A gazdagok felelőssége

Vajon bűn-e a gazdagság? Milyen alternatívája létezik annak a gazdaságnak, amely növekedésre van ítélve, ha fenn akar maradni? Miért éri meg a pénzre vágyott cél helyett eszközként tekinteni?

Ezeket a kérdéseket is felvetette a gazdagok felelősségéről szóló előadásában Baritz Sarolta Laura közgazdász, szerzetes nővér a tihanyi Közös úton. Felelősségünk táguló körei elnevezésű konferencián a közelmúltban. Mint mondta, az egyház szerint létezik társadalmi hierarchia, de a Biblia leírja azt is, hogy a gazdagok és a szegények hogyan viszonyuljanak egymáshoz: a hatalmasok ne diktáljanak, ne nyomják el az alsóbb rétegeket, hanem segítsék őket. „Mindenki felelős a globális gazdaságért is, így a gazdagok is. Nem tudhatjuk, milyen hatása lehet annak, amit megteszünk, vagy éppen elmulasztunk. Mivel a gazdagok hatásköre nagyobb, mint az átlagembereké, ők a gazdasági paradigmaváltás építőkövei lehetnek” – fogalmazott a szakember.

Ami boldoggá tesz
De vajon milyen paradigma az, amelyet meg kellene haladnunk? „Az anyagi világnak jelenleg a környezet áldozatául esik, az etikai kérdések felmerülnek ugyan, de csak mint hab a tortán. Meg kell, hogy forduljanak a sorrendek és az arányok is. Ebben az új modellben a gazdaság legfőbb célja nem a profit maximalizálása lesz, hanem a közjó. Az pedig nem más, mint az ember kiteljesedése: amikor az ember célja elérése közben megéli, hogy ő maga egyre értékesebb, és ennek a folyamata teszi boldoggá. Ezért ha az állam a közjóról akar gondoskodni, akkor a gazdasággal és az oktatással, a média- és a kultúrapolitikával is törődnie kell. Holisztikus rendszerben kell gondolkodnia.”

Szabad-e gazdagnak lenni?
A régi gazdasági paradigma szerint a világ legvagyonosabb felső 10 százaléka birtokolja a javak 90 százalékát. De vajon mi erre a jó reakció? Mit lehet kezdeni a társadalmi egyenlőtlenséggel? „A kommunizmus el akarta törölni a magántulajdont, az egyház szerint viszont a magántulajdonhoz bárkinek joga van. Azt ugyanis az ember nagyobb kedvvel munkálja meg. De csak akkor pozitív a magántulajdon, ha kielégíti a birtokosa valós szükségleteit, aztán a családja és a vállalkozása tisztes tartalékának igényeit. Ha pedig ezután is marad felesleg, az a közösséget és a közjó létrehozását illeti” – állítja Baritz Sarolta Laura. Előadásában a szegények orvosaként is emlegetett Batthyány-Strattmann László példáját említette, aki vagyona jelentős részét betegei gyógyítására fordította.

Jelentős bérkülönbségek
Gazdaságunkban elfogadott, hogy a képzettség és a különböző felelősségi körök bérkülönbségeket eredményeznek. Az egyház javaslata szerint a jövedelmi különbség legfeljebb 6-8-szoros lehetne – hívta fel a figyelmet. „A baszk multinacionális vállalat, a Mondragon például ezt az arányt valósítja meg. Ehhez képest például a Sonynál a különbség 500-szoros, más világi vállalatoknál több ezerszeres. Az egyház szerint viszont az ember az első a struktúrához képest, nem pedig fordítva. Jézus is az egyes emberhez fordult, hogy őt változtassa meg, neki adjon belső tartást. Ideális esetben a profit tehát nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy létrehozzunk egy értékcélt a gazdaságunkban.”

A legnagyobb nyereség
Más-más emberi értékrend más gazdasági renddel jár együtt – hangsúlyozta a keresztény közgazdász. „Jelenlegi gazdasági rendszerünket áthatja az én–az séma, az én és a tömeg megkülönböztetése. Ebben a látásmódban a másik ember eszköz, míg egy emberközpontú világot az én–te kapcsolatok jellemeznek. Az én szükségleteimben ugyanis benne van, hogy a másiknak is jó legyen. Miközben a profitorientált világban senki sem akar veszíteni, kutatások már kimutatták, hogy hosszú távon a nyer–nyer séma több hasznot hoz bármely fél számára, mint amennyit a nyer-veszít sémában arathat az, aki győzött.”

A profit trónfosztása
Az előadó végül ismertette a háromdimenziójú gazdaság emberközpontú modelljét, amelyben a materiális javak helyett az erkölcsi jó érvényesül. A profit nem cél, hanem eszköz például a közjó és az igazságosság megteremtésére. Egy ilyen gazdaságot a mértékletesség, a szolidaritás, a kölcsönösség és a bizalom jellemez. „Ez nem más, mint a profit trónfosztása: az uralkodó pénzből szolgáló eszköz válik. Vagyis a pénz már nem mammon, hanem a szolgák szolgája.”

Hogy végül is mi a gazdagok felelőssége az új paradigmában? „Az erényes erkölcsi értékrend kialakítása és fejlesztése önmagukban, majd a környezetükben, így dolgozva az emberközpontú struktúra megvalósításán.”

 

Képek: Füle Tamás