

Nem tűrik az elnyomást
Az Aszad-rezsim első felvonását a jelenlegi elnök apja, Háfez el-Aszad 1971 és 2000 közötti elnöksége jelentette. Halálakor kisebbik fia, Bassár vette át a hatalmat. Az ifjabb Aszad jelentősen enyhített apja kemény államberendezkedésén és az ország nemzetközi helyzetén is javított. Elnöksége első éveiben számos politikai fogolynak adott amnesztiát, a reformer értelmiségiek számára lehetővé tette a véleménynyilvánítást és valamelyest csökkentette a sajtó korlátozásának mértékét. Rövidesen azonban visszatért korábbi politikájához, vagyis tovább éltette az apja által kialakított, a hadseregre és a titkosszolgálatokra támaszkodó, korrupt és diktatorikus rendszert. Ugyanakkor gazdasági reformokat hajtott végre, többek között békére hajló tárgyalásokat kezdett Izraellel a Golán-fennsíkról és a gazdaság kapitalizálódása felé is tett lépéseket. A kevésbé diktatorikus rendszer azonban a lakosság szemében még mindig csak diktatúra maradt. Sokan közülük ezért vonultak az utcára. Noha Aszad engedélyezte a békés tüntetést, a rendfenntartók erőszakosan beavatkoztak, a tüntetésekből zavargások lettek, a rendőrség éles lőszerrel lőtt a civil lakosságra, a lázongások mielőbbi elfojtása érdekében pedig nehézpáncélosokat is bevetettek. Erre válaszul 2011 őszén megalakult a Szírai Szabad Hadsereg, amely a szír kormányerők ellen indított gerillatámadást. A lázadók a fegyverkezésben eleinte alulmaradtak, ám Törökország mellett számos arab országtól kaptak fegyvertámogatást, így jelentős katonai erővé nőtték ki magukat. A szembenálló felek azóta is töretlenül harcolnak egymással, hol egyikük, hol másikuk von ellenőrzése alá egy-egy régiót.

Csodás megmenekülés?
Egy hónapon keresztül közvetlen életveszélyben élt, ezért el tudja képzelni, hogyan élnek most az emberek Szíriában - fogalmaz Naim, aki csaknem három évtizede él Magyarországon. Ott volt, amikor 1982-ben a jelenlegi szír kormány elődje véresen leverte a szunnita felkelést Hamában. Naim azt mondja, akkor őt is falhoz állították kilenc másik, véletlenszerűen kijelölt szunnita lakossal együtt, elmondása szerint azért, mert a hatóságok így akarták megtorolni a civil lakosságon egyetlen síita tisztségviselő halálát.
- Le akartak lőni minket, de Isten segített megmenekülni. A fegyveresek irányítója az utolsó pillanatban kapott egy hívást, hogy fújja le az akciót - idézi fel a történteket a hívő férfi.

Élelmiszerhiány, bizonytalanság
Naim legtöbb rokona ma is a harminc évvel ezelőtti lázadás leverésekor komoly károkat szenvedett Hamá városában él, a körülményekhez képest viszonylagos biztonságban.
- A környező megyét minden nap bombázzák, ezért ha akarnák sem hagyhatnák el a várost. Időnként kijárási tilalmat vezetnek be, az emberek azonban próbálnak dolgozni, a tanítás sem szünetel - számol be Naim, aki Skype-on tartja a kapcsolatot hozzátartozóival. Közülük néhányan a szír fővárosban, Damaszkuszban élnek, ahol a múlt évben többször véres összecsapások zajlottak, az egyik robbantásos merényletben több kormánytag meghalt. Naim unokahúgai és -öccsei ráadásul különösen veszélyes városrészben laknak. Ahogy nagybátyjuk fogalmaz, nem lehetnek biztosak benne, hogy ha kilépnek az utcára, visszatérnek-e még az otthonukba. A félelem azonban nemcsak azóta része az életüknek, amióta mindennapos a fegyverropogás. Naim szerint már a polgárháború kitörése előtti években is gyakran büntetés várt a rendszer bírálóira.
- Az ember az otthonában sem mer mondani semmit az övéinek, mert a falnak is füle van. Ilyenkor csak Istenhez lehet fordulni, segítség máshonnan nincs.
Naim másik országban kezdett új életet, rokonai azonban maradtak. A félelemhez kénytelenek voltak hozzászokni, az élelmiszer azonban napjainkban pótolhatatlan érték.
- Egy tálca tojás ára ötven líráról hatszáz lírára ugrott, vagyis kb. két-háromezer forintba kerül. A gyerekeknek nem tudnak tejet adni, annak a kevésnek is, ami van, már többször fölemelték az árát - magyarázza.

Egy család tagjai?
Naim a kormányt okolja a szír nép megosztottságáért. Ő maga szunnita, de állítja, néhány éve hazájában baráti volt a viszony az eltérő vallásúak között. Még a két és fél évvel ezelőtti békés tüntetésen is egy emberként álltak elő reformköveteléseikkel muszlimok és keresztyének. Ma már ez az egység nem tapasztalható.
- Régen nem álltak szemben a síiták és a szunniták. Általános és középiskolában egy padban ültem egy keresztyén fiúval, de egyáltalán nem volt köztünk ellenségeskedés. Mielőtt elkezdődött a hittanóra, a keresztyének mentek az egyik terembe, mi, muszlimok egy másikba. Húsvétkor, karácsonykor meglátogattuk őket, kellemes ünnepeket kívántunk nekik. Ők is jöttek, amikor nálunk volt ünnep, szóval egy családban éltünk. Ennek már tíz-tizenöt éve elkezdett vége szakadni. Kifejezetten lehet érezni, hogy ellenérzéseket ültettek el a népben, ami miatt ma már megkülönböztetjük, ki keresztyén, ki muszlim, ki szunnita, ki síita.

Politikai-vallási összefonódás
A keresztyének és a síita iszlám alavita ágához tartozó hívek a többségében alavitákból álló Aszad-rezsimet támogatják, míg a lázadók többsége a szunnita lakosság közül kerül ki. Ők alkotják a többségi lakosságot is Szíriában. A szír nép megosztottságában közrejátszik, hogy az ellenzék nemzeti koalíciót hozott létre, ám ezzel nem minden felkelő szimpatizált. Szélsőséges csoportok nyíltan elhatárolódtak a szövetségtől, és a tüntetéseken egy iszlamista állam létrejöttét követelték. Ez megijesztette a keresztyéneket, akik bár továbbra is óhajtják a reformokat, nem bánnák, ha a számukra vallásszabadságot biztosító Aszad maradna uralmon. Félelmük beigazolódott, ugyanis a szélsőséges iszlamista csoportok közül néhány mind a mai napig rendszeresen hajt végre támadásokat az ország vallási kisebbségei ellen, méghozzá civileket támadva. A fegyveresek közül sok önkéntes más arab országokból érkezett, a szír szélsőségesekkel közös álmuk megvalósítása érdekében. Ők a legnagyobb veszélyt a keresztyén és alavita közösségekre nézve jelentik. A szunnita központnak számító Homsz városából már az összes keresztyén lakos elmenekült, miután a szélsőségesebb lázadók többször rájuk támadtak, illetve templomokat rongáltak meg. A civilekkel szembeni kíméletlen bánásmód azonban ugyanígy jellemző a kormányerőket támogató alavita Sabiha míliciára is.

A rettegett fegyver
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár és az Arab Liga (az arab államok együttműködését és kölcsönös segítségnyújtását célul kitűző nemzetközi szervezet - a szerk.) is többször elítélte a civilek elleni erőszak alkalmazását. A legnagyobb felháborodást nemzetközi szinten az váltotta ki, hogy 2013. augusztus 21-én meg nem erősített információk szerint a szíriai hadsereg szaringáz-támadást hajtott végre Gútában. A támadásnak ellenzéki források szerint 1429 halálos áldozata volt. Az ENSZ vizsgálóbizottsága a helyszínre érkezett, ám az Egyesült Államok még a vizsgálatok befejezése előtt légitámadással fenyegette meg Szíriát. Obama elnököt ebben a kérdésben Franciaország és egy ideig Nagy-Britannia is támogatta. Aszad elnök egyébként már korábban kijelentette, hogy a nyugati beavatkozás legalább olyan súlyos konfliktust idézne elő, mint Afganisztánban.
Már két éve annak, hogy a szír elnök úgy fogalmazott egy nyugati lap kérdésére: bár a felkelések kezdete óta sok hibát követtek el, szerinte már kizárólag a Muszlim Testvériséggel és az Al-Kaidával összeköttetésben lévő terroristák ellen harcolnak.
Bár a nemzetközi közvélemény néhány hétig különösen is aggódva figyelte az események alakulását, született egy orosz-amerikai megállapodás, mielőtt az amerikai kongresszus felhatalmazást adhatott volna Obama elnöknek a támadás megindítására. Az egyezmény szerint Szíria vegyifegyver-készletét nemzetközi ellenőrzés alá kívánják vonni. A megállapodást a szír kormány is elfogadta, hozzáfűzve, hogy ezzel az orosz fél kérésének tesz eleget, és nem Amerika fenyegetésétől riad vissza.
Naim keserűen jegyzi meg, a Nyugatot nem az áldozatok érdekelték, amikor közbe akart avatkozni.
- Csak azért vitatkoztak hetekig, mert féltek, hogy a vegyi fegyver ártó kezekbe kerül, de elfelejtették az áldozatokat, akik közül 426 tíz éven aluli gyermek. Nekik csak az számít, nehogy a szövetségeseik ellen fordítsák a fegyvert, vagy épp ellenük. A muszlim vallási csoportokat egyébként is terroristának bélyegzik.

Már soha nem lesz a régi?
Bár az emberélet a legdrágább, a szíriai polgárháború jelentős pusztítást végzett a közel-keleti ország kultúrkincseiben is. Szíriát sokan a világ legszebb országának tartják, és az ember megtelepedésének első jelei is ebben a térségben mutathatók ki. A harcok közepette azonban több UNESCO világörökségnek nyilvánított műemlék súlyosan megrongálódott. A lázadók komoly károkat okoztak többek között Maalula ősi városában, ahol még beszélik azt az arámi nyelvváltozatot, amely a legközelebb áll a Jézus által beszélt nyelvhez.

A szemben álló felek egymást vádolják az Aleppó óvárosához tartozó 8. századi Omajjád mecset minaretjének lerombolásával is. Szíria második legnépesebb városában idén tavasszal több ezer fős kormányellenes tüntetést tartottak, a legnagyobb ellenzéki haderő, a Szíriai Szabad Hadsereg pedig ostrom alá vette a kormányerők katonai bázisát. A rendkívül véres harcokban több háborús bűntettet is elkövettek kegyetlenkedő fegyveresek, az egyik legenyhébb ezek közül, hogy élő pajzsként használtak civileket.
A huszonöt évvel ezelőtt Magyarországon letelepedett Omar Aleppóban élő rokonsága jómódban él, de mint mondja, a biztonságot nem lehet pénzen megvenni.
- Sajnálom őket, mert nem tudják, mit csináljanak, és nem tudnak hova menni. Ennivalójuk van, de a környéket bombázzák. Sosem érzik biztonságban magukat.

A szegények halnak meg előbb
Ami a háborút illeti, Omar arcán elkeseredettség suhan át. Beszélgetésünk közben arra gondol, csak ezen a napon hányan halhattak meg a szíriai konfliktus miatt. Egyes becslések szerint naponta néhány tucatnyian veszítik életüket, más források szerint több százra tehető a halottak száma.
- A szegények halnak meg legelőször, a háborúban ugyanis nem tudnak gondoskodni önmagukról annyira sem, mint korábban - állapítja meg szomorúan Omar.

Nem térnek vissza
A szír keresztyének szintén sajátos helyzetben vannak. Minden tizedik szír állampolgár keresztyén, ezzel az alaviták mellett az ország legnagyobb vallási kisebbségét alkotják. Létszámuk eléri a két és fél milliót, a legtöbben Aleppó vidékén és Damaszkusz egyes negyedeiben élnek. Többen közülük magas pozíciót is betölthettek Aszad kormányában. Mintegy félmillióan hagyták el az országot az elmúlt két-három évben. Sokan attól tartanak, a rezsim bukása után életben maradt hittársaik az iszlamisták támadásainak célpontjaivá válnak, akárcsak az iraki keresztények Szaddám Husszein rendszerének bukását követően. Erre keresztyén vezetők is figyelmeztették a Szíria belügyeibe beavatkozni szándékozó nagyhatalmak vezetőit. De nem csak a keresztyének menekülnek, a 22 milliós országot feltehetően kétmillióan hagyták már el, és további több mint négymillióan kényszerültek arra, hogy hátrahagyják otthonukat, noha az országban maradtak. A megkérdezett interjúalanyok szerint aki teheti, megnyitja otthonát honfitársai előtt, a jobb sorban élők pedig segítik a szűkölködőket.
- Akik elmenekültek, azok nem térnek vissza az országba - mondja Omar. - Hogy is tehetnék? Olyan helyre, ahol hangtalan fegyverekkel gyilkolták a népüket?

Egy álom, egy élet
A háború sokak jövőjét átírta Szíriában. Nemcsak életeket vett el, hanem az álmoktól is megfosztaná az embereket. Az orvosnak készülő Shadi most az életéért küzd, pedig egész idáig arra készült, hogy ő fog másokat megmenteni.
- Shadival pár évvel ezelőtt kötöttünk barátságot, olyan, mintha a testvérem lenne - meséli Reichart Ágnes, aki két éve végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen, és tanulmányai alatt három hónapot Damaszkuszban töltött.

- Shadi hónapokkal ezelőtt kétségbeesetten kért, hogy segítsek őt és a családját kimenekíteni abból a pokolból. Ő maga az orvosi egyetemen szerzett diplomát, jelenleg már rezidensként dolgozik. Mindig az volt az álma, hogy Németországban tanuljon tovább, és sebész lehessen. A háború azonban közbeszólt. A hét egyik felében Damaszkuszban dolgozik, ahol viszonylagos biztonságban van, a hét másik felét azonban vidéken, a veszélyes zónában kell hogy töltse orvosként. Az élete nap mint nap kockán forog, már rengeteg családtagját és barátját elveszítette, szinte csoda, hogy ő még életben van. A legrosszabb, hogy hamarosan letelik a rezidensi ideje, és akkor be kell vonulnia katonának, ami a jelenlegi helyzetben egyet jelent a halállal.

A reményért küzdenek
Annak feltétele, hogy Shadi megkapja a németországi vízumot az, hogy megpályázzon egy állást és legyen elég letéte a bankban. A háborús helyzetre való tekintettel családja is kaphatna menedékjogot. Azért, hogy a fiatal fiú és menyasszonya minél előbb el tudja hagyni az országot, magyar barátai létrehoztak egy adománygyűjtő oldalt. Eddig a megmeneküléshez szükséges összeg fele gyűlt össze. Reichart Ágnes szerint a legkisebb adomány is számít, már csak lélektanilag is. Shadiék ugyanis nemcsak az életükért, hanem a reményért is küzdenek.
- Minden ima és az adományozó oldalra írt személyes, biztató üzenet nagyon sokat jelent. Ha érzik, hogy valakinek számítanak, van esélyük a túlélésre, és talán nem adják föl.

„Legalább tettünk valamit"
A szíriai konfliktus szemben álló felei között Koffi Annan is próbált békét teremteni, de a tárgyalások idejére kihirdetett fegyverszünetet mindkét fél megszegte, és rövidesen újra elszabadult a pokol. A sikertelen kísérletet követően a volt ENSZ-főtitkár augusztus elején lemondott megbízatásáról.
A hazánkban élő megkérdezett szírek szerint honfitársaik nem fogják feladni a harcot. Mint mondják, számukra a meghátrálás egyet jelentene azzal, hogy hagyták győzni legnagyobb ellenségüket, a félelmet.
- Életükben is halottak voltak, úgy vannak vele, akkor inkább legyen értelme a szenvedésüknek, és úgy haljanak meg, hogy tettek valamit a szabadságuk kivívásáért - fogalmazott egyik beszélgetőtársunk.

Jövőjük alakulásában az ottaniak és közöttünk élő, aggódó hozzátartozóik Isten akaratát látják. Amit mi tehetünk értük, a legkevesebb, mégis talán a legtöbb: imádkozhatunk Szíria népének békességéért.

Szöveg: Jakus Ágnes
Felhasznált forrás: itt.
Képek és videó: Füle Tamás. 

Shadi számára az agnes.reichart@hotmail.com e-mail címre is küldhetnek bátorító üzeneteket.