Kecskeméti lelkész koromban tartottam a főiskolákon is bibliaköröket, s az egyik kedves csoport volt számomra a kertészetis. Ebben a közösségben volt egy lány, akit váratlanul és nagyon fájdalmas körülmények között veszítettünk el. A hírt húsvétvasárnap tudatta velem az egyik barátnője. Egy szép napon, amikor családjainkkal templomba mentünk, ünnepi ebédet ültünk. A lány éppen a diplomamunkáját vitte beköttetni kerékpárral, amikor elsodorta egy kamion. Együtt mentünk a temetésre is egy szabolcsi faluba, s engem mint lelkészt megkértek, hogy a koporsónál mondjak valamit. Nem készültem semmivel, nem is tudtam volna mit mondani: ezt az Igét mondtam szívből, magam is megrendülve, mint aki kapaszkodót is talál Jézus szavaiban, és nem is tud semmit hozzátenni. Korlátozott az Ige, s ebben az esetben jó volt ez megélni.

Gyász – Fájdalom – Veszteség – Halál – Csend – Megdöbbenés – Feltámadás és Élet

Három szereplő szemszögéből nézzük most meg ennek az Igének mondanivalóját!

Lázár
A gyászt én is átélem, hiszen én is elvesztettem a családom.
Fájdalom volt a betegség, és fájdalom most az elvesztés is.
Veszteséget élek meg, mint amikor hiányzik egy elhagyott tárgy, egy messze lévő ember, amikor valami hiányzik az életemből.
A halál valóságos, nemcsak mással történik meg, minden ember átéli ezt, mert halandó.
A halállal pillanatnyi csend áll be az univerzumban, mint mikor egy csillag lehull az égről.
Majd megdöbbentő dolog következik: valahol kinyitnak egy ajtót, elgörgetnek egy követ, kitárják a halál kapuját is.
És megszólal egy ismerős, nagyon baráti hang, az evangéliumok evangéliuma: Én vagyok a feltámadás és az élet. És ez az életre hívó szó – feltámadt! – életre hív és erőt ad.

Gyász – Fájdalom – Veszteség – Halál – Csend – Megdöbbenés – Feltámadás és Élet

Jézus
A gyász nekem is gyász, a barátság barátság, könnyekre fakadok és megrendülök, ember is vagyok.
Fájdalom, hogy pont egy hozzám nagyon közel álló családdal történt mindez, nem véletlen volt, hogy azt mondták: „akit szeretsz, beteg”.
A halálban én is mindenkit elveszítettem és mindenkit megnyertem.
A halál valóságos, én tudom. És szenvedés. És harc. Csak aki átéli a halált, annak lesz része az élet.
A csendből mentem oda, s nem féltem szembenézni. A csend tükör.
A megdöbbenés emlékeztetett az üres sírra. Lehetetlen nem gondolni rá. Én átéltem és ezért mindenkinek átélhetővé válik.
Én vagyok a feltámadás és az élet. Az én személyem az. Én garantálom. Az élet csak rajtam keresztül értelmezhető.

Gyász – Fájdalom – Veszteség – Halál – Csend – Megdöbbenés – Feltámadás és Élet

Én – mi
Uram!
Itt állok előtted gyászban, van mit elgyászolnom.
Uram!
Sokféle fájdalom van bennem. Még fizikai is. Életfájdalom. Emberek okozta fájdalom. Fáj! Nagyon fáj!
Uram!
Tudom, hogy te kipótolod a veszteségeim. Hogy nálad a veszteség is nyereség lesz. Hogy a te szegénységed – gazdaggá tesz. Vesztes vagyok, lúzer. De te átváltoztatod életem értékét.
Uram!
Vágyom a csendre, a veled való közösségre. Itt a forgatagban, a völgyben állandóan emberek közti létben. Igénylem – ajándékozz meg!
Uram!
Megdöbbentő a te szereteted, hogy még mindig

                hogy ennyire

                hogy nem fogy el!
Uram!
Veled halok meg és veled támadok fel.
Uram!
Veled élek, és veled szeretnék élni minden másodpercet. Mert te magad vagy az élet és a feltámadás.

Gyász – Fájdalom – Veszteség – Halál – Csend – Megdöbbenés – Feltámadás és Élet

Évekkel később egyszer arrafelé vitt utam, megálltam, bementem a temetőbe és – szokásommal ellentétben – leültem az akkor már elkészült síremlékre. Néztem az évszámot, a nevet, s úgy éreztem, hogy nyom alulról kő, és én is nyomom a súlyommal. Sok év távlatában sem voltak könnyű percek. Emlékek tódultak fel, szavak, a temetés, Jézus igéi: Feltámadás és élet, élet és feltámadás. Arra gondoltam, hogy együtt leszünk majd ott mind. És együtt éljük át, hogy Jézus feltámaszt és egy új életre hív.

Bölcsföldi András spirituális

Fotó: Füle Tamás