Hangokban a Lélek
Belcsák Bertalan Ferenc végzős diák először vett részt a versenyen. Tavaly is nevezett már, de akkor megbetegedett. „Idén semmiképp sem akartam kihagyni, különösen, hogy ez az utolsó lehetőségem.” Bertalan nem győzni jött. Diáktársai mindig nagyon jól érezték magukat ezeken a vetélkedőkön, ő is szerette volna megtapasztalni mindezt. Emellett a Biblia mélyrehatóbb tanulmányozása is vonzotta. „Többet szerettem volna tudni a Bibliáról, nem csak nagy vonalakban, hanem részletekbe menően.” Adódik a kérdés: mi sarkall ma erre egy fiatalt? „A hit szerintem sosem megy ki a divatból” – válaszolja.

Bertalan gyermekkora óta jár gyülekezetbe. Időnként kántori szolgálatot is vállal ott, ahová hívják. Bár mindig hitben nevelkedett, a középiskolában mélyült el benne igazán. „Amikor bekerültem a gimnáziumba, az ott tapasztalt légkör sokat hozzátett a hitemhez. Különösen Hajdú Bálint Kadosa lelkipásztor, ő nálam nagyon betalált.”

Amikor arról kérdezem, hogy mit tesz hozzá személyes Isten-kapcsolatához a verseny, a válasz a közösség erejében keresendő. „Ilyenkor látszik igazán, hogy nem vagyok egyedül a hitemmel, amikor az egész országból ennyien eljönnek erre a versenyre. Jó érezni, hogy sokan vagyunk.” Azt mondja, egész hétvégén sokat mosolygott és nevetett. „Belőlem ezt csak a nagyon jó dolgok hozzák ki, és ez olyan volt.” Amikor arról kérdezem, mit visz haza a hétvégéről, nevetve mondja: „Sok könyvet. Éreztem, milyen nehéz a csomag, amit kaptunk.” Aztán komolyra fordítja a szót: „Talán a hangok azok, amelyek a legjobban megmaradtak: a zene, az ének, az áhítat és az imák.”

A Biblia mint GPS
Montvai Annát a csapat névválasztásáról kérdezem. „Amikor tanultam a versenyre, olvastam, hogy az Ásér jelentése boldog. Akkor gondolkodtam el rajta, hogy ennél jobb nevet nem is választhatnánk magunknak, mert ha idejövünk, helyezéstől függetlenül boldogok leszünk. Felvetettem, hogy legyünk boldogok, és azok lettünk” – meséli nevetve.

Kiderül: Anna épp a tesztversenyért jött, amit meg is nyertek. „Engem kifejezetten a teszt érdekelt. Ez a harmadik versenyem. Tízedikes voltam, amikor először részt vettem Kecskeméten az SDG bibliaismereti versenyén, ott ötödikek lettünk a teszten. Tavaly az Apostolok cselekedetei volt az anyag Hódmezővásárhelyen. Akkor nagyon meglepődtem, hogy a kalandversenyt megnyertük, a teszten pedig másodikak lettünk. Éreztem, hogy ennek most meg kell lennie.”

Anna megtérése a kecskeméti bibliaismereti versenyhez kötődik, ahol az egyik csapattársa egy vak fiú volt. „Nagyon empatikus lélek vagyok, és amikor megtudtam, hogy a srác, akivel egy csapatban leszek, vak, letargikus állapotba kerültem, nagyon sajnáltam azt a fiút. Ezzel szemben a versenyen csodálatos megtapasztalás volt, hogy ő egyáltalán nem így éli ezt meg. Hihetetlenül mély hite van, olyan jó érzés volt rá felnézni. Akkor éppen egy nehéz helyzetben voltam, és fantasztikus élményként éltem meg azt a két napot, ő adott nekem erőt. Az egy hatalmas löket volt: érezni lehetett a Szentlélek munkálkodását abban a légkörben.”

Annának magabiztos bibliai tudása van, amit azonban sokáig feleslegesnek érzett. Mint mondja, az iskolában sosem kérik számon ilyen szinten. „Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy létezik bibliaverseny, mert ez jó lehetőség, hogy kiéljem a hobbimat. Fantasztikus, hogy a bibliaolvasásból összeszedett lexikális tudást megmutathatom itt. Nagyon szeretem ezt csinálni. Minden más tantárgy keserves, ez az egyetlen dolog, ami egyszerűen belemegy a fejembe.”

Mindennek bizonyára köze van ahhoz, hogy Annának már kiskorában is a gyermekbibliákból olvastak fel esténként. Később, amikor már tévézhetett, akkor is bibliai témájú rajzfilmeket nézett. „Amikor gyermek-istentiszteletre kezdtem járni, nagyon jó érzés volt hallgatni az új történeteket, és a hozzájuk fűzött tanulságokat. Aztán a gyerektáborokban találkoztam új ismeretekkel. Mindig is vonzott ez az egész. Kicsit zárkózottabb vagyok, és ha valaki egyedül akar Istennel közösségben lenni, akkor ahhoz elengedhetetlen a Biblia és a sok-sok imádság.”

Anna mostanában sokat hallgat zenét. A versenyre készülve azonban a zenét felcserélte a Bibliára. „A hangzó Bibliát hallgattam mindig. Egy idő után kicsit már idegesítő is volt. Amikor már ’huszonhatodjára’ hallottam a nemzetségtáblázatokat, megkérdeztem magamtól: miért is csinálom ezt?” – nevet.

A tesztversenyt többen nehéznek ítélték. A „Boldogok” csapata azonban az elérhető száz pontból mindössze hármat veszített. Mégsem elégedettek az eredménnyel teljesen. „Kicsit szomorú vagyok, mert száz százalékra is meg tudtuk volna írni. Néha túl határozott vagyok, ezért mondtam a többieknek, hogy szóljanak, ha valamiben nincs igazam. Volt, amikor engedtem, pedig az lett volna a jó válasz” – a többiek közben bólogatnak. „Már amikor pénteken elindultunk, akkor is bennem volt: tőlem nem lehet olyat kérdezni, amire ne tudnám a választ.”

A beszélgetés során érződik, hogy ez a manapság igazán ritka hobbi teljesen természetes és magától értetődő Anna számára. Felvetődik bennem a kérdés, hogyan talál boldogságot a Biblia olvasásában? „A mindennapos igeolvasás számomra útmutatással egyenlő, olyan, mint egy GPS. Ha van valamilyen problémám, az adott igeszakasz mindig reflektál rá. Az érzéseimre, gondolataimra, a témákra, amelyek épp foglalkoztatnak. Nem is tudom, hogy lehet mindennapos bibliaolvasás nélkül létezni.”

Beszélgetés közben úgy érzem, egy másik világba csöppentem. Egy olyanba, ahol Isten, a hit, és a Biblia olvasása ugyanolyan természetes a fiatalok között, mint a közösségimédia-felületek használata. Felvetődik bennem a kérdés, hogyan lehet ma trendi az Istennel való kapcsolat a fiatalok között? „Szerintem az SDG bibliaismereti versenyei tökéletesek erre. Amikor először jöttem el ilyenre, arra gondoltam, hogy ez a verseny pont azt a célt szolgálja, hogy népszerűsítsük, terjeszthessük az Isten Igéjét. Élő missziós szervezet az SDG. Itt érezhető az erő. Ahogy az Ige mondja: ’ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok.’ Ez tökéletes példája ennek.”

„Rám talált az Isten”
Literáty Elza Iréne egyik kedvenc városa Pécs, így már a helyszín is nagy motiváció volt számára.

„Amikor hallottam, hogy hiányzik még egy csapattag, és megtudtam, hogy Mózes első könyve az anyag, jelentkeztem, mert ez egy nagyon érdekes könyv.”
Elza szülei lelkészek, így gyakorlatilag belenőtt a hitbe. Náluk is naponta előkerült a gyermekbiblia. „Templomban nőttem fel, az alaptörténetek megvoltak, csak a kiegészítéseket kellett tanulni hozzá.”

A „Boldogok” a kalandversenyen is dobogósok lettek: második helyezést értek el. Sok újítást vittek a feladatokba a szervezők, okoseszközöket használtak, akadálypályát építettek, lejátszási listákat készítettek. „Nagyon jó feladatok voltak benne, látszik, hogy a szervezők is évről évre kreatívabbak, tényleg nagyon jó dolgokat találnak ki.”

Elzával beszélgetve is adja magát a kérdés: hogyan talál örömöt a Szentírás tanulmányozásában? „Ahogy a Biblia is írja: Jézus Krisztus örökre egy és ugyanaz marad. Az a bizalom, amit az Istennek szántak az emberek a Szentírásban, a mai napig példaértékű. Pedig ezek már több mint kétezer éves történetek. Látni, hogy az embernek akkor is nehéz volt, de az Isten segített és mindent jóra fordított, nekem nagyon bátorító és segítő.”

Elza azt mondja, a hit mindig az „otthona” volt. Mégis nagy fordulatot jelentett lelkiéletében a tavalyi Csillagpont, amikor saját maga tapasztalhatta meg, hogy Isten kiválasztotta. „Az elveszett juh történetét dolgozták fel a találkozón, ami a Rám találtál címet kapta. Akkor éreztem, hogy tényleg rám talált az Isten, én pedig rá, és ez hihetetlen öröm volt számomra. Nagyon jó volt megtapasztalni.”

A beszélgetés végén ilyen mély hitű fiatalok közösségében kikívánkozik belőlem a kérdést: mitől lehet ma népszerű a hit a korosztályuknak? „Ez mindenkinek a saját, személyes Isten-kapcsolatától függ, hogy hogyan formálódik ki benne a hit. Van, aki megsérül benne, van, aki épül. Ez nagyon erősen függ az ember környezetétől, az osztályközösségétől, a családjától. Hogy lehet behozni a fiatalok életébe? Úgy, hogy imádkozunk értük.”

Képek: Kiss Zoltán