A jó szolgáról beszélt igei üzenetében Somogyi Péter egyházkerületi főjegyző. Az aznapra kijelölt igeszakaszban, a Timóteushoz írt első levél 4. részének 6-11. verseiben az idősebb Pál apostol fiatalabb munkatársához szól. A levél mondanivalója, hogy az igaz tanításra vigyázni kell, harcolni kell érte és hűségesen tovább kell adni – magyarázta. „Bár a korszellem szerint nincs egyetemes érvényű, objektív igazság, az apostol meghatározza a célt: emberi elvárások helyett Krisztus jó szolgájának lenni. Ebből következik minden egyéb, minden helyes szolgálat.”

A lelkészi feladatkörről szólva a főjegyző azt mondta: „Krisztus szolgáiként nem azt kell továbbadnunk, amit tanultunk, hanem ami a miénk, amit megemésztettünk, ami minket is táplál. Csak akkor és csak úgy lehet a hit és az igaz tanítás igéit hitelesen tolmácsolni, ha ez bennünket is éltet és egyben elkötelez hűséges követésre, engedelmességre.”

A beszélgetés kultúráját építeni
Isten hozott titeket! – köszöntötte a budapesti teológián végzett, felszentelés előtt álló lelkészjelölteket Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Hold utcai református gyülekezet vezető lelkésze. Mint mondta, ahogy a köszöntésben, úgy a szolgálatban is Isten van az első helyen, de az is fontos, hogy kik azok, akik szolgálnak. „Egy közösség tagjai, akiknek megvan a saját útjuk, személyiségük. Nem elég csupán az ügyre koncentrálni, számít az ember is” – hangsúlyozta.

Az egyházvezető kifejezte reményét, hogy a hamarosan teljes jogú, választható lelkipásztorok hosszú távra terveznek azon a helyen, amelyet nem kizárólag ők választottak, hanem kaptak is. A beilleszkedésre, a tisztelet kultúrájára, ugyanakkor a hit mércéje szerinti szolgálatra buzdított a gyülekezetben. „A hitet nem elsősorban az őseinktől kaptuk, bár ez is nagyon fontos, hanem fölülről. Ezért nem törődünk bele abba, amiről úgy gondoljuk, hogy ennek a mércének nem felel meg. De ennek vizsgálatát magunkon kezdjük. Az egyház közösségében szolgálni lehetőség és védelem is egyszerre. Garancia arra, hogy amit felismertünk, mint a hit mércéjéhez igazítandó dolgot, azt a közösséggel együtt vitassuk meg” – emlékeztetett.

Bár sok minden nehezíti a szolgatársakkal való rendszeres találkozást, a püspök arra bátorította a fiatal lelkészgenerációt, hogy saját részvételével is építse a beszélgetés kultúráját az egyházkerületben és azon kívül is, hiszen valamennyi egyházrész egy egységet alkot. „Kinyílt a világ, és ebben a világban úgy tudunk hatékonyak lenni, ha egyetértéssel tesszük, amit teszünk.” Ehhez a történelmi okokból kialakult beidegződéseket, védekező álláspontokat feladva az egyházi struktúra különböző rétegeinek nyitniuk kell egymás felé – fogalmazott.

Az egyházvezető szólt a lelkészképzés megújításáról is, amelynek célja, hogy a teológiáról felkészült gyülekezeti lelkipásztorok kerülhessenek ki. A tanulmányaikkal kapcsolatos tapasztalataik megosztásában és a lelkipásztorok hivatásfelfogásának felmérésében is számít a friss diplomás lelkészekre. Végül emlékeztetett: abban, hogy kik vannak az egyházban, a Szentlélek munkája van, ezért nem elegendő csupán eltűrni egymást. Megosztó kérdésekben pedig különösen fontos Isten Igéjének és a hitvallásoknak a közmegegyezéses értelmezése.

Küzdelem az evangélium igazságáért
Veres Sándor egyházkerületi főgondnok a dunamelléki egyházkerület jelenéről beszélt. Mint mondta, nemcsak a magukat reformátusnak vallók száma csökkent, de az emberek és a látható egyház találkozásainak lehetőségei is csökkentek. A belső migráció és az elfogyó falvak átrajzolták az egyházkerület térképét is. „Az elmúlt húsz évben közel száz anyaegyházközség szűnt meg, és több mint kétszáz helyen szolgál úgy lelkipásztor, hogy emberi számítások szerint azon a településen ő az utolsó helyben lakó lelkész. Különösen fájó, hogy a falvakból elvándorlók sem találták meg a városokban lévő gyülekezeteket. Ebben a helyzetben megrendült az elfogyó gyülekezetek tagjainak a küldetéstudata, és olykor a lelkipásztoroké is.”

A főgondnok szerint erősíteni kell a hitet és a küldetéstudatot a gyülekezetek tagjaiban és meg kell erősíteni a lelkipásztori egzisztenciát is. „Ahol megjelennek az emberek, köztük sokan reformátusok, ott kell elkezdeni gyülekezetet építeni. Dunamelléken tizennyolc missziói gyülekezet indult vagy erősödött meg az elmúlt évtizedben az egyházkerület anyagi támogatásával, fiatal lelkészek vezetésével, sokszor bérelt helyiségekben. Új templomok is épültek.”
A főgondnok hangsúlyozta: minden gyülekezetben törekedni kell az igaz egyház megélésére. „A nagyvárosokban meg kell találni az emberek megszólításának új lehetőségeit, formáit, az elfogyó településeken pedig nem szabad magára hagyni a hűségben megmaradókat. Arról sem mondhatunk le, hogy a reformátusokon kívül mások is vannak ott, akiket még meg tudunk szólítani. Ahhoz pedig, hogy a lelkipásztor el tudja végezni a rá bízott szolgálatot, lehetőség szerint mindenhol kell hitoktatókat is alkalmazni.”

A főgondnok megerősítette: a hitvallásokhoz való visszatérés a misszió forrása. „Amikor a történelem során az egyház elhanyagolta a tanítást, mindig süllyedés következett be, amikor azonban megbecsülte, gyakorolta, akkor a hitbeli megmaradást szolgálta. A lelkésznek együtt kell küzdenie a gyülekezettel az evangélium igazságáért, csak így lehet reménységünk a megújulásra.” Végül a huszadik század viharaiban hűségesen kitartó lelkészek példájáról tett említést. „Szolgálatukat három meghatározó dolog jellemezte: a biblikus gondolkodás, a lelkes igehirdetés és a rájuk bízottak feltétel nélküli szeretete.”

A lelkészjelöltek találkozója csoportbeszélgetéssel, imaközösséggel és úrvacsorás áhítattal folytatódott. A közös éneklést Pap Anette egyházzenész, karvezető, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának oktatója vezette. Az este az egyházkerület vezetése és a felszentelés előtt álló lelkészek közös vacsorájával ért véget. A dunamelléki lelkészszentelésre 2021. november 11-én, csütörtökön kerül sor a Nagyvárad téri református templomban.

Képek: Füle Tamás