A zöldelő fa ágait
És elszáradt szomszédait
Lelkem! Vizsgáljuk meg újra
A saját okulásunkra.

Gondolj a zöldelő fára,
Annak szomorú sorsára!
Jézusod sok szenvedése
Lett a te szíved reménye.

A zöldelő fa hajtása
Lesz hitem vándor-pálcája
És amikor elepedek,
Gyümölcsöt e fáról szedek.

 

Hallgrímur Pétrusson izlandi költő
passióversének részlete
(ford: Ordass Lajos)

 

fa kérge törzse görcsös ága
tövében sírok és esdeklek
zöldellő levele lepereg
éltem szoros szomorúsága

Milyen sokat nyílt ez a kapu,
A megnyugvás idejét hozta.
Magányosan vagy közösségben
Belépve béke örömében.

Az út a hegyen át kertbe vezet,
Illatozó fák erdejében.
Lombjaik hűs árnyékot adnak
Pihenni kellemes alatta.

fa kérge törzse görcsös ága
tövében sírok és esdeklek
zöldellő levele lepereg
éltem szoros szomorúsága

Pedig oly szép volt a ma este,
A korsót vállán hordó ember.
A vacsora fenségessége
Tanítványok zavart kérdése.

Egy közösben részesnek lenni
Közös tálból egyszerre enni.
Egy kehelyből adni és venni
Vajon ők ki tudnák-e inni?

fa kérge törzse görcsös ága
tövében sírok és esdeklek
zöldellő levele lepereg
éltem szoros szomorúsága

Minden ezen az éjen múlik
Mindennek árnyéka megnyúlik.
Barátság, látás és árulás,
Közelség, csók és távolodás.

Eldől az élet-halál kérdés.
Közel az óra, a szenvedés.
Közel van már, aki elárul,
Közel van már a megváltásunk.

fa kérge törzse görcsös ága
tövében sírok és esdeklek
zöldellő levele lepereg
éltem szoros szomorúsága

Égre emelt könnyes tekintet
Égbe kiáltott felemelt szív.
Földre szegzett csüggedt tekintet
Földre esett átadott szív.

Imádság és véres verejték
Kérlelés, elalvás új kérés.
Virrasztás, újra visszatérés
Már elég, már elég, már elég.

fa kérge törzse görcsös ága
tövében sírok és esdeklek
zöldellő levele lepereg
éltem szoros szomorúsága