Rácsos ablakok, egy magányos lány a pálya szélén és a lappangó kérdés, vajon mi mindent élhetett már át ő és a többi lány – bár A Javító kerüli a hatásvadász jeleneteket, a képsorok így is eleget mutatnak, és ami igazán megrázó: a valóságot. Egy évig forgott a kamera a javító falain belül, hogy bepillantást nyerjünk egy olyan világba, ahol a zártság egyben védelmet is jelent a külvilágtól. A lányok lelkéért folyó harc tétje, hogy ez idő alatt rátalálnak-e a krisztusi szabadság belső útjára, ami kellően tág perspektívát és emberfeletti erőt ad nekik ahhoz, hogy ne ugyanoda térjenek vissza, ahonnan elindultak.

Bűnösök és áldozatok
„Gondolj egy helyre, ahol biztonságban érezted magad, például ahová gyerekkorodban szívesen húzódtál vissza” – kéri a lányokat az egyik csoportfoglalkozáson Kerekes Szabolcs. A befejezetlennek tűnő epizódból kiderül: nem mindenki tud ilyen emlékképet előhívni a múltjából, nem mindenki érezhette magát biztonságban gyerekként. Van, akinek nincsen családja, vagy ha mégis, az édesapja rendszeresen megerőszakolta vagy eladta, sokan a kábítószer rabjai lettek, úgy kerültek be a Javítóba.
„Olyan történeteket hallok, hogy én is csak sírok a találkozások után, olyan fájdalmakat, amelyeket nagyon nehéz elviselni. De azt mondja az Úr Jézus, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket megtérésre. Nehéz, amikor azt érzem, hogy túl magabiztos voltam, vagy nem jól csináltam valamit, és megbántottam őket” – mondja érdeklődésünkre. Ezek a lányok sokat sérültek, ők maguk is elkövettek bűntetteket, mégis sokkal inkább áldozatnak tekinti őket, semmit bűnösnek – teszi hozzá. A hazánkban százéves hagyománnyal bíró javítóintézeti rendszer is így jár el, a lányok iskolai oktatást kapnak, szakmát tanulhatnak a falakon belül.

A haláltól elválasztó rácsok
„Amikor a lányok bekerülnek ide, az első előzetes szakasz rendkívül szigorú, korlátozza a kifelé való kommunikációt, találkozásokra pedig csak őrök jelenlétében kerülhet sor. Ahhoz képest, hogy eddig szabadon élhettek, sokkoló erejű ez a változás. Általában pánik és mérhetetlen fájdalom, végigsírt éjszakák jellemzik ezt az időszakot. A lányok szembesülnek azzal, hogy milyen következménye lett annak, amit tettek. Ilyenkor arról beszélek nekik, ne úgy tekintsenek erre, mint az életük tragédiájára, mert Isten keze van abban, hogy ide bekerültek. Az életük haladt egy úton idáig, de annak az útnak a vége halál. Kivétel nélkül mindannyian nagyon figyelnek ezen a ponton. Elmondom, hogy tudom, hogy nagyon fájdalmas, hogy elvesztettél mindenkit, de Isten megállított ezen az úton, és itt lehetőséget kapsz, hogy más életet kezdj el. Ekkor feltámad bennük a remény, meglátják, hogy ez nem zsákutca, hanem van értelme. Rákényszerülnek, hogy elkezdjenek tanulni, és kis idő múlva hálásak is lesznek érte. Pszichológus beszélget velük, a nevelőjüket is felkészítik a fogadásukra, szép, ahogy a rendszer harcol értük, mindenki, aki munkatársként összefog a javítóintézetben” – meséli Kerekes Szabolcs. Ő maga heti rendszerességgel jár be a Javítóba, kiscsoportos foglalkozásokat tart, időnként istentiszteletet is, beszélget a lányokkal, nyaranta pedig táborba viszi néhányukat, illetve a falak közé hoz el egy-egy tábori programot.

A hit első és legkeményebb próbája
A legtöbb megtérő lány az előzetes szakaszban adja át az életét Krisztusnak. Első komoly hitpróbájukat azonban éppen az az időszak hozza el, amikor enyhülnek a szigorítások. „Miután megkapják a bírósági ítéletet, a legtöbbjük javítós lesz, azaz a büntetési idejét tölti. Ebben a szakaszban már megszokták a rendszert, megtanulták, hogyan lehet áthágni a szabályokat. Kialakulnak nagyon rossz kapcsolatok, megalázzák egymást, vetélkednek, vagyis rossz ellenhatás indul el, ami a hitben is hullámvölgyet jelent. Épp ezért próbálom felkészíteni őket arra, hogy számítsanak rá, mivel kell megküzdeniük a Javítóban. Elkezdünk arról beszélgetni, hogyan kell nemet mondani akár az ingyen felkínált kábítószerre, akár az egyéjszakás szexre vagy a rossz kapcsolatokra. Gyakori, hogy a lányok szexuálisan is egymás hálójába kerülnek, a javítóintézetekben sajnos ez valóság, hiszen ebben a korban erős a szexuális késztetésük, és el vannak különítve. Épp ezért fontos, hogy segítsünk nekik egyfajta emberi méltóságot visszanyerni, hogy ne menjenek bele olyanba, ami már nem illik az identitásukhoz. Vannak, akik erősen presszionálják a többieket, arra csábítva őket, hogy becsapják az őröket, becsempésszenek dolgokat. Nagyon nehéz világ ez azoknak, akik megtérnek, az első hely, ahol meg kell állniuk a hitben. Az egyik legnagyobb lecke, amit meg kell tanulniuk ebben az életkorban, hogy vállalják magukat, és ne a csoportelvárásokhoz hasonuljanak.”

Krisztust követő gyülekezetekre van szükség
Az esély a tartós változásra már az intézmény falain kívüli világban élő gyülekezeteken is múlik – hangsúlyozza Kerekes Szabolcs. „Idebent megismerik a keresztyénséget, vannak istenélményeik, ezért arra bátorítom őket, hogy ott, ahova visszatérnek, keressenek olyan gyülekezetet, amely képes arra, hogy befogadja őket. Az az ideális, ha van ifjúsági köre, és a közösség zenében, kultúrában vetélytársa lehet a baráti körüknek. Ez lehet számukra a megtartó erő, mivel a családjuk, barátaik ellenkező irányba hatnak.” Ennek érdekében Szabolcs már a Javítóban töltött idő alatt is kiviszi istentiszteletre a lányokat.

A hit sekélyes marad, ha nem vagyunk képesek arra, hogy valós kapcsolatunk legyen Krisztus-tagadó, megtört, beteg vagy idős emberekkel – állítja. „Rajtuk keresztül olyan módon találkozunk Krisztussal, ahogy nem tudnánk az istentiszteleten meg a bibliaolvasásban. Ha megtettétek eggyel is a legkisebbek közül, velem tettétek meg – mondja Jézus. Azok a fiatalok, akik imádkoznak a nem hívő osztálytársaikért, vagy azok a gyülekezetek, ahol a lelkész elviszi az ifiseket gyermekotthonba, kórházba vagy idősotthonba, természetes módon képesek fogadni a javítóintézetis lányokat.” Kerekes Szabolcs a lelkészi és gyülekezeti szolgálatot segítő Barnabás Csoport munkatársaként és a Reménység Magjai Alapítvány trénereként egyaránt erre buzdítja a lelkészeket. „Sajnálatos, amikor sikeresen eljuttatjuk a ránk bízottakat a megtérésig, és utána állandóan erre emlékezünk. Nagy dolog a megtérés, de a keresztyén élet nem állhat meg itt. Az Úr Jézus azt mondja: tegyetek tanítványokká minden népeket, nem azt, hogy tegyetek megtértekké.”

Istenről beszél egy Isten háta mögötti helyen
„Az utóbbi években egyre inkább olyan helyen keressük Istent, ahol más nem annyira tenné” – ezt már Bazsik Ádám, a film producere mondta megkeresésünkre. A Shoeshine.hu és az ODPictures közös stábjával megfigyelésen alapuló, szituatív dokumentumfilmet készítettek. Csak a forgatásra több mint egy évet szántak, hétről hétre bejártak Szabolccsal együtt az intézetbe, kapcsolatokat építettek. „Megpróbáltunk úgy jelen lenni, mint egy olyan barát, akivel őszintén lehet beszélni, máskor meg úgy, mint egy bútordarab a szobában. Hagytuk a jeleneteket maguktól bontakozni. Ez a film Szabolcsról szól és belőle indult ki, de aztán lett egy karizmatikus másik főszereplője, Dia. Szerettük volna Szabolcs munkáját egy-egy lány formálódásának a tükrében visszaadni. Három lányt választottunk ki, amiért az intézmény vezetőségének óriási köszönet jár. Két éven keresztül együtt dolgoztunk velük úgy, hogy eleinte nem is tudták, mit fogunk csinálni, hiszen nem volt kész forgatókönyv. Végül Dia története emelkedett ki közülük.”

Az alkotók őszinte megfigyelői a valóságnak, kerülik, hogy frontális módszerrel szólaltassák meg a szereplőket, és bárminemű ítéletalkotástól is eltekintenek. Bazsik Ádám ezt így magyarázza: „Meguntuk annak az egyhangúságát és egyirányúságát, hogy saját magunkhoz szólunk, és azt írjuk le keresztény oldalakon, amiben eleve egyetértünk. Ahogy haladunk előre az életben, rájövünk, hogy az élet nem fekete-fehér, hanem sok árnyalata van. A Javítóban az élet velejével találkoztunk, és ott teljesen más árnyalattal közelíthető meg Isten. Szabolcs is máshogy közvetíti Isten szeretetét azok felé a lányok felé, akiknek sem a befogadó szeretetről, sem egy gondoskodó atyáról nincs tapasztalatuk. Ebben a nyers világban egy nagyon egyszerű, tiszta, őszinte ember Istenről beszél egy Isten háta mögötti helyen.”

Filmvetítés és közönségtalálkozó
A vásznon egy lány útja és küzdelme bontakozik ki a hitért, önmagáért, az öccséért. Egy roma lányé, aki szorong amiatt, hogy a vele egykorú keresztyén fiatalok vajon befogadják-e, és amikor ezt megtapasztalja, Isten kegyelmét, elfogadását is átéli. Itt azonban nem ér véget a történet. Hogy miként alakul, azt szeptember 26-án, szombaton este fél 9-től a film budapesti bemutatóján, a Párbeszéd Házában (1085 Bp., Horánszky utca 20) olvasóink is megtekinthetik. A vetítés után találkozhatnak az alkotókkal és a film két főszereplőjével, valamint a rákospalotai Javító munkatársaival és lakóival. „Örülnénk, ha élőben megtarthatnánk a bemutatót, mert nagyon fontos számunkra, hogy az a néhány érintett lány és a nevelők találkozzanak a film sikerével és a nézők valódi visszajelzésével” – mondta Bazsik Ádám. „Kicsit értük is készítettük, és persze, az összes érintettnek, munkatársnak, ezért szívesen elvinnénk különböző közösségekbe bemutatni, köztük javítóintézetekbe is. Talán más fiataloknak is adhat valamit, ha látják, hogy egy-egy sorstársuk min ment keresztül.”

A filmvetítésre regisztrálni ezen a linken szükséges.

Képek: ajavito.shoeshine.hu/, barnabascsoport.hu, ODPictures