Bogárdi Szabó István Lukács evangéliuma 2. fejezetének 17. és 18. verse alapján hirdette az Igét a budahegyvidéki református templomban.

102 évvel ezelőtt a nyugati fronton, karácsony napján kötelességszegést követtek el a katonák, akik kimásztak a lövészárkokból, és barátkozni kezdtek a frontvonalak közötti területen: ajándékokat adtak, átölelték egymást. Néhányan fociztak, mások pedig papot kértek, hogy eltemessék halottaikat. Ők voltak a modern kor pásztorai, a kötelességszegő katonák – mondta Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke.

A püspök arról beszélt, hogy kötelességszegők voltak a pásztorok is Betlehemben.  „Ma is karácsonyi kötelességszegő mindenki, aki hirdeti a magába bezárkózó, ellenségeskedő, az igazságnak, a jónak, a szépnek hadat üzenő, az ember ellen uszító világban az üdvösség reményét. Egy olyan világban, ahol nem érvényesek a szavaink, mert már másnap visszavonjuk, amit előző nap mondtunk, hirdetik, hogy Isten igazmondó Isten” – mondta.

Az angyal egyszerű emberek közé érkezik. A betlehemi pásztorok perememberek, senkik, mégis nekik jelenik meg az angyal. Ők csatlakoznak a szintén peremen lévő Józsefhez, Máriához és a gyermekhez. A pásztorok viszik a jó hírt: Üdvözítő született. „Ámulatba kell esnünk, ahogyan ámulatba estek a napkeleti bölcsek is, hiszen ők Jeruzsálemben jönnek rá, hogy nem jó helyen keresik a királyt a palotában, a hatalmasok között (…) A király ugyanis az, aki országának nincs vége.  De karácsonykor Isten is kötelességszegő, mert nem ott születik a Király, ahol gondoljuk – fogalmazott a püspök.

Az emberek, akik meghallgatták a pásztorokat, ha nem értették is szavaikat, megérezték, hogy ettől kezdve e hír fényében fognak mindent megérteni. Jézus földi életét fogantatásától kezdve csodatettein keresztül haláláig és föltámadásáig végigkíséri az emberek csodálkozása. Jézus azonban – az evangélium szerint – csak kétszer csodálkozott földi útja során: egyszer, amikor hitet és egyszer, amikor hitetlenséget tapasztalt. „Vajon ha ma járná Magyarországot vagy az úgynevezett keresztény civilizációt, melyiken csodálkozna?" – tette fel a kérdést.

„Itt élünk egy olyan civilizációban, amely irgalmas akar lenni, mégis mindennap azt halljuk, hogy irgalmatlanok szaggatják és gyötrik. Példát akar mutatni, de csak példálóznak az elesettségén. A világ nem akar tudomást venni arról, hogy milyen az ember, kik vagyunk és milyenek, és még inkább azt nem akarja tudni, hogy milyen az Isten. Pedig azt, hogy milyen az Isten, csak Krisztusban lehet megtudni.” A püspök egy filmből vett idézetre hivatkozva úgy fogalmazott: „Isten az egyetlen, akiért érdemes önmagunkkal szembenéznünk. Az üdvösség ügye az, amiért Krisztus karácsonykor a szemünkbe néz.”