A Biblia egyértelművé teszi, hogy Jézus nemcsak gyermek formájában jelenik meg, hanem minden politikai és túlvilági hatalom feletti uralkodóként is eljön. Előbbiről az ószövetségben, utóbbiról az újszövetségben olvashatunk részletesebben. Mivel a Megváltó már egyszer jelen volt emberként a földön, természetszerűleg következik, hogy ma a keresztyének azt várják, akiről azt olvassuk a Jelenések könyvében, hogy „vasvesszővel fogja pásztorolni a népeket”. Amikor megjelent az ókori Izráelben, szegénységben, egyszerűen élt és valósította meg Isten tervét a földön. A jövőt tehát Jézusban kell látnunk. Ő az, aki kezében tartja családjaink, a nemzetek és az egész emberiség jövőjét.

Álszentek a parton, hiteles keresztyének a hajóban
Az adventi várakozásról, a világ felett hatalmat gyakorló Jézusról is szó esett Cegléden, ahol Somogyi László Hajdúböszörmény-Kálvin téri lelkész tartott evangélizációs sorozatot a nagytemplomi gyülekezet termében. Az utolsó este beszélt arról a bibliai szakaszról, amikor Jézus lecsendesíti a tengert. Ő az, aki képes parancsolni a hatalmas szélviharnak, a fejek fölött átcsapó hullámoknak. Nagyon fontos, mai képe jelenik meg az evangéliumi történetben az egyháznak és a gyülekezetekhez tartozó embereknek. A hajó ugyanis az igazán kitartó, Jézusban bízó és az irányítást teljesen átadó keresztyének szimbóluma. Azoké, akik valóban bátrak és engedelmesek, akik vállalják a hitükkel járó kockázatokat, problémákat, viharokat, hurrikánokat.

Az innenső part, vagyis az a szakasz, ahonnan a hajó elindul, a kétkedő, közömbös, álszent, képmutató emberek partja. Azoké, akik Istent nem akarják az életük urának tudni, nem vállalják a hitükkel járó nehézségeket. Akik színlelésből követik Jézust, a parton állnak, álldogálnak, nem akarnak hajóba szállni a Megváltóval. Jézus tehát egy szűk körrel, a tanítványokkal indul el. Fontos látni, hogy akkor jön a hatalmas vihar, amikor a hajó megkezdi útját. Keresztyénként viharokat kell vállalnunk. Azonban különbség van az Isten által eltervezett és a társadalmi nyomás hatására keletkezett viharok között. Előbbi azért van, hogy kiderüljön a meggyőződésünk hitelessége, utóbbit mi, emberek okozzuk, ennek lenyomata a minket elöntő karácsonyi reklám- és vásárlászuhatag.

Kétféle vihar
Az akciókkal, pénzköltéssel, stresszel terhelt advent teszi a Jézusra, karácsonyra várást fájdalmassá. Az igazi bűn azonban a szeretetlenségünk. Emiatt leszünk adósok Istennek és egymásnak, sőt, saját magunknak is. Amikor Jézus lecsendesíti a vihart, az engedelmesség, bizalom és hit hármassága kerül elénk. Ezek ellentétjei, az Istennel szembeni engedetlenség, bizalmatlanság és hitetlenség szüli meg azt a szeretetlenséget, amely körülvesz bennünket adventben.

Dönthetünk úgy azonban, hogy Jézusnak adjuk át az irányítást. Ekkor megváltozik a hozzáállásunk az engedelmességhez, a bizalomhoz és a hithez, mert az eljövő Jézus békességet és a társadalmi nyomorúság felszámolását ígéri. Az, aki ura szélnek és vizeknek, győztes, és győzelmet ígér. A természeti és túlvilági erők engedelmeskednek Jézusnak, az emberek azonban nem. Nem bízunk benne. Pedig nem kérjük el az utolsó statikai jelentést arról a közúti hídról, amelyen épp áthaladunk. Nem kérjük el a sofőr jogosítványát, mielőtt felszállunk a buszra. Megbízunk benne, ahogy nagyon sokban és sokakban bízunk. Jézus a mi teljhatalmú barátunk lehet, ha Isten akaratát teljesítjük akkor, amikor szeretetet gyakorlunk életünk során, ezzel engedelmessé válunk.

Ajándékozó, gyógyító hatalom
Isten a tízparancsolatban először azt fejezi ki, hogy ad, és csak utána kér. Feltételeket határoz meg, nem száraz, élettelen elvárásokat, amelyek teherként nehezednek ránk. Ezek a feltételek értünk, emberekért vannak. Nincs kényszer a hajóba szállásban, Isten követésében és az irányítás átadásában. Jézus azonban ma is gyakran egyetlen egy mondattal képes minket gyógyítani az ő isteni hatalmánál fogva. Az advent megtaníthat arra, hogy keresztyénként Jézussal együtt vállaljuk a viharokat. Érte, saját magunkért, a körülöttünk élőkért. Őt várjuk, szelek, vizek, életek, nemzetek, túlvilági hatalmak urát, aki lecsendesít minden emberi háborúskodást. Katonai fronton, templomban, családi étkezéskor, belső vívódásokban, vízparton és tomboló tengeren egyaránt.

Képek és szöveg: Somogyi Csaba