Mintegy kétszáz fiatal vett részt szerte az országból a REFISZ idei nyári táborában Balatonszárszón. A zömmel középiskolásokból álló tábor fókuszában ezúttal is a Krisztus követésére való meghívás állt, ám az esti áhítatok és a bizonyságtételek mellett tanító-hitmélyítő előadások is elhangzottak a már hitben járók épülésére. A tábor hetében Dávid király életét vizsgálták meg a fiatalok, párhuzamot vonva nemcsak az öttusa számaival, de saját életükkel is. A résztvevők emellett különféle műhelyek közül is választhattak: hit és tudomány, láthatatlan színház, bibliatanulmányozás és ifivezető műhely is szerepelt ezek között. Az idei tábor egyediségét azonban a lelki harcok górcső alá vétele jelentette – ezekről a táborozókat és a tábor szervezőit kérdeztük.

„Magamat legyőzni"
„Már nagyon sokszor részt vettem REFISZ-rendezvényeken, és minden alkalommal épültem a hitemben. Az elmúlt egy évben egyre inkább sikerült is beépíteni, amit az ilyen találkozókon hallottam" – mondta kérdésünkre Vékei Gábor. „Azért van bennem bizonytalanság" – tette hozzá a táborozó. „Sok nem hívő barátom van, kisebb-nagyobb sikerekkel próbálom őket is terelgetni. Leginkább magammal kell küzdenem, hogy mindig hívő emberhez méltó módon viselkedjek. Van, hogy ki kellene állnom magamért, de nem tudom eldönteni, hogy megéri-e, mert finoman nem lehet. Néha nehezen tudom megállni, hogy ne szóljak úgy oda."

„Egyre inkább megnyílok"
„Ami miatt szeretem a tábort, az az, hogy szól az Ige" – árulta el Zana Csenge Boglárka. „Az áhítatok, a közös éneklések és a spontán beszélgetések mind mélyen érintenek. Emellett ez a közeg nagyon elfogadó. Rám nem jellemző, hogy spontán dolgokat csináljak, inkább mindent előre eltervezek. Isten azért is vezetett ide, ahol biztonságban érzem magam, hogy megnyíljak az emberek előtt. Először egy-két-három ember előtt, aztán egyre több előtt. Krisztus mindent megtett, amikor meghalt értem – ha ezt elfogadtam, butaság lenne nem bízni abban, hogy Isten végigvezet ezen a folyamaton is."

„Isten vezet"
„A hétköznapokban folyton küzdelmet folytatunk, hogy az adott napot minél gazdagabban tudjuk este lezárni – persze, nem a pénzre gondolok" – mondja Szoboszlay Szabolcs. „Az én életemben is küszöbön áll a pályaválasztás, el kellene dönteni, hogy a fizika vagy az informatika irányába induljak el, esetleg az arany középúton járjak. Ehhez, remélem, az Úrtól kapok majd tanácsot. Nem mindig teljesen egyértelmű, Isten merre vezet, de ha odafigyelek arra, mit mond az Ő Igéje, az kitisztítja a látásomat. Ez a tábor sokat segít az összes ilyen kérdésben. Idén vagyok itt először, és a műhelyek közül a természettudományosat választottam, amely a hit és a tudomány kapcsolatáról szól."

„Erősítjük egymást"
„A REFISZ-tábor minden évben igazi ébredést hoz nyaranta, nagyon fel tudok töltekezni általa" – számolt be Pásztor Vivien. „Úgy indulok neki az egyetemnek, hogy egy ilyen hét van mögöttem, amikor teljes mértékben Isten közelségében lehetek. Mivel keresztyének között vagyok, olyan, mintha a menny egy kicsit a földre szállna ilyenkor. Egy hétig egy szobában vagyok azokkal az ifisekkel, akikkel otthon csak pár órára találkozom. Mindig megbeszéljük, hogyan szólított meg minket az Ige, és bátorítjuk azokat, akik a hitéletben nem ugyanott járnak, mint mi. Ez nagyon jó dolog. Aminek pedig különösen örülök, hogy most először vagyok itt szolgálóként. Mindazt, amiben ez a tábor három éven át megerősített, most én adhatom át másnak, és ezért nagyon hálás vagyok."

Kizökkenteni a kényelmességből
„Valamennyien terheltek vagyunk mindenféle impulzusoktól, amit a média, a korszellem sugároz, és ez nagyon sok aggodalmat, konfliktust szül a családon belül. Ezek orvosolhatók, csak nem mindegy, kitől, mitől várjuk a gyógyulást. Felelősséget kell vállalnunk, döntéseket hoznunk, nem elégedhetünk meg azzal, hogy a dolgok így is jók" – fogalmazott Somogyi Csaba REFISZ-munkatárs, a tábor egyik szervezője. „Szeretnénk megláttatni a táborozókkal, hogy fel kell venniük egy bizonyos lelki harcot. Vannak dolgok, amiket nem tartunk problémának, mert sodródunk a világgal vagy elfogadjuk a trendeket. Mi igyekszünk a fiatalokat kizökkenteni ebből az elkényelmesedettségből. Szeretnénk, ha belátnák ugyanakkor azt is, hogy a félelmeik nagy része valótlanságokból fakad, mert Isten segítsége minden percben velük van."

Próba a burokban
A harc persze nem ismeretlen a mai fiatalok előtt sem. Csakhogy a közösségi média kifejezetten arról szól, hogy mindig a legszebb arcukat mutassák. Sokkal több azonban bennük a lelki harc, mint amit vállalni mernek mások előtt, és amit maguknak is be mernének vallani – véli Somogyi Csaba. A tábor második felére már olyan bensőségesség alakul ki, amelynek légkörében megnyílnak a résztvevők. „Ilyenkor ömlenek belőlük a belső feszültségek, az önelfogadás, a megbocsátás, a haragmegélés, az érzelmek kimutatása, a fegyelmezett, rendszerezett élet tekintetében. A REFISZ mindig azon igyekezett, hogy burokkal vegye őket körül, amiben nagyon sok értéket megláthatnak és megtapasztalhatnak. Komoly imatéma, hogy amikor ebből kikerül valaki, hogyan folytatja tovább, hogyan veszi föl mindennap ezeket a harcokat."

Identitás, szerelem
A táborban főleg 13 és 18 év közötti fiatalok vettek részt, de felső tagozatosok és egyetemisták is szép számban voltak jelen. A fiatalok délelőttönként kiscsoportokban folytatták a főelőadásban felvetett kérdések boncolgatását. A 15-16 éves korosztályt a kortárs közösség, az identitáskeresés és a szerelem érdekli a leginkább – ismertette Weiner-Legeza Luca kiscsoportvezető.
„Jellemző, hogy ebben a korban a kapcsolataikon keresztül határozzák meg, hogy ők maguk kicsodák. Felvetődik bennük, mi közük a családjukhoz, véletlenül kerültek-e oda vagy beleillenek a képbe. Egyre inkább leválasztják magukat a családjukról, és egyre élesebb kérdéseket tesznek fel arról, hová is tartanak. Szó esik ilyenkor önismeretről, a kamaszkor változásairól, a felnőtté válás kríziseiről, arról, hogyan nézünk szembe a mélységeinkkel, hogyan tehetünk a kapcsolatainkért, mit jelent a megbocsátás és a hitünkért való küzdelem."

Ami igazán elmélyül
Weiner-Legeza Luca szerint a kiscsoportos beszélgetéseken a fiatalok átélhetik, hogy Istennek van mondanivalója az életükről. „A kiscsoport egészen személyes szintre lebontja a napi üzenetet. Szembesíti a beszélgetésben résztvevőket a saját kérdéseikkel, és azzal, hogy egy-egy területen hol tartanak. Korosztályok szerint csoportosítjuk a táborozókat, és külön vannak a fiúk és a lányok is, mert annyira mély témákat érintünk, hogy így könnyebb megnyílniuk. Egy egyházi tábor abban tud segíteni – ez a keresztyénségünknek is nagy értéke –, hogy folyamatos önreflexióra késztet, a kiscsoportok ezt a teret tudják megteremteni. Itt nem egy újabb előadásra kell odafigyelniük, hanem az a fontos, amiben ők vannak most, amit épp megélnek. Az a tapasztalat az ifjúsági munkában, hogy amit ők maguk fogalmazhatnak, az az, ami igazán elmélyül. Mindezt átszövi az a meggyőződés, hogy Isten nem rajtunk keresztül, hanem személyesen akar velük találkozni."

Várni és akarni
A lelki küzdelemhez számos inspirációt is nyerhettek a résztvevők, akik esténként bizonyságtételeket hallgathattak meg. A különféle missziós területeket bemutató Kerekes Szabolcs, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter és a váci fegyház egykori fogvatartottai is meséltek Isten munkájáról az életükben. A meghívottak között volt Balczó András, háromszoros olimpiai bajnok, tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója is. Beszédében úgy fogalmazott:
„Sokszor van úgy, hogy csak azt tudjuk, mit nem szabad tennünk, de hogy mit kell csinálni, azt nem tudjuk. Ezek nehéz, várakozással teli időszakok, de megéri kitartani ilyenkor." Ami a sportban elért sikereit illeti: noha a világon nincs még egy hozzá fogható öttusázó, nem tartotta magát nagyobb tehetségnek, mint a sporttársait – árulta el. „Szorgalomból volt bennem több, mint a többiekben, bár nekem ahhoz kellett volna nagy akaraterő, hogy ne dolgozzak keményen. Az akarás azonban Isten ajándéka. Óriási megnyugvás volt, hogy nem kellett ezért is megküzdenem."

A cél nem szentesíti az eszközt
Az egykori élsportoló elmondta, több világbajnoki cím után sem érezte, hogy az aranyérem tartós megelégedettséget hozna neki. Isten nélkül szerinte hiába birtokol nagy dolgokat az ember, mert Ő a legfontosabb. Balczó András kérdésünkre elmondta: elszántság nélkül nincs győzelem. „Mai napig az elszántak ragadják meg a mennyek országát, akik nem hagynak kis réseket, engedve a liberalizmus divatjának. Aki hirdeti az Igét, annak elszántnak kell lenni, nem veheti lazábbra az üzenetet. Vannak, akik arra a kérdésre, mennyi kétszer kettő, azt mondják, 3,9 és 4,1 között van valahol. Akik nincsenek elszánódva, Jézust nem veszik figyelembe, pedig Ő tudta, hogy halál vár rá, a hűséget mégsem tagadta meg. Ha a cél szentesíti az eszközt, akkor vesztésre állunk, és nem lehet mást, csak látszatkeresztyénséget építeni."

Most van a harc ideje
Megkérdeztük a REFISZ lelkészét is, aki portálunknak azt mondta: segíteni kell a fiatalokat, hogy harcaikat ne a virtuális világban, hanem a valóságban éljék meg, bízva Istenben segítségében.
„Isten harcra hívott, pont azért, hogy életben maradjunk, életszerű életet éljünk, hogy ne harmincöt-negyvenévesen jelentsük be a feleségünknek meg a két gyerekünknek, hogy én még nem éltem eléggé, szervusztok, elmegyek külföldre, megvalósítom önmagamat, mert kimaradt a lázadás. A lelkileg kiskorú emberek később sokkal nagyobb fájdalmat okoznak önmaguknak is, meg a környezetüknek is" – fogalmazott Pogrányi Károly.

Megtérésre hívják a fiatalokat
A REFISZ-tábor célja a Krisztussal való élet meghirdetése és az arra való meghívás – folytatta a lelkész. „A vezetőség közül többen mi is REFISZ-táborban tértünk meg, és bár a megtérést nem kötjük semmilyen formai feltételhez, feladatunknak látjuk, hogy meghirdessük az új élet lehetőségét Krisztusban, és tolmácsoljuk az erre szóló meghívást." A nyári tábor ezért elsősorban evangelizációs jellegű, míg a negyedévente megrendezett konferenciák hitmélyítő-tanító jellegűek.

De nemcsak a nagy találkozók, hanem az egynapos kiszállások is részét képezik a REFISZ missziójának – ismertette a lelkipásztor. A szervezetet rendszeresen felkérik gyülekezeti vagy egyházmegyei ifjúsági napok megtartására, amelyekre előadásokkal, énekekkel, játékokkal készülnek. A gyülekezetekben folyó munka és a missziós szervezet szolgálata Pogrányi Károly szerint nem zárja ki egymást. „A fiatalok helyét a gyülekezetekben látjuk: ha el is jönnek a táborainkba, oda küldjük vissza őket. Meg szeretnénk erősíteni őket abban, hogy ott éljenek, ott szolgáljanak. Hogy miért van mégis szükség ránk? Sokszor olyan helyekről jönnek ide fiatalok, ahol nincs nagy létszámú, önszerveződő ifjúság. Itt kapnak, erősödnek ők is, majd így mennek vissza a gyülekezetbe szolgálni."

A REFISZ soron következő őszi konferenciáján a nyári tábor egyik témájáról, a haragról és a megbocsátásról lesz szó.

Jakus Ágnes

Képek: Jakus Ágnes, Szoboszlai Zoltán