Dékán úr! Mi az a szellemiség és értékrendszer, amit közvetítenek a diákjaiknak?

A mi karunkon teljesen természetes, hogy a tananyagon túl pluszt is kell nyújtanunk hallgatóinknak, akik maguk is keresik a keresztyén szellemiséggel összefüggő többletet. Ezek a fogódzók segíthetnek számukra, hogy boldoguljanak az életben. Neveléstörténészként örömmel tapasztalom, hogy a hallgatókat érdeklik a nagy elődök; akár Kálvin tanításai, akár a 20. századi protestánsok, például Karácsony Sándor neveléstana, értékvilága; ezekre saját pályájukon is támaszkodhatnak majd. Azok a pedagógusok, akik az elődöktől tanult attitűddel fordulnak a gyerekekhez, bizonyára jó nevelőkké válnak majd.

Mit tapasztal, a Nagykőrösre jelentkezők kapcsolatban vannak a reformátussággal, tehát a hovatartozásuk miatt választanak református felsőoktatási intézményt, vagy az iskola kínálata miatt jelentkeznek önökhöz?

Az iskola újraindulásakor, a rendszerváltás hangulatában szinte természetesnek tűnt, hogy elsősorban keresztyén, református fiatalok jelentkeztek hozzánk. Azonban, ahogyan növekedett a szakok száma, és nyitottabbá vált képzésünk az úgynevezett világi szakok felé, hallgatóink jó része már nem konfirmációs levéllel a zsebében érkezett Nagykőrösre. Sokan inkább csak megéreztek, megsejtettek valamit abból, hogy mit jelenthet a református egyetem, a református tanítóképzés. Hallgatóink nagyobb része nem elkötelezett keresztyén, de az biztos, hogy keresik az értékrendszert. Az előző századhoz viszonyítva napjainkban későbbre toldódott a felnőtté válás időszaka, a fiatalok gyakran csak harmincas éveik elején kezdik meg önálló életüket. Nálunk lehetőségük van arra, hogy a kiteljesedett felnőtt élethez szükséges alapokat beépítsék személyiségükbe.

A diákoknál a hozott pontszámok jelentik a küszöb átlépését, de mi a helyzet az oktatókkal? Hogyan választják ki munkatársaikat?

A diákok pontosan érzékelik az oktatási folyamatban, hogy ki milyen személyiségű oktató, hiszen a szemlélet, az életvitel, a világnézet mindenkin átsugárzik. Kezdetben az oktatói karba egyértelműen református tanárokat vettünk fel, de mára ez megváltozott. Óraadó oktatóink először kipróbálják magukat nálunk, és amikor elköteleződnek hozzánk, már látszik, hogy miért éppen a Károli-egyetemen álltak meg. Aki nem érzi jól magát egy református templomi ünnepségen, az biztosan nem akar majd hozzánk tartozni és itt tanítani.

Huszonöt éve indították újra a nagykőrösi főiskolát. Kérem, hogy tekintsen vissza néhány gondolat erejéig az elmúlt negyedszázadra!

Az 1839-ben alapított nagykőrösi és dunamelléki tanítóképző intézet 1957-ig tartó történetét két korszakra lehet osztani. A reformkortól a 20. század elejéig tartó korszak nevét Szigeti Warga János akadémikus neve fémjelzi, aki megalapozta a protestáns tanítóképzést. Több kiváló igazgatót is megemlíthetünk: Hegyszegi Kiss Kálmán harmincegy éven keresztül vezette az iskolát. A második korszak Váczy Ferenc nevéhez fűződik, akinek vezetése idején kialakult az iskola 20. századi arculata; ezt az időszakot európai szintű protestantizmussal és a nemzeti identitásból fakadó neveléssel lehet jellemezni. Meg kell említeni két kiváló gondolkodót: a neveléstudomány területén maradandót alkotó Imre Sándort és Karácsony Sándort. 1957-ben a családorientált, gyülekezeti közösségi neveléséből nem engedő iskolánkat bezárták, ugyanis keresztyén szellemisége nem volt összeegyeztethető a kommunális típusú, kommunista közösségi neveléssel, a marxista-leninista szemlélettel. Az elmúlt huszonöt év, vagyis a harmadik korszak kihívása az volt, hogy több mint három évtized kényszerszünet után restaurálja az előző két korszakot, ez a harmadik korszak a megújításról szól. (1992 augusztusától húsz éven át a közelmúltban elhunyt dr. Nagy István református lelkipásztor igazgatta az intézményt, vezetése alatt a nulláról teljesedett ki a főiskolai kar – a szerk.)

Az élet furcsasága, hogy a rendszerváltáskor éppen az MSZMP (az akkori marxista–leninista állampárt) székházat kapták meg, és abban indult el a tanítás...

Én az 1980-as évek végén kapcsolódtam be a hajdani prepák (így nevezték régen a tanítójelölteket), a pályán lévő tanítók, tanárok munkájába. Olyan tantestületbe kerültem, ahol a kollégáim nyolcvan százaléka Nagykőrösön végzett, és teljesen más volt a szemléletük, mint amit én a szegedi egyetemen tanultam, tapasztaltam. Egyszerűen mélyebben tudtak gondolkodni a nevelésről, a gyermekről, az értékekről, mint máshol. Stabil ethoszuk, szellemiségük volt. A nagykőrösi képző egy régi tanára mondta: nem is szűnt meg a tanítóképző csak alszik, posztegzisztenciális létben van, mert az öregdiákok évente találkoznak az épületben és fenntartják a szellemiséget. És itt reagálnék a felvetésére: a prepák szerettek volna a régi épületükbe visszamenni, de akkor ott 800 fős általános iskola működött, és nem akarták bolygatni az intézményt. Németh Miklós kormánya 1989-ben lehetővé tette, hogy a nagyobb egyetemek megkapják a megyei pártszékházakat, szakszervezeti székházakat, így lett a nagykőrösi pártház a református tanítóképzőé. A kezdetekben 40 fővel indult a iskola, mára több mint 1700-an vagyunk, ideértve a nagykőrösi, az újpesti és a marosvásárhelyi képzésünket is.

Mi a stratégiájuk, kell haladni a korral és újabb szakokat indítani, esetleg olyanokat is, amire korábban nem gondoltak?

A reformkori képzésben a néptanító volt, aki mindenhez értett: nem okozott számára problémát a hit-és erkölcstan tanítása, mai nyelven szólva szociálisan érzékeny volt, értett a diakóniához, kántorkodott, mindemellett jó szervező volt, és aktívan részt vett a gyülekezet munkájában. A tanító tehát igen sok lábon álló ember volt, napjainkban azonban ez már nem képzelhető el, a tevékenységek specializálódtak. A hajdani egyszakos tanítóságból kialakultak a rokon területek: a hittanoktató, a diakónus, a kántor, a szociális munkás, az óvodapedagógus, a csecsemő- és kisgyermeknevelő és az ifjúságsegítő. Így kezdtek tágulni a tanítóság köréből a különböző szakok, és lehet tovább gondolkodnunk, hogy mi lehet még közel a képzési területünkhöz, például próbáljuk majd akkreditálni a közösségszervező szakot és szükség van a műveltségterületek további átgondolására is.

Milyen szakra jelentkeznek szívesen, és mi az, amire lasszóval kell fogni a diákokat?

Ez attól is függ, hogy mikor mit érzékelnek a fiatalok. A legnépszerűbb szakunk az óvodapedagógus, második helyen a hagyományosan vett alapszakunk, a tanító áll, és továbbra is nagyon sokan érdeklődnek a szociális szféra iránt. A diakónus szakot újra kell gondolnunk, mert erre kevesen jelentkeznek. A köznyelv nem használja ezt a típusú szolgálatot, nem is tudják, mit jelent. Az utóbbi időben erősen megnőtt a hittanoktató szakra jelentkezők száma is. Mi nem indítunk etika szakot, és ennek a teológiai mellett neveléstudománya magyarázata is van, ugyanis vannak olyan tárgyak, amelyeket nem lehet ismeretszinten kezelni, mert készség- és képességfejlesztés szükséges hozzá. A hitet működtetni kell, tehát ha valamire azt mondom, hogy jó, abban hinni is kell, nemcsak megtanulni, hogy ezek a jó dolgok, ezek a rosszak, aztán a gyakorlatban mégis a rosszhoz csatlakozom. Erre nagyobb figyelmet kellett volna fordítani a bevezetésekor, mert az etikát és hittant nem lehet ismeretrendszerként oktatni.

Mit gondol, mi lesz huszonöt év múlva a Károli-egyetem tanítóképző főiskolai karával?

Nem tudom, hogy a következő negyedszázad a harmadik korszakhoz tartozik majd, vagy elindul egy negyedik. Ha olyan fiatalok érkeznek, akiknek van valamilyen viszonyuk a református szellemiséghez, értékrendszerhez, akkor marad a harmadik korszak, de az innovációt mégis elengedhetetlennek tartom, hogy igazodni tudjuk a diákok igényeihez. Amiből nem lehet engedni, azok a rekonstruált, rehabilitált gyökerek. Azt nem tudom elképzelni, hogy a Szentírás tanításai nélkül működjön az iskola. De hogy lesznek-e még csendesnapok, vagy a nagyobb tanulói létszám más típusú közösségi formát kíván meg, ma még nem tudom megmondani. Bízom benne, hogy képesek leszünk magunkban hordozni az ősi értékeket, a keresztyénséget, a magyarságunkat.

Fekete Zsuzsa 

Az iskola történetéről bővebben a tanítóképző honlapján olvashat.